Nagyon nehezen kezdtem neki könyvrecenziót írni, Szöllősi Mátyás „Simon Péter” című szépirodalmi művéről, hiszen egyfelől még mindig a könyv hatása alatt vagyok, másfelől pedig még mindig nem tudom, hogyan fogalmazzam meg azt amit én „megértettem” a könyvből és ami számomra fontos vagy értékes volt benne.
Bevallom, nagyon tetszett a könyv és hamar kiolvastam, csakhogy miután elolvastam az utolsó oldalát is, valahogy úgy éreztem, hogy itt még nem érhet véget a „történet”. Hiányérzetem volt, hiszen végig azt reméltem, hogy a regény végére össze fognak állni a különböző történetek és egy kerek egészet fognak alkotni. Hát ez nem így történt.
Azonban mielőtt egyáltalán neki kezdtem volna az olvasásnak, sokáig nézegettem a könyv borítóját és címét. Én a címe alapján egyből a bibliai Simon Péterre gondoltam, akit Jézus elhívott tanítványának, aki őt a kereszthalál előtt háromszor is megtagadta, Jézus azonban feltámadása után neki jelent meg és bízta rá a pásztori tisztet. Nehezen tudtam elvonatkoztatni ettől az asszociációtól, végig kerestem a párhuzat a bibliai Simon Péter és a regényi Simon Péter között. De sajnos alig találtam párhuzamot köztük. Mégis, a legfontosabb párhuzam, amit én kettőjük között találtam, az a csüggedés, a gyermeki kíváncsiság és a szeretetreméltó emberi esendőség.
A bibliai Simon Péter csak Jézus elhívása után válik „kősziklává” (Péter nevének jelentése), előtte folyamatosan kételkedik, tagad, fellelkesedik utána elcsügged, míg végül felismeri igazi küldetését és Jézus nyomdokai lép.
A regényben szereplő Simon Péter végig egy válságon megy keresztül, ami által ő mindent megkérdőjelez, amiben eddig hitt és amit eddig a világról gondolt. Válságának oka mindvégig megfejthetetlennek tűnik, és az eseményekkel való sodródás csak még jobban a mélybe rántja, amúgy is zaklatott elméjét.
Annak ellenére, hogy nehezen fejtettem meg a regény „mondanivalóját”, rengeteg érdekes és figyelemre méltó gondolatra találtam benne.
A könyv több egymástól teljesen független kis történetből és eseményből áll, amelyek a regény végére sem állnak össze, ezért is olyan érdekes és feszültséggel teli minden egyes mozzanat és esemény, aminek Simon Péter tanúja.
A könyvben nem is azon van a hangsúly, hogy a különböző történeteknek mi a cselekménye, vagy kik a szereplői, inkább az a fontos, hogy milyen világnézetek, hitbéli kérdések, emberi eszmék és értékek ütköznek egymással. A sok különböző szösszenet, olyan elementáris és központi kérdéseket vet fel, ami elgondolkodtatja nem csak Simon Pétert, hanem az olvasót is: Mit jelent hinni? Mennyire kell nyitottnak és együtt érzőknek lennünk másokkal? Mennyit vagyunk hajlandóak mások terhéből magunkra vállalni? Mi a helyes emberi cselekedet? Mi határozza meg cselekedeteinket?
A könyv lapjait olvasva egyre csak nő a feszültség és a homály, hiszen minden esemény, párbeszéd vagy szereplő, csak egyre több és több kérdést vet fel. És így valójában soha nem ér véget a regény, ezért is volt nekem olyan hiányérzetem a végén, de rájöttem, hogy az emberi lét nagy kérdéseire sosem tudunk a végére járni.
Szöllősi Mátyás regénye ezt remekül ábrázolja. Az emberi lét megfejthetetlen, ember és Isten közötti kapcsolat tele van rejtélyekkel, az emberi cselekvés pedig mindig megkérdőjelezhető, hiszen szubjektív.
Egyedi és bravúros műnek tartom, hiszen a könyv mindenkinek mást ás mást üzen, attól függően, hogy ki és milyen életkörülmények között olvassa.
Sok ideig sokkolt ez a regény, dühös voltam mert nem értettem az eseményeket és nem tudtam megfejteni a sorok mögött rejtőző üzeneteket. A könyvben alig történik valami, én mégse tudtam letenni, mert folyton hajtott a vágy, hogy megtaláljam azt a mozzanatot, ami mindent megmagyaráz. Nem találtam meg, de szerintem ez nem véletlen. Arra viszont rájöttem, hogy ahogyan Simon Péter keresi a válaszokat, az önigazolást, az elfogadást és magyarázatot tetteire, úgy én is mint olvasó, minden egyes történetből tanultam valamit, ami hozzátett emberi mivoltomhoz.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az ember mindig éppen olyan, amilyen. A többi csupán feltételezés.
Simon Péter
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
256
