Adam és Jess három gyermekükkel egy tágas, viktoriánus házba költöznek, amely szinte túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. A jó környéken álló ingatlan végre megadhatná nekik azt a biztonságot és nyugalmat, amelyre mindig is vágytak. Amikor azonban Adam egy beépített szekrény mögött titkos ajtót talál, a kíváncsisága erősebbnek bizonyul az óvatosságánál.
A regény kiindulópontja nagyon ígéretes. A régi ház, az elrejtett szoba és a múltban lappangó titkok már önmagukban is nyugtalanító hangulatot teremtenek. Különösen tetszett, ahogyan az otthonnak hitt hely fokozatosan válik fenyegetővé, és ahogyan egyre erősebben érződik, hogy nemcsak a ház falai rejtegetnek valamit, hanem Adam sem teljesen őszinte a családjával.
A történetet végig áthatja a veszély és a bizonytalanság érzése. Folyamatosan ott motoszkál az olvasóban a sejtés, hogy a ház falai között valami nincs rendben, és hogy Adam kíváncsisága olyan eseményeket indít el, amelyeket később már nem lehet egyszerűen megállítani. Ez a nyugtalanító hangulat sokáig fenntartotta az érdeklődésemet, mégsem tudott annyira magával ragadni a regény, mint amennyire az izgalmas alapötlet alapján vártam.
Voltak benne kifejezetten feszült és fordulatos részek, amelyeknél valóban kíváncsi voltam arra, hogyan alakul tovább a család sorsa. A cselekmény azonban helyenként lelassult, máskor pedig túlságosan kiszámítható irányba haladt. Néhány fordulatot már jóval korábban sejteni lehetett, ezért a történet nem mindig tudta azt a meglepetést vagy erős érzelmi hatást nyújtani, amelyet egy hasonló thriller esetében reméltem volna. Úgy éreztem, hogy a regényben sokkal több lehetőség rejlett, különösen a titkos szoba és a ház múltjának kibontásában.
A szereplőkkel sem sikerült igazán mély kapcsolatot kialakítanom. Bár a család helyzete önmagában együttérzést válthatott volna ki, a karakterek számomra kissé távoliak maradtak, és nem ismertem meg őket annyira, hogy igazán aggódni tudjak értük. Emiatt a velük történő események érzelmileg kevésbé érintettek meg, mint ahogyan azt a történet súlya indokolta volna.
Adam titkai kétségtelenül érdekesebbé és összetettebbé teszik a cselekményt, ugyanakkor több döntését is nehéz volt megértenem vagy elfogadnom. Gyakran cselekszik meggondolatlanul, miközben nem számol azzal, hogy a kíváncsisága és a hallgatása nemcsak rá, hanem az egész családjára veszélyt jelenthet. Többször éreztem úgy, hogy a problémák jelentős része elkerülhető lett volna, ha a szereplők őszintébben kommunikálnak egymással, és nem próbálják mindenáron egyedül megoldani a helyzetet.
A titkolózás természetesen fokozza a feszültséget, és újabb konfliktusokat teremt, egy idő után azonban számomra inkább frusztrálóvá vált. Ahelyett, hogy minden döntés tovább mélyítette volna a rejtélyt, néha inkább azt éreztem, hogy a történet mesterségesen tartja vissza az információkat. Mindezek ellenére a baljós ház, a rejtett szoba és a családot fenyegető veszély miatt végig kíváncsi maradtam a befejezésre.
Összességében egy könnyen olvasható thriller, amelynek erős az alapkoncepciója, de a megvalósítása számomra nem volt minden ponton egyenletes. A titkos szoba és a viktoriánus ház atmoszférája sokáig fenntartotta az érdeklődésemet, azonban több mélységet, nagyobb érzelmi hatást és meglepőbb fordulatokat vártam volna.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a családi titkokkal, rejtett helyiségekkel és baljós otthonokkal kapcsolatos történeteket, és egy könnyedebben olvasható, némi feszültséggel teli thrillerre vágynak.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Hiszen egy ház, az csak tégla és habarcs, nem több. A benne lakó emberek szeretetétől válik otthonná.
Családi fészek
General Press Kiadó
2026
Füles, Kartonált
352
Szieberth Ádám
