20. század

Tapodi Brigitta könyve számomra egy kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a regénye. Mivel ez volt az első ismerkedésem a szerzővel és írásával, ezért kicsit a sötétben tapogatóztam, de hamar rájöttem arra, hogy érdemes könyvét elolvasni, mert sok szórakoztató elemet tartalmaz, valamint irodalmi szempontból sem elhanyagolandó.

Mivel nagy kedvelője vagyok a történelmi romantikus regényeknek, ezért ez a könyv is hamar elnyerte tetszésemet. Kellően szórakoztató, történelmileg pontos és alapos, irodalmilag pedig igényes. Izgalmas és érdekes a két szálon futó cselekmény, a múlt és a jelen váltakozása, valamint a magyar történelmi háttér, amihez egy romantikus szál kapcsolódik.

Számomra ez a könyv egy tökéletes szimbiózist alkotott, amitől kellemes olvasmánnyá vált.

Az első dolog, ami ebben a könyvben megfogott, az a könyv borítója. Egyszerűen csodálatos és elbűvölő. Olyan mint egy festmény, ami betekintést ad az olvasónak a könyv titokzatosságába és rejtelmeibe. Könnyen el lehet merülni a könyv borítójában, olyan mintha egy kiállítás egyik darabját figyelné az olvasó. Ez annyira hatásos, ízléses és csalogató, hogy az ember azonnal kedvet kap a regény olvasásához. A könyv borítóján megjelenő színek tökéletes összhangban vannak a balatoni történet megannyi színeivel, árnyalataival és tónusaival. Egyszerre idillikus és szemet gyönyörködtető ez a borító, ami szavak nélkül is képes összefoglalni a könyv lényegét. Tényleg bámulatos!

A könyv borítójához párosul a címválasztás, ami szerintem megint csak sikeres, mivel rejtélyes és titokzatos, ugyanakkor gyöngéden nőies és kifinomult. A könyv borítója és a címválasztás együttese már az olvasás elején megnyerőek, ezt az érzés azonban csak fokozódik a regény olvasása folyamán.

Nagyon szeretem azt egy könyvben, ha már a legelső mondatban felkelti valami a figyelmemet vagy egy olyan érzést közvetít, amivel azonosulni tudok én, mint olvasó. Ez ebben a könyvben meg is történik, mert a könyv első két oldala egy bámulatos elbeszélés, ahol a szavak életre kelnek és az olvasó egy történet kellős közepébe csöppen. A regény cselekménye a múltban indul, de hamar átvált a jelenre, ami beindítja a több szálon futó eseménysorozatot.

A könyv a 2. világháború utolsó éveit eleveníti fel, váltakozva a jelenbeli eseményekkel. Maga az alapötlet nagyon izgalmas, helyenként azonban, szerintem lehetett volna nagyobb terjedelmű is, főleg a múltbeli eseményekről olvastam volna még ennél is többet. Nagyon érdekes az a kép amit a szerző a 2. világháborús eseményekről fest le, lehet is érezni az alapos háttérmunkát, ami segít jobban megérteni a magyar történelem eseményeit. A szerző tudatosan összpontosít az asszonysorsokra ebben a regényben, akiknek sem a múltban, sem a jelenben nem volt és nincs egyszerű feladatuk, mikor családjuk boldogságáról van szó. Bár jó sok év telik el a két esemény között, és az idő lenyomata meghatározza a jelen alakulását, az igazán értékes és nemes érzések, sosem változnak.

1944-ben indul el a történet, a németek által megszállt balatoni tájakon, majd 2005-ben folytatódik.

A múltból egy német katona és egy magyar nő találkozását ismerjük meg, ami egyszerre romantikus, drámai és eseménydús. Az ő életük határozza majd meg a következő nemzedék életét is, amit a jelenbeli események sorozata fejt majd ki. Mindez egy csodálatos és idillikus helyszínen, a Balaton térségében történik, ahol a természet színei és árnyalatai maguktól beszélnek. Nagyra becsülendő és értékelendő az a dolog, hogy a könyv sok történelmi tényt hűen ad vissza, a fiktív elemeket pedig harmonikusan egyezteti össze ezekkel.

Nagyon részletes, ugyanakkor érdekes és figyelmet felkeltő az 1944/45-ös események feltárása, ami ebben az esetben a magyar történelem szempontjából történik meg. Ez a múltbeli esemény egy nagyon szerethető és szimpatikus német katonát mutat be, aki a sors fintorának köszönhetően egy olyan magyar asszonyba botlik, aki egész életét megváltoztatja. Christopf, a német katona, a német megszállás idején kerül Nóra, a magyar szülésznő házába. Nóra férje, a fronton harcol, miközben Nóra gyermekével együtt próbálja túlélni a háború megpróbáltatásait. A német katona találkozása a magyar nővel váratlan eseményeket szül, amikre majd csak a jelenbeli események során kerül fény.

A jelenben Emma, a híres és sikeres festőművész életét lehet végigkísérni, aki egyik kiállítása során visszakerül a balatoni tájakra és ott elkezdi felfedni családja titkait. Főleg nagymamája, Nóra életére és titkaira derül fény, ami Emma életét is megváltoztatja. Találkozása gyerekkori barátjával és szerelmével, Erikkel, rég elfeledett érzelmeket hoz majd a felszínre, ahol megint csak a múlt és a jelen szálai, valami egészen újat hoznak majd létre.

Mindkét esemény, a múltbeli és a jelenbeli is, két erős és határozott nő élettörténetét festi meg, ami sokszínű és változatos. Nóra a 20. század legnehezebb időszakában próbál életben maradni, unokája, Emma, a 21. században szintén válaszút elé kerül, akárcsak nagymamája 60 évvel ezelőtt.

Bár őket két külön világ választja el, mindkettőjükben közös a szerelem és az élni akarás iránti vágy. Egy nagy titok összeköti őket, amiről majd csak az unoka értesül, amit egy különleges festmény és egy hajtű fejt majd meg.

Nagyon élvezetes ez a romantikus családregény, aminek erőssége a titokzatosság és az érzelmi vonal. Akárcsak egy jó festmény, elbűvölően léleksimogató és szórakoztatóan kikapcsoló. Kicsit idillikus és álomszerű világot fest meg, de pont ezért olyan élvezetes, mivel betekintést nyújt egy olyan világba, ahol az érzelmek, az emberség és a hazaszeretet még értékeknek számítottak.

A hajtű és a festmény szimbólumai végig jelen vannak a regényben, amik nagyon jól beleillenek a fokozatosan épülő cselekménybe. Mivel a tények és az információk áradata nem egyből zúdul az olvasóra, ezért a feszültség fokozása folyamatos. Ennél már csak az emberi kapcsolatok érdekesebbek ebben a regényben, amelyek sok morális kérdést vetnek fel. A kötődés szó jellemzi talán a legjobban ezeket a kapcsolatokat, amelyek bár nem hibátlanok, mégis értékesek és múlhatatlanok.

A könyv vége egy igazi kis csattanót tartogat, amitől igazán kerekké válik az egész történet. Szerintem a könyv utolsó oldalai a legjobbak, léleksimogató ez a fajta befejezése a könyvnek.

Összességében tetszett a történet, a regény stílusa és szerkezete, de néhány dolog hiányzott belőle. Örültem volna annak, ha a mellékszereplők is kicsivel több figyelmet kapnak. Az ő karakterük eléggé kidolgozatlan maradt. Még a főszereplők esetében is úgy érzem, hogy elfért volna még egy kicsivel több karakterábrázolás, ami által még érthetőbb lett volna jellemük. Én egy fajta érzelmi háttér ábrázolást hiányoltam a szereplőknél.

A másik ilyen hiányos dolog, a kapcsolatok kibontakozásában mutatkozik meg. Christopf és Nóra kapcsolatáról tudunk meg a legtöbbet, de Nóra és Levente, valamint Nóra és Richárd kapcsolata kicsit befejezetlennek tűnik. Ez a tény néha zavaró volt olvasás közben, mert gyakran úgy tűnt, mintha egy-egy eseményszál elvarratlan maradt volna, ettől a cselekmény is helyenként megrekedt.

Ezektől a dolgoktól eltekintve, szerintem mindenképp egy élvezetes olvasmány, könnyed, stílusos és kifinomult.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.

Cím: A hajtű
Szerző: Tapodi Brigitta
Kiadó: Historycum Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 284

Ez egy csendes, kellemes és gyöngéd könyv. Egyszerre édes és keserű, örömteli és fájdalmas, akárcsak maga az élet. Az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, lágyan dallamos mint egy szonáta, ugyanakkor elsöprően mélyértelmű.

Egészen különleges és egyedi az a barátság, ami Gustav Perle és Anton Zweibell között alakul ki, ami egy életen át kitart. Gyermeki naivsággal és tudatlansággal próbálják ők megérteni a felnőttek világát, valamint a 2. világháború szörnyű dolgait, amiről ők oly keveset tudnak az idillikus kis svájci városkájukban. Gustav, egyedüli gyerekként nő fel mogorva és magába zárkózó anyjával, aki nem örül fia barátságának a zsidó fiúval, Antonnal. Ennek ellenére Gustav egyre jobban és jobban elkezd kötődni és részt venni barátja és családja életében, miközben telnek az évek és a két gyerekből felnőtt ember lesz. Gustav és Anton két teljesen különböző életútra térnek felnőttként, de mélységes és meghitt baráti kapcsolatuk egy életen át tart.

Egészen megindító és érzelmes az, ahogyan ez a két kisfiú próbálja megérteni a nagybetűs életet. Barátságuk hol elmélyül, hol eltávolodik, de mindig visszatalálnak egymáshoz és kölcsönösen segítik egymást a felnőtté válásban.

Egészen érdekes a regény felépítése és szerkezete is. Az első részben a két tízéves gyereket ismerjük meg, valamint családjaik életkörülményeit.

A második rész visszatér a múltba, ahol Gustav anyját, Emili-t ismerheti meg az olvasó, valamint magyarázatot kap arra, hogy honnan is ered komorsága és antiszemitizmusa. Gustav szüleinek története kicsit sem egyszerű, mégis magyarázatul szolgál a jelenbeli események alakulásáért.

A harmadik rész már a két felnőtt férfi életének alakulásával foglalkozik.

A regény cselekménye lassan és csendesen folydogál, főleg anya és fia szemszögéből kerülnek megvilágításra az élet nehéz dolgai. Ők ketten küzdenek egymással, egymásért és egymás ellen, miközben tudatlanságuk miatt az életnek csak egy bizonyos részét látják és ismerik. Egymásban próbálnak vigaszra lelni, de egyikük sem tudja hogyan kell szeretni, mert nem volt kitől tanulni a szeretetet. Szomorú és fájdalmas a köztük levő kapcsolat, ennek ellenére Gustav ragaszkodóan kötődik anyjához, akitől élete végégig reméli a szeretetet és az elismerést.

Az egész könyv hangulatára jellemző a melankolikus, borús és ködös érzés. Nincsenek nagy érzelmi megnyilvánulások ebben a könyvben, mégis magával tud ragadni a sok rejtett, ki nem mondott és elfojtott érzelem ami a kapcsolatokat jellemzi ebben a regényben.

A szeretet, a figyelem és az elismerés utáni vágyakozás jellemzi ezeket a kapcsolatokat. Ez legjobban anya és fia között nyilvánul meg, ahol az évekig tartó csendes és lágy kiáltozás szinte szomjúhozik a szeretet megélése után. Az anya-fia kapcsolatot felülírja a zsidóság, a 2. világháború, az emberség kérdése, amelyek lágyan szólnak a háttérben, mint egy csendes dallam, ugyanakkor válaszokat követelnek.

Hullámzóan váltakozó a hangulata a könyvnek, akárcsak egy szonáta dallama és ritmusa. Hol magával ragadnak az események és az érzelmek, hol elcsendesül és megpihen minden és csak várakozik.

Csodálatos történet a barátságról, az élet nehézségeiről, az egyén fejlődéséről, valamint a hétköznapok kiszámíthatatlanságáról és veszteségeiről.

Igényes, alaposan kidolgozott és színvonalas irodalomi mű. A könyv erőssége szerintem lágy és könnyed elbeszélési stílusa, amibe bele lehet feledkezni és el lehet merülni benne. Hitelesek és szerethetőek a regény karakterei is.

Az a legjobb benne, hogy nem a holokausztot helyezi előtérbe, hanem két fiú barátságát, ami akarva-akaratlanul is felveti ezeket a súlyos kérdéseket. Rengeteg a személyes dráma és veszteség ebben a könyvben, ennek ellenére sikerül átadnia egy olyan érzetet, ami simogatóan és gyöngéden hat az emberi lélekre. A nagybetűs élet esendősége, kiszámíthatatlansága és bonyolultsága az ami engem megfogott ebben a regényben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Mert ilyen az élet. Sosem térhetünk vissza, ha valami egyszer már a múlté.

Cím: Gustav-szonáta
Szerző: Rose Tremain
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2017
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 318

Vannak könyvek, amelyeknek hatása egy életre megmarad. Számomra ez a könyv ebbe a kategóriába tartozik, egyszerűen tökéletes és zseniális. Ez az átfogó és részletes romantikus családregény, annyira magával ragadó és sokszínű, hogy az valami hihetetlen.

Csodálatos korrajzot ad vissza, mesterien kidolgozott emberi karakterek és egy csodás tiltott szerelemről szóló történet. Igazi klasszikus, kiemelkedő női sorsokkal és történetekkel.

A történet középpontjában a Cleary család áll, számos fiú gyermekkel és egyetlen lány gyermekkel. Sorsuk úgy alakul, hogy Új-Zélandról Ausztráliába költöznek, ahol a gazdag nagynéni birtokát veszik gondozásba. A család összes tagjáról egy igazán részletes és érdekes beszámolót olvashatunk, de a legkiemelkedőbb karakterek ebben a családban, azok maguk a nők. A nagynéni, a nagymama, az anya és lánya, mind olyan személyek akik érzelmeiket tudatosan irányítják és rejtve tartják, de ez gyakran a vesztüket jelenti. Csodálatos a két generáció anya-lánya közötti kapcsolat, ami megannyi árnyalatban és színben mutatkozik meg. Minden emberi kapcsolatra ez jellemző amúgy ebben a regényben, bizonytalanság, büszkeség, gyarlóság és önfeláldozás. Az anyák sorra buknak meg anyai és női szerepükben, nem tanulnak egymás hibáiból, nem merik érzéseiket kinyilvánítani, miközben az élet és az igazi boldogság úgy megy el mellettük, hogy ők azt észre se veszik.

A férfi szereplők már nem annyira hangsúlyosak ebben a regényben, mint a női karakterek, de azért nekik is fontos szerepük van. Kicsit egyvonalú és egyhangú az ő szerepük, kevés érzelmet mutatnak meg, főleg a család fenntartásában játszanak nagy szerepet. Szerelem és boldogság alig vagy egyáltalán nem kap helyet az életükben, mindannyian egy álmot vagy eszmét kergetnek, amitől a boldogságukat várják.

A tiltott szerelem, ami eleinte ártatlan gyerekszerelemnek tűnik, végül is rengeteg áldozattal és gyötrelemmel jár. Megfejthetetlen ez a szerelem, néha igaz szerelemnek, néha csupán ábrándnak, máskor pedig egy eszmének tűnik. A szenvedély és a szenvedés közötti határ ebben a szerelemben teljesen összemosódik, a jó és a rossz, az erkölcsi és vallási elvek közötti határ mindig következményekkel jár, amit a regény szereplői úgy tűnik mintha tudatosan vállalnák be, mert bár fáj a tövis szúrása, azért az emberi természet mégis vágyakozik arra, ami bűnös, tiltott vagy társadalmilag elfogadhatatlan.

Mindez egy idillikus környezetben történik, Ausztrália csodás vidékein, ahol bár nehéz az élet, a táj szinte kárpótol minden emberi erőfeszítést. Amilyen lenyűgöző és idillikus, ugyanakkor olyan vad és kiszámíthatatlan is tud lenni ez a táj, ami tökéletes összhangban van az emberi természet sokszínű rétegeivel. Nem csak a családi problémák kerülnek ebben a könyvben középpontba, hanem az akkori kor társadalmi problémái is. Az egyház hatalomvágya, a nők élethelyzete, a háború következményei, a vallás fanatizmusa, a gazdasági helyzet, mind olyan tényezők amelyek erősen befolyásolják a család életének alakulását. Ezektől a dolgoktól függ nem csak megélhetésük, hanem kapcsolataiknak sorsa is.

Az egész könyvre jellemző állandó harc és viaskodás, gyönyörűen meglátszik az emberi kapcsolatokban. A nagyanya harcol érzelmei ellen, egy ábrándot kerget, miközben az igazi szerelem elmegy mellette. Lánya, anyja hibái elől próbál menekül, miközben ugyanazokat a hibákat követi el. Az ő lánya pedig úgy tűnik, hogy teljesen elhatárolódik a női szerepektől, de a kemény kéreg alatt ott lapul az érzékeny női mivolt. A férfiak is harcolnak a maguk módján ebben a regényben, főleg a háború ideje alatt, de az ő harcuk kevésbe érzelmi alapú. Őket a munka és a megélhetőség vezérli, ennél többre nem is vágynak, ezért is adnak át minden hatalmat a nőknek, akik irányítanak és fenntartanak.

A hétköznapi ember viaskodása felett, még ott áll az ember Istennel való küzdelme, amit a vallás, az egyház és a hit vezényel.

Ezért is kap olyan nagy hangsúlyt a női lélek rejtelmessége ebben a regényben, mert minden cselekményi szál e köré összpontosul. A családok története és a generációs problémák főleg női szemszögből kerülnek elmesélésre, de a férfi-nő közötti kapcsolat is fontos ebben a regényben.

Annak ellenére, hogy ez a regény nagyon terjedelmes, egyáltalán nem unalmas, mivel a családi titkok, a történelmi események és a szerelmi szálak nagyon érdekessé és izgalmassá teszik ezt a regényt.

A tövismadár szimbóluma egészen elképesztő ebben a regényben. Az ember önmagában hordja sorsa alakulását, még akkor is ha nem tud róla vagy nem vesz róla tudomást, ellene úgysem tud tenni. Ez az emberi lét velejárója, ami bár gyakran felőröl, mégis elengedhetetlen része az emberi létnek.

Fájdalmas és érzelemdús történet, nem egy tipikus lányregény, hanem egy örök klasszikus.

Gigantikus és monumentális könyv harcról, generációs hibákról, anya-lánya viszonyról, tiltott szerelemről és a hit kérdéseiről.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Isten azt értette, hogy a nő számára minden, ami a gyermekeivel kapcsolatos, fájdalmat okoz. Nagy örömöt, de nagy fájdalmat is

Cím: Tövismadarak
Szerző: Colleen Mccullough
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 892

Mennyi mindent el tud árulni csupán egy név, egy egész emberi sors, tele álmokkal, vágyakkal és kudarcokkal rejtőzik mögötte.

Bernard Schlink könyve egy életnyi női sorsot foglal magába, kezdve egy árva lánnyal akiből egy bölcs és szeretettel teli érett nő lesz. Szívszorító és szívet melengető végigolvasni Olga történetét, miközben sok minden nem történik vele, mégis olyan jó érzés végigolvasni ezt a lírikus, lassan folydogáló és elbeszélő könyvet. És pont ebben rejlik ennek a könyvnek az egyedisége, hogy sokszor nem is kellenek a nagy csattanók, a csavaros fordulatok vagy a bölcs mondatok, elég az egyszerű, szép és lírai leírás.

Bár kevés benne a konkrét esemény vagy cselekmény, azért a sorok között mégis ki lehet olvasni a történelem egy-egy fontos pillanatát, ami meghatározó volt az emberiség számára.

Egyszerűnek tűnik a regény, de nem az. Sokkal inkább az érzelmek, a gondolatok és a leírások uralják a könyvet, mint a jól megszerkesztett cselekményvezetés. Mégis minden benne van, ami szükséges egy jól kidolgozott szépirodalmi műhöz.

Egy erős, ugyanakkor nagyon törékeny nő története ez, aki tele van érzelmekkel, vágyakkal, álmokkal és szeretettel. Életét a szerelem, a barátság és az emberi kapcsolatok határozzák meg. Kicsit sem szokványos vagy mindennapi az ő története, hiszen egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami fájdalmas, akadályokkal teli és drámai. Olga kitartása, lelki ereje és elszántsága azonban felülírja az élet összes megpróbáltatását. És ezt a könyv három fontos része tükrözi vissza a legjobban.

Az első részben még csak felületesen ismerjük meg az elárvult és magára hagyott Olgát, aki magán kívül nem sok emberre számíthat. Kitartásának köszönhetően tanítónővé válik és megismerkedik élete szerelmével, aki szintén nem elég bátor ahhoz, hogy kiálljon mellette, inkább elmenekül egy utópikus világba. Olga így megint egyedül marad, és egy betegség során egy családhoz szegődik, ahol varrónőként dolgozik és egy igazán különleges barátságot alakít ki a család legkisebb fiával. Ezt követi a könyv harmadik része, ami Olga Herberthez, szerelméhez írott leveleit tárja fel.

Ezek a szerelmes levelek, amiket Olga egykori barátja talál meg, aki egyben az elbeszélő is, a könyv legszebb részeit képezik. Ezeken a leveleken kersztül jön át a legjobban Olga magányossága, fájdalma, keserűsége. Nehéz Olga világába belátni és megérteni mindazt amit érez vagy gondol, szinte áthatolhatatlan, ahogy maga a könyv is. Miközben teljesen magával ragad és beszippant, ugyanakkor egy fajta távolságot is megkövetel. Nehéz ezt szavakba önteni, ez az érzés csak az olvasás során jön át.

„A felolvasó” után ez megint csak egy zseniális és briliáns könyv, csodálatos könyvborítóval és elbűvölő irodalmi mélységgel. Történetileg és irodalmilag ez megint csak egy remekmű.

Bár a hangsúly Olga életén van, azért a szerző a 20. század történelmi hátterét is nagyon jól visszaadja, ami főleg Olga gondolatain tükröződik vissza. Egészen más megvilágításba kerül az első és második világháború és az azokhoz vezetett körülmények, miközben a történelem „érthetőbbé” válik.

Ebben a regényben nincsenek mellébeszélések vagy túlgondolt értelmezések, itt minden az érzelmek köré összpontosul. Gyönyörű végigolvasni azt az érzelmi hullámvasutat, amin Olga keresztül megy. Van benne szerelem, aggodalom, féltés, szemrehányás, remény, csalódás, elengedés és megbékélés. Olga összes emberi kapcsolatára ez jellemző, bármennyi is bennük a fájdalom vagy keserűség, ő akkor is hű és kitartó marad.

Egyszerű és mégis egy életre szóló olvasmány. Hatásos, mélyértelmű és egyedi. Egyszerűen egyedi!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelemben soha nem lehet rendelkezni a másikkal.

Cím: Olga
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 288

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

Cím: A felolvasó
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 254

Gárdos Péter könyve már az olvasás első pillanatától lekötötte a figyelmemet, a szerteágazó cselekmény és a váltakozó idősíkok, egészen izgalmassá és kellemes olvasmánnyá teszik ezt a könyvet.

Nagyon tetszik a könyv egyszerű és letisztult borítója és a sokat sejtető könyv címe.

Könnyen és gyorsan lehet haladni a könyv olvasásával, miközben annyi minden történik benne és olyan mélyértelmű a mondanivalója.

Egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, egészen közelről ismerjük meg az emberi lélek és elme működését, főleg annak sötét és árnyékos oldalait.

A regény szereplőinek cselekedetei, döntései és választásai során minden összekapcsolódik és hatással van mások életére. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy esemény, ami 1912-ben indul, több éven át befolyásolja emberek életének alakulását. 1912-től 2011-ig majdnem 100 év telik, 100 magányos év.

Egy évszázad traumáját kísérhetjük végig 3 család történetén keresztül, hét mocskos nap történésein keresztül. A történet a fiatal, magyar egyetemistával, Szende Pállal indul, akinek tette befolyással lesz több ember sorsának alakulásáért. Az ő meggondolatlan, impulzív és ösztönből tett cselekvése egy olyan eseménysorozatot indít el, ami megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.

Szende Pállal kezdődik a történet és az ő unokájával, Szende Gézával zárul, ezzel is lezárva egy teljes kört, egy évszázadnyi értelmetlen szenvedést és kilátástalanságot.

A különböző élettörténetek és emberi sorsok, amiket a rövid és frappáns fejezetekben megismerünk, mind áldozatai az emberi önzőségnek, aljasságnak és hatalomvágynak. Az ő döntéseiknek következménye, nem csak, hogy mások életére is nagy hatással van, hanem saját életük esetlenségét és szörnyűségét ábrázolja.

Az egész regény olyan mint egy groteszk kép az emberi esendőségről és bűnre való hajlamosságról. Amennyire mocskos és embertelen az a sok emberi cselekedet, ami azt a bizonyos hét napot meghatározza, épp annyira csodás az emberi elme és lélek működése, ami átjön a könyv oldalain. Az ő sorsuk által egészen új értelmet nyer a véletlen, a fatális vagy a sorsszerű cselekedet fogalma.

Az a legjobban a regényben, hogy a gyorsan váltakozó képek, helyszínek és idősíkok izgalmassá és feszültté teszik a regény olvasását, ezzel is folyamatosan fenntartva az olvasó figyelmét.

Ezek az emberi sorsok csupán tényként jelennek meg, nincsenek értelmezve vagy megmagyarázva, mindez az olvasóra marad, aki saját maga dönthet a cselekedetek helyességéről. Itt nem a szereplőkön van a hangsúly, hanem a 20. század sorsdöntő cselekedeteinek kimenetelén.

Gárdos Péter bravúros érzékenységgel szemlélteti ezeket az eseményeket, az emberi lét mocskos oldalát, amely által annyi emberi sors megpecsételődött a 20. században.

Szégyen, bűn, mocsok, perverzió és még megannyi embertelen cselekedet, mindez erősen jellemzi a regényt.

Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a regényt, nekem főleg az jött át, hogy milyen nagy hatással van a múlt a jelenre. Minden egyes apró cselekedet vagy gondolat, emberek életét határozhatja meg.

A másik fontos dolog az emberi elme kiszámíthatatlan oldala, ami gyakran irracionális tettekhez vezet.

A könyv befejezése, ami nem is egy befejezés, hiszen nyitott marad, pont arra utal, hogy ilyen drámai eseményeket nem lehet lezárni és egy megoldást vagy magyarázatot találni a történtekre. A lényeg abban van, hogy a jelenből a múltba visszatekintve, jelentőséget kapjanak olyan események, amelyek talán értelmetlennek tűnnek, de mégis sok bennük az elmélkedni való.

Érdemes elolvasni a „Hét mocskos nap” című könyvet, sokat tanulhat belőle az ember és igazi olvasási élménnyel gyarapodhat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…bepattintotta a dobozka fedelét, és zsebre vágta egy család életének árát.

Cím: Hét mocskos nap
Szerző: Gárdos Péter
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 376

Egy olyan könyvről nehéz azt mondani, hogy jó volt, ami tele van szörnyű dolgokkal és fájdalmas igazságokkal. De ez a könyv szerintem zseniális, és csak egy briliáns elme mint Ruta Sepetys tud a mocsokból és kilátástalanságból, reményt és jóságot kovácsolni.

Több könyvet is olvastam már a szerzőtől és mindegyikről állíthatom, hogy egyedi a stílusa, a története, a karakterábrázolása és a cselekmény felépítése.

Megrázó, kétségbeejtő és szívszorító Lina története, aki a legnagyobb nyomorúság, éhség, fájdalom és kiszolgáltatottság közepette is harcol az életben maradásért, úgy hogy közben megannyi veszteség éri.

A történet az 1941-ben indul egy nyári éjszakán, mikor Linát öccsével és anyjával együtt Szibériába telepítenek a szovjetek. A család embertelen körülmények között próbál életben maradni és másokon is segíteni. Lina szemszögén keresztül ismerjük meg azt a sok borzalmat és poklot, aminek ő és családja elszenvedői. Lina, írásai és rajzai segítségével, egy másik világba menekül, ahol a művészet segít neki feldolgozni a kimondhatatlant és megőrizni az utókornak mindazt, amiről sokat mit sem tudtak. Hasonlóan a koncentrációs táborokhoz, ezek a munkatáborok is haláltáborok voltak, ahol nem emberi, hanem állati törvények uraltak.

Egészen elképesztő és mélyértelmű az, ahogyan egy tizenéves fiatal kamasz lány meséli el a 2. világháború borzalmait, annak a sok százezer embernek a történetét, akik Sztálin kegyetlenségének az áldozataivá váltak.

A valós alapokon rendelkező regény egy olyan felejthetetlen élményt biztosít, amely az emberi lélek és elme legmélyebb titkaiba ad betekintést. Egyedül az emberi szeretet, a remény és a hit képes arra, hogy túléljen ilyen borzalmakat.

A regény mindenképp egy nagyon alapos kutatási munkának az eredménye, mesteri és élethű benne minden egyes kép, mozzanat és lélektani elemzés.

Alapos, informatív és nagyon jól megírt regény. Felnőtt, történelmi regénynek tartom, azzal kicsit nehezen tudok kibékülni, hogy ez egy ifjúsági regény lenne. Nem azzal van a gond, hogy túl sok benne a borzalom és ezt tiltani kellene egy fiataltól, hanem szerintem a lélektani és mélyértelmű mondanivalók azok, amelyek talán sok fiatal számára még érthetetlenek vagy megfoghatatlanok.

A könyv szerzője szerintem valami egészen különlegeset alkotott ezzel a könyvével (is), ami egyfajta méltó megemlékezés arról a sok millió emberről, akik halálukat lelték ezekben a munkatáborokban.

Megannyi emberi sorson keresztül átjön az emberi gonoszság és gyűlölet határtalan és végtelen ereje, de a legjobb az egészben az, hogy mindezt le tudja győzni az emberi szeretet és jóság. Ettől még egyáltalán nem válik meseszerűvé a történet, csupán mélyebb értelmet nyer a szenvedés és a halál. Az, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek a lelkükbe, a gondolkodásukba, a vágyaikba, megint csak hozzáértéséről és zsenialitásáról árulkodik.

Szerintem ez egy nagyon jó regény, olvasmányos, magával sodró és mélyértelmű.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá.

Cím: Árnyalatnyi remény
Szerző: Ruta Sepetys
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2012
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 351

Puha takaró, forró tea és egy jó könyv a legjobb kikapcsolódás, amit én el tudok képzelni. Ez alkalommal egy olyan könyvet olvastam, ami nem csak, hogy jó olvasmánynak bizonyult, de még a teaültetvényekről is szólt.

„A teaültetvényes felesége” egy könnyed, bájos és romantikus olvasmány. Könnyen és gyorsan lehet vele haladni, ugyanis a szöveg nagyon jól olvastatja magát, a regény cselekménye kellően feszült és izgalmas, a szereplők pedig szerethetők és bájosak.

Nekem nagyon tetszett Gwen története, egy olyan tizenkilenc éves álmodozó, reményekkel teli és ártatlan fiatal lány története ez, aki férjhez menve, azt reméli az élettől, hogy csupa öröm és szerelem tölti majd meg. Otthagyja angliai otthonát és családját, hogy Ceylon legyen az új otthona, ahol egy teaültetvényes felesége lesz.

Eleinte idillikusnak tűnik maga a ceyloni környezet és Gwen házassága is, de hamar kiderül, hogy férje több igazságot is eltitkol előle, ami egész életüket meg fogja határozni. A kezdeti fellángoló szerelemből, távolságtartás és kiszámíthatatlanság lesz, ami által Gwen és férje, Laurence, úgy tűnik kezdenek eltávolodni egymástól. Gwen teherbe esése újabb reményekkel tölti el a szerelmeseket, de az ikrek születése egy olyan drámai döntés elé állítja Gwent, ami visszafordíthatatlanul megváltoztatja életüket és súlyos következményekkel fog járni.

Lebilincselően izgalmas végig olvasni Gwen történetét, ahogyan próbál helyes döntéseket hozni, úgy hogy közben ezeknek a döntéseknek a következménye, egy életre szóló fájdalom és bűntudat lesz.

Gwen karaktere elég összetettre sikeredett, nehéz volt eligazodni az ő cselekedetein. Gyakran próbálja az erős, határozott és magabiztos nőt mutatni, de ugyanakkor éles váltással egyből beleesik a kis naiv, kiszolgáltatott és tudatlan lány szerepébe.

Nekem nagyon tetszett a könyv felépítése, a történet kibontakozása lépésről lépésre történik, fokozva a feszültséget és izgalmat, végig könnyen követhető a cselekménysorozat. Nagyon sok benne a drámai helyzet, ami által ez a romantikus regény olyan lesz mint egy thriller.

A regény vége azonban kicsit összecsapottnak tűnik, hirtelen ér véget, annak ellenére, hogy a szerző még itt is meglepi az olvasót egy váratlan fordulattal. Nem szeretem mikor így ér véget egy regény, hiszen annyi évnyi szenvedést és fájdalmat, szerintem nem lehet ilyen „idillikusan” lezárni. Ez mesébe illő.

Ezért is az egész történet kicsit olyan mint egy tündérmese. Gwen, a szépséges és jóságos fiatal menyasszony, férjhez megy egy gazdag, figyelmes és szerető férfihoz. Kezdetben úgy tűnik, hogy fiatal feleségként egy kényelmes és kiváltságos élet vár rá. De ahogy egyre jobban belemélyedünk a történetbe, egyre több olyan elem is felmerül a regényben, ami próbára teszi nem csak a könyv főhősnőjét, de a regény többi szereplőit is.

A romantikus történet mellett, némi betekintést nyerünk a faji megkülönböztetések kérdésébe, Ceylon történelmi mozgalmaiba, az egyenjogúságért való tüntetésekbe, valamint a gazdasági világválságba.

Szomorú, lassan folydogáló és szívszorító Gwen története, aki áldozatává válik a családi titkoknak, és ezáltal egy olyan döntést hoz meg, ami örökre megváltoztatja életét.

Nagyon nagy ellentétek állnak egymással szemben a könyvben. Ezek közül a legnagyobb kontraszt, a gazdag európai emberek élete a Ceylon szigeten, ellentétben a teaültetvényen dolgozó színesbőrűek kilátástalan és kiszolgáltatott életével. Éles a váltás a két világ között, ami sajnos csak a sorok között olvasható ki, ugyanis mint minden romantikus regényben, itt is a szerelemé a főszerep.

Én szívesen olvastam volna többet is a teaültetvényen dolgozó emberek életéről, valamint arról is, hogy hogyan is készül a tea.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senki nem mondta neki, hogy anyának lenni azt jelenti, hogy a szíve megdermed a félelemtől és a vágytól, hogy még több szeretetet adhasson. Azt sem mondta senki, milyen közel áll egymáshoz ez a két érzés.

Cím: A teaültetvényes felesége
Szerző: Dinah Jefferies
Kiadó: Tericum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2016
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 412

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

Cím: A láthatatlan fény
Szerző: Anthony Doerr
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 544

Első ismerkedésem Ruta Sepetys-el a „Tengerbe veszett könnyek” olvasása során történt meg, ami azóta is kedvenc könyvemmé vált. A második könyv, amit a szerzőtől olvastam, igencsak nagy hatással volt rám, bár ez kicsit más olvasásélményt nyújtott, mint az előző könyv.

Bár az az igazság, hogy Ruta Sepetys szinte bármiről írhat, ugyanis engem nagyon lenyűgöz az, ahogyan elmeséli a történeteket és hogy milyen jól ismeri az emberi elmét. Pont ezért vannak olyan nagy hatással rám az ő könyvei. Csak Ruta Sepetys tud úgy mesélni, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni az adott környezetbe, és ezáltal bele is szeret a történet szereplőibe.

A „Kalitkába zárt álmok” az 1950-es évek New Orleans-ban játszódik. Josie, a regény főhőse, a francia negyedben, rossz hírű prostituált anyja árnyékában, arra kényszerül, hogy egyedül nézzen szembe az élet nehézségeivel és kőkeményen dolgozzon meg álmaiért.

Josie, egy fiatal, okos és bátor, alig tizennyolc éves lány, aki, ki akar törni ebből a mocskos, elfajult és bűnös városból, ezért titokban szövögeti álmait. Terveket szövöget arról, hogy hogyan hagyja el a várost, és kezd el főiskolára járni egy másik helyen. Tervei azonban meghiúsulni tűnnek, mikor egy rejtélyes gyilkosság napfényre kerül, amibe Josie is belekeveredik, akarata ellenére.

Josie egy bordélyházban takarít, mellette pedig egy könyvesboltban dolgozik. Úgy tűnik ilyen körülmények mellett esélytelen a kitörés, de neki sikerülni fog, csak kicsit másképp, mint ahogy azt az olvasó reméli.

Bátorságának, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a végsőkig harcol álmaiért, és nem lép anyja bűnös nyomdokaiba.

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Érdekes volt betekintést nyerni az alvilág, a bordélyházak, a prostituáltak életébe, ami tele volt elfajzott és bűnös tettekkel. Ebben a mocskos világban, nagyon nagy kontraszt volt, egy olyan okos, szép és talpraesett lányról olvasni, aki már gyerekként arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon. Alig tizenkét évesen egyedül beköltözik a könyvesbolt feletti lakásba, takarít abban a bordélyházban, ahol anyja prostituálkodik, közben pedig világirodalmi könyveket olvas és híres íróktól idéz. Engem elbűvölt ez az erős kontraszt. Ezért szerettem meg ennyire Josie karakterét.

Hiába a sok csillogás, bájos esték és luxus autók, az alvilág mocskát, titkát és bűnét, nem tudta elnyomni. Josie magasan kiemelkedik ebből a világból, első perctől kezdve bele se illet. Ezért is látta szegény, minden valamivel okosabb és műveltebb férfiban az apját, mert hinni akart abban, hogy ő mégsem teljesen romlott, anyja és taszító környezete ellenére.

Annak ellenére, hogy egész életét eme mocskos világban töltötte, egy önző és bűnös anya mellett nőtt fel, apátlanul és céltalanul, neki mégis sikerült kiemelkednie és felülemelkednie.

A sok mellékszereplő nagyon sokat hozzátett a regény olvasási élményéhez. Mindegyik szereplő szerethető volt valamiért, hiszen mindannyian hozzájárultak valamilyen szinten Josie sorsának alakulásáért.

A regény vége kicsit meglepett és váratlanul ért, kicsit úgy éreztem mintha túl hamar ért volna véget, és ezért számomra kicsit nyitva maradt Josie története.

Ennek ellenére nagyon megkedveltem a könyvet és nagyon megérintett Josie története. Ha más nem is, de egy biztos üzenete mindenképp van a könyvnek: Az álmainkért mindig érdemes küzdeni!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.

Cím: Kalitkába zárt álmok
Szerző: Ruta Sepetys
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2013
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 332