20. század

Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Gárdos Péter könyve már az olvasás első pillanatától lekötötte a figyelmemet, a szerteágazó cselekmény és a váltakozó idősíkok, egészen izgalmassá és kellemes olvasmánnyá teszik ezt a könyvet.

Nagyon tetszik a könyv egyszerű és letisztult borítója és a sokat sejtető könyv címe.

Könnyen és gyorsan lehet haladni a könyv olvasásával, miközben annyi minden történik benne és olyan mélyértelmű a mondanivalója.

Egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, egészen közelről ismerjük meg az emberi lélek és elme működését, főleg annak sötét és árnyékos oldalait.

A regény szereplőinek cselekedetei, döntései és választásai során minden összekapcsolódik és hatással van mások életére. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy esemény, ami 1912-ben indul, több éven át befolyásolja emberek életének alakulását. 1912-től 2011-ig majdnem 100 év telik, 100 magányos év.

Egy évszázad traumáját kísérhetjük végig 3 család történetén keresztül, hét mocskos nap történésein keresztül. A történet a fiatal, magyar egyetemistával, Szende Pállal indul, akinek tette befolyással lesz több ember sorsának alakulásáért. Az ő meggondolatlan, impulzív és ösztönből tett cselekvése egy olyan eseménysorozatot indít el, ami megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.

Szende Pállal kezdődik a történet és az ő unokájával, Szende Gézával zárul, ezzel is lezárva egy teljes kört, egy évszázadnyi értelmetlen szenvedést és kilátástalanságot.

A különböző élettörténetek és emberi sorsok, amiket a rövid és frappáns fejezetekben megismerünk, mind áldozatai az emberi önzőségnek, aljasságnak és hatalomvágynak. Az ő döntéseiknek következménye, nem csak, hogy mások életére is nagy hatással van, hanem saját életük esetlenségét és szörnyűségét ábrázolja.

Az egész regény olyan mint egy groteszk kép az emberi esendőségről és bűnre való hajlamosságról. Amennyire mocskos és embertelen az a sok emberi cselekedet, ami azt a bizonyos hét napot meghatározza, épp annyira csodás az emberi elme és lélek működése, ami átjön a könyv oldalain. Az ő sorsuk által egészen új értelmet nyer a véletlen, a fatális vagy a sorsszerű cselekedet fogalma.

Az a legjobban a regényben, hogy a gyorsan váltakozó képek, helyszínek és idősíkok izgalmassá és feszültté teszik a regény olvasását, ezzel is folyamatosan fenntartva az olvasó figyelmét.

Ezek az emberi sorsok csupán tényként jelennek meg, nincsenek értelmezve vagy megmagyarázva, mindez az olvasóra marad, aki saját maga dönthet a cselekedetek helyességéről. Itt nem a szereplőkön van a hangsúly, hanem a 20. század sorsdöntő cselekedeteinek kimenetelén.

Gárdos Péter bravúros érzékenységgel szemlélteti ezeket az eseményeket, az emberi lét mocskos oldalát, amely által annyi emberi sors megpecsételődött a 20. században.

Szégyen, bűn, mocsok, perverzió és még megannyi embertelen cselekedet, mindez erősen jellemzi a regényt.

Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a regényt, nekem főleg az jött át, hogy milyen nagy hatással van a múlt a jelenre. Minden egyes apró cselekedet vagy gondolat, emberek életét határozhatja meg.

A másik fontos dolog az emberi elme kiszámíthatatlan oldala, ami gyakran irracionális tettekhez vezet.

A könyv befejezése, ami nem is egy befejezés, hiszen nyitott marad, pont arra utal, hogy ilyen drámai eseményeket nem lehet lezárni és egy megoldást vagy magyarázatot találni a történtekre. A lényeg abban van, hogy a jelenből a múltba visszatekintve, jelentőséget kapjanak olyan események, amelyek talán értelmetlennek tűnnek, de mégis sok bennük az elmélkedni való.

Érdemes elolvasni a „Hét mocskos nap” című könyvet, sokat tanulhat belőle az ember és igazi olvasási élménnyel gyarapodhat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…bepattintotta a dobozka fedelét, és zsebre vágta egy család életének árát.

Hét mocskos nap Book Cover Hét mocskos nap
Gárdos Péter
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
376

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Egy olyan könyvről nehéz azt mondani, hogy jó volt, ami tele van szörnyű dolgokkal és fájdalmas igazságokkal. De ez a könyv szerintem zseniális, és csak egy briliáns elme mint Ruta Sepetys tud a mocsokból és kilátástalanságból, reményt és jóságot kovácsolni.

Több könyvet is olvastam már a szerzőtől és mindegyikről állíthatom, hogy egyedi a stílusa, a története, a karakterábrázolása és a cselekmény felépítése.

Megrázó, kétségbeejtő és szívszorító Lina története, aki a legnagyobb nyomorúság, éhség, fájdalom és kiszolgáltatottság közepette is harcol az életben maradásért, úgy hogy közben megannyi veszteség éri.

A történet az 1941-ben indul egy nyári éjszakán, mikor Linát öccsével és anyjával együtt Szibériába telepítenek a szovjetek. A család embertelen körülmények között próbál életben maradni és másokon is segíteni. Lina szemszögén keresztül ismerjük meg azt a sok borzalmat és poklot, aminek ő és családja elszenvedői. Lina, írásai és rajzai segítségével, egy másik világba menekül, ahol a művészet segít neki feldolgozni a kimondhatatlant és megőrizni az utókornak mindazt, amiről sokat mit sem tudtak. Hasonlóan a koncentrációs táborokhoz, ezek a munkatáborok is haláltáborok voltak, ahol nem emberi, hanem állati törvények uraltak.

Egészen elképesztő és mélyértelmű az, ahogyan egy tizenéves fiatal kamasz lány meséli el a 2. világháború borzalmait, annak a sok százezer embernek a történetét, akik Sztálin kegyetlenségének az áldozataivá váltak.

A valós alapokon rendelkező regény egy olyan felejthetetlen élményt biztosít, amely az emberi lélek és elme legmélyebb titkaiba ad betekintést. Egyedül az emberi szeretet, a remény és a hit képes arra, hogy túléljen ilyen borzalmakat.

A regény mindenképp egy nagyon alapos kutatási munkának az eredménye, mesteri és élethű benne minden egyes kép, mozzanat és lélektani elemzés.

Alapos, informatív és nagyon jól megírt regény. Felnőtt, történelmi regénynek tartom, azzal kicsit nehezen tudok kibékülni, hogy ez egy ifjúsági regény lenne. Nem azzal van a gond, hogy túl sok benne a borzalom és ezt tiltani kellene egy fiataltól, hanem szerintem a lélektani és mélyértelmű mondanivalók azok, amelyek talán sok fiatal számára még érthetetlenek vagy megfoghatatlanok.

A könyv szerzője szerintem valami egészen különlegeset alkotott ezzel a könyvével (is), ami egyfajta méltó megemlékezés arról a sok millió emberről, akik halálukat lelték ezekben a munkatáborokban.

Megannyi emberi sorson keresztül átjön az emberi gonoszság és gyűlölet határtalan és végtelen ereje, de a legjobb az egészben az, hogy mindezt le tudja győzni az emberi szeretet és jóság. Ettől még egyáltalán nem válik meseszerűvé a történet, csupán mélyebb értelmet nyer a szenvedés és a halál. Az, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek a lelkükbe, a gondolkodásukba, a vágyaikba, megint csak hozzáértéséről és zsenialitásáról árulkodik.

Szerintem ez egy nagyon jó regény, olvasmányos, magával sodró és mélyértelmű.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá.

Árnyalatnyi remény Book Cover Árnyalatnyi remény
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2012
Keménytábla, Védőborító
351

Dinah Jefferies: A teaültetvényes felesége

Puha takaró, forró tea és egy jó könyv a legjobb kikapcsolódás, amit én el tudok képzelni. Ez alkalommal egy olyan könyvet olvastam, ami nem csak, hogy jó olvasmánynak bizonyult, de még a teaültetvényekről is szólt.

„A teaültetvényes felesége” egy könnyed, bájos és romantikus olvasmány. Könnyen és gyorsan lehet vele haladni, ugyanis a szöveg nagyon jól olvastatja magát, a regény cselekménye kellően feszült és izgalmas, a szereplők pedig szerethetők és bájosak.

Nekem nagyon tetszett Gwen története, egy olyan tizenkilenc éves álmodozó, reményekkel teli és ártatlan fiatal lány története ez, aki férjhez menve, azt reméli az élettől, hogy csupa öröm és szerelem tölti majd meg. Otthagyja angliai otthonát és családját, hogy Ceylon legyen az új otthona, ahol egy teaültetvényes felesége lesz.

Eleinte idillikusnak tűnik maga a ceyloni környezet és Gwen házassága is, de hamar kiderül, hogy férje több igazságot is eltitkol előle, ami egész életüket meg fogja határozni. A kezdeti fellángoló szerelemből, távolságtartás és kiszámíthatatlanság lesz, ami által Gwen és férje, Laurence, úgy tűnik kezdenek eltávolodni egymástól. Gwen teherbe esése újabb reményekkel tölti el a szerelmeseket, de az ikrek születése egy olyan drámai döntés elé állítja Gwent, ami visszafordíthatatlanul megváltoztatja életüket és súlyos következményekkel fog járni.

Lebilincselően izgalmas végig olvasni Gwen történetét, ahogyan próbál helyes döntéseket hozni, úgy hogy közben ezeknek a döntéseknek a következménye, egy életre szóló fájdalom és bűntudat lesz.

Gwen karaktere elég összetettre sikeredett, nehéz volt eligazodni az ő cselekedetein. Gyakran próbálja az erős, határozott és magabiztos nőt mutatni, de ugyanakkor éles váltással egyből beleesik a kis naiv, kiszolgáltatott és tudatlan lány szerepébe.

Nekem nagyon tetszett a könyv felépítése, a történet kibontakozása lépésről lépésre történik, fokozva a feszültséget és izgalmat, végig könnyen követhető a cselekménysorozat. Nagyon sok benne a drámai helyzet, ami által ez a romantikus regény olyan lesz mint egy thriller.

A regény vége azonban kicsit összecsapottnak tűnik, hirtelen ér véget, annak ellenére, hogy a szerző még itt is meglepi az olvasót egy váratlan fordulattal. Nem szeretem mikor így ér véget egy regény, hiszen annyi évnyi szenvedést és fájdalmat, szerintem nem lehet ilyen „idillikusan” lezárni. Ez mesébe illő.

Ezért is az egész történet kicsit olyan mint egy tündérmese. Gwen, a szépséges és jóságos fiatal menyasszony, férjhez megy egy gazdag, figyelmes és szerető férfihoz. Kezdetben úgy tűnik, hogy fiatal feleségként egy kényelmes és kiváltságos élet vár rá. De ahogy egyre jobban belemélyedünk a történetbe, egyre több olyan elem is felmerül a regényben, ami próbára teszi nem csak a könyv főhősnőjét, de a regény többi szereplőit is.

A romantikus történet mellett, némi betekintést nyerünk a faji megkülönböztetések kérdésébe, Ceylon történelmi mozgalmaiba, az egyenjogúságért való tüntetésekbe, valamint a gazdasági világválságba.

Szomorú, lassan folydogáló és szívszorító Gwen története, aki áldozatává válik a családi titkoknak, és ezáltal egy olyan döntést hoz meg, ami örökre megváltoztatja életét.

Nagyon nagy ellentétek állnak egymással szemben a könyvben. Ezek közül a legnagyobb kontraszt, a gazdag európai emberek élete a Ceylon szigeten, ellentétben a teaültetvényen dolgozó színesbőrűek kilátástalan és kiszolgáltatott életével. Éles a váltás a két világ között, ami sajnos csak a sorok között olvasható ki, ugyanis mint minden romantikus regényben, itt is a szerelemé a főszerep.

Én szívesen olvastam volna többet is a teaültetvényen dolgozó emberek életéről, valamint arról is, hogy hogyan is készül a tea.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senki nem mondta neki, hogy anyának lenni azt jelenti, hogy a szíve megdermed a félelemtől és a vágytól, hogy még több szeretetet adhasson. Azt sem mondta senki, milyen közel áll egymáshoz ez a két érzés.

A teaültetvényes felesége Book Cover A teaültetvényes felesége
Dinah Jefferies
Tericum Kiadó Kft.
2016
Keménytábla, Védőborító
412

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

A láthatatlan fény Book Cover A láthatatlan fény
Anthony Doerr
Alexandra Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
544

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Első ismerkedésem Ruta Sepetys-el a „Tengerbe veszett könnyek” olvasása során történt meg, ami azóta is kedvenc könyvemmé vált. A második könyv, amit a szerzőtől olvastam, igencsak nagy hatással volt rám, bár ez kicsit más olvasásélményt nyújtott, mint az előző könyv.

Bár az az igazság, hogy Ruta Sepetys szinte bármiről írhat, ugyanis engem nagyon lenyűgöz az, ahogyan elmeséli a történeteket és hogy milyen jól ismeri az emberi elmét. Pont ezért vannak olyan nagy hatással rám az ő könyvei. Csak Ruta Sepetys tud úgy mesélni, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni az adott környezetbe, és ezáltal bele is szeret a történet szereplőibe.

A „Kalitkába zárt álmok” az 1950-es évek New Orleans-ban játszódik. Josie, a regény főhőse, a francia negyedben, rossz hírű prostituált anyja árnyékában, arra kényszerül, hogy egyedül nézzen szembe az élet nehézségeivel és kőkeményen dolgozzon meg álmaiért.

Josie, egy fiatal, okos és bátor, alig tizennyolc éves lány, aki, ki akar törni ebből a mocskos, elfajult és bűnös városból, ezért titokban szövögeti álmait. Terveket szövöget arról, hogy hogyan hagyja el a várost, és kezd el főiskolára járni egy másik helyen. Tervei azonban meghiúsulni tűnnek, mikor egy rejtélyes gyilkosság napfényre kerül, amibe Josie is belekeveredik, akarata ellenére.

Josie egy bordélyházban takarít, mellette pedig egy könyvesboltban dolgozik. Úgy tűnik ilyen körülmények mellett esélytelen a kitörés, de neki sikerülni fog, csak kicsit másképp, mint ahogy azt az olvasó reméli.

Bátorságának, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a végsőkig harcol álmaiért, és nem lép anyja bűnös nyomdokaiba.

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Érdekes volt betekintést nyerni az alvilág, a bordélyházak, a prostituáltak életébe, ami tele volt elfajzott és bűnös tettekkel. Ebben a mocskos világban, nagyon nagy kontraszt volt, egy olyan okos, szép és talpraesett lányról olvasni, aki már gyerekként arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon. Alig tizenkét évesen egyedül beköltözik a könyvesbolt feletti lakásba, takarít abban a bordélyházban, ahol anyja prostituálkodik, közben pedig világirodalmi könyveket olvas és híres íróktól idéz. Engem elbűvölt ez az erős kontraszt. Ezért szerettem meg ennyire Josie karakterét.

Hiába a sok csillogás, bájos esték és luxus autók, az alvilág mocskát, titkát és bűnét, nem tudta elnyomni. Josie magasan kiemelkedik ebből a világból, első perctől kezdve bele se illet. Ezért is látta szegény, minden valamivel okosabb és műveltebb férfiban az apját, mert hinni akart abban, hogy ő mégsem teljesen romlott, anyja és taszító környezete ellenére.

Annak ellenére, hogy egész életét eme mocskos világban töltötte, egy önző és bűnös anya mellett nőtt fel, apátlanul és céltalanul, neki mégis sikerült kiemelkednie és felülemelkednie.

A sok mellékszereplő nagyon sokat hozzátett a regény olvasási élményéhez. Mindegyik szereplő szerethető volt valamiért, hiszen mindannyian hozzájárultak valamilyen szinten Josie sorsának alakulásáért.

A regény vége kicsit meglepett és váratlanul ért, kicsit úgy éreztem mintha túl hamar ért volna véget, és ezért számomra kicsit nyitva maradt Josie története.

Ennek ellenére nagyon megkedveltem a könyvet és nagyon megérintett Josie története. Ha más nem is, de egy biztos üzenete mindenképp van a könyvnek: Az álmainkért mindig érdemes küzdeni!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.

Kalitkába zárt álmok Book Cover Kalitkába zárt álmok
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Füles, Kartonált
332

Marc Pastor: Barcelona árnyai

Nagyon szeretem a bűnügyi krimiket, a következő könyv is ebbe a kategóriába sorolható. Eléggé ijesztő és félemetes a könyv borítója, már ebből is sejteni lehet, hogy nem egy vidám történetről szól a regény.

Marc Pastor, a „Barcelona árnyai” szerzője maga is egy elismert bűnügyi szakértő, aki egy igaz történet alapján írta meg könyvét. Rejtélyes regénye egy olyan sorozatgyilkos kilétét mutatja be, aki a mai napig is felkelti a közvélemény érdeklődését.

A történet az 1910-es évekbe kalauzol el, ahol Barcelona nem csak csillogó és fényűző oldalát ismerhetjük meg, hanem a szenny és bűn sötét oldalát is. Barcelona, a katalán főváros utcáin, rémes tettek tartják rettegésben a város lakóit. Ártatlan gyerekek tűnnek el nyomtalanul, mintha valami sötét árny vonzaná be őket. A rendőrség nem jut sokra az elveszett gyerekek nyomozása során, Moisés Corco felügyelő azonban eltökéli, hogy kideríti a gyilkost. Barcelona legvisszataszítóbb nyomornegyedeibe, kaszinóiba és bordélyaiba vezet nyomozása, míg végül is egészen váratlan és megdöbbentő valóságra bukkan.

Kicsit lassan és vontatottan indul be a történet, néhol nehéz lépést tartani a narrációval és a szereplőkkel. Én magam is valamivel többet vártam el a regénytől, főleg úgy, hogy egy megtörtént esemény alapján íródott. Nem igazán találtam meg benne a tipikus fordulatos krimi jeleneteket, kicsit túl laposra sikeredett.

Barcelona leírása, a sötét sikátorok, a koszos utcák és a gyomorforgató kanálisok javítottak valamit a regény hangulatán, ugyanis ezek nagyon élethűre sikerültek. A sötét rejtelmesség, a sejtelmes hangulat és a többértelmű titokzatosság, hozzátettek valamit a krimi hangulatához. A krimi szál nem annyira izgalmas, de az, hogy ki is az valójában, aki elmeséli ezt az egész szörnyűséget, na a zmár eléggé ötletes és érdekes, bár azért ez sem egyedi megoldás.

Az is lehet, hogy azért volt számomra nehéz megbarátkozni a regénnyel, mivel a spanyol irodalom és történelem nem igazán ismert számomra, ezért kicsit a sötétben tapogatóztam.

Egyedül a felügyelő karaktere tetszett, aki nagy profizmussal és karakán határozottsággal oldja meg a bűnügyi esetet. Szarkazmusa és humorérzéke miatt külön pont jár, amivel sikerült kicsit oldani a történet feszültségén.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Moisés Corvo olyan, mint egy kutya: senki sem pisilhet a területére. És ha ez azt jelenti, hogy húgyszaggal kell beterítenie az egész kerületet, az sem jelent számára problémát.

Barcelona árnyai Book Cover Barcelona árnyai
Marc Pastor
Libri Könyvkiadó Kft.
2015
Kartonált
320

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Alice Walker: Bíborszín

Kevés olyan könyv van, ami akkora hatást gyakorolt volna rám, mint Alice Walker „Bíborszín” című könyve. Egyfelől úgy érzem, hogy a könyv elolvasása után szó szerint szavak nélkül maradtam. Egyszerűen képtelenség szavakba önteni azt, ami ebben a regényben ott lapul a nehéz nyelvezet, és a kiszolgáltatott sorsú emberek élete mögött. Másrészről pedig úgy érzem, hogy erről a „csodák könyvéről” nagyon sokat lehetne írni, mert üzenete kortalan és határtalan. A regény főszereplőjének szavaival élve: lehet az ember csúnya, fekete, buta, alárendelt vagy bármi más, de mégis itt van a Földön, mert az élethez mindenkinek joga van. Ezt a jogot nem mástól kapjuk meg, nem más minősítése tesz minket erre érdemesnek, nem kiharcoljuk magunknak, hanem vele születünk.

A történet főhőse, egy afroamerikai csúnyának és butának vélt fiatal lány, Celie, aki egy férfiak által uralt gettó környezetben él. Élete teljesen kilátástalan és kiszolgáltatott. Fekete emberként és nőként a hierarchia legalján áll. Egyetlen feladata a férfiak minden testi-lelki vágyának kielégítése és kiszolgálása. Magányos, szeretetlen és kiúttalan életéből a spiritualitás felé fordul. Istenhez beszél, rávetítve az egyetlen olyan férfi szerepet, amit ismer. Még az Istennel való kapcsolatában is alárendeli magát egy felsőbb hatalomnak, azt remélve, hogy minden szenvedése egyszer majd örömre talál a túlvilágban.

Ebből a kiúttalan helyzetből, két nő segítségével sikerül Celie-nek kiemelkedni. Az egyik, szeretett nővére, Nettie, akinek levelezései életben tartják és reményt keltenek benne. A másik, imádott barátnője, Shug, akitől megtanul szeretni. A két szeretett nőhöz fűződő kapcsolata során, Celie ráébred saját öntudatára. A férfiak által uralt álszent világ lassan kezd darabokra hullani, miközben megtanulja felfedezni és szeretni önmagát, testét és a benne rejlő nőiséget.

Megindító, néhol durva, máshol szívszaggató, legtöbbször pedig fájdalmas és szomorú a könyv.

Celie története nekem több szempontból is volt egészen különleges.

Először is mindannyiunknak szükségünk van a hitre. Egy olyan hitre, ami kapaszkodót és reménységet nyújt nehéz és kilátástalan helyzetekben.

A másik nagyon fontos elem: a szeretet ereje. A színtiszta, őszinte, önzetlen szeretet, mely összeköti az embereket, és amely nélkül képtelenek vagyunk létezni.

A harmadik a férfi és női egyenlőség, a faji egyenlőség, mind olyan témák, amik mai napig tisztázatlanok. Mai napig nagyon összemosódnak a nemi szerepek, ami rengeteg konfliktushoz és egyenlőtlenséghez vezet.

Na és akkor ott van még a szexualitás kérdése. Ezzel se állunk jobban. Az a fajta női alávetettség és alárendeltség, amit Celie megél, bizony sok mai kapcsolatban még mindig jelen van.

És akkor ott van még Celie egyszerű tőmondatokból álló monológja. Az egyszerű, néhol durva, máshol érthetetlen szavak, de így próbál felszínre törni mindaz a sok érzelem és átélt dolog, amit Celie egyszerűségében képtelen megfogalmazni. Itt ébredünk rá arra, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a szavak és mondatok, amiket kimondunk. A szavak teremteni és rombolni tudnak.

És a legvégén ott van a bíborszín. A királyi, pompás, örömteli szín, amit minden ember fel kell tudjon fedezni saját életében. A bíborszín a szépség, öröm, teljesség és elfogadás színe. Mert minden durvaság és erőszak ellenére, pont ez a könyv üzenete: Az örömteli, szabad és teljes életre mindenkinek joga van!

Kedvenc idézetem a könyvből:

De én nem tudom hogyan kűzgyek. Örülök ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe.

Bíborszín Book Cover Bíborszín
Alice Walker
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
344

Pam Jenoff: A követ lánya

Kedvenc műfajom a szépirodalom. Ebben a kategóriában, „A követ lánya” nagyszerű olvasmánynak bizonyult, a történelem és a romantika bájosan ötvöződik benne. Ez volt az első könyvem amit Pam Jenoff-tól olvastam, de nagyon megkedveltem a stílusát és mindenképp szeretnék még olvasni tőle könyveket.

A könyv az első világháború utáni korszakot idézi fel, megnyerően bemutatva a kor szellemiségét és az emberi sorsokat.

Párizsban indul a regény cselekménye, ahol az első világháború győztes és vesztes államai találkoznak. Ebbe a városba érkezik egy fiatal német lány, diplomata apjával együtt. Margot Rosenthal-t komoly döntések elé állítja az élet. Egyfelől otthon, Berlinben, haza várja a háborúban megsérült vőlegénye, másfelől Párizsban egy teljesen új élettel ismerkedik meg. Új politikai nézetekkel, új barátokkal és új szerelemmel szembesül Párizsban töltött ideje alatt. Mindezek az események csak még jobban fokozzák lelki világának válságait. Megismerkedése a német tiszttel, valamint új munkája, új érzéseket és világnézeteket ébreszt benne. Próbálja újra építeni életét, saját útját megtalálni, miközben körülötte az egész világ romokban hever.

Nagyon szép olvasmány és tanulmány ez, az emberi érzésekről és az ember lelki világáról. Margot törékeny és bizonytalan karaktere, ellentétben áll a határozott és erős Georg Richwalder kapitánnyal szemben. Margot, a naiv és tudatlan fiatal lány, aki előtt mindeddig rejtve maradtak a világ komoly problémái és az emberi kapcsolatok bonyodalmai. Bár fiatalon eljegyezték, a párizsi élet megismerésével, elbizonytalanodik érzéseivel kapcsolatban. Mivel apja mellett egy védelmező burokban nőtt fel, csak most kezd ráeszmélni arra, hogy a világ és az emberek sokkal összetettebbek, mint ahogy ő azt gondolta. Margot karaktere mesébe illő, a fiatal, bizonytalan és naiv kislányból, egy felnőtt, érett nő lesz, aki megvívja a saját kis harcait, miközben próbálja megfejteni az élet nagy kérdéseit. Mindez persze egy olyan korban történik, ahol semmi sem biztos, minden a feje tetejére állt és mindenki a romokból próbál valami újat építeni.

Kicsit hiányos volt a regényben a részletesebb történelmi szál, valamint a karakterek terjedelmesebb kibontakozása, ennek ellenére nagyon kellemes olvasmány volt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindenkinek magának kell eldöntenie, ki lesz belőle, mit akar magának.

A követ lánya Book Cover A követ lánya
Pam Jenoff
General Press Kiadó
2014
Keménytábla
344

Santa Montefiore: A Valentina utolsó útja

Santa Montefiore igazi mestere a romantikus regényeknek. Kellő mennyiségben használja a romantikus szálat, ötvözve a női sorsok alakulásával.

„A Valentina utolsó útja” romantikus családregény. Nagyon megnyerő a borítója és szórakoztató a könyv tartalma. Felnőtt meséhez hasonlít az egész regény, miközben idillikus képet fest Olaszországról, a szerelemről és egy különlegesen csodálatos nőről.

A regény cselekménye két idősíkon fut. A könyv jelenében, az 1970-es évek elején Alba-t ismerjük meg, aki Londoban él egy lakóhajón, amit apja, rég elhunyt édesanyjáról nevezett el. Alba, egy fiatal, temperamentumos lány, aki az élet élvezeteinek él. Édesanyját még csecsemőkorában elveszítette, ami Alba számára nagy ürességet hagyott maga után. Hiába van ott neki apja új felesége és féltestvérei, ő mégis kívülállónak érzi magát. Halott édesanyjának portréjának megtalálása, arra készteti, hogy elinduljon Olaszországba és felkeresse édesanyja családját. Utazásával azt reméli, hogy többet megtud gyökereiről és származásáról. Kalandosra és élvezetesre sikeredik ez az utazás, de ugyanakkor sok régi sérelem és elkövetett bűn kerül így napvilágra.

Párhuzamosan Alba nyomozósával, az 1940-es évekbe csöppenünk, ahol Alba édesapjának és édesanyjának találkozásának körülményeit ismerjük meg. Thomas és Valentina szerelmi története egyáltalán nem hétköznapi, tele van titkokkal, rejtélyekkel, csalással és árulással.

Az Amalfi partvidék idillikus tájain barangolva, Alba családi titkokra és bűncselekményekre bukkan, melyek egészen más megvilágításba állítják eddigi felfogását az életről és a szüleiről.

Utazása nem csak anyja múltjának titkait fedi fel, hanem Alba-t is elvezeti az igaz szerelemhez.

Nekem személy szerint jobban tetszettek azok a részek, amelyek az 1940-es éveket idézték fel. Thomas és Valentina idillikusnak tűnő szerelme, a háború borzalmai és egy szörnyű tragédia élvezetes olvasmánnyá tették ezeket a részeket.

Alba karakterével nagyon nem tudtam kibékülni, idegesítő és zavaró volt. Ezek a részek nem is voltak olyan dinamikusak, mint a múltbéli fejlemények.

Szórakoztató és kikapcsoló olvasmány Santa Montefiore regénye, tele bájos helyszínekkel, karakteres szereplőkkel és fordulatos eseményekkel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelem kényes ügy. Sokkal jobb írni róla, mint átélni.

A Valentina utolsó útja Book Cover A Valentina utolsó útja
Santa Montefiore
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
398