A könyv témája rendkívül komoly és súlyos, mégis azt érzem a könyv elolvasása után, hogy maradt bennem egy kis hiányérzet. Talán a téma kidolgozása, az ahogyan egymásra épültek ezek a cselekménysorozatok lehet az oka annak, hogy nem érzem azt, hogy ez a könyv teljesen rabul ejtett volna.
A szexuális bántalmazás, a testi erőszak, a lelki terror és manipuláció már a könyv legelső oldalain jelen van. A könyvben megjelenő lányok erről a borzalomról mesélnek, annak utóhatásairól, valamint egy olyan lelki sérülésről, amit sem az idő, sem mások támogatása nem tud felülírni.
A könyv egyes szám első személyben, Louise Manson szemszögén keresztül meséli el azoknak a diáklányoknak a történetét, akik szexuális bántalmazás áldozataivá váltak saját tanáruk által.
Louise mindezt felnőttként meséli el, megannyi év hallgatása után, amikor visszaemlékezik azokra a diákévekre, amelyek tele voltak elhallgatott titkokkal és súlyos testi-lelki sérelmekkel.
A történet folyamatosan ugrál jelen és múlt között, bár a jelen történései szerintem nem annyira érdekesek vagy hangsúlyosak, a múlt az, ami igazán érdekes. Azonban ez a szál sem annyira izgalmas, mert már a könyv legelején megvan a tettes, megvan a bűncselekmény, már csak a részletek kidolgozása kerül elmesélésre megannyi oldalon keresztül.
A könyv gyorsan és könnyedén olvastatja magát, de sajnos súlyos témája ellenére, nem igazán tudott erős érzelmeket vagy mélyebb gondolatokat kiváltani belőlem.
Érdekelt a könyv témája, fontosnak tartom azt, hogy egy ennyire nehéz és fájdalmas témáról könyvek szülessenek, ennél a könyvnél mégsem éreztem azt, hogy megérintene és be tudnám fogadni üzenetét.
Túl távolinak éreztem a szereplőket, a cselekmény valamilyen szinten felszínes és előre kiszámítható maradt számomra, a nagy csavar vagy fordulat teljesen elmaradt.
Ha ez egy thriller akart lenni, akkor a nagy sokkhatás és döbbenet teljesen elmaradt, helyette egy csendes és egyhangú elbeszélés lett.
A bűn elhallgatása, a sérelem elhordozása, az igazságért való küzdelem, a gyógyulás útja, a belső vívódás, mindez jelen van ebben a regényben.
A történet drámaisága és a lélektani mélység megragadott, viszont hiányzott a szereplők belső vívódásának a feszültsége, az a folyamat, amiben egy ilyen sérülést szenvedett ember megannyi érzést, gondolatot és lelkiállapotot megél.
Ennek hiányában ez a regény csak egy tényszerű közlés maradt számomra, amiből az érzelmek kavalkádja, a szélsőséges lelkiállapotok és az elgondolkodtató gondolatok hiányoztak.
A múlt eseményei hatást gyakorolnak a jelen eseményeire, a hallgatás sebei utat törtnek maguknak a jelenben, ahol igazságot és őszinteséget követelnek meg maguknak.
A könyv elolvasása után maradt bennem néhány megválaszolatlan kérdés, ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Minden egyes lány életében elérkezik az a pillanat, amikor elege lesz abból, hogy azon szabályok szerint játszik, amelyekkel manipulálják. Amikor ráébred, hogy ezen szabályok megszegése egy cseppet sem jár rosszabb következményekkel, mint az, hogy kövesse őket.
A hallgatás sebei
Magnólia Kiadó
2024
Füles, Kartonált
445
Szaszkó Gabriella
