amerikai

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

A következő könyv, ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem igazán tetszett. Persze végigolvastam, mert vártam arra a nagy katartikus élményre a könyv végén, de sajnos számomra ez nem történt meg.

Azért érdekelt az a könyv, mert a fülszövege alapján, a regény cselekményének egy olyan meghatározó történelmi eseményhez van köze, ami számomra érdekes. Azt gondoltam, hogy ebben a könyvben a 2001. szeptember 11-dikei eseményekről is szó lesz, de ez alig jött elő a könyvben, sőt úgy éreztem, hogy csak erőltetve volt ez a szál. Az, hogy a könyv két főszereplője ezen a napon ismerkedik meg, szerintem abszolute semmit nem tesz hozzá a kapcsolatuk és az életük alakulásához.

Azzal semmi bajom, hogy ez egy szerelmi történet, viszont az, hogy mennyire nyálas-csöpögős, az már egyszerűen elviselhetetlen. Számomra ez már nem a romantikus regények kategóriájába tartozik, sokkal inkább felel meg, valamilyen tini lánysztorinak, mert semmi tartalom nincs a sok édes-mázas szöveg mögött.

Nagyon egyszerű a regény kerettörténete. Két fiatal egyetemista, Lucy és Gabe, pont az ikertornyok tragédiájának napján ismerkednek meg. Ettől a naptól kezdve elkezdődik viharos, kalandos, szenvedélyes és kiszámíthatatlan szerelmi történetük.

Lucy az, aki elmeséli közös szerelmi történetüket, ahhoz, hogy a végén megértsük, döntésének helyességét. A sors vagy saját döntésük, ezt ki-ki maga dönti el, úgy hozza, hogy útjaik elválnak, egy rövid szerelmi kapcsolat után. Lucy New Yorkban marad és ott alapít családot, Gabe pedig Közép-Keleten ér el nagy sikereket fotós-újságíróként. Több kontinens és több év is elválasztja őket egymástól, de ők valahogy mindig visszatalálnak egymáshoz. Tizenhárom éven át féltékenykedés, megcsalás, álmok, célok, határozzák meg viharos kapcsolatukat, míg végül az élet egy fontos döntés elé állítja őket.

Keserédes, szomorú és érzelmi káosz az egész regény. Én semmi érdekeset vagy szépet nem találtam Lucy és Gabe kapcsolatában, szerintem a szerelmük inkább volt egy fellángolás, mint egy igazi érett felnőtt szerelem. Fiatal egyetemistaként ismerték meg egymást, csak a szenvedély vezette őket, és az évek során a szerelmük semmit nem változott, és nem fejlődött. Lucy karaktere egyenesen idegegesítő és frusztráló, egy kis buta, naiv, tudatlan kislánynak tűnik, aki folyton a fehér lovon ülő hercegét várja.

Csöpög a könyv a sok szenvedéstől és világfájdalomtól, semmi értelmes dolog nincs benne. Persze érdekes lehetne elmerengeni azon, hogy az életünket saját döntéseink vagy egyéb kívülálló dolgok határozzák meg, de ez sajnos nem valósul meg, mert a szerelmi szál túl nyomasztó és erőltetett a regényben, így mellette minden háttérbe szorul.

Próbáltam megtalálni benne, azt a sok gyönyörű, könnyfakasztó és csodás érzést, de sehogy sem sikerült. Végigolvastam, mert nagyon reméltem egy igazi csattanós véget, mert azt meg kell, hogy mondjam, hogy a szerző kellően fokozta a feszültséget a könyvében, és épp ezért lettem és is kíváncsi a végkifejletre. De bizony a nagy elvárások kudarcba fulladtak, mert középszerűnek éltem meg az egészet. Sőt gyakran éreztem azt, hogy olyan szürkeárnyalatos a könyv, mintha ahhoz hasonlítana.

Hiába próbálkozott az írónő a mélyértelmű és filozófiai kérdésekkel, ez szerintem nem jött össze. A két főszereplő számomra elhomályosította ezt az egészet, mert kapcsolatukban szó sincs az igazi szerelemről, ez csak egy átlagos szerelmi történet, semmi különleges nincs benne.

Ami pozitív a könyvben, az a sok könyv, művészet és színdarab ami a sorok között megtalálható. Kár, hogy a sok pozitív és értelmes életbölcsesség nem kapott elég figyelmet, mert így értékesebb lenne, nem csak egy átlagos szerelmi történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…ha az élet valamilyen sport lenne, felállnék, és azt kiabálnám: Szabálytalanság! vagy Ismétlés!

A fény, amit elvesztettünk Book Cover A fény, amit elvesztettünk
Jill Santopolo
21. Század Kiadó
2018
Puhatáblás
335

Guillaume Musso: Az angyal hív

Meglepett ez a könyv, ugyanis ez az első könyvem, amit Guillaume Musso-tól olvasok és tetszett. A könyv borítója egyáltalán nem fogott meg, de maga a történet az igen.

Nagyon bájosan indul a kerettörténet. Adott egy repülőtér, egy férfi és egy nő, valamint két mobiltelefon. A zsúfolt és hektikus várakozóteremben egymásba ütköznek és a nagy kapkodásban, véletlenül elcserélik mobiltelefonjaikat. Mire erre rájönnek, már több ezer kilométer választja el őket egymástól. Két teljesen különböző életet élnek, a világ két teljesen ellentétes pontján. Madeline, Párizsban üzemelteti virágboltját, Jonathan San Fraciscoban vezet egy éttermet. Mindketten engednek a kíváncsiságnak és a csábításnak és belenéznek a másik telefonjába. Az üzeneteket, leveleket olvasva olyan titkot fedeznek fel egymásról, ami végül is összeköti őket. Miközben egymás üzeneteit közvetítik a másiknak, rendeléseket, foglalásokat adnak át a másiknak, olyan személyes dolgokat is megtudnak egymásról, ami egy közös pont lesz a regény további részeiben.

Musso regénye igazi lendületes és bájos romantikus történet, vegyítve némi misztikus, sorsszerű és krimi elemekkel. Ebből a szemszögből közelítve egyáltalán nem tűnik véletlenszerűnek Madeline és Jonathan találkozása, valamint telefonjaik elcserélése. A feszültség fokozását és az érdeklődés fenntartását úgy oldja meg a szerző, hogy a két főszereplő váltott nézőpontjain keresztül ismerteti velünk az eseményeket.

Eleinte kicsit kaotikusnak és értelmetlennek tűnik a sok elem keverése, ugyanis romantika, misztikum és krimi, kicsit soknak tűnhet egy regényben. De szerintem Musso ezt jól megoldotta és ezáltal kellemes és könnyed olvasmánnyá vált regénye. A romantikus szál a legdominánsabb a regényben, ezért is kicsit eltörpül mellette a krimi szál, ami kicsit kidolgozatlannak tűnik. Romantikus krimiként van hirdetve, két olyan műfaj, ami kedvenceim közé tartozik, de szerintem ez inkább romantikus regény, mint krimi. És ha mindez nem lenne már így is elég, egy kis thriller is belekeveredik a regénybe, mikor a két főszereplő megismeri a másik rejtett titkát a múltról és közös nyomozásba kezdenek.

A könyv hangneme és stílusa megnyerő, főleg az a melankolikus hangulat ami árad a sorokból. Egyfajta reménység és biztatás jön át a könyv lapjairól, az életbe és az emberiségbe vetett hit, miszerint mindig újra lehet kezdeni, mert az élet mindig ad egy új esélyt. Ugyanakkor el is gondolkodtat a regény: Mi a Sors és mi a Véletlen?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csak akkor leszel jobban, ha végre megszabadulsz a kísérteteid terhétől.

Az angyal hív Book Cover Az angyal hív
Guillaume Musso
Park Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
411

Kristen Harnisch: A borász lánya

Ha egy kedves kis történetre vágyik az ember, amit egy bekuckózó délutánon olvashat, akár egy jó pohár bor mellett, akkor „A borász lánya” mindenképp egy jó választás.

Sara Thibault, szüleivel él együtt egy szőlőbirtokon, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ő veszi át apjától ezt az örökséget, és tovább viszi a családi hagyományt. A szőlőbirtokot azonban egy tragikus esemény folytán, anyja eladásra kínálja egy rivális családnak, A Lemieux családnak, akinek fia feleségül veszi Sara nővérét, Lydiát. Sara alig tudja feldolgozni apja halálát, máris ott van az újabb csapás, a szőlőbirtok elvesztése, ami számára az egész világot jelenti.

Lydia házassága az idősebb Lemieux fiúval, azonban egy újabb tragikus eseményt hoz magával, aminek következtében a Thibault lányok Amerikába menekülnek. Sarat itt újra össze hozza a sors a rivális család fiatalabb fiával, és ekkor dönti el, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy visszaszerezze apja franciaországi szőlőbirtokát, ezzel váltva valóra régi álmát, hogy a gazdaságot felvirágoztatja és kiváló borásszá válik.

Sara és Philippe találkozása sorszerű, hiszen mindketten meg akarják bosszulni a múlt sérelmeit. Philippe elégtételt szeretne venni bátyja halála miatt, Sara pedig az elveszített szőlőbirtokért.

Kristen Harnisch romantikus regénye a 19. század végét eleveníti fel történetében, ahol a szerelem, a bosszúvágy és az árulás ötvözik egymást. Két család történetén keresztül közelebbről is megismerjük a borászat világát, a szőlőtermesztés kihívásait, valamint a borkészítés csodás szakaszait.

A regény legfontosabb karaktere, Sara, aki bátorságának és kitartásának köszönhetően, elindul az önmagára való találás saját útján.

A regény első fele kicsit nehézkesen indul, a cselekmény kissé vontatott és unalmas, aztán a második felénél már sokkal izgalmasabb, ugyanis ez a rész Sara életútvonalát és küzdelmét mutatja be, amikor megérkezik a Napa völgybe és ott próbál szerencsét.

Két fiatal története ez, egy fiatal lány és egy fiatal fiú elindulnak az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljanak. Még él bennük az Óvilág hagyománya és emléke, de egy múltbéli gyilkosság úgy tűnik örökre szétválasztja őket. A borászat iránti nagy szenvedélyük az, ami közelebb hozza őket egymáshoz, és elindít egy szerelmi szálat köztük.

Kellemes, könnyed kis történet, érzelemdús, de ugyanakkor semmi extrával.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sarának eszébe jutott, hogy ő maga olyan, mint a gyertya fényéhez vonzódó molylepke. Naiv és ösztönös, magával ragadta a hely szépsége és a kecsegtető lehetőség, hogy végre elérje célját. Lehet, hogy egy ostoba, nyughatatlan lány, de hogy eltökélt, az biztos.

A borász lánya Book Cover A borász lánya
Kristen Harnisch
Lazi Könyvkiadó Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
304

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Kedvenc szerzőim közé tartozik Jodi Picoult. Történetei mindig izgalmasabb, legváratlanabb csattanókkal és fordulatokkal, és egészen élethűen megábrázolt emberi karakterekkel, akikkel könnyedén azonosul az olvasó.

Azért olyan különleges a szerző stílusa, mert egy hétköznapi esemény feldolgozása mindig több szemszögből van megvilágítva és a végén mindig nyitva marad a történet, ezzel is rábízva az olvasóra a történet tovább gondolását, leszűrvén ki-ki a neki szánt mondanivalót.

A regény két tipikus, hétköznapi amerikai családot mutat be, akik tizennyolc éven át harmonikus családi barátságban és szomszédi kapcsolatban álltak egymással. Gyerekeik, Chris és Emily, együtt nőttek fel, az évek folyamán a gyermeki barátságból szerelem lett. Egy szörnyű tragédia azonban örökre szétválasztja ezt a két családot. Emily öngyilkos lesz, és úgy tűnik, hogy ehhez Chrisnek is valami köze van, hiszen a végzetes lövés Chris apjának fegyveréből származik. A fegyverben azonban maradt még egy golyó, amit úgy tűnik a két kamasz Chrisnek szánt, ugyanis valami fura egyezség alakult ki köztük, amit mindenki elől eltitkoltak. Christ el kezdik szerelme meggyilkolásának gyanújával megvádolni, miközben Emily tragikus halála ennél sokkal bonyolultabb.

A szörnyű halálos tragédia nagyon sok titkok felszínre hoz, de a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mit titkolt el ez a két fiatal kamasz és miben egyeztek meg. Egyedül Chris tudja a teljes igazságot, ő azonban hallgat.

Jodi Picoult megint nagy bravúrral teszi fel az életbevágóan fontos kérdéseket: Mi az igazán fontos egy barátságban? Mennyire ismeri a szülő a gyerekét? Meddig vagyunk képesek elmenni a szerelem nevében?

Szerintem ez megint csak egy remek olvasmány. Nem könnyű megemészteni a regény cselekményét, sokszor elgondolkodtat és szavak nélkül hagyja az olvasót, de Jodi Picoult minden regényének ez a célja, hogy megdöbbentse olvasóját, hiszen így maradandó hatást gyakorol a könyv az olvasóra.

A sok változatos karakter, a váltott szemszögből megismert események emelik a cselekmény feszültségét és drámáját, a végén pedig ott a feloldozás, de ez mégsem könnyít a regény hangulatán, hiszen már semmi sem lesz olyan mint régen. Ezért is olyan nyomasztóak Jodi Picoult regényei, mert a regény elolvasása után még sokáig ott dolgozik az olvasóban a könyv mondanivalója.

Jodi Picoult-hoz hűen, van benne nyomozás, tárgyalásos jelenet és romantikus szál.

A „Sorsfordítók” fantasztikusan jó könyv, megrendítő, elgondolkodtató és tanulságos. Ez a könyv egyszerre krimi, családregény és romantikus könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Sorsfordítók Book Cover Sorsfordítók
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
560

Anne Tyler: Egy spulni kék cérna

A következő könyvet csupán a címe és a fülszövege miatt, nem hinném, hogy megvettem volna. Azonban a könyv hátoldalán lévő szöveg, azonnal felhívta rá a figyelmemet, ugyanis ez áll rajta: „Száz év magány a XX. Század Amerikájában”. Mivel a „Száz év magány” Gabriel García Márquez-től a kedvenc regényeim közé tartozik, így már mindenképp el akartam olvasni.

Sosem bánom meg azt, ha elolvasok egy könyvet, de ez a könyv nagyon nem tetszett nekem és egyáltalán nem állja meg a helyét a fent említett összehasonlítás.

Nagyon nehéz megfogalmazni azt, hogy miről is szólt ez a könyv, mert tényleg borzalmasan unalmas és semmitmondó. A könyv egy négy generációból álló amerikai család szürke hétköznapjait mutatja be, teljesen monoton és unalmas stílusban. Abby és Red a könyv központi szereplői, nekik születik négy gyerekük, majd ezeknek a gyerekeknek is gyerekeik lesznek. Visszatekintve pedig egy korábbi generációt is megismerünk, Red szüleit. Az élet körforgásával gyerekek születnek meg, életek tragikusan végződnek, újabb családok alakulnak ki, miközben úgy tűnik minden a régi, de közben folyamatos a változás.

A családi ház, amiben laknak szintén együtt „fejlődik” a családdal, hat a sorsukra, közben pedig csak úgy van jelen az életükben, mint egy élettelen tárgy, mint egy kék spulni.

Számomra ez egy átlagon aluli könyv, semmi érdekeset vagy izgalmasat nem véltem felfedezni benne. Végig untatott és egyáltalán nem tudta lekötni a figyelmemet. Abszolúte semmi köze a világirodalmi műhöz, a „Száz év magány”-hoz, én ezt egyenesen sértőnek tartom, hogy egy ilyen könyvet egy világirodalmi remekműhöz hasonlítanak egyesek.

Én nagyon szeretem a családregényeket, de ezzel nagyon nehezen haladtam. Végigolvastam megannyi száz oldalt, és úgy érzem, hogy a könyv semmiről nem szólt. Teljesen értelmetlen a történet, semmi mondanivalója nincs, és hiányzik belőle szinte minden ami szükséges egy jó könyvhöz. Unalmasak és jellemtelenek a szereplők, kidolgozatlan a történet és túl sok benne a felesleges információ.

Nekem nagyon nagy csalódás volt ez a könyv, el sem tudom képzelni, hogy Amerikában ez hogy lehetett sikerlistás.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A problémás gyerekek szülei egyvalamit sosem mondanak ki. Méghozzá azt, hogy mekkora megkönnyebbülés, amikor a gyerekük élete végül rendeződik. De vajon mit kezdjenek azzal a haraggal, amely az évek során felgyülemlett bennük?

Egy spulni kék cérna Book Cover Egy spulni kék cérna
Anne Tyler
Tericum Kiadó Kft.
2015
Keménytábla, Védőborító
388

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Első ismerkedésem Ruta Sepetys-el a „Tengerbe veszett könnyek” olvasása során történt meg, ami azóta is kedvenc könyvemmé vált. A második könyv, amit a szerzőtől olvastam, igencsak nagy hatással volt rám, bár ez kicsit más olvasásélményt nyújtott, mint az előző könyv.

Bár az az igazság, hogy Ruta Sepetys szinte bármiről írhat, ugyanis engem nagyon lenyűgöz az, ahogyan elmeséli a történeteket és hogy milyen jól ismeri az emberi elmét. Pont ezért vannak olyan nagy hatással rám az ő könyvei. Csak Ruta Sepetys tud úgy mesélni, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni az adott környezetbe, és ezáltal bele is szeret a történet szereplőibe.

A „Kalitkába zárt álmok” az 1950-es évek New Orleans-ban játszódik. Josie, a regény főhőse, a francia negyedben, rossz hírű prostituált anyja árnyékában, arra kényszerül, hogy egyedül nézzen szembe az élet nehézségeivel és kőkeményen dolgozzon meg álmaiért.

Josie, egy fiatal, okos és bátor, alig tizennyolc éves lány, aki, ki akar törni ebből a mocskos, elfajult és bűnös városból, ezért titokban szövögeti álmait. Terveket szövöget arról, hogy hogyan hagyja el a várost, és kezd el főiskolára járni egy másik helyen. Tervei azonban meghiúsulni tűnnek, mikor egy rejtélyes gyilkosság napfényre kerül, amibe Josie is belekeveredik, akarata ellenére.

Josie egy bordélyházban takarít, mellette pedig egy könyvesboltban dolgozik. Úgy tűnik ilyen körülmények mellett esélytelen a kitörés, de neki sikerülni fog, csak kicsit másképp, mint ahogy azt az olvasó reméli.

Bátorságának, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a végsőkig harcol álmaiért, és nem lép anyja bűnös nyomdokaiba.

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Érdekes volt betekintést nyerni az alvilág, a bordélyházak, a prostituáltak életébe, ami tele volt elfajzott és bűnös tettekkel. Ebben a mocskos világban, nagyon nagy kontraszt volt, egy olyan okos, szép és talpraesett lányról olvasni, aki már gyerekként arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon. Alig tizenkét évesen egyedül beköltözik a könyvesbolt feletti lakásba, takarít abban a bordélyházban, ahol anyja prostituálkodik, közben pedig világirodalmi könyveket olvas és híres íróktól idéz. Engem elbűvölt ez az erős kontraszt. Ezért szerettem meg ennyire Josie karakterét.

Hiába a sok csillogás, bájos esték és luxus autók, az alvilág mocskát, titkát és bűnét, nem tudta elnyomni. Josie magasan kiemelkedik ebből a világból, első perctől kezdve bele se illet. Ezért is látta szegény, minden valamivel okosabb és műveltebb férfiban az apját, mert hinni akart abban, hogy ő mégsem teljesen romlott, anyja és taszító környezete ellenére.

Annak ellenére, hogy egész életét eme mocskos világban töltötte, egy önző és bűnös anya mellett nőtt fel, apátlanul és céltalanul, neki mégis sikerült kiemelkednie és felülemelkednie.

A sok mellékszereplő nagyon sokat hozzátett a regény olvasási élményéhez. Mindegyik szereplő szerethető volt valamiért, hiszen mindannyian hozzájárultak valamilyen szinten Josie sorsának alakulásáért.

A regény vége kicsit meglepett és váratlanul ért, kicsit úgy éreztem mintha túl hamar ért volna véget, és ezért számomra kicsit nyitva maradt Josie története.

Ennek ellenére nagyon megkedveltem a könyvet és nagyon megérintett Josie története. Ha más nem is, de egy biztos üzenete mindenképp van a könyvnek: Az álmainkért mindig érdemes küzdeni!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.

Kalitkába zárt álmok Book Cover Kalitkába zárt álmok
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Füles, Kartonált
332

Alice Walker: Bíborszín

Kevés olyan könyv van, ami akkora hatást gyakorolt volna rám, mint Alice Walker „Bíborszín” című könyve. Egyfelől úgy érzem, hogy a könyv elolvasása után szó szerint szavak nélkül maradtam. Egyszerűen képtelenség szavakba önteni azt, ami ebben a regényben ott lapul a nehéz nyelvezet, és a kiszolgáltatott sorsú emberek élete mögött. Másrészről pedig úgy érzem, hogy erről a „csodák könyvéről” nagyon sokat lehetne írni, mert üzenete kortalan és határtalan. A regény főszereplőjének szavaival élve: lehet az ember csúnya, fekete, buta, alárendelt vagy bármi más, de mégis itt van a Földön, mert az élethez mindenkinek joga van. Ezt a jogot nem mástól kapjuk meg, nem más minősítése tesz minket erre érdemesnek, nem kiharcoljuk magunknak, hanem vele születünk.

A történet főhőse, egy afroamerikai csúnyának és butának vélt fiatal lány, Celie, aki egy férfiak által uralt gettó környezetben él. Élete teljesen kilátástalan és kiszolgáltatott. Fekete emberként és nőként a hierarchia legalján áll. Egyetlen feladata a férfiak minden testi-lelki vágyának kielégítése és kiszolgálása. Magányos, szeretetlen és kiúttalan életéből a spiritualitás felé fordul. Istenhez beszél, rávetítve az egyetlen olyan férfi szerepet, amit ismer. Még az Istennel való kapcsolatában is alárendeli magát egy felsőbb hatalomnak, azt remélve, hogy minden szenvedése egyszer majd örömre talál a túlvilágban.

Ebből a kiúttalan helyzetből, két nő segítségével sikerül Celie-nek kiemelkedni. Az egyik, szeretett nővére, Nettie, akinek levelezései életben tartják és reményt keltenek benne. A másik, imádott barátnője, Shug, akitől megtanul szeretni. A két szeretett nőhöz fűződő kapcsolata során, Celie ráébred saját öntudatára. A férfiak által uralt álszent világ lassan kezd darabokra hullani, miközben megtanulja felfedezni és szeretni önmagát, testét és a benne rejlő nőiséget.

Megindító, néhol durva, máshol szívszaggató, legtöbbször pedig fájdalmas és szomorú a könyv.

Celie története nekem több szempontból is volt egészen különleges.

Először is mindannyiunknak szükségünk van a hitre. Egy olyan hitre, ami kapaszkodót és reménységet nyújt nehéz és kilátástalan helyzetekben.

A másik nagyon fontos elem: a szeretet ereje. A színtiszta, őszinte, önzetlen szeretet, mely összeköti az embereket, és amely nélkül képtelenek vagyunk létezni.

A harmadik a férfi és női egyenlőség, a faji egyenlőség, mind olyan témák, amik mai napig tisztázatlanok. Mai napig nagyon összemosódnak a nemi szerepek, ami rengeteg konfliktushoz és egyenlőtlenséghez vezet.

Na és akkor ott van még a szexualitás kérdése. Ezzel se állunk jobban. Az a fajta női alávetettség és alárendeltség, amit Celie megél, bizony sok mai kapcsolatban még mindig jelen van.

És akkor ott van még Celie egyszerű tőmondatokból álló monológja. Az egyszerű, néhol durva, máshol érthetetlen szavak, de így próbál felszínre törni mindaz a sok érzelem és átélt dolog, amit Celie egyszerűségében képtelen megfogalmazni. Itt ébredünk rá arra, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a szavak és mondatok, amiket kimondunk. A szavak teremteni és rombolni tudnak.

És a legvégén ott van a bíborszín. A királyi, pompás, örömteli szín, amit minden ember fel kell tudjon fedezni saját életében. A bíborszín a szépség, öröm, teljesség és elfogadás színe. Mert minden durvaság és erőszak ellenére, pont ez a könyv üzenete: Az örömteli, szabad és teljes életre mindenkinek joga van!

Kedvenc idézetem a könyvből:

De én nem tudom hogyan kűzgyek. Örülök ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe.

Bíborszín Book Cover Bíborszín
Alice Walker
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
344

Susan Spencer-Wendel: Mielőtt végleg elmegyek

A következő könyvnél, „Mielőtt végleg elmegyek”, a címe fogott meg legelőször, és ennek több oka is van. Először is egy nagyon ismert dalra emlékeztet, ami szép emlékeket idéz fel bennem. Másodszor, azért fogott meg a könyv, mert már a címéből következtettem arra, hogy egy ember halál előtti napjait mutatja be. A harmadik ok a könyv alcíme, „Egy boldog év”, ami kíváncsivá tett, így már minden okom meg volt arra, hogy elolvassam.

Önéletrajzi könyv ez, igaz történet alapján, hiszen egy negyvenkét éves újságírónő írja meg élete utolsó egy évét, miután egy halálos betegséget fedeznek fel nála, mely az izomzatot támadja meg, míg a végén az ember teljesen leépül. Csupán egy éve marad Susannek, amit még viszonylag egészségesen eltölthet családjával és barátaival. És ő a legjobbat hozza ki ebből az egy évből. Feladja újságírói karrierjét, hogy egy felejthetetlen és boldog évet töltsön el szeretteivel. Egészen kalandos és izgalmas utazásokra indul el, hét hozzá legközelebb álló emberrel hét különböző helyre utazik. Utazásai során eljut Budapestre, Ciprusra, a Bahamákra és még megannyi szép helyre. Ezek a helyszínek mind szép emlékeket idéznek fel a múltjából, ugyanakkor új emlékeket teremtenek és hagynak hagyatékul szeretteinek. Mindeközben állapota egyre csak romloik, már járni és írni is alig tud, mégis kezének egyetlen működőképes hüvelykujjával megírja élete történetét.

Kétségkívül szomorú ez a történet, tele melankóliával, halál félelemmel, búcsúzással, de ugyanakkor nem ez a hangnem dominál a könyv lapjain. Susan, a feleség, édesanya, barátnő, nővér, szomszéd, munkatárs, egy felbecsülhetetlen ajándékot hagy szeretteire: életörömöt és életünneplést. Nem menekül az önsajnálatba, nem panaszkodik, nem kesereg, optimizmusának, életerejének és humorának köszönhetően, boldogan tölti el élete utolsó egy évét.

Égbekiáltó a könyv üzenete: minden napnak megvan a maga varázsa és csodája, az életet most kell élni, mert csak úgy érdemes igazán élni, ha szeretünk és boldogságban élünk.

Susan hozzállása, lelki ereje és kitartása magával sodor és reménységet ébreszt az olvasóban. Példaértékű, az az alázat és méltóság, ahogyan szembenéz a halállal és kész mindent elfogadni amit az élet még adni tud neki.

De jó is lenne, ha mindenkinek megadatna az a lehetőség, hogy úgy készüljön fel a végső útra, ahogyan Susan tette.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Hát, ha nem tudod megváltoztatni a helyzetet, változtasd meg a hozzáállásodat – mondtam neki. – A tudatodat te irányítod.

Mielőtt végleg elmegyek Book Cover Mielőtt végleg elmegyek
Susan Spencer-Wendel
Libri Könyvkiadó Kft.
2013
Puhatáblás
430

Megan Miranda: Minden eltűnt lány

Újabb thriller került a kezembe, melynek címében megint ott van a „lány” szó, amely már jó előre sejteti, hogy valami krimi és nyomozás lesz a könyv főtémája.

Nicolette, a könyv főszereplője, akinek élete minden szinten sikeres. Van egy jó munkahelye és egy szerető vőlegénye. Mindezt egy rövid időre hátra hagyja, azért, hogy szülővárosába visszatérve beteg édesapjáról és a családi házról gondoskodjon. Az elmúlt tíz évben nem sok minden változott ebben az amerikai kisvárosban, a régi barátok, ismerősök, sőt még Nicolette bátyja és családja is, még mindig itt élnek. Nic visszatérése újra felidézi benne azt az estét, amikor legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt. Nicolette hazatérése után újabb lány tűnik el, és a régi barátok újból egy tragikus esemény közepén találják magukat. Ez az újabb eltűnt lány esete, felszínre hozza a régi hibákat és tévedéseket, felfedve azt is, hogy ki és milyen mértékben volt felelős a tíz évvel ezelőtt eltűnt lány esetében.

Nagyon érdekes Megan Miranda pszichothrillere, ugyanis az események fordított sorrendben kerülnek elmesélésre. A 15. naptól az 1. napig haladva, Nicolette mindent megtesz azért, hogy kiderítse eltűnt barátnőjének misztériumát. Ennek azonban nagy ára lesz, ugyanis rémes dolgok fognak kiderülni családtagjairól és barátairól.

Izgalmas volt a visszafele haladó narrációt olvasni, nem gyakran olvasok ilyen könyveket, de így legalább csak fokozatosan derültek kis a múltból eltitkolt dolgok. De nem csak a múltbeli események feltárásának olvasása volt érdekes, hanem a karakterek kibontakozása, lelki világuk és gondolataik megismerése. Bár néha kicsit nehéz volt követni a cselekményszálakat, a bonyolultság ellenére, a végére azonban minden érthetővé válik. Elgondolkodtató volt a könyv, pont a visszafele mesélő stílusnak köszönhetően, hiszen minden egyes mozaik darabot ügyesen kellett összeilleszteni, ahhoz hogy összeálljon a kép.

Végül is ez egy jó krimi, friss és üdítő írói megoldásokkal. A vége nekem tetszett, hiszen akkor értjük meg, hogy mi is történt tíz évvel, illetve 15 nappal korábban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni.

Minden eltűnt lány Book Cover Minden eltűnt lány
Megan Miranda
Agave Könyvek Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött

Dina Nayeri: Közöttünk a tenger

Nagyon szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek az iszlám kultúrát és vallást mutatják be, számomra van ebben valami egzotikus és vonzó, ami mindig el tud varázsolni. A következő könyv olvasása, „Közöttünk a tenger”, számomra egy rendkívüli élményt okozott, imádtam a könyv minden egyes oldalát, annyira elvarázsolt. Talán pont ezért nem is olyan meglepő, hogy a könyv olyan nagy sikert aratott, hogy világszerte már 14 nyelven jelent meg.

A történet az iszlám forradalom utáni időben játszódik, egy iráni kis faluban, ahol a nők életét szigorú szabályok korlátozzák. Itt nevelkedik egy ikertestvérpár Szába és Mahtab. Az 1980-as évekbeli Iránban, egy édesanya elszántan küzd azért, hogy lányai tanulhassanak és szabadságban éljenek. A két kislány élete az angol nyelv tanulásával, az amerikai tiltott magazinok olvasásával, valamint az amerikai zene hallgatásával telik. Pont ezért nem olyan meglepő, hogy Szába élete teljesen megváltozik, mikor anyja és testvére, hirtelen eltűnnek, hiszen ő meg van róla győződve, hogy Amerikába emigráltak, és őt hátra hagyták apjával együtt. Szába ebben a szeretetteljes faluközösségben nő fel, de hamar rájön arra, hogy ő mint nő, csak sokadrendű egy férfiak által uralt világban, és életét nagyban a merev vallásos korlátok határozzák meg. De hisz abban amit szüleitől tanult, hogy az ember sorsa előre meg van írva, és azt nem lehet elkerülni, az ikertestvérek lelkét pedig még egy tenger sem tudja szétválasztani.

Nekem tetszett a könyvben leírt egzotikus környezet, valamint a könyv cselekménye. Ugyanakkor mivel a történetet nem csak Szába szemszögéből ismerjük meg, hanem több szereplő szempontjából is, ezért szerintem ez sokat hozzá tett a történet megértéséhez. A könyv első fejezeteiben rejtelmesnek tűnik az édesanya és az egyik ikertestvér „emigrálása”, de a történet haladtával hamar kiderül, mi is történt valójában.

Nagyon erős és hatásos a történet, főleg mivel egy olyan világot mutat be, mely messze áll egy európai embertől, de azért érdemes és érdekes megismerni a világnak ezt az arcát is. És erre nagyon jó példa volt a könyvben leírt testvérpár története, mivel ezáltal betekintést nyerünk a több ezer éves iráni kultúrába, valamint egy fiatal lány lelki világába.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet nem más, mint sok-sok pillanat öröme, ami összeadódik, mint az apró pénzérmék a csador bugyraiban.

Közöttünk a tenger Book Cover Közöttünk a tenger
Dina Nayeri
Tericum Kiadó Kft.
2014
Cérnafűzött, Keménytáblás
456