amerikai

Susan Wiggs: A szív térképe

A romantikus regények nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, ez a könyv azonban izgalmas női olvasmánynak és szórakoztató kikapcsolódásnak bizonyult.

Lágy, könnyed, játékos, ugyanakkor egészen érdekes a témája és tetsző a felépítése. Igazi csajos könyv, tele romantikus jelenetekkel, helyenként kicsit túlcsordulnak az érzelmek, de szerintem egy laza kikapcsolódási olvasmánynak tökéletesen megfelel, hiszen van benne szerelem, romantika, háború, barátság, titok és rejtély. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy az olvasás élvezetes és örömteli legyen.

A regény cselekménye több szálon és váltakozó idősíkokban történik, a jelen és a múlt váltakozása harmonikusan összeillik. A jelenben egy megözvegyült fiatal anyának és kamasz lányának az életét ismerjük meg, míg a múltban az özvegyasszony édesapjának múltjára derül fény. A rejtély és a titokzatosság váltakozásával egyre jobban összefonódnak a szálak, míg végén ott van a várható boldog és örömteli befejezés.

Nagyon megnyerő a regényben a különböző helyszínek váltakozása, valamint a karakterek ábrazolása. A szereplők szenvedélyes és erős karaktere tipikus jellemzői ennek a műfajnak.

Nagyon erősen van jelen az álomszerűség és a szenvedélyes szerelem ebben a regényben. Ezek is többféleképpen jelennek meg a regényben, mintha egyfajta dicshimnusz lenne az egész könyv, dicshimnusz a szerelemről. A szerelem és a romantika sokszínűsége jellemzi a legjobban ezt a könyvet, ahol végül is mindenkire rátalál a szerelem, különböző korban és különböző formákban.

A könyv tele van nosztalgikus gondolatokkal és túlfokozott érzelmekkel. Mivel a regény cselekménye változatos, kalandos és izgalmas, ezért a túl érzelmes és szenvedélyes részek sem annyira zavaróak. Attól válik igazán érdekessé a regény cselekménye, hogy izgalmas helyszíneken történik mindez, valamint a váratlan fordulatoktól. A váratlan fordulatok és a kiszámíthatatlan csavarok lebilincselően hatnak az olvasóra. Erősen jelen vannak a kontrasztok a regény szereplői között, valamint nagyon éles határvonal választja el a rosszat a jótól, a szépet a csúftól.

A líraiság, a csodásan formált mondatok, az emelkedett hangulat nagyon szépen körbeölelik ezt a regényt.

Az egyéni boldogság és szerelem keresés útján, csodás történetek, humoros jelentek és érzelemdús vallomások kapnak fontos szerepet ebben a romantikus regényben. A szerteágazó, ugyanakkor egységes cselekmény nagyon szépen bontakozik ki, míg végül a tetőponton érik be igazán.

A romantikus műfaj kedvelői számára ez egy nagyon élvezetes és szórakoztató könyv, ami igazi olvasási élményt tud nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senkinek az élete sem lehet teljes, amíg nem látta Dél-Franciaországot.

A szív térképe Book Cover A szív térképe
Susan Wiggs
HarperCollins Magyarország Kft.
2019
Puhatáblás
431

Amy Bloom: Közös titkaink

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Közös titkaink Book Cover Közös titkaink
Amy Bloom
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Az év legjobb könyvének titulálnám a „Kis tüzek mindenütt” könyvet. Annyira magas színvonalú, mélyértelmű, sokoldalú és filozofikus, hogy azonnal rabul ejti az olvasót.

A történet fokozatosan épül fel, minden egyes fordulópont izgalmas és feszültséggel teli, a karakterek gyönyörűen bontakoznak ki és miközben a cselekmény szálai egyre jobban és jobban összefonódnak, a regény vége egy katartikus csattanót rejteget.

Több szálon is fut a regény cselekménye, a múlt eseményei kellemesen és harmonikusan váltakoznak a jelen történéseivel, miközben életbevágó kérdések kerülnek az olvasó elé. A könyv egyszerre foglalkozik az anyaság, a béranyaság, az abortusz, a meddőség, az örökbefogadás, a kamaszkor kényes témáival. Ezeken belül kapnak nagy szerepet a hazugságok, árulások, titkok és döntések következményei.

A regény egy tipikus amerikai kertvárosi történetet mutat be: gazdag, sikeres és többgyerekes amerikai család, akiknek fényűző élete hamar tragikus fordulatot vesz, döntéseik és titkaik következményeképpen. Az ő életük mindennapjaiba kap az olvasó betekintést, ami tele van hazugságokkal, álszentséggel, megjátszással és rengeteg mű dologgal. Az ő életük változik meg drasztikusan és visszafordíthatatlanul, mikor egy egyedülálló édesanya, tini lányával a közelükbe költözik. A két család és a kamasz gyerekek között olyan események sorozata gyűl fel, ami a végén több tragédiához is vezet. Ez a tragédia már a könyv elején említésre kerül, egy apró kis betekintés a végkifejletre, amit az egy évvel azelőtti események elmesélése követ.

Számomra nem is az volt annyira megnyerő ebben a könyvben, hogy az események hogyan alakulnak, hanem az, ahogyan a különböző karakterek reagálnak rájuk. Az anyaság köré tekeredik minden szál a regényben, ami több szemszögből kerül megvilágításra.

Ott van egyfelől a sikeres és gazdag többgyerekes anya, a magányos és zárkózott egyedülálló anya, a bizonytalan és elveszett kínai anya és a megszállottan és kétségbeesetten gyerekre vágyó meddő anya. Mindannyiuk sorsa tele van keserű és nehéz döntésekkel és titkokkal, amelyeknek következményei egész életüket meghatározza. De mindannyiukban közös az anyaságot jellemző határtalan és feltétel nélküli szeretet. Mindegyik anya másképp éli meg az anyaságot és ez határozza meg döntéseiket, de amilyen összetett és kiszámíthatatlan az anyasággal járó élet, olyan sokszínű is.

És nekem pont ez tetszett a legjobban a regényben, a karakterek jellemábrázolása. Celeste Ng közösségében minden karakternek megvan a sajátos személyiségvonása, amivel könnyen tud az olvasó is azonosulni. Miközben az olvasó szemei előtt bontakoznak ki ezek a személyiségvonások, egyre jobban bele lehet látni lelki világukba, ami teljesen magával ragadó.

Szerintem ez egy nagyon jól kidolgozott és igényes regény, az első mondattól az utolsóig fenntartja az olvasó figyelmét. A több nézőpont váltakozása teret ad a merengésre és elgondolkodásra. Sok benne a fordulatos csavar, fokozatosan van adagolva a feszültség és kiváló a befejezés.

Megrázó, elgondolkodtató és izgalmas regény. Annak ellenére hogy maga a történet szinte mindennapi eseményeket mutat be, mégis izgalmas és érdekes, mert rengeteg etikai és erkölcsi kérdést von maga után. A fő szál az anyaság, de ehhez szorosan kapcsolódik a különböző női sorsok alakulása, ami ugyanolyan érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Gyakran nem a szülők látják legtisztábban a saját gyerekeiket.

Kis tüzek mindenütt Book Cover Kis tüzek mindenütt
Celeste Ng
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
384

Michelle Obama: Így lettem

Nagyon szeretek elmélyülni egy igazán jó önéletrajzi könyvben. Ez a könyv kiváló választásnak bizonyult ebben a kategóriában. Annak ellenére, hogy tartamilag nem egy könnyen emészthető és olvasható könyv, mégis nagyon izgalmas és érdekes végig kísérni Amerika első fekete bőrű First Lady-jének az életútját.

Szerintem az egész Obama család sok ember számára egy példakép, hiszen cselekedeteikkel és megjelenésükkel történelmet írtak. Ez a könyv egy hiteles, őszinte és érzelmekkel telített önéletrajz, ami azon túl hogy inspirál és tanít, motivál és aktív cselekvésre hívja fel a figyelmet.

Világszerte ismert Michelle Obama, mégis a legtöbbet elnök férjéről tudunk. Ebben a könyvben Michelle is kiáll a rivaldafénybe és nyíltan beszél arról az életútról amit ő bejárt. Egyáltalán nem hétköznapi vagy megszokott ez az út, tele van rengeteg munkával, küzdelemmel és kitartással.

A könyv Michelle Obama életét mutatja be, egyes szám első személyében, kezdve Michelle gyerekkorával egészen az új elnök választásig. Csodálatos és elbűvölő ilyen közelről megismerni egy ikon személyiség életét, tele titkokkal, vágyakkal, örömökkel és bánatokkal. Csodálatos és elbűvölő az, amit egy ilyen nő véghez tudott vinni. Egyszerű és átlagos amerikai családból származik, ahol szüleitől folyamatos támogatást és szeretet kapott. Ugyanakkor már gyerekként is megtanult kiállni önmagárt, küzdeni és harcolni igazságáért. Családjáról csodálatosan beszél, ebből is látszik, hogy a család és a családi értékek, mint a hűség, szeret, bizalom, már gyerekkorában is fontos szerepet töltöttek be életében.

Túl a sok személyen adaton és történelmi információn, számomra az volt a legmegnyerőbb ebben a könyvben, ahogyan Michelle egyfajta önismereti és önfejlesztési útnak mutatja be azokat az éveket, amelyeket elnök feleségként élt meg. Nagyon sokat ír Barack Obama küzdelmeiről és harcairól is, de a hangsúly most rajta van. Michelle Obama könyvében és életében is bebizonyította azt, hogy kitartással, odaadó munkával és ambícióval messze el lehet jutni. Nőként, anyaként, feleségként remekül teljesített. Mindig is a családja és a gyerekei voltak számára a legfontosabbak, de sosem feledkezett meg női mivoltáról és küzdött azért, hogy a családot és a munkáját egyensúlyban tudja tartani. Értelmisége, műveltsége és embersége olyan nyomott hagyott a történelemben, ami sokakra számára példakép lehet. Két gyereket nevelt fel, férjét mindenben támogatta, még akkor is ha ez sokszor a család kárára vagy hátrányára ment.

Michellenek sikerült önmagát és a gyerekei szükségleteit sok esetben háttérbe helyezni, csak azért, hogy valami sokkal magasztosabb és nemesebb létre tudjon jönni. Férjével hűségesen és odaadóan szolgálták országukat és rengeteg dolgot megreformáltak.

Michelle Obama sok fiatal lánynak, nőnek, feleségnek nyújtott segítséget és inspirálta őket egy szebb és jobb jövő kialakításában.

Nem csak azzal írt történelmet, hogy Amerika első fekete bőrű First Lady-je lett, hanem azzal, ahogyan szolgálta az országot és közben sosem feledkezett meg családjáról. Igazi túlélő és harcos, aki bár sokszor kételkedett, mégis tovább harcolt. Őszintén beszél házasságának éveiről, a család és a munka közötti egyensúly teremtés nehézségeiről, valamint férje politikai karrierjének megannyi buktatójáról. Egészen részletesen és közelről ismerjük meg egy politikai kampány lezajlását, valamint a hirtelen jött népszerűség terheit és magányosságát. Sok olyan információt oszt meg Michelle, ami a közönség számára mindeddig ismeretlen volt, mindezt azonban kellő könnyedséggel, humorral és őszinteséggel teszi.

A könyv a világ megannyi kiemelkedő tájára elkalauzol, a hangsúly azonban mindig az elnök feleségen van. Az ő érzelmi világába látunk bele, lelki világának egy teljesen őszinte és hiteles változatát tárja az olvasó elé.

A könyvben leírt bátor és őszinte történetek, a kitartásra és a cselekvésre ösztönöznek. Michelle Obama könyve inspiráló és motiváló.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…milyen sokan éljük végig az életünket rejtve maradt történetekkel, szégyelljük vagy félünk, hogy a teljes igazság nem felel meg az elfogadott eszményeknek.

Így lettem Book Cover Így lettem
Michelle Obama
HVG Könyvek
2018
Keménytábla, Védőborító
440

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

A következő könyv, ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem igazán tetszett. Persze végigolvastam, mert vártam arra a nagy katartikus élményre a könyv végén, de sajnos számomra ez nem történt meg.

Azért érdekelt az a könyv, mert a fülszövege alapján, a regény cselekményének egy olyan meghatározó történelmi eseményhez van köze, ami számomra érdekes. Azt gondoltam, hogy ebben a könyvben a 2001. szeptember 11-dikei eseményekről is szó lesz, de ez alig jött elő a könyvben, sőt úgy éreztem, hogy csak erőltetve volt ez a szál. Az, hogy a könyv két főszereplője ezen a napon ismerkedik meg, szerintem abszolute semmit nem tesz hozzá a kapcsolatuk és az életük alakulásához.

Azzal semmi bajom, hogy ez egy szerelmi történet, viszont az, hogy mennyire nyálas-csöpögős, az már egyszerűen elviselhetetlen. Számomra ez már nem a romantikus regények kategóriájába tartozik, sokkal inkább felel meg, valamilyen tini lánysztorinak, mert semmi tartalom nincs a sok édes-mázas szöveg mögött.

Nagyon egyszerű a regény kerettörténete. Két fiatal egyetemista, Lucy és Gabe, pont az ikertornyok tragédiájának napján ismerkednek meg. Ettől a naptól kezdve elkezdődik viharos, kalandos, szenvedélyes és kiszámíthatatlan szerelmi történetük.

Lucy az, aki elmeséli közös szerelmi történetüket, ahhoz, hogy a végén megértsük, döntésének helyességét. A sors vagy saját döntésük, ezt ki-ki maga dönti el, úgy hozza, hogy útjaik elválnak, egy rövid szerelmi kapcsolat után. Lucy New Yorkban marad és ott alapít családot, Gabe pedig Közép-Keleten ér el nagy sikereket fotós-újságíróként. Több kontinens és több év is elválasztja őket egymástól, de ők valahogy mindig visszatalálnak egymáshoz. Tizenhárom éven át féltékenykedés, megcsalás, álmok, célok, határozzák meg viharos kapcsolatukat, míg végül az élet egy fontos döntés elé állítja őket.

Keserédes, szomorú és érzelmi káosz az egész regény. Én semmi érdekeset vagy szépet nem találtam Lucy és Gabe kapcsolatában, szerintem a szerelmük inkább volt egy fellángolás, mint egy igazi érett felnőtt szerelem. Fiatal egyetemistaként ismerték meg egymást, csak a szenvedély vezette őket, és az évek során a szerelmük semmit nem változott, és nem fejlődött. Lucy karaktere egyenesen idegegesítő és frusztráló, egy kis buta, naiv, tudatlan kislánynak tűnik, aki folyton a fehér lovon ülő hercegét várja.

Csöpög a könyv a sok szenvedéstől és világfájdalomtól, semmi értelmes dolog nincs benne. Persze érdekes lehetne elmerengeni azon, hogy az életünket saját döntéseink vagy egyéb kívülálló dolgok határozzák meg, de ez sajnos nem valósul meg, mert a szerelmi szál túl nyomasztó és erőltetett a regényben, így mellette minden háttérbe szorul.

Próbáltam megtalálni benne, azt a sok gyönyörű, könnyfakasztó és csodás érzést, de sehogy sem sikerült. Végigolvastam, mert nagyon reméltem egy igazi csattanós véget, mert azt meg kell, hogy mondjam, hogy a szerző kellően fokozta a feszültséget a könyvében, és épp ezért lettem és is kíváncsi a végkifejletre. De bizony a nagy elvárások kudarcba fulladtak, mert középszerűnek éltem meg az egészet. Sőt gyakran éreztem azt, hogy olyan szürkeárnyalatos a könyv, mintha ahhoz hasonlítana.

Hiába próbálkozott az írónő a mélyértelmű és filozófiai kérdésekkel, ez szerintem nem jött össze. A két főszereplő számomra elhomályosította ezt az egészet, mert kapcsolatukban szó sincs az igazi szerelemről, ez csak egy átlagos szerelmi történet, semmi különleges nincs benne.

Ami pozitív a könyvben, az a sok könyv, művészet és színdarab ami a sorok között megtalálható. Kár, hogy a sok pozitív és értelmes életbölcsesség nem kapott elég figyelmet, mert így értékesebb lenne, nem csak egy átlagos szerelmi történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…ha az élet valamilyen sport lenne, felállnék, és azt kiabálnám: Szabálytalanság! vagy Ismétlés!

A fény, amit elvesztettünk Book Cover A fény, amit elvesztettünk
Jill Santopolo
21. Század Kiadó
2018
Puhatáblás
335

Guillaume Musso: Az angyal hív

Meglepett ez a könyv, ugyanis ez az első könyvem, amit Guillaume Musso-tól olvasok és tetszett. A könyv borítója egyáltalán nem fogott meg, de maga a történet az igen.

Nagyon bájosan indul a kerettörténet. Adott egy repülőtér, egy férfi és egy nő, valamint két mobiltelefon. A zsúfolt és hektikus várakozóteremben egymásba ütköznek és a nagy kapkodásban, véletlenül elcserélik mobiltelefonjaikat. Mire erre rájönnek, már több ezer kilométer választja el őket egymástól. Két teljesen különböző életet élnek, a világ két teljesen ellentétes pontján. Madeline, Párizsban üzemelteti virágboltját, Jonathan San Fraciscoban vezet egy éttermet. Mindketten engednek a kíváncsiságnak és a csábításnak és belenéznek a másik telefonjába. Az üzeneteket, leveleket olvasva olyan titkot fedeznek fel egymásról, ami végül is összeköti őket. Miközben egymás üzeneteit közvetítik a másiknak, rendeléseket, foglalásokat adnak át a másiknak, olyan személyes dolgokat is megtudnak egymásról, ami egy közös pont lesz a regény további részeiben.

Musso regénye igazi lendületes és bájos romantikus történet, vegyítve némi misztikus, sorsszerű és krimi elemekkel. Ebből a szemszögből közelítve egyáltalán nem tűnik véletlenszerűnek Madeline és Jonathan találkozása, valamint telefonjaik elcserélése. A feszültség fokozását és az érdeklődés fenntartását úgy oldja meg a szerző, hogy a két főszereplő váltott nézőpontjain keresztül ismerteti velünk az eseményeket.

Eleinte kicsit kaotikusnak és értelmetlennek tűnik a sok elem keverése, ugyanis romantika, misztikum és krimi, kicsit soknak tűnhet egy regényben. De szerintem Musso ezt jól megoldotta és ezáltal kellemes és könnyed olvasmánnyá vált regénye. A romantikus szál a legdominánsabb a regényben, ezért is kicsit eltörpül mellette a krimi szál, ami kicsit kidolgozatlannak tűnik. Romantikus krimiként van hirdetve, két olyan műfaj, ami kedvenceim közé tartozik, de szerintem ez inkább romantikus regény, mint krimi. És ha mindez nem lenne már így is elég, egy kis thriller is belekeveredik a regénybe, mikor a két főszereplő megismeri a másik rejtett titkát a múltról és közös nyomozásba kezdenek.

A könyv hangneme és stílusa megnyerő, főleg az a melankolikus hangulat ami árad a sorokból. Egyfajta reménység és biztatás jön át a könyv lapjairól, az életbe és az emberiségbe vetett hit, miszerint mindig újra lehet kezdeni, mert az élet mindig ad egy új esélyt. Ugyanakkor el is gondolkodtat a regény: Mi a Sors és mi a Véletlen?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csak akkor leszel jobban, ha végre megszabadulsz a kísérteteid terhétől.

Az angyal hív Book Cover Az angyal hív
Guillaume Musso
Park Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
411

Kristen Harnisch: A borász lánya

Ha egy kedves kis történetre vágyik az ember, amit egy bekuckózó délutánon olvashat, akár egy jó pohár bor mellett, akkor „A borász lánya” mindenképp egy jó választás.

Sara Thibault, szüleivel él együtt egy szőlőbirtokon, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ő veszi át apjától ezt az örökséget, és tovább viszi a családi hagyományt. A szőlőbirtokot azonban egy tragikus esemény folytán, anyja eladásra kínálja egy rivális családnak, A Lemieux családnak, akinek fia feleségül veszi Sara nővérét, Lydiát. Sara alig tudja feldolgozni apja halálát, máris ott van az újabb csapás, a szőlőbirtok elvesztése, ami számára az egész világot jelenti.

Lydia házassága az idősebb Lemieux fiúval, azonban egy újabb tragikus eseményt hoz magával, aminek következtében a Thibault lányok Amerikába menekülnek. Sarat itt újra össze hozza a sors a rivális család fiatalabb fiával, és ekkor dönti el, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy visszaszerezze apja franciaországi szőlőbirtokát, ezzel váltva valóra régi álmát, hogy a gazdaságot felvirágoztatja és kiváló borásszá válik.

Sara és Philippe találkozása sorszerű, hiszen mindketten meg akarják bosszulni a múlt sérelmeit. Philippe elégtételt szeretne venni bátyja halála miatt, Sara pedig az elveszített szőlőbirtokért.

Kristen Harnisch romantikus regénye a 19. század végét eleveníti fel történetében, ahol a szerelem, a bosszúvágy és az árulás ötvözik egymást. Két család történetén keresztül közelebbről is megismerjük a borászat világát, a szőlőtermesztés kihívásait, valamint a borkészítés csodás szakaszait.

A regény legfontosabb karaktere, Sara, aki bátorságának és kitartásának köszönhetően, elindul az önmagára való találás saját útján.

A regény első fele kicsit nehézkesen indul, a cselekmény kissé vontatott és unalmas, aztán a második felénél már sokkal izgalmasabb, ugyanis ez a rész Sara életútvonalát és küzdelmét mutatja be, amikor megérkezik a Napa völgybe és ott próbál szerencsét.

Két fiatal története ez, egy fiatal lány és egy fiatal fiú elindulnak az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljanak. Még él bennük az Óvilág hagyománya és emléke, de egy múltbéli gyilkosság úgy tűnik örökre szétválasztja őket. A borászat iránti nagy szenvedélyük az, ami közelebb hozza őket egymáshoz, és elindít egy szerelmi szálat köztük.

Kellemes, könnyed kis történet, érzelemdús, de ugyanakkor semmi extrával.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sarának eszébe jutott, hogy ő maga olyan, mint a gyertya fényéhez vonzódó molylepke. Naiv és ösztönös, magával ragadta a hely szépsége és a kecsegtető lehetőség, hogy végre elérje célját. Lehet, hogy egy ostoba, nyughatatlan lány, de hogy eltökélt, az biztos.

A borász lánya Book Cover A borász lánya
Kristen Harnisch
Lazi Könyvkiadó Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
304

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Kedvenc szerzőim közé tartozik Jodi Picoult. Történetei mindig izgalmasabb, legváratlanabb csattanókkal és fordulatokkal, és egészen élethűen megábrázolt emberi karakterekkel, akikkel könnyedén azonosul az olvasó.

Azért olyan különleges a szerző stílusa, mert egy hétköznapi esemény feldolgozása mindig több szemszögből van megvilágítva és a végén mindig nyitva marad a történet, ezzel is rábízva az olvasóra a történet tovább gondolását, leszűrvén ki-ki a neki szánt mondanivalót.

A regény két tipikus, hétköznapi amerikai családot mutat be, akik tizennyolc éven át harmonikus családi barátságban és szomszédi kapcsolatban álltak egymással. Gyerekeik, Chris és Emily, együtt nőttek fel, az évek folyamán a gyermeki barátságból szerelem lett. Egy szörnyű tragédia azonban örökre szétválasztja ezt a két családot. Emily öngyilkos lesz, és úgy tűnik, hogy ehhez Chrisnek is valami köze van, hiszen a végzetes lövés Chris apjának fegyveréből származik. A fegyverben azonban maradt még egy golyó, amit úgy tűnik a két kamasz Chrisnek szánt, ugyanis valami fura egyezség alakult ki köztük, amit mindenki elől eltitkoltak. Christ el kezdik szerelme meggyilkolásának gyanújával megvádolni, miközben Emily tragikus halála ennél sokkal bonyolultabb.

A szörnyű halálos tragédia nagyon sok titkok felszínre hoz, de a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mit titkolt el ez a két fiatal kamasz és miben egyeztek meg. Egyedül Chris tudja a teljes igazságot, ő azonban hallgat.

Jodi Picoult megint nagy bravúrral teszi fel az életbevágóan fontos kérdéseket: Mi az igazán fontos egy barátságban? Mennyire ismeri a szülő a gyerekét? Meddig vagyunk képesek elmenni a szerelem nevében?

Szerintem ez megint csak egy remek olvasmány. Nem könnyű megemészteni a regény cselekményét, sokszor elgondolkodtat és szavak nélkül hagyja az olvasót, de Jodi Picoult minden regényének ez a célja, hogy megdöbbentse olvasóját, hiszen így maradandó hatást gyakorol a könyv az olvasóra.

A sok változatos karakter, a váltott szemszögből megismert események emelik a cselekmény feszültségét és drámáját, a végén pedig ott a feloldozás, de ez mégsem könnyít a regény hangulatán, hiszen már semmi sem lesz olyan mint régen. Ezért is olyan nyomasztóak Jodi Picoult regényei, mert a regény elolvasása után még sokáig ott dolgozik az olvasóban a könyv mondanivalója.

Jodi Picoult-hoz hűen, van benne nyomozás, tárgyalásos jelenet és romantikus szál.

A „Sorsfordítók” fantasztikusan jó könyv, megrendítő, elgondolkodtató és tanulságos. Ez a könyv egyszerre krimi, családregény és romantikus könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Sorsfordítók Book Cover Sorsfordítók
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
560

Anne Tyler: Egy spulni kék cérna

A következő könyvet csupán a címe és a fülszövege miatt, nem hinném, hogy megvettem volna. Azonban a könyv hátoldalán lévő szöveg, azonnal felhívta rá a figyelmemet, ugyanis ez áll rajta: „Száz év magány a XX. Század Amerikájában”. Mivel a „Száz év magány” Gabriel García Márquez-től a kedvenc regényeim közé tartozik, így már mindenképp el akartam olvasni.

Sosem bánom meg azt, ha elolvasok egy könyvet, de ez a könyv nagyon nem tetszett nekem és egyáltalán nem állja meg a helyét a fent említett összehasonlítás.

Nagyon nehéz megfogalmazni azt, hogy miről is szólt ez a könyv, mert tényleg borzalmasan unalmas és semmitmondó. A könyv egy négy generációból álló amerikai család szürke hétköznapjait mutatja be, teljesen monoton és unalmas stílusban. Abby és Red a könyv központi szereplői, nekik születik négy gyerekük, majd ezeknek a gyerekeknek is gyerekeik lesznek. Visszatekintve pedig egy korábbi generációt is megismerünk, Red szüleit. Az élet körforgásával gyerekek születnek meg, életek tragikusan végződnek, újabb családok alakulnak ki, miközben úgy tűnik minden a régi, de közben folyamatos a változás.

A családi ház, amiben laknak szintén együtt „fejlődik” a családdal, hat a sorsukra, közben pedig csak úgy van jelen az életükben, mint egy élettelen tárgy, mint egy kék spulni.

Számomra ez egy átlagon aluli könyv, semmi érdekeset vagy izgalmasat nem véltem felfedezni benne. Végig untatott és egyáltalán nem tudta lekötni a figyelmemet. Abszolúte semmi köze a világirodalmi műhöz, a „Száz év magány”-hoz, én ezt egyenesen sértőnek tartom, hogy egy ilyen könyvet egy világirodalmi remekműhöz hasonlítanak egyesek.

Én nagyon szeretem a családregényeket, de ezzel nagyon nehezen haladtam. Végigolvastam megannyi száz oldalt, és úgy érzem, hogy a könyv semmiről nem szólt. Teljesen értelmetlen a történet, semmi mondanivalója nincs, és hiányzik belőle szinte minden ami szükséges egy jó könyvhöz. Unalmasak és jellemtelenek a szereplők, kidolgozatlan a történet és túl sok benne a felesleges információ.

Nekem nagyon nagy csalódás volt ez a könyv, el sem tudom képzelni, hogy Amerikában ez hogy lehetett sikerlistás.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A problémás gyerekek szülei egyvalamit sosem mondanak ki. Méghozzá azt, hogy mekkora megkönnyebbülés, amikor a gyerekük élete végül rendeződik. De vajon mit kezdjenek azzal a haraggal, amely az évek során felgyülemlett bennük?

Egy spulni kék cérna Book Cover Egy spulni kék cérna
Anne Tyler
Tericum Kiadó Kft.
2015
Keménytábla, Védőborító
388

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Első ismerkedésem Ruta Sepetys-el a „Tengerbe veszett könnyek” olvasása során történt meg, ami azóta is kedvenc könyvemmé vált. A második könyv, amit a szerzőtől olvastam, igencsak nagy hatással volt rám, bár ez kicsit más olvasásélményt nyújtott, mint az előző könyv.

Bár az az igazság, hogy Ruta Sepetys szinte bármiről írhat, ugyanis engem nagyon lenyűgöz az, ahogyan elmeséli a történeteket és hogy milyen jól ismeri az emberi elmét. Pont ezért vannak olyan nagy hatással rám az ő könyvei. Csak Ruta Sepetys tud úgy mesélni, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni az adott környezetbe, és ezáltal bele is szeret a történet szereplőibe.

A „Kalitkába zárt álmok” az 1950-es évek New Orleans-ban játszódik. Josie, a regény főhőse, a francia negyedben, rossz hírű prostituált anyja árnyékában, arra kényszerül, hogy egyedül nézzen szembe az élet nehézségeivel és kőkeményen dolgozzon meg álmaiért.

Josie, egy fiatal, okos és bátor, alig tizennyolc éves lány, aki, ki akar törni ebből a mocskos, elfajult és bűnös városból, ezért titokban szövögeti álmait. Terveket szövöget arról, hogy hogyan hagyja el a várost, és kezd el főiskolára járni egy másik helyen. Tervei azonban meghiúsulni tűnnek, mikor egy rejtélyes gyilkosság napfényre kerül, amibe Josie is belekeveredik, akarata ellenére.

Josie egy bordélyházban takarít, mellette pedig egy könyvesboltban dolgozik. Úgy tűnik ilyen körülmények mellett esélytelen a kitörés, de neki sikerülni fog, csak kicsit másképp, mint ahogy azt az olvasó reméli.

Bátorságának, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a végsőkig harcol álmaiért, és nem lép anyja bűnös nyomdokaiba.

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Érdekes volt betekintést nyerni az alvilág, a bordélyházak, a prostituáltak életébe, ami tele volt elfajzott és bűnös tettekkel. Ebben a mocskos világban, nagyon nagy kontraszt volt, egy olyan okos, szép és talpraesett lányról olvasni, aki már gyerekként arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon. Alig tizenkét évesen egyedül beköltözik a könyvesbolt feletti lakásba, takarít abban a bordélyházban, ahol anyja prostituálkodik, közben pedig világirodalmi könyveket olvas és híres íróktól idéz. Engem elbűvölt ez az erős kontraszt. Ezért szerettem meg ennyire Josie karakterét.

Hiába a sok csillogás, bájos esték és luxus autók, az alvilág mocskát, titkát és bűnét, nem tudta elnyomni. Josie magasan kiemelkedik ebből a világból, első perctől kezdve bele se illet. Ezért is látta szegény, minden valamivel okosabb és műveltebb férfiban az apját, mert hinni akart abban, hogy ő mégsem teljesen romlott, anyja és taszító környezete ellenére.

Annak ellenére, hogy egész életét eme mocskos világban töltötte, egy önző és bűnös anya mellett nőtt fel, apátlanul és céltalanul, neki mégis sikerült kiemelkednie és felülemelkednie.

A sok mellékszereplő nagyon sokat hozzátett a regény olvasási élményéhez. Mindegyik szereplő szerethető volt valamiért, hiszen mindannyian hozzájárultak valamilyen szinten Josie sorsának alakulásáért.

A regény vége kicsit meglepett és váratlanul ért, kicsit úgy éreztem mintha túl hamar ért volna véget, és ezért számomra kicsit nyitva maradt Josie története.

Ennek ellenére nagyon megkedveltem a könyvet és nagyon megérintett Josie története. Ha más nem is, de egy biztos üzenete mindenképp van a könyvnek: Az álmainkért mindig érdemes küzdeni!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.

Kalitkába zárt álmok Book Cover Kalitkába zárt álmok
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Füles, Kartonált
332