brit

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Vannak könyvek, amelyek első látásra, tapintásra és olvasásra elvarázsolnak. Engem elvarázsolt ennek a könyvnek a borítója, a rejtélyes és titokzatos kezdete, de valahogy a könyv előre haladtával nem igazán éreztem már ezt a varászlatot, annak ellenére, hogy nem tudtam letenni és végigolvastam.

Nem mondhatom azt, hogy nagy dolgok történnek ebben a könyvben, kevés benne a cselekmény, és az is lassan folydogál és vontatott. De valami miatt mégis lekötötte a figyelmemet és végig olvastam, mert a hangulata az, ami megfogott. Annyira sokoldalú és sokszínű a szereplők felhozatala ebben a könyvben, hogy már azon elegendő elmerengeni. A különös lény, egy hableány, az aki annyira felkavarja a szereplők életét, és főleg két ember sorsára van nagy hatással, Mr. És Mrs Hancockra.

Mivel a hangsúly nem igazán a cselekményen van, ezért a szereplők jellemábrazolása az ami engem különlegesen érdekelt ebben a könyvben. Főleg a női szereplőkön van a hangsúly, a női sors és karakter egészen különböző és szélsőséges változatai jelennek meg ebben a könyvben. A nők kiszolgáltatott és tehetetlen helyzete megbélyegzi ezt a könyvet, hiszen túl nagy választásuk nincs. Vagy férjhez mennek vagy kurtizánok lesznek, de valahogy mindkét esetben férjüktől vagy épp szeretőjüktől függ megélhetésük. Mindkét esetben a sors és a férfi uralom „rabszolgái”. A nők ebben a regényben ugyanúgy mint a hableány, mintha nem is lennének igazi lények, csupán haszontárgyak, amiket jó megcsodálni és élvezni.

Egészen közelről és részletesen ismerteti a szerző a kurtizánok életét és sorsát ebben a könyvben. Mindez egy olyan történelmi háttérben zajlik, ami tele van ellentétekkel. A 18. századi London vibráló, ugyanakkor nyomor élete egészen nagy kontrasztot alkot ebben a könyvben. A kontraszt az egyszerű munkások és a kereskedők, az úri hölgyek és a kurtizánok között nem is lehetne nagyobb, és ehhez még párosul egy misztikus lény, egy hableány, aki körül minden megváltozik.

A hableány körüli misztikum, rejtélyesség és titokzatosság a könyv végéig kitart, csak a háttérből „szólal” meg lágy és melankolikus hangon. Gyakran az az érzésem volt, hogy a hableány hangja az maga Mrs. Hancock, mintha ő mesélné el sorsának kiszolgáltatott, de egyben izgalmas mivoltát is.

Szerintem ennek a könyvnek a nagy erőssége az adott kor szellemiségének megidézése, ami lírai, melankolikus és néha monoton. Nincsenek nagy fordulatok vagy izgalmas részek a könyvben, itt minden a lassan folydogáló történetmesélésről szól, ahol a valóság keveredik a misztikummal. Nem egy könnyen olvasható hétköznapi történet, de hangulatában és stílusában egészen különleges.

Az emberi sorsok lecsupaszított valósága áll szemben egy nyers és csak a külsőségekkel foglalkozó világban. A környezeti leírások, a kor hangulata és a szereplők jellemábrázolása igazán jók ebben a könyvben. Nem a szépen, a nemesen vagy a csodálatosan van itt a hangsúly, hanem a 18. század legmocskosabb, legnyersebb és legbrutálisabb oldalaian. Ahol küzdelem és harc a mindennapi életbenmaradás, ahol a ranglista és az előítéletek mindennél fontosabbak, ahol a látszat az ami számít. Nyomorúság és kilátástalanság mindenhol, és ebben a nyomorban bukkan fel egy olyan misztikus lény, amire a könyv szereplői vágyakoznak, hiszen csak egy hableány szépsége és titokzatossága tud még valami csodálatosat varázsolni mindennapjaikba.

A vágy és a beteljesülés ritkán ér célba ebben a könyvben. A kurtizánok és a fiatal nők vágyakozása egy jobb életre csupán álom marad, vergődnek és némán tiltakoznak, de végül csak beletörődnek sorsukba. Minden próbálkozásuk mintha eleve kudarca lenne ítélve. Olyanok ők, mint a hableány, egy csodálnivaló látványosság, ami elkápráztat, de valójában semmi igazán értékes nincs mögötte. Nehéz kitörni abból a világból, ami egyre csak húz vissza, ahol erős falak és előítéletek működnek.

Az egész könyv olyan mint egy folyamatos és véget nem érő harc, ahol szinte értelmetlen is a küzdés és kitörés, mert a nyomor és az emberek felszínessége esélyt sem ad a változásra. Ezért a szereplők is csak díszek, akik eljátsszák szerepüket, mindaddig míg senkinek sincs szüksége már rájuk.

Brutálisan valós és nyers a könyv, de ebben rejlik az egyedisége is.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A veszteség nem egyenlő az ürességgel.

A hableány és Mrs. Hancock Book Cover A hableány és Mrs. Hancock
Imogen Hermes Gowar
21. Század Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
494

Cara Hunter: Sötétben

Zseniális és briliáns ez a könyv, az egyik legjobb krimi, amit olvastam az utóbbi időben. Különleges a felépítése, nagyon összetett a története és hátborzongatóan izgalmas. Első perctől fogva leköti az olvasó figyelmét, végig feszültséggel teli, kellőképpen fordulatos és csavaros, valamint lélegzetelállítóan furfangos a befejezése.

Az Adam Fawley sorozat második könyve, a „Sötétben” egy olyan gyilkossági esetet dolgoz fel, ami szorosan kapcsolódik egy másik nő tragikus sorsához, közben azonban több szálon is futnak az események. Adam Fawley, a detektívfelügyelő precíz és alapos munkája által, rengeteg titokra derül fény, miközben úgy tűnik, hogy egyre csak jobban és jobban nő a feszültség a nyomozás során. Az eltűnt nő és a pincében talált félholt nő és gyermek közötti kapcsolat rengeteg váratlan és kiszámíthatatlan fordulatot rejteget.

Több dolog is van, ami engem megfogott ebben a krimi-thrillerben.

Az egyik, a detektívfelügyelő egyes szám első személyében elmesélt változata. Ettől közelinek és még személyesebbnek tűnt a horror történet, és ezt váltotta fel nagyon harmonikusan a többi szereplő egyes szám harmadik személyében elmesélt változata.

A másik fontos eleme ennek a regénynek, a különböző stílusban megírt beszámolók az eseményekről. Ott vannak a média, az újság, a szemtanúk, a kihallgatások tanúvallomásai, amelyek egyfajta dinamikát visznek bele az egész történetbe.

Mivel a nyomozás során folyamatosan újabb és újabb tanúk és bizonyítékok kerülnek elő, ezért a feszültség és az izgalom végig adottak. Egyáltalán nem kiszámítható a végkifejlet, sőt valami nagyszerű megoldást hoz elő a könyv szerzője.

Az még a jó ebben a regényben, hogy annak ellenére, hogy egy gyilkossági eset áll a regény középpontjában, a szerző mégis kitér karakterei magán életére, ezáltal is igazi emberi karaktereket formálva, amelyektől olyan életszerű az egész könyv. Nem csak a detektívfelügyelő és felesége traumáját ismerjük meg, hanem a többi nyomozó életét is, akiknek magán életük szorosan kapcsolódik munkájukhoz.

Az egész regény egy jól kidolgozott csapatmunka, ahol különböző személyiségek és tehetségek érvényesülnek, miközben felderítésre kerül egy bűnügyi eset.

A könyv stílusa annyira könnyed és közvetlen, hogy rengeteg teret ad az emberi fantáziának és elmélkedésnek, szinte már-már arra ösztönözve az olvasót, hogy ő maga fejtse meg a rejtély megoldását.

Tényleg nagyon jó krimi, letehetetlen, magával ragadó, megdöbbentő, sokkoló és elgondolkodtató. Annyira izgalmas és pörgős, hogy az olvasó nehezen tudja letenni, mert minden egyes rész újat és újat követel. Nem egy egyszerű történet, millió kis apró puzzle darabkákból tevődik össze, ami erőteljesen érdekessé és izgalmassá teszi ezt a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ahogy a téma egyik legjobb ismerője egyszer megfogalmazta, egy pszichopata társaságában kitűnően érezheti magát az ember, de a végén mindig nagy árat kell fizetni érte.

Sötétben Book Cover Sötétben
Cara Hunter
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
458

Daisy Goodwin: Viktória

A történelmi regények nagyon közel állnak hozzám, főleg a 19.-20. században történt események.

„Viktória” szintén egy történelmi regény, ami felkeltette figyelmemet és épp ezért kíváncsisággal kezdtem neki a regénynek.

1837-ben Viktória, egy alig tizennyolc éves fiatal, szőke, kék szemű és akaratos lány kerül Nagy-Britannia trónjára. Mivel nagybátyja trónörökös nélkül halt meg, és ő épp hogy nagykorúvá vált, ezért önállóan uralkodhatott. Anyja, a kenti herceg özvegye, valamint John Conroy, a hercegné kegyence, addig mindentől megóvták, sőt elzárva tartották őt a palotában mindentől és mindenkitől. Továbbra is szívesen irányítottak volna helyette az országot, de Viktória talpraesettsége és elszántsága akadályt szabott ennek a tervnek. Senki sem bízott uralkodói képességeiben, mindenki csak hisztérikusnak és gyerekesnek tartotta viselkedését. Egyedül miniszterelnöke, Lord Melbourne bízott Viktória királynői képességeiben. Életét annak szentelte, hogy a naiv, egyszerű és félénk lányból, magabiztos és céltudatos királynőt faragjon.

A regény valójában ezt az időszakot mutatja be: hogyan válik Viktória gyereklányból királynővé. Közben több mellék szereplővel is megismerkedünk, akik valamilyen szinten keresztezik Viktória útját. Az udvari intrikák, a cselszövések, az összeesküvések, az irigység és féltékenység mind jelen vannak a könyvben, megfűszerezve egy kis szerelmi szállal.

Könnyed és olvasmányos stílusban olvashatunk Viktória királynő uralkodásának első éveiről, valamint a brit birodalom jelentős személyiségeiről. Nekem kissé hiányzott a kor viszonyairól és szokásairól írott rész, az én ízlésemnek ez kicsit elmaradt a sorok között, szerintem ebből több is elfért volna a regényben. Viszont a karakterek kidolgozása nagyon jól sikerült, főleg Viktória ábrazolása, akinek egyáltalán nem volt könnyű helyzete egy férfiak által uralt 19. században. De ő remekül helytállt, bebizonyítva mindenkinek, hogy meg van benne a királyi rátermettség.

Nagyon sok a romantikus szál a regényben, ízlésemnek kicsit már túl sok. A regény vége pedig számomra kicsit összecsapottnak tűnt, hirtelen ér véget Viktória története, pedig én azért szívesen olvastam volna még uralkodása későbbi éveiről is.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A hegyeket és a völgyeket kényelmes fennsíkká morzsolja az idő.

Viktória Book Cover Viktória
Daisy Goodwin
Európa Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla, Védőborító
415