kortás

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, akkor ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Julie Cohen: Együtt

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Együtt Book Cover Együtt
Julie Cohen
Gabo Kiadó
2018
Kartonált
412

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

A következő könyv, ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem igazán tetszett. Persze végigolvastam, mert vártam arra a nagy katartikus élményre a könyv végén, de sajnos számomra ez nem történt meg.

Azért érdekelt az a könyv, mert a fülszövege alapján, a regény cselekményének egy olyan meghatározó történelmi eseményhez van köze, ami számomra érdekes. Azt gondoltam, hogy ebben a könyvben a 2001. szeptember 11-dikei eseményekről is szó lesz, de ez alig jött elő a könyvben, sőt úgy éreztem, hogy csak erőltetve volt ez a szál. Az, hogy a könyv két főszereplője ezen a napon ismerkedik meg, szerintem abszolute semmit nem tesz hozzá a kapcsolatuk és az életük alakulásához.

Azzal semmi bajom, hogy ez egy szerelmi történet, viszont az, hogy mennyire nyálas-csöpögős, az már egyszerűen elviselhetetlen. Számomra ez már nem a romantikus regények kategóriájába tartozik, sokkal inkább felel meg, valamilyen tini lánysztorinak, mert semmi tartalom nincs a sok édes-mázas szöveg mögött.

Nagyon egyszerű a regény kerettörténete. Két fiatal egyetemista, Lucy és Gabe, pont az ikertornyok tragédiájának napján ismerkednek meg. Ettől a naptól kezdve elkezdődik viharos, kalandos, szenvedélyes és kiszámíthatatlan szerelmi történetük.

Lucy az, aki elmeséli közös szerelmi történetüket, ahhoz, hogy a végén megértsük, döntésének helyességét. A sors vagy saját döntésük, ezt ki-ki maga dönti el, úgy hozza, hogy útjaik elválnak, egy rövid szerelmi kapcsolat után. Lucy New Yorkban marad és ott alapít családot, Gabe pedig Közép-Keleten ér el nagy sikereket fotós-újságíróként. Több kontinens és több év is elválasztja őket egymástól, de ők valahogy mindig visszatalálnak egymáshoz. Tizenhárom éven át féltékenykedés, megcsalás, álmok, célok, határozzák meg viharos kapcsolatukat, míg végül az élet egy fontos döntés elé állítja őket.

Keserédes, szomorú és érzelmi káosz az egész regény. Én semmi érdekeset vagy szépet nem találtam Lucy és Gabe kapcsolatában, szerintem a szerelmük inkább volt egy fellángolás, mint egy igazi érett felnőtt szerelem. Fiatal egyetemistaként ismerték meg egymást, csak a szenvedély vezette őket, és az évek során a szerelmük semmit nem változott, és nem fejlődött. Lucy karaktere egyenesen idegegesítő és frusztráló, egy kis buta, naiv, tudatlan kislánynak tűnik, aki folyton a fehér lovon ülő hercegét várja.

Csöpög a könyv a sok szenvedéstől és világfájdalomtól, semmi értelmes dolog nincs benne. Persze érdekes lehetne elmerengeni azon, hogy az életünket saját döntéseink vagy egyéb kívülálló dolgok határozzák meg, de ez sajnos nem valósul meg, mert a szerelmi szál túl nyomasztó és erőltetett a regényben, így mellette minden háttérbe szorul.

Próbáltam megtalálni benne, azt a sok gyönyörű, könnyfakasztó és csodás érzést, de sehogy sem sikerült. Végigolvastam, mert nagyon reméltem egy igazi csattanós véget, mert azt meg kell, hogy mondjam, hogy a szerző kellően fokozta a feszültséget a könyvében, és épp ezért lettem és is kíváncsi a végkifejletre. De bizony a nagy elvárások kudarcba fulladtak, mert középszerűnek éltem meg az egészet. Sőt gyakran éreztem azt, hogy olyan szürkeárnyalatos a könyv, mintha ahhoz hasonlítana.

Hiába próbálkozott az írónő a mélyértelmű és filozófiai kérdésekkel, ez szerintem nem jött össze. A két főszereplő számomra elhomályosította ezt az egészet, mert kapcsolatukban szó sincs az igazi szerelemről, ez csak egy átlagos szerelmi történet, semmi különleges nincs benne.

Ami pozitív a könyvben, az a sok könyv, művészet és színdarab ami a sorok között megtalálható. Kár, hogy a sok pozitív és értelmes életbölcsesség nem kapott elég figyelmet, mert így értékesebb lenne, nem csak egy átlagos szerelmi történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…ha az élet valamilyen sport lenne, felállnék, és azt kiabálnám: Szabálytalanság! vagy Ismétlés!

A fény, amit elvesztettünk Book Cover A fény, amit elvesztettünk
Jill Santopolo
21. Század Kiadó
2018
Puhatáblás
335

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Az utóbbi időben egyre több könyvet olvastam az iszlám témával kapcsolatban. Legtöbbjük önéletrajzi könyv, legtöbbször egy fiatal lány szájából hangzanak el a megbotránkoztató történetek, ezért sok a közös ezekben a könyvekben és elég nehéz valami újat mutatni.

Nudzsúd története se hoz valami igazán újat, inkább csak kiegészíti mindazt amit már eddig is olvastam az arab és iszlám kultúráról és vallásról, de mégis tetszett.

A könyv egy falusi tíz éves jemeni kislány történetét meséli el, akit tíz éves korában egy nála húsz évvel idősebb férfihoz adnak feleségül. Az idős férj lelkileg és testileg bántalmazza őt, mindaddig míg Nudzsúd el nem menekül a bíróságra és házasságának felbontását kérvényezi. Ez a gyermeklány, bátorságának és lelki erejének köszönhetően, szembe szál országa hagyományaival és törvényeivel, hogy férjétől elválva szabadon élhessen. Kitartása és bátorsága meghozza a gyümölcsöt, sikerül elválnia, példát mutatva a vele egykorú hasonló sorsú lányoknak.

Az ő esete és története nem merül feledésbe, hiszen bebizonyítja azt, hogy fiatal, arab lányként is vannak jogai, amiért ő a végsőkig harcol.

Nudzsúd Alinak sikerült az, ami a legtöbb arab országokban élő lánynak nem sikerül: kiemelkedni és kiszabadulni egy ősi hagyományok és férfiak által vezérelt világból. Nudzsúd nem egy áldozat, hanem egy hősnő, akinek története véget vethet a kényszerű hallgatásnak.

Én megdöbbentő, szívszorongató és felkavaró olvasmányként tudtam elkönyvelni. És ezt a hatást az érte el, hogy maga Nudzsúd, egyes szám első személyben meséli el a megbotránkoztató történetét. Még akkor is, ha az ő gyermeki gondolatai át lettek dolgozva, azért a keserűség és kétségbeesés mégis kiolvasható a sorok között. Lehet, hogy ő nem épp így fogalmazott volna, de ezeknek a szavaknak sikerült átadni Nudzsúd érzelmeit. Ezért hiteles a könyv, mert olyan stílusban van elmesélve, ahogy azt csak egy gyerek tudja, de mégis olyan mélyreható az üzenete, hogy az minden felnőttet megérint.

Ez nem egy dokumentumkönyv, a hangsúly nem a pontos antropológiai és politikai szakkifejezéseken van, hanem egy gyermek ellen elkövetett szexuális bántalmazáson. Ami sajnos nem csak az arab világban aktuális. És mivel soha nem volt aktuálisabb ez a téma, ezért nagyon fontosnak tartom az ilyen jellegű könyveket, mert csak úgy tudunk ezen változtatni, ha tudunk és olvasunk róla.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Milyen egyszerű boldognak lenni, ha jó emberek vesznek körül!

Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony Book Cover Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
Nudzsúd Ali - Delphine Minoui
Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft.
2013
Puhatáblás, Ragasztókötött
198

Kathy Reichs: Végzetes utazás

Mivel nagy krimi rajongó vagyok, ezért vettem a kezembe a „Végzetes utazás” című könyvet. A könyv borítója egyenesen hátborzongató, de sajnos engem a cselekménye nem fogott meg. Kevés olyan könyvet olvastam eddig amiről tényleg rossz véleményem lenne, de ez egyáltalában nem tetszett.

Vagy én olvastam rossz időben vagy maga a történet nem annyira jó…nem tudom, de az tény, hogy nem szeretnék több könyvet olvasni a Temperance Brennan-sorozatból.

Röviden a történet arról szól, hogy Észak-Karolina hegyei között lezuhan egy repülő, és ennek a tragikus eseménynek a nyomozásával foglalkozik Temperance Brennan, a törvényszéki antropológus. Nyomozása során azonban egy lábfejre bukkan, ami nagy valószínűséggel nem a repülőgépen utazó áldozatokhoz tartozik. Többen is próbálják őt megállítani és hátráltatni nyomozásában, ugyanis felfedezése súlyos következményekkel járhat a környék megannyi befolyásos embere számára. Brennan azonban folytatja kitartó nyomozását és egyre több emberi maradványra bukkan rá, amelyek súlyos gyilkosságokhoz vezetik el őt, melyeknek hátterében a lakosság nagyobb hatalmú emberei állnak. Végül sikerül kiderítenie az igazságot, bár ez egyre komolyabb és súlyosabb fenyegetést jelent számára.

Nekem nem tetszett a történet, túl soknak találtam a különböző helyszínt és az antropológus karaktere sem volt szimpatikus számomra. Túl sok volt benne a földrajzi és tudományos leírás, sok név, amit nehezen jegyeztem meg. Túl szárazra és követhetetlenre sikeredett a sok eljárás, technika, ügymenet, ami egy törvényszéki antropológus számára fontos. Nehezen estem túl ezeken a részeken.

Engem jobban érdekelt volna a repülőgép katasztrófa körülményeinek feltárása, de a szerző több hangsúlyt fektetett az emberi maradványok felderítésére, ami nekem nem tűnt annyira izgalmasnak.

Nem követem a Dr. Csont sorozatot, de most már nem is bánom, mert a könyv nem nyerte el tetszésemet. A könyv olvasása során hamar rájöttem, hogy ez nem az én világom. A csontok vizsgálata, a sok kutatómunka figyelemre méltó, de számomra nem érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Inkább bánom azt, amit tettem, mint azt, amit meg sem próbáltam.

Végzetes utazás Book Cover Végzetes utazás
Kathy Reichs
Fumax Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
395