Ez a kifejezetten könnyed, rövid és egyszerű olvasmány egyszerre szól a gasztronómia iránti szeretetről, valamint egy különleges apa-fia kapcsolatról. Nagyon hangsúlyosan vannak benne jelen a gasztronómia különböző elemei és trükkjei, és szinte az egész könyv egy fajta receptkönyv, aminek olvasása gyakran életre kelti az olvasó ízlelőbimbóit.
Számomra egészen érdekes volt olvasni arról, hogy valaki ennyire pontosan, szenvedélyesen és részletesen tud beszélni a konyhai művészetekről, és ezáltal számomra is élvezetes volt elmerülni ebben az ínycsiklandó világban.
A regény valójában egy visszaemlékezés, cselekménye egy francia kisvárosban játszódik. Julien, a fiú épp édesapja halálos ágyán vesz tőle búcsút, miközben visszaemlékezve elmeséli kettejük életét és történetét. Egy keveset megtudunk Henri, az apa életéről is, de a fia élete és érzelmei sokkal inkább kerülnek előtérbe ebben a könyvben.
Julien, a könyv elbeszélője, aki miközben gyászol és próbálja feldolgozni apja halálát, úgy teszi mindezt, hogy feleleveníti közös életüket, és mesél arról a közös szenvedélyről, ami mindkettejük életét meghatározta, és ez nem más, mint a főzés iránti szeretet.
Julien, apjától tanulta és szerette meg a konyhai művészetet és elbeszélésében erről a szenvedélyről mesél. Miközben felidézi emlékeit, pontosan és részletesen adja vissza egy-egy étel elkészítésének a folyamatát, valamint annak ízeit és tálalási módjait.
De emellett ez a könyv arról a különleges apa-fia kapcsolatról is szól, amit úgy tűnik, hogy a halál sem tud megsemmisíteni. Julien szemében apja egy hős, akire nem csak, hogy felnéz, de ő az aki megtanította őt szeretni és művészetként tekinteni a főzésre.
Mivel főleg a recepteken van a hangsúly ebben a kisregényben és terjedelmileg is elég rövid, ezért én szívesen olvastam volna egy kicsivel többet Julien gyerekkoráról. Úgy érzem ez a rész több figyelmet is megérdemelt volna, ugyanis akkor lett volna úgy igazán kerek az egész történet.
Ami viszont egy pluszt ad ennek a könyvnek, az a könyv végén lévő függelék, ami a könyvben elhangzott több étel receptjét is tartalmazza. De még a francia sajtokról, fűszerekről és borokról is szó esik ebben a részben, aminek szerintem a gasztronómia rajongói külön örülhetnek.
Ez a könyv egy fajta tisztelet a francia konyhai művészet iránt, valamint ugyanakkor egy elismerés mindazoknak, akik ebben a szakmában dolgoznak, és megtapasztalják nem csak a jó, de rossz oldalát is a gasztronómiának és a vendéglátásnak.
Az emberi történet, az emberi sorsok amelyek kiemelkednek ebben a regényben teszik még inkább élvezetessé ezt a könyvet, ugyanis hol az apa, hol a fia kerülnek a regény középpontjába. Az ő életutukat nem ötvözik kalandos és csavaros fordulatok, sőt átlagos életük van, ami azonban különleges bennük, az a bensőséges és meghitt kapcsolat, ami összeköti a szülőt a gyerekével.
Van ennek a könyvnek egy igazán egyedi hangulata, ami leginkább melankolikus és kicsit szomorú, ugyanis olyan témákról szól mint a gyász, az anya hiánya, egy fiú magányossága, de ez nem nyomja rá bélyegét a könyv általános hangulatára, ugyanis a francia ételek és receptek kellően megfűszerezik ezt a könyvet és érdekessé teszik olvasását.
Sajnos a szereplők jellemábrázolása, valamint fejlődése számomra kicsit hiányos volt ebben a könyvben, érzelmileg nem igazán tudtam egyik szereplővel sem azonosulni. Julien kamaszkori kételyei és bizonytalanságai voltak talán azok a részek, amelyek kicsit részletesebben is leírták egy fiatal fiú identitás-keresésének szakaszait, valamint azt, hogy hogyan is jut el odáig, hogy ő is a gasztronómiát válassza élete céljaként.
A könyv legkiemelkedőbb üzenete számomra azonban abban van, hogy szenvedéllyel, kitartással és elkötelezettséggel mindenki rátalálhat arra, amire nem csak munkaként, de hobbiként vagy hivatásként is tekinthet.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Mindenki úgy szeret, ahogy tud. Szülőnek lenni nehéz mesterség.
Apám receptjei
Park Könyvkiadó Kft.
2020
Füles, Kartonált
216
