Mikor olvasásról van szó, akkor a legtöbben arra hivatkoznak, hogy azért nem olvasnak, mert nincs erre idejük. Ilyenkor jól jönnek az olyan könyvek, amiket csupán néhány óra alatt, lassabb tempóban, pedig akár egy nap alatt is ki lehet olvasni.
Nem mindig van időnk vagy türelmünk egy többkötetes sorozatra vagy hosszabb terjedelmű regényre, ilyenkor a rövidebb könyvek is ugyanúgy tudnak szórakoztatni vagy kikapcsolni. Gyakran jól esik egy hosszabb terjedelmű könyv történetében is elmerülni, de időhiány esetén, egy rövidebb könyv, ugyanúgy meghozhatja a várt olvasási élményt.
Az a jó ezekben a rövid terjedelmű könyvekben, hogy méretükben is elég kicsik ahhoz, hogy bármilyen táskában elférjenek, ezért utazás közben is elő lehet venni őket és elolvasni néhány oldalt.
A rövid terjedelmű könyveknél nem áll fenn annak a veszélye, hogy mire a végére érünk a történetnek, már rég elfelejtettük a történetet.
A rövid könyvek olvasása ahhoz is hozzájárulhat, hogy rövid időn belül több könyvet olvassunk el, amikből ugyanúgy tanulhatunk, fejlődhetünk és szórakozhatunk.
Ebben a cikkben 5+1 olyan könyvről lehet olvasni, amiknél garantált a kikapcsolódás és az olvasási élmény, valamint ezek a könyvek egy kisebb olvasási válság idején is sokat tudnak segíteni, meghozva újból a kedvet az olvasáshoz.
5+1 könyv, amit egy nap alatt el lehet olvasni
Szentesi Éva a nagybetűs TÚLÉLŐ, aki ezzel a mélyen fájdalmas és ugyanakkor tanító jellegű könyvével, egy olyan példaértékű olvasmányt és rákedukációs anyagot alkotott meg, amit szerintem minden nőnek legalább egyszer el kellene olvasnia.
Ez az életrajzi könyv nem csak Éva személyes élettörténet tartalmazza, hanem rengeteg olyan hasznos tanácsot, tippet és praktikát, ami minden nőnek létfontosságú kellene, hogy legyen.
A könyv valójában két fontos részből áll. Az első rész egyfajta bevezetés, ami által kicsit jobban megismerjük Éva történetét, és nem csak az ő történetét, hanem családja, főleg édesanyja történetét is, akinél sikerült még a kezdeti stádiumban felfedezni a rákbetegséget.
Rövid bevezetés után, a második rész már Éva történetét tartalmazza, aki nyíltan és őszintén beszél a rákbetegség minden egyes fázisáról. Ez a vallomás egyszerre személyes és szakmai, ugyanis rengeteg olyan információt tartalmaz, ami sok nőnek akár preventív segítségként is szolgálhat.
Ez a beszámolós rész nagyon részletesen, pontosan és élethűn adja vissza a rákbetegség különböző szakaszait, és az azzal járó testi-lelki nehézségeket. Mindaz amit Éva ebben a részben leír, elmesél vagy feltár olvasói előtt, nem csak tanító jellegű, de sok esetben mentőövként is szolgálhat.
Szinte hétköznapi történetnek tűnik Éva története, mégis olyan különleges és egyedi. Attól válik olyan különlegessé, hogy az egyszerűen és tisztán megfogalmazott mondatokban, ott rejlik a bátorság, az őszinteség, a fájdalom és az öröm is.
Éva, regényének saját főszereplője, aki őszintén mesél fiatalkori éveiről. Ő az az egyszerű vidéki lány, aki a 80-as években egy mozgás- és értelmi sérült gyereknek ad életet. Bántalmazó férje mellett kitartva, mégis megpróbál családja boldogságáért harcolni, de úgy tűnik harca kudarcba fullad.
A magyar írónő nem egy „lányregény”-t mesél el, hanem életének saját drámáját tárja elénk, mindezt nem egy sajnáltató vagy panaszkodó stílusban, hanem megbocsátással és megértéssel az őt ért szenvedések iránt.
Szülőként, de főleg anyaként, nem lehet ezt a könyvet csak úgy végigolvasni. Akarva akaratlanul átéljük Éva drámai sorsát, együtt érzünk vele és erőt merítünk az ő történetéből.
A könyv tartalmilag és szerkezetileg is nagyon egyszerű, száz egyoldalas kis tanácsokból áll, amelyeket akár napi olvasásra is le lehet bontani, de a könyv folyamatos olvasása is kivitelezhető. Ezek a bölcsességek a zen-buddhizmus alapelveire épülnek, de olyan közvetlen formában vannak megírva, hogy az bárki számára érthető.
Valójában a könyvnek csak akkor van értelme, ha olvasója mindazt a sok jó tanácsot, ami a könyvben benne van, gyakorlatba is ülteti. Ezek nem valami elévült és túlbonyolított filozofikus gondolatok, sokkal inkább gyakorlatiasak és kézzel foghatóak. Nem a meglepetés vagy a váratlan faktorok határozzák meg ezt a könyvet, sokkal inkább a tudatosság és a lassúság.
Egy nyugodt, békés és csendes könyv ez, ami ösztönöz a tudatos életmódra és a kiegyensúlyozott életvitelre. Egy-egy gyakorlat és gondolat elsajátításával bizony sokat lehet változni és fejlődni, és talán pont ez is a lényege ennek a kis könyvecskének.
Ellentétben a könyv címével, ennek a kisregénynek semmi köze nincs Amerikához, ugyanis cselekménye nem a lehetőségek országában játszódik, hanem egy háromtagú család életéről mesél. Valójában az egész könyv egy narráció, egy olyan elbeszélés, ami egy tizenegy éves kislány szájából hangzik el.
Ez a kislány saját gondolatait és érzelmeit osztja meg olvasóival, miután apja halála óta nem hajlandó beszélni. Valami miatt úgy gondolja, hogy ő a felelős apja haláláért, ezért bűntudatból vagy vezeklésből, azt fogadja meg, hogy többet nem fog beszélni, azt remélve, hogy így nem árt másoknak.
Az csak az egyik fele a könyvnek, hogy ez a kislány hogyan küzd meg a halál, a gyász, a fájdalom vagy épp a bűntudat, vezeklés és bűnhődés kérdéseivel, ugyanis a könyv másik része arra fókuszál, hogy a kislány környezete hogyan reagál arra, hogy ő a némaságba menekül.
Az apa, a fiúk és egy különleges varjú szemszögén keresztül vezet minket végig a könyv szerzője, akik hol humoros, hol könnyed, hol zavaros szójátékokkal és szószerkezetekkel mesélnek arról a fájdalomról, ürességről és sötétségről, ami marad az édesanya és feleség elvesztése után.
Azt nem igazán lehet mondani, hogy a szó igazi értelmében cselekménye van a könyvnek, sokkal inkább csak érzések, hangulatok, szavak összessége találkozik ebben a könyvben. Emiatt is úgy gondolom, hogy ez sokak számára egy akadályt jelenthet, de ha valaki nyitottan áll hozzá, akkor szerintem egyből bele fog szeretni a könyv líraiságába és egyediségébe.
A könyv 3 fontosabb része olyan mintha a gyász fontosabb szakaszait követnénk végig, megkezdve az érthetetlenségtől el egészen az elfogadásig. Amennyire kaotikusnak és összevisszának tűnik ez a könyv, pont annyira hasonlít magára a gyászra is.
Az hogy a hátramaradt család hogyan küzd meg a feleség/anya elvesztésével egy szívszorító történetet foglal magába. Mindenkinek megvannak a saját túlélési módszerei, viselkedésmintái vagy praktikái, ami által napról napra kissé elfogadhatóbbá válik a halál és a gyász gondolata.
Nem egy kifejezetten eseménydús történetről szól a könyv, sokkal inkább csak hangulatokat, érzéseket és képeket fest mondataival. Juliette, egy fiatal párizsi lány, úgy tűnik semmiben sem különbözik a körülötte lévőktől, ugyanis napjai mindig egyformán telnek el. Se szakmai, se személyes élete nem nyújt számára új kihívásokat, egyetlen örömét az olvasó emberek megfigyelésében találja.
Nap mint nap ezzel foglalkozik, míg egy napon a metrón utazva egy olyan helyen száll ki, ahova betérve rátalál igazi önmagára és belecsöppen a könyvek világába. Valójában ez a legfontosabb és legérdekesebb része a könyvnek, ami másról sem szól, mint a könyvek iránti szeretetről, az olvasás különleges élményéről, valamint az olvasó emberek életéről.
Ez egy kellemes olvasmány, ugyanis csodásan mesél a könyvek és az olvasás hatásáról, ami mellett gyakran szótlanul elmegyünk és talán csak jóval később vesszük észre azt, hogy milyen nagy hatást is gyakorolt egy adott könyv ránk.
