A legtöbben úgy veszünk kezünkbe egy adott könyvet, hogy egy olyan történetet várunk el tőle, amiben egyértelmű ki a hős és ki a gonosz. Az irodalom, ezen belül is főleg a mesék, tele vannak olyan történetekkel, ahol egyértelmű, hogy a gonosz végül elnyeri méltó büntetését, és a jó győz.
Gyerekként mindannyian ilyen mesékkel nőttünk fel, gyermeki énünk és lelkünk ezekben a mesékben találta meg a kapaszkodókat.
De felnőttként hamar rá kellett jönnünk arra, hogy bizony az élet történetei már messze nem ilyen egyszerűek, az élet nem csak jó vagy rossz, fehér vagy fekete, hanem tele van rengeteg árnyalattal.
Sándor Anikó könyve ezeket a mindennapi történeteket gyűjti egy kötetbe, azzal a céllal, hogy lelassítva kicsit jobban észrevegyük környezetünket, embertársainkat és mindazt ami velünk történik.
Gyerekként mindannyian egy boldog felnőttkort remélünk, tele olyan eseményekkel és történetekkel, amelyet remélhetőleg majd gyerekeinknek, később unokáinknak is továbbadhatunk.
Csodákra és varázslatra vágyunk, ezért szeretünk elmenekülni a mesék világába, mert ott minden egyértelmű, a gonosz rossz, a hős jó. Nem szeretünk szembesülni a valósággal, mert az már gyakran fájdalmas, kegyetlen és erőt próbáló.
Pedig az élethez hozzátartoznak ezek a történetek is, amelyek nem szuperhősökről, nem varázserőkről vagy álomvilágról szólnak, hanem olyan hétköznapi emberekről, akik pont átlagosságuknál fogva emelkednek ki a tömegből.
Sándor Anikó asszonymeséi pont ezek a történetek, amelyek velünk is megesnek nap mint nap, annak ellenére, hogy gyakran szótlanul megyünk el mellettük.
Ezekben a történetekben látszatra semmi különleges nincs, mégis az élet olyan oldalait mutatják be, ami a mai ember számára ismerős és kézzelfogható. Minden napunk tele van rengeteg olyan meg nem írt történettel, amelyeknek szereplői, akár mi is lehetnénk.
Ezek a történetek egy kávézóban, egy buszmegállóban vagy a piacon születnek meg, olyan emberek között, akik lényük egy részét osztják meg mindazokkal, akiknek nyitott a füle ezekre az élettörténetekre. Ezek a valódi, hús-vér emberek cselekedeteikkel, szavaikkal vagy csupán egy gesztussal olyan történeteket mesélnek, amik valójában rólunk szólnak. Minden történetben találhatunk olyan szereplőket vagy helyzeteket, amelyekkel azonosulni tudunk, vagy legalábbis tanulni tudunk valamit tőlük.
Ebben a kötetben több olyan kis történetet is olvashatunk, amiket akár mi magunk is elmesélhetnénk, mert vagy velünk történt már meg ugyanez, vagy azonosulni tudunk a szereplők világával.
Bár a történetek neve asszonymesék, mégsem kifejezetten csak nőknek szóló történetek ezek, hanem mindazoknak akik egy kis nyugalomban és békében, szeretnének megpihenni egy olyan könyvvel, ami kikapcsolja őket.
A történetek rövidsége pont elegendő ahhoz, hogy csak napi egy-két történetet olvassunk el belőle, ha időhiányban vagyunk, és ezt bármikor folytathatjuk, mivel a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz.
Minden történeteknek van egy mondanivalója vagy üzenete, van amelyik valamivel mélyebb érzelmeket vált ki az olvasóból, de olyan is van, ahol csupán a szórakozás és kikapcsolódás miatt érdemes elolvasni az adott történetet.
Nekem olvasás közben olyan érzésem volt, mintha egy novellás kötetet olvastam volna. Ezeknek a történeteknek egyszerű a felépítése és a nyelvezete, egy szálon futnak az események, kevés szereplővel, és a cselekmény inkább egy életesemény köré épül.
Ezek az asszonymesék, élettörténetek, a mindennapi élet eseményeit dolgozzák fel, nyitva hagyva minden történet végét, azzal a céllal, hogy minden olvasó maga vonja le a számára fontos mondanivalót.
Érdemes lelassulni és elmerülni ezekben a történetekben, és ezáltal kicsit jobban megélni a mindennapok apró csodáit, és közben jobban megbecsülni szeretteinket.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Azokat a történeteket szeretjük, amelyek megerősítenek minket abban, hogy léteznek csodák, csak hinni kell bennük, és akkor velünk is megtörténhetnek.
Asszonymesék
Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
2020
Keménytábla, Védőborító
229
