Harriet Tyce előző könyve engem teljesen elvarázsolt, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy nagy elvárásokkal indultam neki ennek a könyvnek. Nagyon érdekesnek tűnt a könyv címe, ezért egyből felkeltette az érdeklődésemet. Hamar bele is lendültem az olvasásba, könnyedén és gyorsan haladtam vele, mert izgalmasnak tűnt a könyv elején sejtelmesen induló történet.
A regény főszereplője Sadie, egy fiatal édesanya, aki iskolás lányával Amerikából Angliába menekül. A könyv elején még nem derül ki, hogy mi az oka menekülésének, de valami balsejtelmes dolog állhat a dolog mögött, legalábbis olvasóként erre számítunk.
Londonban elindul új életük, lánya bekerül egy elitiskolába, ő pedig újból dolgozni kezd büntetőjogászként. Azonban anya és lánya nehezen illeszkedik be az új környezetbe, kívülállóként sok nehézségekbe ütköznek.
Ezzel párhuzamosan egy másik történet is szerepet kap a könyvben, aminek Sadie-hez van köze, ugyanis ő lesz a védőügyvédje egy fiatal iskolai tanárnak, aki egy botrányos esetbe keveredik.
A két párhuzamos történet folyamatos izgalomban tartja olvasóit, és csak lépésről lépésre derülnek ki a történet apró mozzanatainak titkai és mélységei.
A könyvnek két fontos oldala van. Egyfelől ott van Sadie, az édesanya magánélete, amibe beletartozik lányának élete, valamint hirtelen véget érő házassága, amiről nem sok minden derül ki a könyvben.
Ebben a magánéleti szférában több fontos társadalmi kérdés is helyet kap. A kirekesztettség, a kiváltság, az iskolai zaklatás, a népszerűség és az iskolai teljesítmény, olyan témák amik mindannyiunkat érintettek vagy érintenek valamilyen szinten.
A könyv másik fontos vezérfonala, a jogi oldal, ami főleg a bírósági tárgyalásokon mutatkozik meg. Sajnos itt is meglátszik az, hogy a hatalom és a korrupció képes saját utakon járni, mellőzve bármilyen társadalmi vagy etikai normát.
Harriet Tyce-ra jellemzően a könyv felépítése izgalmas és feszültséggel teli, mert az egész cselekményt egyfajta titokzatosság és homály övezi körül. A könyv szerzője csak morzsányi információkat adagol könyvében, miközben olvasóként végig vakon tapogatózunk, mert a könyv darabkái eleinte nehézkesen kerülnek a helyükre.
De a végén mikor mindenre választ kapunk, sokkal nagyobb meglepetés ér, mint arra bárki is számítana. De ez sem egy meglepő dolog a könyv szerzőjénél, mert ő mindig tudatosan a könyv utolsó mondataira tartogatja a könyv legnagyobb csattanóját.
Ez a pörgős és eseménydús könyv egy igazán szórakoztató olvasmány, amiben semmi sem az aminek látszik.
Pszichothrillerként állja meg a leginkább a helyét, mert sok benne a váratlan fordulat, és a szereplők karakterábrázolása is hangsúlyos.
Mivel a könyv egy rendkívül kényes és érzékeny témát dolgoz fel, ezért nehéz a regény krimi oldalát a személyes oldaltól elválasztani. A család új otthona, a gyerek új iskolai környezete, az édesanya új munkahelye mind-mind új kihívásokkal és gondokkal jár.
Ez a három kör úgy fonódik egybe ebben a regényben, hogy szinte előre sejthető az, hogy valaki sérülni fog, valamint egy tragédia is várható. Ez a három kör olyan társadalmi problémákat boncolgat, amelyek rávilágítanak arra, hogy milyen károkat tud az emberben egy másik emberben okozni, csupán egy szóval, egy gesztussal vagy cselekedettel.
Pont emiatt könnyedén tudunk azonosulni a könyv egy-egy szereplőjével, mert empátiát váltanak ki belőlünk azok az emberek, akik valamilyen oknál fogva a társadalom vagy egy közösség perifériájára kerülnek.
Fontos szerepet kap ebben a regényben az iskolai bántalmazás, valamint a túlzott szülői teljesítmény kényszer, aminek gyakran ártatlan gyerekek az elszenvedői.
Egészen reális képet fest a könyv szerzője arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie a mai gyereknek, és hogy milyen nagy felelősség nyomja a szülők vállát.
Izgalmas thriller, ami egy olyan végkifejletet tartogat, amire kevesen számítanak!
Kedvenc idézetem a könyvből:
Semmi nem megbocsáthatatlan (…). Mindig törekednünk kell rá, hogy a történetnek mind a két oldalát megértsük.
Álomgyár Kiadó
2020
Puhatáblás
430