Nagy hatást gyakorolt rám ez a holokausztról szóló könyv, amiben egy mindössze tízéves ikerpár visszaemlékezéseit lehet olvasni. Belegondolni is rossz, milyen körülmények között éltek milliók a 2. világháború haláltáboraiban, de ez a könyv még ennél is mélyebbre megy, és azoknak az ikreknek az életéről mesél, akik Mengele kísérleti laboratóriumaiban szörnyű és embertelen dolgokat éltek át.
Éva és Mirjám a főszereplői ennek a könyvnek, de Éva az aki, visszaemlékezései alapján elmeséli családja és ikestestvére történetét a 2. világháború idején.
Éva és Mirjám úgy kerülnek 1944 nyarán Auschwitzba, hogy kevéssel megérkezésük után, elszakítják őket szüleiktől és nővéreiktől, és a két tízéves kislány magára marad.
Éva és Mirjám szörnyű dolgokat élnek át a Halál Angyalaként ismert orvos kezei alatt, de sikerül nekik túlélni mindazt a borzalmat, amit a mai ember még csak elképzelni sem tud.
A két kislány nap mint nap betegséggel és éhezéssel küzd, miközben minden nap a túlélés a tét.
De ez a könyv nem csak a lányok és sorstársaik borzalmait meséli el, hanem azt a küzdelmet és a folyamatot, ami a haláltábor után rájuk várt.
A könyv első fele egyszerre érzelemdúsan és tárgyilagosan adja vissza a haláltáboros élményeket, a második fele viszont már a levont tanulságokat és azokat az élettapasztalatokat adja vissza, amelyek a megbocsátásról, az elengedésről és az újrakezdésről szólnak.
A könyv két része között van egy nagy szakadék, ugyanis a gyerekkori élmények valamivel részletesebbek, mint a túlélésről szóló részek. A könyv felénél egy éles váltással egyből a felnőttkori Éva tapasztalatait lehet olvasni.
Ez a könyv sokkal intimebb és mélyrehatóbb mint az eddigiek, ugyanis a gyermeki szemszög és a gyermeki érzelmek, akarva-akaratlanul is hatást gyakorolnak az olvasóra.
Éva és Mirjám története csak egy a sok ikerpár története közül, akik Mengele irányítása alatt olyan borzalmakat éltek át, ami egész életükre kihatott.
Mirjám életéről kevesebb derül ki ebben a könyvben, Éva az, aki annyira őszintén és nyíltan beszél ezekről a borzalmakról, hogy azok minden ma élő embert elgondolkodtatnak az élet törékenységéről.
Éva, az önfeláldozó és a mindenre elszánt kislány, aki a haláltáborok után is hivatásává tette, hogy fiatalok és felnőttek előtt beszéljen az átélt borzalmakról, azzal a céllal, hogy ebből mindannyian tanulni tudjunk.
Hihetetlen az az elszántság, ami Évát vezérli Auschwitz után és az az erő amit ő a megbocsátásból merít.
A könyv végén összefoglalt három legfontosabb tanács, nagyon szépen leírja ennek a könyvnek a legfontosabb üzeneteit:
1. Soha ne mondj le magadról vagy az álmaidról, mert minden jó lehetséges az életben.
2. Az embereket a tetteik és a jellemük alapján ítéld meg.
3. Bocsáss meg a legrosszabb ellenségednek, bocsáss meg mindenkinek, aki bántott, mert ez meggyógyítja a lelkedet, és felszabadít.
A könyv gördülékeny olvasása a szerzők stílusának köszönhető, ami túl a rémséges történeten olyan életreszóló gondolatokat hint el, amelyeket az olvasó magával tud vinni.
Példaértékű az az életfilozófia ami a megbocsátásra alapszik és amit Éva könyvén keresztül tovább próbálni adni a következő nemzedéknek is.
Ez a könyv nem annyira részletes, mint azt elsőre gondolná az ember, de ez mit sem vesz el abból, hogy ennek a könyvnek van egy ütős üzenete, miszerint a megbocsátás nem a tettesről szól, hanem az áldozatról, aki a megbocsátás által önmagát szabadítja fel a negatív érzelmek alól.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A harag és a gyűlölet magjából háború sarjad. A megbocsátás magjából pedig béke. Ez az öngyógyítás legjobb módja.
Az auschwitzi ikrek
Alexandra Könyvesház Kft.
2021
Kartonált
271
