holokauszt

Jeremy Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba

Nehezen lehet szavakba önteni, azt amiről ez a könyv szól. A súlyos tettek és tények felülírják az érzelmeket, és bár ez a könyv történelmi pontossággal és precizitással közelíti meg a holokauszt eseményeit, azért mégiscsak nehezen emészthető meg mindaz ami a sorok között kiolvasható.

A regény középpontjában apa és fia története áll, mégis egy családregény ez, mivel az összes családtagra kitér a szerző. Nagyon részletesen, eseménydúsan és történelmi pontossággal olvashatunk egy osztrák zsidó család rémséges történetéről, ami Bécsből indul el és Auschwitzig vezet.

A könyv igaz történet alapján íródott, kiindulópontja az apa naplója, valamint fia beszámolója és visszaemlékezései. Bár történetük maga a földi pokol, mélységes és meghitt kapcsolatuk egészen különleges és emberfeletti. Apa és fia 1939-ben kerülnek egy koncentrációs táborba, ami még csak a kezdete elképzelhetetlen megpróbáltatásaiknak. Mikor az apát Auschwitzba áthelyezik és fia önkéntesen vele tart, akkor derül ki igazán, hogy még a németek se voltak képesek arra, hogy szörnyű tetteikkel eltöröljék a legnemesebb emberi érzelmet: a szeretetet. Ezt legjobban apa és fia kapcsolata támasztja alá ebben a könyvben, de a többi mellékszálon is említésre kerülnek olyan emberek tettei és nevei, akik segítettek a halálra ítélt zsidókon.

Az apa naplóját kiegészíti a szerző nagyon alapos, precíz és mélyreható kutatói munkája, ami teljes képet ábrázol a holokauszt és a koncentrációs táborok pokláról.

Ennek a könyvnek két főszereplője van, akik egymás nélkül nem is tudnak működni. Az amit ők ketten átéltek a koncentrációs táborokban, az még a fikciót és a képzeletet is felülmúlja, de mégis valóságos és megtörtént dolog.

Sok holokausztról írt regényt olvastam már. Ez a regény azonban abban különbözik a többitől, hogy nem csak múltat mesél, hanem egyfajta figyelmeztetést és leckét is közvetít a jövőnek. Mivel apa és fia története „boldogan” ér véget, ezért életben maradásukkal mesélni, közvetíteni és figyelmeztetni tudnak. Mégis minden ilyen holokausztot túlélő történeténetnek az elolvasása után, ott lappang bennem a kérdés: Hogy hogyan tovább? Ez a regény is főleg a holokauszt rémségeinek elmesélésével foglalkozik, de utána nagyon kevés és érdemleges említést kapnak a főszereplők. Ez a hiányossága szerintem minden ilyen holokausztos történetnek, hogy minden figyelem csak a rémséges és szörnyű történetekre irányul. És ez így rendben is van, ugyan is az egyéni és kollektív bűn semmiképp nem bocsátható meg, de mi a történet folytatása a holokauszt után? Én eddig kevés információt kaptam erről. És ez a könyv is azt sugallja, hogy bár az élet megy tovább a holokauszt után is, de a harag, gyűlölet és fájdalom az sosem múlik el. Nagyon érdekelt volna apa és fia további története, de a könyv végén erről kevés és csak felületes említés van.

Szívszorítóan fájdalmas és hátborzongatóan őszinte vallomás ez a könyv. Csodálatos és érzelemdús apa-fia közötti kapcsolat, még a legszörnyűbb időkben is. Nagyon sokoldalú és részletgazdag a könyv, ugyanis a szerző több szemszögből is megvilágítja a 2. világháború szörnyű eseményeit. Nagyon sok benne a lábjegyzék, ami nagy segítség a történelmi adatok és információk eligazodásában. Bár a hangsúly az apa naplóján és a fia elbeszélésein van, azért több ember beszámolója is alapul szolgált a könyv megírásánál.

Ez a könyv kicsit sem túloz, túlreagál vagy elhomályosít dolgokat. Soha nem olvastam még ilyen részletgazdag és történelmileg precíz könyvet.

Nem egy egyszerű olvasmány, de aki történelmi alaposságot és írói bravúrt igényel, annak mindenképp ajánlott ez a könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember a szokások rabja, mindenhez hozzá tud szokni. Így megy ez, napról napra.

A fiú, aki követte az apját Auschwitzba Book Cover A fiú, aki követte az apját Auschwitzba
Jeremy Dronfield
Álomgyár Kiadó
2019
Keménytábla
512

Bernard Schlink: A felolvasó

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

A felolvasó Book Cover A felolvasó
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
254

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, akkor ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk

A szépirodalmi kortárs irodalom kedvenc műfajom, azon belül pedig a 2. világháborúról szóló könyvek. „A mi holokausztunk” egy olyan könyv, amit csupán a címe miatt vettem meg, mert tudtam, hogy érdekel a téma. Amir Gutfreund szerintem valami egészen egyedit és különlegeset alkotott meg könyvében, ugyanis a holokausztot nem az elszenvedők, vagy a tettesek szemszögéből eleveníti meg, hanem két olyan gyermek szemléletén keresztül, akik mindeddig semmit sem tudtak a 2. világháború eme sötét korszakáról.

Két teljesen hétköznapi gyerek, Amir és Efi, próbálják megérteni környezetük furcsaságait és megfejteni azt, hogy mit is jelent az a szó, hogy „holokauszt”. Eleinte csak falakba és néma csendbe ütköznek, de egyszer csak elkezdenek mesélni a szülők, nagyszülők, szomszédok és ismerősök. Minden egyes elbeszélés egy újabb helyszínre viszi az olvasót, de mindegyik történetben közös az átélt szenvedés és reménytelenség.

Amir, a regény egyik elbeszélője, egyben a könyv szerzője is, a holokauszt utáni generáció egyik túlélője, aki csak annyit lát, hogy a nagyszülei generációja nagyon furcsán viselkedik, mintha egyre több lenne köztük az elmebeteg.

Ebből a meg nem értésből, az állandó elutasításból és találgatásból, jut el a két gyermek odáig, hogy kutakodni és érdeklődni kezdenek, nagyszüleik történetei, beszámolói és élményei után, amivel megfejthetik a holokausztot. Nagyon kreatív és trükkös technikákat alkalmaznak, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz és megértsék szüleik és nagyszüleik átélt traumáit.

Gyerekként a felnőttek nem tartják őket elég érettnek ahhoz, hogy megértsék a holokausztot, de a két gyermekből felnőtt lesz, és akkor döbbennek rá, hogy a sok elmesélt történet, könyvtári kutakodás és személyes élmény sem elegendő ahhoz, hogy ép ésszel fel tudják fogni azt, amin az előttük való generáció átment.

Megérteni mi, akik a holokauszt után születtünk, úgysem fogjuk sohasem, csak az segíthet ha ezek az emberek leírják, elmesélik, kibeszélik magukból mindazt amit a 2. világháború idején átéltek.

Sok megrázó és meghökkentő holokauszt történetet olvastam már, melyek mind nagy hatással voltak rám. Gutfreund könyve azért volt más ezektől a könyvektől, mert a sok felsorolt eseményt és történetet, amit a környezete szereplői elmesélnek, ő azt eleinte valamilyen könnyed, kicsit humoros stílusban adja elő, ahogy egy gyerek látja és átéli mindazt, amit lát és hall. De ezek a „viccesnek” tűnő történetek, súlyos drámákat rejtenek magukban, és a sok bolondnak vagy őrültnek vélt ember mögött, ott rejtőzködik a megélt tragédia, amit az író még felnőttként sem tud megemészteni.

És szerintem a regény pont ezt a kérdést teszi fel minden egyes olvasónak: Kívülállóként meg lehet-e érteni mindazt, ami akkor történt?

A könyv olvasása során sok érzelem ébred fel az olvasóban, a tehetetlenségtől egészen az empátiáig, tudván azt, hogy egy ilyen esemény szinte bármikor újra bekövetkezhet. Mert a holokausztot megváltoztatni, eltörölni már nem tudjuk, de vajon tanultunk e belőle?!

Én azért tartom nagyon jó könyvnek, mert a sok elmesélt történeten túl, rámutat olyan problémákra is, amik mai napig is aktuálisak, faji-, vallási- vagy nemzeti megkülönböztetésekre, melyek megoldásra várnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Pompásan működött a hallgatás ösztöne, ha valki olyan dolgokon ment át, mint ők.

A mi holokausztunk Book Cover A mi holokausztunk
Amir Gutfreund
Európa Könyvkiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
584

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Jaume Cabré: Én vétkem

Mikor kezembe vettem Jaume Cabré „Én vétkem”’ című könyvét és azt láttam rajta, hogy „A regények regénye”, elképzelhetetlen volt számomra, hogy nélküle térjek haza a könyvesboltból.

Eddigi olvasmányaim közül ez az egyik legkiválóbb, legeredetibb és legértékesebb könyv, amit eddig olvastam. Gyönyörű a borítója, magával ragadó a története és mélyreható az üzenete. Nagyon élvezetes olvasmány és különleges a stílusa.

Adriá Ardévol korai Alzheimer-kórral küzd alig hatvanéves korban. Mielőtt ez a betegség végleg elszakítaná őt a valóságtól, felidézi gyermekkori emlékeit. Visszaemlékezik dadájára, aki gondját viselte, rideg és távolságtartó anyjára, valamint titokzatos apjára, akinek erőszakos halála miatt, felelősnek érzi magát és bűntudat gyötri. Egész gyermekkora tele volt rejtélyekkel, titkokkal, megválaszolatlan kérdésekkel, magánnyal és szeretetlenséggel. Egyetlen menedéke a család antikvitás boltja volt, melyben egy értékes Storioni hegedű tündökölt. Apja halála után, élete még inkább komorrá és sötétté vált, tele bűntudattal és kétségekkel.

Visszaemlékezése során olyan helyeket és időket elevenít fel, melyek a középkortól egészen a koncentrációs táborokig elnyúlnak.

Maga a könyv mérete és erős témája, igazi irodalmi remekművé minősíti ezt a nagyregényt. Jaume Cabré regénye mindent teljesít, amiért könyve, irodalmilag magas elismerést és tiszteletet érdemel. A szereplők annyira karakteresek, hogy az olvasó azonnal beléjük szeret és azonosul velük. A történet légköre nem nyomasztó, hanem dinamikus és vibráló. A drámai helyzetek fokozatosan épülnek fel, ezzel is fokozva az események feszültségét. Végül pedig a sok száz oldal egyáltalán nem válik unalmassá, hiszen a részletes elmesélés és időzítés csak még többet ad a történethez.

Pont ezek a dolgok miatt, annyira élvezetes és magával ragadó Cabré regénye, mivel folyamatosan fent tudja tartani az olvasó figyelmét.

Szerintem ez kétségkívül az egyik legjobb és legelgondolkodtatóbb nagyregény, ami ebben a műfajban íródott. Zseniális alkotás bűnről, bűntudatról és bűnhődésről. Nem csak egyéni, hanem történelmi bűnökről is szól a regény, és a megbocsátás és jóvátétel erejéről. Több helyszín, több szereplő, több narrációs stílus mind arról árulkodik, micsoda mestermű ez a nagyregény.

Adriá Ardévol és hegedűjének története a lehető legszebb képet festi a világ működéséről, emberi kapcsolatokról, hibákról és tévedésekről.

Én ezt a könyvet mindenkinek ajánlom, én bármikor újra olvasnám. Ez a könyv nyújtottam nekem eddigi legjobb olvasmányélményemet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Én soha semmihez nem voltam megfelelő korban. Vagy túl fiatal voltam, vagy túl öreg vagyok.

Én vétkem Book Cover Én vétkem
Jaume Cabré
Libri Könyvkiadó Kft.
2014
Keménytábla, Védőborító
684

Jiří Weil: Élet csillaggal

Kedvenc témám és történelmi korszakom a 2.világháborúról szóló történetek és elmesélések. Talán eddigi olvasásaim során, ebben a témában olvastam a legtöbbet, és még mindig úgy érzem, hogy annyi jó könyv van még ebben a kategóriában amit még nem olvastam, hiszen minden egyes könyv elolvasása után egyre közelebbről ismerem meg az akkori társadalom, világ és emberek életét.

Első könyvemet olvastam el Jiří Weil-tól, de az biztos hogy nem az utolsót. Olyan szívhez szólóan és hátborzongatóan ír a szerző a holokausztról, hogy szó szerint szavak nélkül maradok. A könyv elolvasása után nem marad más csak a csend és a könyv utóhatása.

Josef Roubíček, a hatágú csillag hordozója, akinek életét ez a csillag teljesen megbélyegzi. Innentől kezdve már nem egy szabad ember, hiszen minden cselekedete előírások alapján történik. Az előírások még arra is vonatkoznak, hogy pontosan hol és hogyan kell hordani a zsidó csillagot. Josef próbálja megszokni ezt az új szabályokkal és szigorú előírásokkal teli életet, de közben végig életéért retteg. A jelvénye megkülönbözteti őt a többiektől, senki se szól már hozzá, egyedül járja Prága utcáit. Élete minden nap veszélyben forog, hiszen a deportálási listákra egyre több ember kerül fel.

Josef egy képzeletbeli világot alakít ki magának, melyben szerelmes leveleket ír a városból megszökött kedvesének. Leveleiben részletesen ír erről az új világról, valamint érzelmi világáról, ami már-már alig köti őt a valósághoz. Az életben való maradását ezek a levelek jelentik neki, ez által sikerül kapcsolatban maradnia a valósággal.

Jiří Weil nem a holokauszt borzalmait írja le könyvében, hanem a mindennapok banalitását és egyszerűségét. Olyan mindennapok ezek, melyek rettegéssel és várakozással vannak tele, miközben az ember foggal-körömmel ragaszkodik az életben maradásért. Josef ilyen körülmények között is próbál az utolsó reménysugárba kapaszkodni. Az ő túlélése nem is annyira fizikai dolgokon múlik, mint inkább a lelki dolgokon: a képzelt beszélgetések kedvesével és később a macskájával tartják benne a reményt.

Szerintem ez a könyv egy igazi remekmű. Egészen más szemszögből ismerjük meg a holokauszt borzalmait. Ebben a könyvben nem egy holokausztot túlélő válik hőssé, hanem egy egyszerű zsidó ember, aki szabadon is fogságban él, hiszen ő már a deportálások ideje alatt állandó megaláztatásban és hányattatásban él.

Ez egy halk és szomorú történet, mely akarva-akaratlanul is belopja magát az olvasó szívébe és mély nyomokat hagy maga után. Igazi remekmű!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A világ minden kincséért sem ismertük volna el, hogy az életünk fabatkát sem ér, mert a mi életünk volt, egyszeri és megismételhetetlen.

 

Élet csillaggal Book Cover Élet csillaggal
Jiří Weil
Park Kiadó Kft.
2015
Keménytábla, Védőborító
280

5 legjobb 2.világháborús könyv

A 2.világháborúról szóló könyvek száma végtelen, szerintem csak ezekkel be lehetne tölteni egy könyvtárat. Én nagyon szeretem olvasni a történelmi könyveket, de nem csak azokat amelyek száraz tudományos és ismeretterjesztő információkat közvetítenek, hanem inkább azokat a könyveket, amelyek regényes formában mesélik el a 2.világháború borzalmait, eseményeit, szerelmi történeteit. Szakkönyvek, szépirodalmi és regények hosszú sora sorolható ebbe a kategóriába.

Én olyan szépirodalmi regényeket szeretnék ajánlani, amelyek nekem személy szerint nagy kedvenceim, és amelyek valósághűen és érzelmesen adják vissza a 2.világháború eseményeit. A regények egy része valós, megtörtént élethelyzeteket és sorsokat mesél el, olyan valós személyek által, akik elszenvedői voltak a 2.világháborúnak. Van köztük olyan regény is, mely fikcióra épül, de azért ezek is nagyon hűen adják visssza a 20.század megrendítő borzalmait.

Ha épp egy memoárt, egy dokumentum regényt, egy családregényt  vagy egy filmadaptációs regényt keresel, amelyik a 2.világháborúról szól, akkor ezek közül választhatsz.

  1. Edith Eva Eger: A döntés

Ez a könyv irodalmilag és tartalmilag is egy remekmű, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szeret emlékiratokat olvasni, valamint nyitott a pszichológiai tanítások iránt. Minden élethelyzetben sokat segíthet ez a könyv, hiszen tele van hiteles, őszinte és valóságos történetekkel.

  1. Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Ez a történelmi regény, egy memoár, az élet ünneplése. Nem a halálról és a reményvesztettségről szól, hanem két ember szerelméről. Ez Lale és Gita szerelmi története, akik túlélték az auschwitzi haláltábort és utána új életet kezdtek. Az élet győzött a halál felett.

  1. Náray Tamás: Zarah

Náray Tamás regénye, a 20. század történelmi korszakát mutatja be, mindezt egy asszony életén keresztül, aki megél szerelmet, árulást, sikert, kudarcot és boldogságot is.

  1. Bruck Edith: Hány csillag az égen?

Szerintem ez egy jó könyv, ugyanis nagyon élethűn ábrázolja a holokauszt utáni túlélést, valamint egy túlélő gyereklány bizonytalanságát, elveszettségét és otthontalanságát. Nagyon érett filozofikus mondanivalók jönnek át a fiatal Anita élete kapcsán, amelyek ugyancsak arra utalnak, hogy az átélt események miatt kénytelen volt hamar felnőni.

  1. Jessica Shattuck: Nők a kastélyban

A három özvegy történetén keresztül emberi sorsokat és örök igazságokat ismerhetünk meg. Olyan élethelyzeteket, melyekkel mi is azonosulni tudunk, és olyan életfilozófiákat, melyek sorsokat és életeket változtathatnak meg.

Bruck Edith: Hány csillag az égen?

Nagyon szeretem a történelmi regényeket, ezen belül kifejezetten kedvenceim a 2. világháborúról szóló történetek. „Hány csillag az égen?”, egy olyan könyv, aminek már maga a címe és könyvborítója felkeltette a figyelmemet. Nagyon sok könyvet olvasok és olvastam már a holokausztról, és ez a könyv ugyanúgy kedvencem lett.

Anita, a fiatal csupán tizenöt éves lány, megjárta már a poklok poklát, ugyanis túlélte a 2. világháború koncentrációs táborát. Életben bár, de árván és elveszetten kerül ki a szörnyűségek táborából. Egyetlen menedéke, amibe még kapaszkodhat, Csehszlovákiában élő rokonai. Anita nagynénje, férjével, kicsi gyerekével és sógorával együtt, egy kitelepített családnál él, miközben arra készülnek, hogy kivándorolnak Palesztinába, az Ígéret Földjére.

Anita után, nagynénje sógora, Eli, megy Magyarországra, hogy a családhoz vigye az elárvult lány. Kettejük között kialakul egy egészen különleges kapcsolat, a fiatal férfinak megtetszik a gyereklány, és bár a lány eleinte vonakodik a férfi közeledésétől, végül szerelmes lesz bele, és kettejük közös jövőjéről álmodozik. Az élet azonban most is közbe szól és a dolgok másképp alakulnak.

Egyrészről Anita és Eli fura kapcsolata bontakozik ki a történetben, a könyv második felében azonban a történelmi események is hangsúlyt kapnak.

Maga a regény a reményről, a hitről, az élet iránti vágyról szól. Anita szeretne beszélni a haláltáborban átélt dolgokról, nagynénje azonban hallani sem akar ezekről a szörnyűségekről. Ő csak a mára és a jövőre koncentrál. Persze azért a sorok között kiderül, hogy a nagynéni is szenved, csak ő másképp dolgozza fel a történteket.

Szerintem ez egy jó könyv, ugyanis nagyon élethűn ábrázolja a holokauszt utáni túlélést, valamint egy túlélő gyereklány bizonytalanságát, elveszettségét és otthontalanságát. Nagyon érett filozofikus mondanivalók jönnek át a fiatal Anita élete kapcsán, amelyek ugyancsak arra utalnak, hogy az átélt események miatt kénytelen volt hamar felnőni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A háború után a mindennapos sírások közepette az agyam azon töprengett: mihez kezdjek az életemmel, hogyan és hol éljek?

Hány csillag az égen? Book Cover Hány csillag az égen?
Bruck Edith
Európa Könyvkiadó Kft.
2015
Kötve, Védővel
276

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

A holokausztról sokan és sokféleképpen írtak már könyvet. De Heather Morris könyve mégis más, hiszen Lale Sokolov, az auschwitzi tetováló története sok-sok évtized hallgatás után kerül napfényre.

Az auschwitzi halálgyárról már sok borzalmas történetet hallottunk és olvastunk, de ez a történet egy “túlélésre kiválasztott” ember sorsa, akit arra ítéltek, hogy sorsokat és emberi életeket bélyegezzen meg, egy karra tetovált sorszámmal. És pont ez a borzalmas feladat volt az, ami megmentette életét, és ezáltal ő is sokak életét mentette meg.

Lale Sokolov nem egy magas rangú kápó, csak egy egyszerű zsidó, akinek munkája olyan kiváltságokkal jár, melyek betekintést nyújtanak az auschwitzi tábor borzalmas mindennapjaiba. Különleges képességeinek és feltűnő személyiségének köszönhetően, viszonylag szabadon mozoghatott a táborban, ezért sok olyan élményről számol be, ami a többi fogoly előtt titok volt.

Hat nyelven beszélt, jó kapcsolatot ápolt a feletteseivel és mindenben segítette fogolytársait. A legmélyebb poklokat járta be, látta a gázkamrákat, szemtanúja volt az erőszaknak és az emberi megsemmisítésnek. De mégsem ezek a borzalmak győznek élete felett, hanem a reménység a szabadság és a jobb élet iránt. Abban a pokolban a szerelem az ami számára kiutat mutat és értelmet ad a holnapnak. A túlélésért folytatott harcban, csak a szerelem és az élni akarás vágya az, ami ezt a szörnyű helyet elviselhetővé teszi. Lale egy túlélő, aki bátorságának, akaraterejének és elhatározottságának köszönhetően, megpróbál nem a mindennapi halálfenyegetésre koncentrálni, hanem a jövőre. Egy olyan jövőre, melyikben szerelmével boldogan és szabadon élhet.

Ez egy megrázó, igaz történet a 2. világháború borzalmas haláltáborairól, valamint az élet győzelme a halál és a gyűlölet felett.

Ez a történelmi regény, egy memoár, az élet ünneplése. Nem a halálról és a reményvesztettségről szól, hanem két ember szerelméről. Ez Lale és Gita szerelmi története, akik túlélték az auschwitzi haláltábort és utána új életet kezdtek. Az élet győzött a halál felett.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Lelkileg is olyan erős vagy, mint testileg?

Lale belenézett Pepan szemébe.

– Túlélő vagyok.

Az auschwitzi tetováló Book Cover Az auschwitzi tetováló
Heather Morris
Animus Kiadó kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
303