Az biztos, hogy ez a kötet címével, borítójával és fülszövegével egyből megfog. Finy Petra könyveit olvasva nekem mindig az az érzésem, hogy mire a könyv végére érek, valami egészen másat fogok kapni, mint azt előre gondoltam volna.
Ennél a könyvnél is ezt tapasztaltam, ugyanis ahogyan haladtam a történetben és megismertem az öt barát életét és sorsuk alakulását, úgy éreztem, hogy a szereplőkkel együtt én is változom, fejlődöm és reménykedek egy szebb és jobb jövőben.
Ez a szívhez szóló szépirodalmi mű, ami magyar helyszínen, magyar szereplőkkel, magyar történelemmel van átitatva, olyan eseményeket elevenít fel, amiket szüleink idejéből ismerhetünk.
A köteben öt fiatal felnőttet ismerünk meg, három fiút és két lányt. Történetük során megismerjük gondolataikat, rejtett érzelmeiket, titkaikat és vágyaikat, valamint azt a kapcsolati hálót, amiben ők együtt élnek nap mint nap. Általuk megismerjük az 1960-as éveket, azt a kultúrát, amiben az akkori fiatalok nőttek fel.
De nem csak a fiatalok élete körvonalazódik itt ki, hanem a családi hátterük, az örökölt családi minták, a családi traumák és titkok, amelyek generációkon keresztül emberi sorsokat pecsételnek meg.
Egy folyamatos küzdelem jellemzi ennek az öt fiatalnak az életét, akiket még visszahúznak és visszatartanak a társadalmi és szociális normák, a családi elvárások és a baráti kötelességek. De ebben a küzdelemben mindannyian sérülnek és sokat veszítenek. Küzdenek egymással, a rendszerrel, a transzgenerációs hagyománnyokkal, de legfőképpen önmagukkal. Olyan látható és láthatatlan traumákat, súlyokat, terheket és titkokat cipelnek, ami miatt lehetetlennek tűnik egy önfeledt és boldog fiatalkort megélni.
Ők az a generáció, akik vágynak a változásra és a fejlődésre, de nehéz úgy továbbállni, mikor saját családi hátterük, a rendszer, a generációs teher folyamatosan visszahúzza őket.
Az élet minden keserűségével, nyomorával és terhével együtt, ezek a fiatalok megtapasztalják az első nagy szerelmet, a szakítást, a barátságot, a hűtlenséget, a veszteséget és a halált.
Finy Petra mindezt egészen egyedi és sajátos mondatszerkezetekkel, képekkel, színekkel és hangulatokkal adja vissza. Miközben végigvezet minket a szereplők lelki tusáján és fejlődésén, olyan külső és belső konfliktusokat elevenít fel, ami mélyen meghat és megérint.
Miközben ezek a fiatalok egy óriási társadalmi, szociális, politikai és vallási rendszerkeretnek próbálnak megfelelni, teljesen elvesznek és olyan döntéseket hoznak, amiknek következményei néha beláthatatlanok.
Minden karakter nagyon részletesen van kidolgozva ebben a szépirodalmi könyvben, élesen elhatárolódnak egymástól a különböző személyiségek, miközben mindegyik szereplő egy egyéni fejlődésen megy keresztül.
Az emberi kapcsolatok összetettségén és bonyolultságán keresztül, szerelemről, szülői szerepről, transzgenerációs hagyományról, magyar történelemről és megannyi emberi érzésről lehet olvasni.
Az ultramarin könyv olyan mint maga a szín, tele az érzelmek széles spektrumával, hol mélyebb, hol halványabb, hol nagyon sötét és komor, hol pedig derűs és világos.
Egyszerre szívszorító, fájdalmas, mégis örömteli könyv, ami öt fiatal szemén keresztül úgy mesél szerelemről, barátságról, hűségről és becsületről, hogy az néha könnyednek és játékosnak tűnik, máskor pedig nyomasztó és megterhelő.
Egy lélektani regény, egy fejlődéstörténet és egy felnőtté válás történet, mindez egy olyan szépirodalmi műben, amiben küzdelem az élet és a létezés, de az igaz szerelem és a barátság mindezt kárpótolja és élhetővé teszi.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) a legnagyobb férgek között is meg lehet maradni embernek, ha úgy akarod. Csak akarnod kell.
Ultramarin
21. Század Kiadó
2024
Keménytábla, Védőborító
303
