barátság

Mariana Leky: Amit csak a szívével lát az ember

Nagy falat volt a következő könyv elolvasása, ugyanis jó sok gondolkodnivalót adott nekem, mint olvasó. Még most sem tudom hova tenni ezt a könyvet, mert nagyon összezavart. Vagyis inkább úgy fogalmaznám meg, hogy hatással volt rám és elindított bennem valamit. És ezen a ponton jövök rá arra, hogy az igazán hatásos könyvek mindig hagynak bennem egy űrt miután elolvasom őket. Ezeknél a könyveknél soha nem kerek a történet, mindig befejezetlenül ér véget a könyv és még sok ideig ott lappang az olvasó agyában a könyv üzenete.

Első találkozásom volt az írónővel, eddig még soha nem olvastam könyvet Mariana Leky-től, annak ellenére, hogy ő jelenleg nagy sikernek örvend Németországban.

Az egyik német újság szerint, ez egy „csodálatos, okos, szórakoztató, mély értelmű könyv”. Szerintem az összes jelzőből a „mély értelmű” illik a legjobban erre a könyvre. Már maga a könyv címe is merengésre ad okot, ugyanis nagyon hasonlít egy híres idézethez a Kishercegből: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”.

És ez a könyv pont erről szól. Arról, ami nap mint nap a szemünk előtt van, mégse látjuk. De ahogy eltűnik a szemünk elől, egyből elkezdjük látni.

A regény olyan mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál. De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival. Selma, a hetven éves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban. Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.

„Az okapi egy fura állat, ami az őserdőben él…ő a legnagyobb testű utoljára felfedezett emlős. Olyan mintha egy zebra, egy tapír, egy őz, egy egér és egy zsiráf keveréke lenne.” Eleinte viccesnek és hihetetlennek tűnt ez a megfogalmazás, de utána néztem és tényleg létezik ilyen állat, és valóban úgy néz ki, mint ahogy azt a könyvben olvashatjuk.

A könyv onnantól kezd igazán érdekessé válni, mikor is a falu lakói értesülnek Selma álmáról, és ez az álom elkezdi befolyásolni életüket és cselekedeteiket. Egyesek egyenesen vágynak a halálra és mindent szépen elkészítenek, hogy kellően tudjanak találkozni a halállal. Mások állandó készenléti állapotban vannak és valósággal rettegnek ennek bekövetkeztétől. Érdekes megfigyelni azt, hogy a falu lakói csak akkor kezdenek el cselekedni, mikor szembesülnek azzal, hogy milyen törékeny és véges is az élet. Addig hiába van előttük mindaz, ami esetleg a boldogulásukat, a szabadságukat vagy épp a szerelmüket jelentené, mindaddig nem veszik ezt észre, míg a halál a küszöbükön nem áll. Ettől hirtelen felélednek a falu lakói, ugyanis egyébként monoton és egyhangú életük, hirtelen varázslatossá és dinamikussá válik. Titkok kerülnek felszínre, régi álmok és tervek válnak valóvá, valamint titkolt érzelmek utat törnek maguknak.

Egészen lenyűgöző belelátni ezeknek az embereknek a lelki világukba, mély emberi érzelmeket megismerni, valamint velük együtt ünnepelni a barátságot, a szeretetet és a szerelmet.

Annak ellenére, hogy eleinte kicsit kaotikusnak tűnik minden, nehéz beazonosítani a szereplőket, valamint a különböző idősíkokat, a végén minden összeáll és értelmet nyer.

Mély lélektani könyv ez, fűszerezve némi humorral, szarkazmussal és iróniával.

Csodálatos olvasmány és szórakoztató kikapcsolódás.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Hogy lehet valaki ennyire vallásos, amikor Isten pont a legrosszabb arcát mutatta meg neki?

Amit csak a szívével lát az ember Book Cover Amit csak a szívével lát az ember
Mariana Leky
Tericum Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
328

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Kedvenc szerzőim közé tartozik Jodi Picoult. Történetei mindig izgalmasabb, legváratlanabb csattanókkal és fordulatokkal, és egészen élethűen megábrázolt emberi karakterekkel, akikkel könnyedén azonosul az olvasó.

Azért olyan különleges a szerző stílusa, mert egy hétköznapi esemény feldolgozása mindig több szemszögből van megvilágítva és a végén mindig nyitva marad a történet, ezzel is rábízva az olvasóra a történet tovább gondolását, leszűrvén ki-ki a neki szánt mondanivalót.

A regény két tipikus, hétköznapi amerikai családot mutat be, akik tizennyolc éven át harmonikus családi barátságban és szomszédi kapcsolatban álltak egymással. Gyerekeik, Chris és Emily, együtt nőttek fel, az évek folyamán a gyermeki barátságból szerelem lett. Egy szörnyű tragédia azonban örökre szétválasztja ezt a két családot. Emily öngyilkos lesz, és úgy tűnik, hogy ehhez Chrisnek is valami köze van, hiszen a végzetes lövés Chris apjának fegyveréből származik. A fegyverben azonban maradt még egy golyó, amit úgy tűnik a két kamasz Chrisnek szánt, ugyanis valami fura egyezség alakult ki köztük, amit mindenki elől eltitkoltak. Christ el kezdik szerelme meggyilkolásának gyanújával megvádolni, miközben Emily tragikus halála ennél sokkal bonyolultabb.

A szörnyű halálos tragédia nagyon sok titkok felszínre hoz, de a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mit titkolt el ez a két fiatal kamasz és miben egyeztek meg. Egyedül Chris tudja a teljes igazságot, ő azonban hallgat.

Jodi Picoult megint nagy bravúrral teszi fel az életbevágóan fontos kérdéseket: Mi az igazán fontos egy barátságban? Mennyire ismeri a szülő a gyerekét? Meddig vagyunk képesek elmenni a szerelem nevében?

Szerintem ez megint csak egy remek olvasmány. Nem könnyű megemészteni a regény cselekményét, sokszor elgondolkodtat és szavak nélkül hagyja az olvasót, de Jodi Picoult minden regényének ez a célja, hogy megdöbbentse olvasóját, hiszen így maradandó hatást gyakorol a könyv az olvasóra.

A sok változatos karakter, a váltott szemszögből megismert események emelik a cselekmény feszültségét és drámáját, a végén pedig ott a feloldozás, de ez mégsem könnyít a regény hangulatán, hiszen már semmi sem lesz olyan mint régen. Ezért is olyan nyomasztóak Jodi Picoult regényei, mert a regény elolvasása után még sokáig ott dolgozik az olvasóban a könyv mondanivalója.

Jodi Picoult-hoz hűen, van benne nyomozás, tárgyalásos jelenet és romantikus szál.

A „Sorsfordítók” fantasztikusan jó könyv, megrendítő, elgondolkodtató és tanulságos. Ez a könyv egyszerre krimi, családregény és romantikus könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Sorsfordítók Book Cover Sorsfordítók
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
560

Louise Jensen: A béranya

Minden egyes könyv, amit Louise Jensen-től olvastam, egyre jobban megkedveltette velem az írónő stílusát. „A nővér” és „Az ajándék” után, kíváncsian vettem kezembe legújabb könyvét, tudván azt, hogy ez sem fog csalódást okozni. „A béranya” a kedvencem lett, nagyon izgalmasnak, fordulatosnak és szórakoztatónak tartottam. Számomra ez egy ízig-vérig pszichothriller, megvan benne minden ahhoz, hogy elég részletes elemzést adjon az emberi elme működéséről, karakteres és érdekfeszítő szereplőket kedveltessen meg az olvasóval, valamint olyan sok benne a csavar, a fordulat, a kiszámíthatatlanság, hogy ettől válik igazán jó olvasmánnyá.

A regény témája nagyon aktuális, néhány országban ez már teljesen elfogadott és legális, máshol pedig, még mindig komoly erkölcsi vitákat szül a béranyaság. Ez a téma nagyon sok kérdést vet fel, nagyon sok kaput nyit meg és még annál több indulatot és érzelmet vált ki az emberekből.

Kat és férje, Nick, bármit megtennének annak érdekében, hogy gyerekük legyen. Több év házasság után, hiába próbálkoznak természetes úton, a gyermekáldás elmarad. Két sikertelen örökbefogadási kísérlet után, úgy tűnik, hogy ez az álmuk örökre elveszett. Egy véletlen találkozás, azonban új reményeket kelt a fiatal párban, végre konkrét és kézzel fogható esélyt látnak arra, hogy gyerekük legyen. Kat, gyerekkori barátnőjével, Lisa-val való találkozása során, a lány felajánlja nekik a béranyaságot. Kat és Nick, könnyedén bele is mennek ebbe az ajánlatba, és úgy tűnik, hogy Lisa hamar teherbe is esik. Én innentől kezdve elindul egy lavina, amit már egyikük sem tud megállítani. Kat a végsőkig harcol a rég álmodott babáért, feláldozva és beáldozva mindent ennek érdekében. A két barátnő közös múltja beárnyékolja és veszélybe sodorja mindannyiuk életét, miközben újabb sötét és drámai titkok derülnek ki a házaspárról. Több élet keresztezi egymást, míg végül értelmet nyer minden.

Számomra egyáltalán nem volt unalmas a könyv, sőt nagyon is izgalmas. Minden egyes oldal elolvasása után egyre közelebbről ismertem meg a szereplőket, de ugyanakkor egyre több rejtélyes elem került a történetükbe, amit fokozta bennem a kíváncsiságot. Én elég pörgősnek éltem meg a regény cselekményét, nagyon sok tragikus és drámai helyzettel, ami még inkább növelte a krimi hatást. A fordulatos események egy részét már a könyv elején megfejtettem, de azért sok olyan váratlan elem volt benne, amire még én sem számítottam. A legnagyobb meglepetést pedig pont a könyv vége érte el nálam, szerintem ez egy igazán méltó befejezése volt a regénynek.

Louise Jensen-nek megint sikerült egy igazán jó thrillert alkotnia, amely legtöbbször sokkol, megrémít és elijeszt, de valójában pont azt mutatja meg, hogy milyen rémisztő és „beteges” elmék bújnak meg, egészen átlagos, hétköznapinak vélt emberekben.

Nekem nagyon tetszett a regény lélektani elemzése is. Hol a határ a jó és a rossz között? Ki az igazi édesanya? Aki kihord és megszül, vagy aki felnevel? Jóvá lehet-e tenni múltbéli bűnöket? És végső soron a legfontosabb kérdés számomra: A cél szentesíti az eszközt?

Ezek mind olyan kérdések, melyek a könyv elolvasása után mélyen tovább munkálkodnak az olvasóban. És én pont ezt szeretem Louise Jensen-ben, hogy ő meri felvállalni és leírni ezeket a kényes és tabu témákat, de az olvasóra bízza, azok bírálását és feldolgozását.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az igazság különböző dolgok feketén kavargó tömege, hegyes farka van, és vicsorít.

A béranya Book Cover A béranya
Louise Jensen
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
382

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Helen Bryan: A háború jegyesei

Minden könyv, aminek a címében benne van a „háború” szó, az számomra egy jó könyv. Nagyon szeretem a háborús könyveket, úgy érzem ezt a témát és műfajt soha nem tudom megunni.

„A háború jegyesei” Helen Bryan-től, izgalmas és érdekes, főleg mivel a történelem egy olyan korszakát ábrázolja, ami mai napig is sok kérdést hagyott maga után.

A második világháború angliai partvidékét ismerjük meg a regényben, ahol már alig maradtak férfiak, hiszen legtöbbjük bevonult a háborúba, helyettük pedig új lakók költöztek a kis déli partvidéki falucskába. Négy teljesen különböző nő költözik erre a háború sújtotta vidékre: egy titokzatos amerikai hölgy, egy híres családból származó nő, egy fiatal terhesasszony és egy egyszerű londoni lány. A négy fiatal nő magára marad, csak egymásra számíthatnak és a helybéli lelkész lányára. A háború kegyetlensége és kilátástalansága őket is utoléri, sorsuk akarva-akaratlanul is megváltozik. A háború éveiben megtapasztalnak szerelmet, árulást, nélkülözést, halált, mindez azonban csak még jobban összekovácsolja őket. A háború után, újra visszatérnek erre a helyre, hogy a múlt tragikus eseményeit felidézzék és megbosszulják.

Helen Bryan regénye a barátságról, a szeretetről és az összetartásról szól. Öt teljesen különböző előéletű nőt összehoz a háború, akik között szoros barátság és szövetség alakul ki.

Az ilyen típusú regények mindig együttérzést és ugyanakkor rémületet váltanak ki belőlem. Együtt érzek azokkal a hősökkel és hétköznapi emberekkel, akik a fronton vagy a háttérben mindent megtettek hazájukért és életben maradásukért. Ugyanakkor, elborzadva olvasom azt a sok kegyetlenséget és értelmetlen halált amit a 2. világháború követelt.

A könyv könnyed stílusa bájosan végig vezeti az olvasót a 2. világháború történetein, néhol vicces, máshol szívmelengető részekkel.

A regény különlegessége abban rejlik, hogy a 2. világháborút nem a zsidók és a holokauszt szemszögéből világítja meg, hanem egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, ahol a háttérben legtöbbször egy erős, bátor és legyőzhetetlen nő áll.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Alice nem bírta felfogni, hogyan lehet ennyi bánat a világban.

A háború jegyesei Book Cover A háború jegyesei
Helen Bryan
General Press Kiadó
2015
Puhatáblás
424

Rosie Thomas: Szeretők és érkezők

Vegyes érzéseim vannak a következő könyvvel kapcsolatban. Megvettem, mert tetszett a borítója, érdekesnek tűnt a könyv fülszövege, de sajnos nem volt rám olyan hatással, mint amit ezek alapján elvártam volna tőle. Még most sem igazán értem a könyv címét: „Szeretők és érkezők”, én ezt a címet nem igazán tudtam azonosítani a könyv „cselekményével”. A könyv borítója pedig nagyon megtévesztő, mivel egyáltalán nem fiatalokról szól, hanem inkább hatvan év körüli emberekről.

A könyv középpontjában a barátság témája áll. Régi barátok gyűlnek össze, hogy felelevenítsék a múltat és együtt ábrándozzanak az öregkor múló és még mindig csodával teli napjairól.

Miranda Meadowe, idős özvegyként egy vidéki házban él, ahova meghívja öt legrégebbi barátját, hogy közösen nézzenek szembe az öregkor árnyaival. A barátok elfogadják az özvegy meghívását, hiszen mindannyiuknak megvan a maga oka, amiért ebbe a vidéki házba menekülnek. Eleinte idillikusan indul minden. Jókat nevetnek, esznek, ünnepelnek és buliznak, felelevenítve mindazt ami fiatalkorukban oly fontos volt: a hatalom, az egészség és a biztonság. A hat barát között azonban régi kapcsolatok és meg nem oldott problémák kerülnek felszínre, melyek a múlt sérelmeit is napvilágra hozzák. Idillikus együttlétüket, megbontja a ház felújítása során befurakodott külvilág, mely békés és nyugalmas visszavonultságukat beárnyékolja. A múlt egyre jobban előtérbe kerül, a jövő pedig nem várt titkokat rejteget.

Emberi kapcsolatok és érzelmek, múlt és jelen, barátság és szerelem; mindezek fontos szerepet kapnak Rosie Thomas romantikus regényében. Könnyed és egyszerű olvasmány, de nekem nem igazán tudta lekötni a figyelmemet, kicsivel több cselekménynek jobban örültem volna. Maga a cselekmény kissé vontatott és lassú, talán pont ezért is, az emberi kapcsolatok és a barátok egymáshoz fűződő viszonya kapott nagyobb hangsúlyt a regényben.

Tetszett a könyvben leírt vidéki élet, a történelmi és régészeti elmesélés, a különböző élettörténetek, a múlt és a jelen ellentéte.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Polly utálta a legtöbb játékot, mert az olvasásra szánható kellemes idő elpazarlásának tartotta őket.

Szeretők és érkezők Book Cover Szeretők és érkezők
Rosie Thomas
I.P.C. Könyvek Kft.
2016
Füles, Kartonált
479

Mary Nichols: Találkozunk még

A legkedveltebb irodalmi műfajom a szépirodalom, azon belül pedig a kortárs 2. világháborúról szóló könyvek. A 2. világháború idején játszódó regényeket, némi romantikus szállal, kifejezetten kedvelem.

Mary Nichols regényei pont ezt az élményt nyújtják nekem. A „Találkozunk még” című regény kellően romantikus és korhű, anélkül hogy túl sok lenne benne a romantika vagy a dráma. Nekem nagyon tetszett a 2. világháború sújtotta Anglia bemutatása, tele tragikus eseményekkel és drámai fordulatokkal.

A történet az 1940-es években indul, mikor is a légitámadás első napjaiban, Sheila Phipps, elveszíti szüleit és testvéreit. Ő életben marad, de nem tud megbékülni azzal a tudattal, hogy egyedül maradt és szeretteit elveszítette. Egyetlen reménye, hogy öccse, Charlie, talán mégis megmenekült és életben maradt. Árván maradva, özvegy nagynénjéhez kerül, aki ridegen és lekezelően bánik vele. Egyetlen vigasza, a nagynéni albérlője, egy nemesi származású lány, Lady Prudence, akivel szoros barátságot köt. Nem csak a barátság köti őket össze, hanem titkos munkahelyük, ahol kódfejtőként és futárként, a német üzeneteket és rejtjeleket próbálják megfejteni. A két lány mindennapja főleg a munkájuk körül forog, de azért jut némi idejük a szórakozásra és szerelemre is. Kiderül, hogy nem csak ők rejtenek titkokat, hanem Sheila nagynénje is, aki egy súlyos terhet hord múltjával kapcsolatban.

Ebben a regényben betekintést nyerünk a hadi szolgálatot teljesítők életébe, a kódfejtők mindennapjaiba és a háború borzalmas éveibe. Két átlagosnak tűnő lány, Sheila és Prue, szórakozásra és szerelemre vágynak, a háború azonban kemény döntések és feladatok elé állítja őket.

Sheila áll a regény középpontjában, ő az aki próbál megküzdeni bűntudatával, gyászával és lelkiismeretével. Prue-ban igazi barátnőre talál, és rájön arra, hogy azzal, hogy ő életben maradt, fontos küldetést és feladatot kapott az élettől.

Barátság, szerelem, család, hűség, bátorság és őszinteség; mindezek megtalálhatóak Mary Nichols regényében. A történelmi információk nem halványítják el a szerelmi szálakat, ugyanakkor nem is hatnak nyomasztóan az olvasóra.

Én nagyon szeretem Mary Nichols regényeit, ahol a romantika és a dráma mindig egyensúlyban van.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Néha rosszat kell cselekedni ahhoz, hogy jóra forduljanak a dolgok…

Találkozunk még Book Cover Találkozunk még
Mary Nichols
General Press Kiadó
2018
Füles, Kartonált
356

Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője

„Az elveszett tárgyak őrzője” könyvet, első látásra borítója miatt vettem meg. Olyan színes a borítója, és titokzatos a címe, hogy kíváncsivá tett ez a könyv.

A könyv főszereplője Anthony Peardew, egy öregember, aki évekkel ezelőtt elveszítette menyasszonyát és a tőle kapott medált. Azóta reményvesztetten és összetörve, csak annak szenteli életét, hogy újra megtalálja ezt az elveszített ékszert. Abban reménykedik, hogy a medál megtalálásával újra együtt lehet kedvesével. Ezért napjait azzal tölti, hogy London utcáin kóborolva, minden elveszített tárgyat megőriz, felcímkéz és dolgozószobájában rejteget. Magányosságát, csak az enyhíti, hogy az elveszett tárgyakból novellákat írogat és ezáltal kincsekként őrzi meg őket. Anthony, szinte már megszállott gyűjtögetése ezeknek az elveszett tárgyaknak, egy fajta vezeklés és gyászfeldolgozás. Így próbálja a menyasszonya elvesztése után hagyott űrt, feldolgozni, és az elveszett tárgyak elmesélésével újra életre kelteni.

Asszisztensére, Laurára, marad az a feladat, hogy az öregember halála után, megkeresse és visszajuttassa ezeket az elveszett tárgyakat, eredeti tulajdonosukhoz. Mivel Laura is szerelem csalódott, ezért bátortalanul indul el ezen a kalandos úton, azonban két segítője is akad, akiknek köszönhetően sikerül a tárgyakat visszajuttatni tulajdonosukhoz. Kihasználva ezeket a lehetőségeket, Laura is egyre jobban megnyílik, feldolgozza múltját és esélyt ad egy újabb szerelemnek. A könyv többi szereplői mind esendő, egyszerű emberek, akiknek sorsa valamilyen szinten egybefonódik, és az elveszített tárgyak köré összpontosul.

Ez a könyv nem az intellektuális kihívása miatt érdekes, inkább egy felnőtt mesére hasonlít. Van benne fantázia, humor, könnyedség és happy end. Mégis oly bájos és magával ragadó, hiszen minden egyes elveszített tárgy valamilyen emberi érzelmet hordoz magában: szerelem, gyász, rivalizálás, elmúlás, stb. Ezek a jelentéktelennek tűnő tárgyak, emberi sorsokat és történeteket rejtegetnek magukban. Azzal, hogy visszakerülnek tulajdonosukhoz, újabb sorsokat változtatnak meg.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindannyian apró kis porszemek vagyunk ezen a világon. Nem nyerhetünk mindig, és nem is lehetünk mindig boldogok. De van valami, amit mindig megtehetünk: törekedhetünk a győzelemre és a boldogságra.

Az elveszett tárgyak őrzője Book Cover Az elveszett tárgyak őrzője
Ruth Hogan
General Press Kiadó
2018
Puhatáblás, Ragasztókötött
312