barátság

Rose Tremain: Gustav-szonáta

Ez egy csendes, kellemes és gyöngéd könyv. Egyszerre édes és keserű, örömteli és fájdalmas, akárcsak maga az élet. Az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, lágyan dallamos mint egy szonáta, ugyanakkor elsöprően mélyértelmű.

Egészen különleges és egyedi az a barátság, ami Gustav Perle és Anton Zweibell között alakul ki, ami egy életen át kitart. Gyermeki naivsággal és tudatlansággal próbálják ők megérteni a felnőttek világát, valamint a 2. világháború szörnyű dolgait, amiről ők oly keveset tudnak az idillikus kis svájci városkájukban. Gustav, egyedüli gyerekként nő fel mogorva és magába zárkózó anyjával, aki nem örül fia barátságának a zsidó fiúval, Antonnal. Ennek ellenére Gustav egyre jobban és jobban elkezd kötődni és részt venni barátja és családja életében, miközben telnek az évek és a két gyerekből felnőtt ember lesz. Gustav és Anton két teljesen különböző életútra térnek felnőttként, de mélységes és meghitt baráti kapcsolatuk egy életen át tart.

Egészen megindító és érzelmes az, ahogyan ez a két kisfiú próbálja megérteni a nagybetűs életet. Barátságuk hol elmélyül, hol eltávolodik, de mindig visszatalálnak egymáshoz és kölcsönösen segítik egymást a felnőtté válásban.

Egészen érdekes a regény felépítése és szerkezete is. Az első részben a két tízéves gyereket ismerjük meg, valamint családjaik életkörülményeit.

A második rész visszatér a múltba, ahol Gustav anyját, Emili-t ismerheti meg az olvasó, valamint magyarázatot kap arra, hogy honnan is ered komorsága és antiszemitizmusa. Gustav szüleinek története kicsit sem egyszerű, mégis magyarázatul szolgál a jelenbeli események alakulásáért.

A harmadik rész már a két felnőtt férfi életének alakulásával foglalkozik.

A regény cselekménye lassan és csendesen folydogál, főleg anya és fia szemszögéből kerülnek megvilágításra az élet nehéz dolgai. Ők ketten küzdenek egymással, egymásért és egymás ellen, miközben tudatlanságuk miatt az életnek csak egy bizonyos részét látják és ismerik. Egymásban próbálnak vigaszra lelni, de egyikük sem tudja hogyan kell szeretni, mert nem volt kitől tanulni a szeretetet. Szomorú és fájdalmas a köztük levő kapcsolat, ennek ellenére Gustav ragaszkodóan kötődik anyjához, akitől élete végégig reméli a szeretetet és az elismerést.

Az egész könyv hangulatára jellemző a melankolikus, borús és ködös érzés. Nincsenek nagy érzelmi megnyilvánulások ebben a könyvben, mégis magával tud ragadni a sok rejtett, ki nem mondott és elfojtott érzelem ami a kapcsolatokat jellemzi ebben a regényben.

A szeretet, a figyelem és az elismerés utáni vágyakozás jellemzi ezeket a kapcsolatokat. Ez legjobban anya és fia között nyilvánul meg, ahol az évekig tartó csendes és lágy kiáltozás szinte szomjúhozik a szeretet megélése után. Az anya-fia kapcsolatot felülírja a zsidóság, a 2. világháború, az emberség kérdése, amelyek lágyan szólnak a háttérben, mint egy csendes dallam, ugyanakkor válaszokat követelnek.

Hullámzóan váltakozó a hangulata a könyvnek, akárcsak egy szonáta dallama és ritmusa. Hol magával ragadnak az események és az érzelmek, hol elcsendesül és megpihen minden és csak várakozik.

Csodálatos történet a barátságról, az élet nehézségeiről, az egyén fejlődéséről, valamint a hétköznapok kiszámíthatatlanságáról és veszteségeiről.

Igényes, alaposan kidolgozott és színvonalas irodalomi mű. A könyv erőssége szerintem lágy és könnyed elbeszélési stílusa, amibe bele lehet feledkezni és el lehet merülni benne. Hitelesek és szerethetőek a regény karakterei is.

Az a legjobb benne, hogy nem a holokausztot helyezi előtérbe, hanem két fiú barátságát, ami akarva-akaratlanul is felveti ezeket a súlyos kérdéseket. Rengeteg a személyes dráma és veszteség ebben a könyvben, ennek ellenére sikerül átadnia egy olyan érzetet, ami simogatóan és gyöngéden hat az emberi lélekre. A nagybetűs élet esendősége, kiszámíthatatlansága és bonyolultsága az ami engem megfogott ebben a regényben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Mert ilyen az élet. Sosem térhetünk vissza, ha valami egyszer már a múlté.

Gustav-szonáta Book Cover Gustav-szonáta
Rose Tremain
21. Század Kiadó
2017
Keménytábla, Védőborító
318

Bernard Schlink: Olga

Mennyi mindent el tud árulni csupán egy név, egy egész emberi sors, tele álmokkal, vágyakkal és kudarcokkal rejtőzik mögötte.

Bernard Schlink könyve egy életnyi női sorsot foglal magába, kezdve egy árva lánnyal akiből egy bölcs és szeretettel teli érett nő lesz. Szívszorító és szívet melengető végigolvasni Olga történetét, miközben sok minden nem történik vele, mégis olyan jó érzés végigolvasni ezt a lírikus, lassan folydogáló és elbeszélő könyvet. És pont ebben rejlik ennek a könyvnek az egyedisége, hogy sokszor nem is kellenek a nagy csattanók, a csavaros fordulatok vagy a bölcs mondatok, elég az egyszerű, szép és lírai leírás.

Bár kevés benne a konkrét esemény vagy cselekmény, azért a sorok között mégis ki lehet olvasni a történelem egy-egy fontos pillanatát, ami meghatározó volt az emberiség számára.

Egyszerűnek tűnik a regény, de nem az. Sokkal inkább az érzelmek, a gondolatok és a leírások uralják a könyvet, mint a jól megszerkesztett cselekményvezetés. Mégis minden benne van, ami szükséges egy jól kidolgozott szépirodalmi műhöz.

Egy erős, ugyanakkor nagyon törékeny nő története ez, aki tele van érzelmekkel, vágyakkal, álmokkal és szeretettel. Életét a szerelem, a barátság és az emberi kapcsolatok határozzák meg. Kicsit sem szokványos vagy mindennapi az ő története, hiszen egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami fájdalmas, akadályokkal teli és drámai. Olga kitartása, lelki ereje és elszántsága azonban felülírja az élet összes megpróbáltatását. És ezt a könyv három fontos része tükrözi vissza a legjobban.

Az első részben még csak felületesen ismerjük meg az elárvult és magára hagyott Olgát, aki magán kívül nem sok emberre számíthat. Kitartásának köszönhetően tanítónővé válik és megismerkedik élete szerelmével, aki szintén nem elég bátor ahhoz, hogy kiálljon mellette, inkább elmenekül egy utópikus világba. Olga így megint egyedül marad, és egy betegség során egy családhoz szegődik, ahol varrónőként dolgozik és egy igazán különleges barátságot alakít ki a család legkisebb fiával. Ezt követi a könyv harmadik része, ami Olga Herberthez, szerelméhez írott leveleit tárja fel.

Ezek a szerelmes levelek, amiket Olga egykori barátja talál meg, aki egyben az elbeszélő is, a könyv legszebb részeit képezik. Ezeken a leveleken kersztül jön át a legjobban Olga magányossága, fájdalma, keserűsége. Nehéz Olga világába belátni és megérteni mindazt amit érez vagy gondol, szinte áthatolhatatlan, ahogy maga a könyv is. Miközben teljesen magával ragad és beszippant, ugyanakkor egy fajta távolságot is megkövetel. Nehéz ezt szavakba önteni, ez az érzés csak az olvasás során jön át.

„A felolvasó” után ez megint csak egy zseniális és briliáns könyv, csodálatos könyvborítóval és elbűvölő irodalmi mélységgel. Történetileg és irodalmilag ez megint csak egy remekmű.

Bár a hangsúly Olga életén van, azért a szerző a 20. század történelmi hátterét is nagyon jól visszaadja, ami főleg Olga gondolatain tükröződik vissza. Egészen más megvilágításba kerül az első és második világháború és az azokhoz vezetett körülmények, miközben a történelem „érthetőbbé” válik.

Ebben a regényben nincsenek mellébeszélések vagy túlgondolt értelmezések, itt minden az érzelmek köré összpontosul. Gyönyörű végigolvasni azt az érzelmi hullámvasutat, amin Olga keresztül megy. Van benne szerelem, aggodalom, féltés, szemrehányás, remény, csalódás, elengedés és megbékélés. Olga összes emberi kapcsolatára ez jellemző, bármennyi is bennük a fájdalom vagy keserűség, ő akkor is hű és kitartó marad.

Egyszerű és mégis egy életre szóló olvasmány. Hatásos, mélyértelmű és egyedi. Egyszerűen egyedi!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelemben soha nem lehet rendelkezni a másikkal.

Olga Book Cover Olga
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
288

Robert Seethaler: A trafikos

Az igazán jó regények, számomra azok, amelyek elolvasása után is úgy érzem, hogy bármikor újra olvasnám. Legtöbbször ezek a regények az elején nem igazán fognak meg, de ahogy haladok a könyv olvasásával egyre jobban és jobban magával ragad az olvasmány és teljesen belemerülök a könyv világába.

Pontosan ez történt velem akkor is, amikor elolvastam Robert Seethaler „A trafikos” című regényét. Én személy szerint zseniálisnak, briliánsnak és kitűnőnek tartom. Imádtam minden egyes sorát, a trafikos karakterét, a regény egyszerű cselekményét és azt a sok-sok mélyértelmű filozofikus és pszichológiai mondanivalót, amit ez a regény közvetített számomra.

Az, hogy ebben a regényben a fikció találkozik a valósággal, a történelem az írói fantáziával, a humor a drámával, csak még különlegesebbé tette számomra a regényt.

Franz, a regény főszereplője, egy fiktív karakter, aki tizenhét évesen otthagyja osztrák szülőfaluját és édesanyját, hogy Bécsben, egy trafikos tanoncaként próbáljon szerencsét. Naiv, egyszerű, tudatlan fiatal fiúként érkezik Bécsbe, de csupán egy év alatt olyan élményekben lesz része, ami által a tizenhét éves fiúból érett férfi lesz.

Munkája során megismerkedik a híres pszichoanalitikus Sigmund Freuddal, akivel egy igazán különleges és nem mindennapi barátságot alakít ki. A két teljesen különböző férfi között egy olyan barátság alakul ki, ami teljesen megváltoztatja Franz eddigi gondolkodását és érzelmeit a világról, önmagáról és a szerelemről. Miközben a világ feje tetejére áll és egy újabb világháború küszöbén áll az emberiség, Franz azzal van elfoglalva, hogy megtalálja és megfejtse a szerelmet. Anezkával való kapcsolata csak rövid ideig tart, de épp elegendő ahhoz, hogy a fiatal Franz elbizonytalanodjon eddigi, életről és szerelemről vallott gondolkodásával kapcsolatban.

Csodálatos az, ahogyan Franz a szemünk előtt felnő, és az, ahogyan világ történései körülötte, hatnak rá. Eleinte idegennek és nem odavalónak érzi magát Bécsben, hiszen egész életét egy egyszerű kis falucskában töltötte, ahol idillikusan élt édesanyjával és mit sem sejtett a világ dolgairól. Édesanyjával folytatott levelezései csodásan ábrázolják azt az idillikus világot, ami után még mindig sóvárog, ami azonban egy újabb világ megismerésével már soha vissza nem szerezhető. Franz, Bécsben megismeri az emberi gyűlölet, kegyetlenség és árulás olyan mély bugyrait, ami által arra kényszerül, hogy felnőjön és ráébredjen a világ és az emberek kegyetlenségére.

A levelezések mellett, ott van a sok beszélgetés és találkozás a pszichoanalitikus Freuddal, ami igazi gyöngyszeme a regénynek. Azt a nyomasztó és borongós élethangulatot, ami akkor Bécsben uralkodott, felváltja ez az eleven és dinamikus találkozás, ami a doktor úr és egy trafikos tanonc között alakul ki. Ezek a párbeszédek tele vannak megannyi érzelmi töltettel és filozofikus gondolattal, ami még nagyobb kontrasztba állítja Franz világát a körülötte lévő világgal. Tele vannak élettel, ezek a beszélgetések, melyek által egy fiú felnőtté válását követhetjük végig, miközben a körülötte lévő világ egy vissza nem fordítható katasztrófa felé közeledik.

A szerelmi szál számomra csak egy mellékes fonala volt a regénynek, ami ugyan sokat tett hozzá Franz karakterfejlődéséhez, azonban szerintem mégsem ez volt a legmeghatározóbb az életében.

Freud és Anezka mellett, megismerjük Ott Trsnjek trafikost is, akitől Franz tanul, nem csak mesterséget, hanem emberséget és egy életre szóló leckét is.

Franz barátsága és ismeretsége ezzel a három különböző emberrel hozzájárul jellemvonásának alakulásához, valamint további élete történéseihez.

Annak ellenére, hogy a regény döcögősen indul el, a vége hatásos befejezést ígér. Ez az, ami számomra megkoronázta az egész regényt és amiért érdemes volt elolvasni.

Szépirodalmi szempontból szerintem ez egy remekmű. A 2.világháborúról nem csak úgy lehet írni, hogy véres és halálos történeteket mesélünk, hanem hétköznapi emberek sorsán keresztül éljük meg, a háború drámai következményeit, ami nem ismert se barátságot, se szerelmet, se emberséget.

Szerintem pontosan erről szól ez a regény. Arról, hogyan kényszerül felnőtté válni Franz egy olyan világban, amit épp hogy csak elkezdett megismerni, és ami pillanatok alatt szétrombolt mindent, amiben addig hinni próbált.

Bennem maradandó élményt hagyott a könyv, az egyik legjobb könyv amit az utóbbi időben olvastam.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!

A trafikos Book Cover A trafikos
Robert Seethaler
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
280

Mariana Leky: Amit csak a szívével lát az ember

Nagy falat volt a következő könyv elolvasása, ugyanis jó sok gondolkodnivalót adott nekem, mint olvasó. Még most sem tudom hova tenni ezt a könyvet, mert nagyon összezavart. Vagyis inkább úgy fogalmaznám meg, hogy hatással volt rám és elindított bennem valamit. És ezen a ponton jövök rá arra, hogy az igazán hatásos könyvek mindig hagynak bennem egy űrt miután elolvasom őket. Ezeknél a könyveknél soha nem kerek a történet, mindig befejezetlenül ér véget a könyv és még sok ideig ott lappang az olvasó agyában a könyv üzenete.

Első találkozásom volt az írónővel, eddig még soha nem olvastam könyvet Mariana Leky-től, annak ellenére, hogy ő jelenleg nagy sikernek örvend Németországban.

Az egyik német újság szerint, ez egy „csodálatos, okos, szórakoztató, mély értelmű könyv”. Szerintem az összes jelzőből a „mély értelmű” illik a legjobban erre a könyvre. Már maga a könyv címe is merengésre ad okot, ugyanis nagyon hasonlít egy híres idézethez a Kishercegből: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”.

És ez a könyv pont erről szól. Arról, ami nap mint nap a szemünk előtt van, mégse látjuk. De ahogy eltűnik a szemünk elől, egyből elkezdjük látni.

A regény olyan mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál. De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival. Selma, a hetven éves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban. Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.

„Az okapi egy fura állat, ami az őserdőben él…ő a legnagyobb testű utoljára felfedezett emlős. Olyan mintha egy zebra, egy tapír, egy őz, egy egér és egy zsiráf keveréke lenne.” Eleinte viccesnek és hihetetlennek tűnt ez a megfogalmazás, de utána néztem és tényleg létezik ilyen állat, és valóban úgy néz ki, mint ahogy azt a könyvben olvashatjuk.

A könyv onnantól kezd igazán érdekessé válni, mikor is a falu lakói értesülnek Selma álmáról, és ez az álom elkezdi befolyásolni életüket és cselekedeteiket. Egyesek egyenesen vágynak a halálra és mindent szépen elkészítenek, hogy kellően tudjanak találkozni a halállal. Mások állandó készenléti állapotban vannak és valósággal rettegnek ennek bekövetkeztétől. Érdekes megfigyelni azt, hogy a falu lakói csak akkor kezdenek el cselekedni, mikor szembesülnek azzal, hogy milyen törékeny és véges is az élet. Addig hiába van előttük mindaz, ami esetleg a boldogulásukat, a szabadságukat vagy épp a szerelmüket jelentené, mindaddig nem veszik ezt észre, míg a halál a küszöbükön nem áll. Ettől hirtelen felélednek a falu lakói, ugyanis egyébként monoton és egyhangú életük, hirtelen varázslatossá és dinamikussá válik. Titkok kerülnek felszínre, régi álmok és tervek válnak valóvá, valamint titkolt érzelmek utat törnek maguknak.

Egészen lenyűgöző belelátni ezeknek az embereknek a lelki világukba, mély emberi érzelmeket megismerni, valamint velük együtt ünnepelni a barátságot, a szeretetet és a szerelmet.

Annak ellenére, hogy eleinte kicsit kaotikusnak tűnik minden, nehéz beazonosítani a szereplőket, valamint a különböző idősíkokat, a végén minden összeáll és értelmet nyer.

Mély lélektani könyv ez, fűszerezve némi humorral, szarkazmussal és iróniával.

Csodálatos olvasmány és szórakoztató kikapcsolódás.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Hogy lehet valaki ennyire vallásos, amikor Isten pont a legrosszabb arcát mutatta meg neki?

Amit csak a szívével lát az ember Book Cover Amit csak a szívével lát az ember
Mariana Leky
Tericum Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
328

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Kedvenc szerzőim közé tartozik Jodi Picoult. Történetei mindig izgalmasabb, legváratlanabb csattanókkal és fordulatokkal, és egészen élethűen megábrázolt emberi karakterekkel, akikkel könnyedén azonosul az olvasó.

Azért olyan különleges a szerző stílusa, mert egy hétköznapi esemény feldolgozása mindig több szemszögből van megvilágítva és a végén mindig nyitva marad a történet, ezzel is rábízva az olvasóra a történet tovább gondolását, leszűrvén ki-ki a neki szánt mondanivalót.

A regény két tipikus, hétköznapi amerikai családot mutat be, akik tizennyolc éven át harmonikus családi barátságban és szomszédi kapcsolatban álltak egymással. Gyerekeik, Chris és Emily, együtt nőttek fel, az évek folyamán a gyermeki barátságból szerelem lett. Egy szörnyű tragédia azonban örökre szétválasztja ezt a két családot. Emily öngyilkos lesz, és úgy tűnik, hogy ehhez Chrisnek is valami köze van, hiszen a végzetes lövés Chris apjának fegyveréből származik. A fegyverben azonban maradt még egy golyó, amit úgy tűnik a két kamasz Chrisnek szánt, ugyanis valami fura egyezség alakult ki köztük, amit mindenki elől eltitkoltak. Christ el kezdik szerelme meggyilkolásának gyanújával megvádolni, miközben Emily tragikus halála ennél sokkal bonyolultabb.

A szörnyű halálos tragédia nagyon sok titkok felszínre hoz, de a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mit titkolt el ez a két fiatal kamasz és miben egyeztek meg. Egyedül Chris tudja a teljes igazságot, ő azonban hallgat.

Jodi Picoult megint nagy bravúrral teszi fel az életbevágóan fontos kérdéseket: Mi az igazán fontos egy barátságban? Mennyire ismeri a szülő a gyerekét? Meddig vagyunk képesek elmenni a szerelem nevében?

Szerintem ez megint csak egy remek olvasmány. Nem könnyű megemészteni a regény cselekményét, sokszor elgondolkodtat és szavak nélkül hagyja az olvasót, de Jodi Picoult minden regényének ez a célja, hogy megdöbbentse olvasóját, hiszen így maradandó hatást gyakorol a könyv az olvasóra.

A sok változatos karakter, a váltott szemszögből megismert események emelik a cselekmény feszültségét és drámáját, a végén pedig ott a feloldozás, de ez mégsem könnyít a regény hangulatán, hiszen már semmi sem lesz olyan mint régen. Ezért is olyan nyomasztóak Jodi Picoult regényei, mert a regény elolvasása után még sokáig ott dolgozik az olvasóban a könyv mondanivalója.

Jodi Picoult-hoz hűen, van benne nyomozás, tárgyalásos jelenet és romantikus szál.

A „Sorsfordítók” fantasztikusan jó könyv, megrendítő, elgondolkodtató és tanulságos. Ez a könyv egyszerre krimi, családregény és romantikus könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Sorsfordítók Book Cover Sorsfordítók
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
560

Louise Jensen: A béranya

Minden egyes könyv, amit Louise Jensen-től olvastam, egyre jobban megkedveltette velem az írónő stílusát. „A nővér” és „Az ajándék” után, kíváncsian vettem kezembe legújabb könyvét, tudván azt, hogy ez sem fog csalódást okozni. „A béranya” a kedvencem lett, nagyon izgalmasnak, fordulatosnak és szórakoztatónak tartottam. Számomra ez egy ízig-vérig pszichothriller, megvan benne minden ahhoz, hogy elég részletes elemzést adjon az emberi elme működéséről, karakteres és érdekfeszítő szereplőket kedveltessen meg az olvasóval, valamint olyan sok benne a csavar, a fordulat, a kiszámíthatatlanság, hogy ettől válik igazán jó olvasmánnyá.

A regény témája nagyon aktuális, néhány országban ez már teljesen elfogadott és legális, máshol pedig, még mindig komoly erkölcsi vitákat szül a béranyaság. Ez a téma nagyon sok kérdést vet fel, nagyon sok kaput nyit meg és még annál több indulatot és érzelmet vált ki az emberekből.

Kat és férje, Nick, bármit megtennének annak érdekében, hogy gyerekük legyen. Több év házasság után, hiába próbálkoznak természetes úton, a gyermekáldás elmarad. Két sikertelen örökbefogadási kísérlet után, úgy tűnik, hogy ez az álmuk örökre elveszett. Egy véletlen találkozás, azonban új reményeket kelt a fiatal párban, végre konkrét és kézzel fogható esélyt látnak arra, hogy gyerekük legyen. Kat, gyerekkori barátnőjével, Lisa-val való találkozása során, a lány felajánlja nekik a béranyaságot. Kat és Nick, könnyedén bele is mennek ebbe az ajánlatba, és úgy tűnik, hogy Lisa hamar teherbe is esik. Én innentől kezdve elindul egy lavina, amit már egyikük sem tud megállítani. Kat a végsőkig harcol a rég álmodott babáért, feláldozva és beáldozva mindent ennek érdekében. A két barátnő közös múltja beárnyékolja és veszélybe sodorja mindannyiuk életét, miközben újabb sötét és drámai titkok derülnek ki a házaspárról. Több élet keresztezi egymást, míg végül értelmet nyer minden.

Számomra egyáltalán nem volt unalmas a könyv, sőt nagyon is izgalmas. Minden egyes oldal elolvasása után egyre közelebbről ismertem meg a szereplőket, de ugyanakkor egyre több rejtélyes elem került a történetükbe, amit fokozta bennem a kíváncsiságot. Én elég pörgősnek éltem meg a regény cselekményét, nagyon sok tragikus és drámai helyzettel, ami még inkább növelte a krimi hatást. A fordulatos események egy részét már a könyv elején megfejtettem, de azért sok olyan váratlan elem volt benne, amire még én sem számítottam. A legnagyobb meglepetést pedig pont a könyv vége érte el nálam, szerintem ez egy igazán méltó befejezése volt a regénynek.

Louise Jensen-nek megint sikerült egy igazán jó thrillert alkotnia, amely legtöbbször sokkol, megrémít és elijeszt, de valójában pont azt mutatja meg, hogy milyen rémisztő és „beteges” elmék bújnak meg, egészen átlagos, hétköznapinak vélt emberekben.

Nekem nagyon tetszett a regény lélektani elemzése is. Hol a határ a jó és a rossz között? Ki az igazi édesanya? Aki kihord és megszül, vagy aki felnevel? Jóvá lehet-e tenni múltbéli bűnöket? És végső soron a legfontosabb kérdés számomra: A cél szentesíti az eszközt?

Ezek mind olyan kérdések, melyek a könyv elolvasása után mélyen tovább munkálkodnak az olvasóban. És én pont ezt szeretem Louise Jensen-ben, hogy ő meri felvállalni és leírni ezeket a kényes és tabu témákat, de az olvasóra bízza, azok bírálását és feldolgozását.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az igazság különböző dolgok feketén kavargó tömege, hegyes farka van, és vicsorít.

A béranya Book Cover A béranya
Louise Jensen
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
382

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Helen Bryan: A háború jegyesei

Minden könyv, aminek a címében benne van a „háború” szó, az számomra egy jó könyv. Nagyon szeretem a háborús könyveket, úgy érzem ezt a témát és műfajt soha nem tudom megunni.

„A háború jegyesei” Helen Bryan-től, izgalmas és érdekes, főleg mivel a történelem egy olyan korszakát ábrázolja, ami mai napig is sok kérdést hagyott maga után.

A második világháború angliai partvidékét ismerjük meg a regényben, ahol már alig maradtak férfiak, hiszen legtöbbjük bevonult a háborúba, helyettük pedig új lakók költöztek a kis déli partvidéki falucskába. Négy teljesen különböző nő költözik erre a háború sújtotta vidékre: egy titokzatos amerikai hölgy, egy híres családból származó nő, egy fiatal terhesasszony és egy egyszerű londoni lány. A négy fiatal nő magára marad, csak egymásra számíthatnak és a helybéli lelkész lányára. A háború kegyetlensége és kilátástalansága őket is utoléri, sorsuk akarva-akaratlanul is megváltozik. A háború éveiben megtapasztalnak szerelmet, árulást, nélkülözést, halált, mindez azonban csak még jobban összekovácsolja őket. A háború után, újra visszatérnek erre a helyre, hogy a múlt tragikus eseményeit felidézzék és megbosszulják.

Helen Bryan regénye a barátságról, a szeretetről és az összetartásról szól. Öt teljesen különböző előéletű nőt összehoz a háború, akik között szoros barátság és szövetség alakul ki.

Az ilyen típusú regények mindig együttérzést és ugyanakkor rémületet váltanak ki belőlem. Együtt érzek azokkal a hősökkel és hétköznapi emberekkel, akik a fronton vagy a háttérben mindent megtettek hazájukért és életben maradásukért. Ugyanakkor, elborzadva olvasom azt a sok kegyetlenséget és értelmetlen halált amit a 2. világháború követelt.

A könyv könnyed stílusa bájosan végig vezeti az olvasót a 2. világháború történetein, néhol vicces, máshol szívmelengető részekkel.

A regény különlegessége abban rejlik, hogy a 2. világháborút nem a zsidók és a holokauszt szemszögéből világítja meg, hanem egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, ahol a háttérben legtöbbször egy erős, bátor és legyőzhetetlen nő áll.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Alice nem bírta felfogni, hogyan lehet ennyi bánat a világban.

A háború jegyesei Book Cover A háború jegyesei
Helen Bryan
General Press Kiadó
2015
Puhatáblás
424

Rosie Thomas: Szeretők és érkezők

Vegyes érzéseim vannak a következő könyvvel kapcsolatban. Megvettem, mert tetszett a borítója, érdekesnek tűnt a könyv fülszövege, de sajnos nem volt rám olyan hatással, mint amit ezek alapján elvártam volna tőle. Még most sem igazán értem a könyv címét: „Szeretők és érkezők”, én ezt a címet nem igazán tudtam azonosítani a könyv „cselekményével”. A könyv borítója pedig nagyon megtévesztő, mivel egyáltalán nem fiatalokról szól, hanem inkább hatvan év körüli emberekről.

A könyv középpontjában a barátság témája áll. Régi barátok gyűlnek össze, hogy felelevenítsék a múltat és együtt ábrándozzanak az öregkor múló és még mindig csodával teli napjairól.

Miranda Meadowe, idős özvegyként egy vidéki házban él, ahova meghívja öt legrégebbi barátját, hogy közösen nézzenek szembe az öregkor árnyaival. A barátok elfogadják az özvegy meghívását, hiszen mindannyiuknak megvan a maga oka, amiért ebbe a vidéki házba menekülnek. Eleinte idillikusan indul minden. Jókat nevetnek, esznek, ünnepelnek és buliznak, felelevenítve mindazt ami fiatalkorukban oly fontos volt: a hatalom, az egészség és a biztonság. A hat barát között azonban régi kapcsolatok és meg nem oldott problémák kerülnek felszínre, melyek a múlt sérelmeit is napvilágra hozzák. Idillikus együttlétüket, megbontja a ház felújítása során befurakodott külvilág, mely békés és nyugalmas visszavonultságukat beárnyékolja. A múlt egyre jobban előtérbe kerül, a jövő pedig nem várt titkokat rejteget.

Emberi kapcsolatok és érzelmek, múlt és jelen, barátság és szerelem; mindezek fontos szerepet kapnak Rosie Thomas romantikus regényében. Könnyed és egyszerű olvasmány, de nekem nem igazán tudta lekötni a figyelmemet, kicsivel több cselekménynek jobban örültem volna. Maga a cselekmény kissé vontatott és lassú, talán pont ezért is, az emberi kapcsolatok és a barátok egymáshoz fűződő viszonya kapott nagyobb hangsúlyt a regényben.

Tetszett a könyvben leírt vidéki élet, a történelmi és régészeti elmesélés, a különböző élettörténetek, a múlt és a jelen ellentéte.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Polly utálta a legtöbb játékot, mert az olvasásra szánható kellemes idő elpazarlásának tartotta őket.

Szeretők és érkezők Book Cover Szeretők és érkezők
Rosie Thomas
I.P.C. Könyvek Kft.
2016
Füles, Kartonált
479

Mary Nichols: Találkozunk még

A legkedveltebb irodalmi műfajom a szépirodalom, azon belül pedig a kortárs 2. világháborúról szóló könyvek. A 2. világháború idején játszódó regényeket, némi romantikus szállal, kifejezetten kedvelem.

Mary Nichols regényei pont ezt az élményt nyújtják nekem. A „Találkozunk még” című regény kellően romantikus és korhű, anélkül hogy túl sok lenne benne a romantika vagy a dráma. Nekem nagyon tetszett a 2. világháború sújtotta Anglia bemutatása, tele tragikus eseményekkel és drámai fordulatokkal.

A történet az 1940-es években indul, mikor is a légitámadás első napjaiban, Sheila Phipps, elveszíti szüleit és testvéreit. Ő életben marad, de nem tud megbékülni azzal a tudattal, hogy egyedül maradt és szeretteit elveszítette. Egyetlen reménye, hogy öccse, Charlie, talán mégis megmenekült és életben maradt. Árván maradva, özvegy nagynénjéhez kerül, aki ridegen és lekezelően bánik vele. Egyetlen vigasza, a nagynéni albérlője, egy nemesi származású lány, Lady Prudence, akivel szoros barátságot köt. Nem csak a barátság köti őket össze, hanem titkos munkahelyük, ahol kódfejtőként és futárként, a német üzeneteket és rejtjeleket próbálják megfejteni. A két lány mindennapja főleg a munkájuk körül forog, de azért jut némi idejük a szórakozásra és szerelemre is. Kiderül, hogy nem csak ők rejtenek titkokat, hanem Sheila nagynénje is, aki egy súlyos terhet hord múltjával kapcsolatban.

Ebben a regényben betekintést nyerünk a hadi szolgálatot teljesítők életébe, a kódfejtők mindennapjaiba és a háború borzalmas éveibe. Két átlagosnak tűnő lány, Sheila és Prue, szórakozásra és szerelemre vágynak, a háború azonban kemény döntések és feladatok elé állítja őket.

Sheila áll a regény középpontjában, ő az aki próbál megküzdeni bűntudatával, gyászával és lelkiismeretével. Prue-ban igazi barátnőre talál, és rájön arra, hogy azzal, hogy ő életben maradt, fontos küldetést és feladatot kapott az élettől.

Barátság, szerelem, család, hűség, bátorság és őszinteség; mindezek megtalálhatóak Mary Nichols regényében. A történelmi információk nem halványítják el a szerelmi szálakat, ugyanakkor nem is hatnak nyomasztóan az olvasóra.

Én nagyon szeretem Mary Nichols regényeit, ahol a romantika és a dráma mindig egyensúlyban van.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Néha rosszat kell cselekedni ahhoz, hogy jóra forduljanak a dolgok…

Találkozunk még Book Cover Találkozunk még
Mary Nichols
General Press Kiadó
2018
Füles, Kartonált
356