Helen Bryan már megnyert engem, miután elolvastam „A háború jegyesei” könyvet tőle. Utána már biztos voltam benne, hogy még szeretnék olvasni tőle regényeket.
Szerintem ez is egy nagyon jó szépirodalmi regény, nagyon jó a cselekményvezetése és nagy hatással van az olvasóra.
Egy dél-amerikai part mentén tengerészek találnak rá egy síró csecsemőre, aki egyedül utazik egy törött halászhajón. Ez az aprócska kislány túl élt egy borzalmas hurrikánt, ami partra sodorta őt, nyakában egy fecskét ábrázoló medállal.
A kislányból felnőtt nő lesz, aki művészettörténeti tanulmányai során egy olyan spanyol festőre bukkan, akinek festményén újra feltűnik a fecske szimbóluma. Menina, Spanyolországba utazik, hogy utána járjon ennek a spanyol festőnek és megkeresse képeit, melyeken rajta van a fecske. Egyre több festményre talál, el kezdi tanulmányozni őket, miközben öt árvává lett lány történetére bukkan. Miközben a festmények megtisztításával és a lányok történetének felderítésén dolgozik, saját múltjának megválaszolatlan kérdéseit is sikerül napfényre hoznia. Kiderül, hogy mindannyiuk élete, valamilyen szinten kötődik a festményeken is látható fecskéhez.
Helen Bryan izgalmas regénye egy nagy titokról szól, szerelemről és hitről.
Nekem tetszettek a krónikás naplóbejegyzések, melyek egyre többet árultak el az elárvult lányok történetéről, és ez persze Meninát is közelebb vitte saját családja történetének megismeréséhez. E mellett a regény hangulata és stílusa is megfogott, számomra ez egy élvezetes és szórakoztató olvasmány volt. A kerettörténet egyszerű, de a köré fonódott apró kis történetek teszik igazán pörgőssé az olvasást. Ezek az apró kis részek, csak a könyv vége fele állnak össze egy komplett képpé, akkor minden a helyére kerül.
Kedvenc idézetem a könyvből:
… a világnak éppen elég baja van anélkül is, hogy erőltetnénk, mindenki egyformán dicsőítse az Urat.
A medál rendje
General Press Kiadó
2014
Füles, Kartonált
424
