A következő könyvet csupán a címe és a fülszövege miatt, nem hinném, hogy megvettem volna. Azonban a könyv hátoldalán lévő szöveg, azonnal felhívta rá a figyelmemet, ugyanis ez áll rajta: „Száz év magány a XX. Század Amerikájában”. Mivel a „Száz év magány” Gabriel García Márquez-től a kedvenc regényeim közé tartozik, így már mindenképp el akartam olvasni.
Sosem bánom meg azt, ha elolvasok egy könyvet, de ez a könyv nagyon nem tetszett nekem és egyáltalán nem állja meg a helyét a fent említett összehasonlítás.
Nagyon nehéz megfogalmazni azt, hogy miről is szólt ez a könyv, mert tényleg borzalmasan unalmas és semmitmondó. A könyv egy négy generációból álló amerikai család szürke hétköznapjait mutatja be, teljesen monoton és unalmas stílusban. Abby és Red a könyv központi szereplői, nekik születik négy gyerekük, majd ezeknek a gyerekeknek is gyerekeik lesznek. Visszatekintve pedig egy korábbi generációt is megismerünk, Red szüleit. Az élet körforgásával gyerekek születnek meg, életek tragikusan végződnek, újabb családok alakulnak ki, miközben úgy tűnik minden a régi, de közben folyamatos a változás.
A családi ház, amiben laknak szintén együtt „fejlődik” a családdal, hat a sorsukra, közben pedig csak úgy van jelen az életükben, mint egy élettelen tárgy, mint egy kék spulni.
Számomra ez egy átlagon aluli könyv, semmi érdekeset vagy izgalmasat nem véltem felfedezni benne. Végig untatott és egyáltalán nem tudta lekötni a figyelmemet. Abszolúte semmi köze a világirodalmi műhöz, a „Száz év magány”-hoz, én ezt egyenesen sértőnek tartom, hogy egy ilyen könyvet egy világirodalmi remekműhöz hasonlítanak egyesek.
Én nagyon szeretem a családregényeket, de ezzel nagyon nehezen haladtam. Végigolvastam megannyi száz oldalt, és úgy érzem, hogy a könyv semmiről nem szólt. Teljesen értelmetlen a történet, semmi mondanivalója nincs, és hiányzik belőle szinte minden ami szükséges egy jó könyvhöz. Unalmasak és jellemtelenek a szereplők, kidolgozatlan a történet és túl sok benne a felesleges információ.
Nekem nagyon nagy csalódás volt ez a könyv, el sem tudom képzelni, hogy Amerikában ez hogy lehetett sikerlistás.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A problémás gyerekek szülei egyvalamit sosem mondanak ki. Méghozzá azt, hogy mekkora megkönnyebbülés, amikor a gyerekük élete végül rendeződik. De vajon mit kezdjenek azzal a haraggal, amely az évek során felgyülemlett bennük?
Egy spulni kék cérna
Tericum Kiadó Kft.
2015
Keménytábla, Védőborító
388
