Ez a könyv megint egy csodálatos irodalmi csemege lett, amiben Bauer Barbara rendkívül élvezetes módokon adja vissza a magyar történelem egyik fontosabb korszakát.
Ez a megható és szívet tépő emberi sorsokról szóló történet, tele van rengeteg érzelemmel, tájleírással és magyar történelemmel.
Ez nem egy könnyed és szórakoztató olvasmány, sokkal inkább az a fajta irodalmi mű, ami élethű, dinamikus és egészen egyedi azzal a hangulattal, ami a könyvben megjelenik.
Stílusa és története annyira magával ragadó, hogy az olvasó szinte teljesen belefeledkezik ebbe a műbe, elképzeli a leírt tájakat és a könyv szereplőivel együtt harcol, küzd és örül.
Olyan ez a regény mint egy gyorsfilm, amiben egymás után pörögnek az események és az olvasó fejét kapkodva figyeli, hogyan alakulnak benne emberi sorsok, hogyan dőlnek romba életek és hogyan változtatja meg a történelem az emberek életét.
Bauer Barbara csodálatos módokon ábrázolja most is az emberi lélek mélységeiben lévő küzdelmeket és harcokat, azt az éltető életenergiát, ami képes a sorssal is szembeszállni.
Ezek az emberi sorsok egy magyar család három generációján át szövődnek egymásba, megkezdve az első világháborútól el egészen az 50-es évekig.
Több évtizeden keresztül lehet végigkísérni egy család tagjainak életét, akiknek sorsa szinte már a születésük előtt eleve el van rendelve. Gyerekek születnek meg, házasságok jönnek létre, halál ragad el embereket és közben a történelmi események kőkeményen meghatározzák azt, hogy ezek az emberek milyen jövő előtt állnak.
Szívszaggató belelátni ennek a családnak a sorsába, akiket halál, veszteség, otthontalanság, vérontás és megannyi tragédia súlyt, de a családi erős kötelék mindvégig összetartja őket.
Túl a csodálatos könyvborítón és a megható történeten, rendkívűl mélyértelmű mondatok jönnek át a könyv lapjain.
A messziről jött fiú magában hordja ősei terhét és nehézségeit, közben pedig erőt is merít mindabbók, amit ráhagytak. Saját újtát járja ez a kisfiú, mint mindannyian a történetben, de a családi örökség mindvégig vele van, ami hol teher, hol pedig áldás.
Gyermekként még nem érti ezeket a terheket, de érzi, hogy vállait nem csak teher nyomja, hanem egyben felelősség is. Felelősség saját élete és mások élete felett is.
Bauer Barbara gyönyőrűen és rendkívül érzékletesen ábrázolja ennek a fiúnak az életútját, aminek célja még bizonytalan, de tele van hittel és reménnyel, valamint azzal az ősi hovatartozás bizonyosságával, ami majd kilátástalan helyzetekben is kiutat mutat neki.
Ez a regény úgy ahogy van, tökéletes és szeretnivaló! Igényes, jól felépített cselekménnyel és csupa szerethető karakterekkel. A több idősíkban és helyszínen futó cselekmények nagyon szépen és harmonikusan egymásba fonódnak.
Túl a történelmi tragédiákon és a családi drámákon, ez a regény a hagyományok megőrzéséről, a szeretet erejéről, a családi összetartozásról és egy olyan emberi értékrendről szól, amit sem háború, sem halál, sem bármilyen nehézség, meg nem tud törni.
Ez a történelmi fikció, csodálatos tájleírásaival és szívmelengető történetével, egy maradandó olvasásélményt tud nyújtani.
Bauer Barbara ezúttal is egy csodálatos hangulatot teremtett meg regényében és úgy szőtte bele a 20. század történelmi eseményeit, hogy az le tudja kötni az olvasó figyelmét.
A nehéz életutak, az örökölt családi sorsok és a mindennapi hősök teszik ezt a regényt rendkívül élvezetessé és különlegessé. A múlt eseményei beleszövődnek a jelen történéseibe, a jövő pedig magában hordozza a reménységet és a hitet.
Érdemes elolvasni ezt a történelmi fikciót, aminek líraisága és torokszorító mondanivalója, magával tud ragadni. A hétköznapi emberek sorsa teszi érdekessé ezt az olvasmányt, ami a képi leírásoknak és a könyv különleges atmoszérájának köszönhetően, minden olvasót el tud kápráztatni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Vannak emberek, akiknek a története jóval azelőtt kezdődik, hogy a világra jönnének.
A messziről jött fiú
Jaffa Kiadó
2021
Keménytábla, Védőborító
248
