Cara Hunter stílusát a kötet második könyvével szerettem meg, és csak a könyv elolvasása után vettem észre, hogy ezt megelőzi egy másik könyv. Sokat nem számított ez a tény, mivel a két könyv tartalmilag nem függ egymástól, csupán annyi, hogy a nyomozó életének előzményeit az első könyvben jobban meg lehet ismerni, de azért a második könyv is szolgál elegendő információval a könyv főszereplőjéről.
Az már biztos, hogy nagyon kedvelem Adam Fawley detektívet, akinek karaktere nem csak emberileg, de szakmailag is nagyon megnyerően van ábrázolva a könyvben. A két könyvet összehasonlítva azt tudom mondani, hogy a második könyv engem jobban megfogott, bár ez általában pont fordítva szokott lenni. Ennek ellenére mindkét könyv nagyon izgalmas, jó a témaválasztás és érdekesek a szereplők benne.
Ez a könyv egy nyolcéves gyerek eltűnéséről szól, akinek esete az egész kertváros figyelmét felkelti, nem tudván azt, hogy vajon ki a tettes. Mindannyian a legközelebb állókra gyanakszanak, de a sok titok és hazugság mellett a könyv utolsó oldalain derül csak ki, hogy ki is valójában a felelős a kislány eltűnéséért.
Hunter nagyon jól építi fel ezt a thrillert, folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, és mindig csak annyi információmorzsát adagol amennyi szükséges ahhoz, hogy mindig egy újabb gyanúsítottra terelje a figyelmet. Az igazi tettes annyira a háttérbe szorul, hogy senki sem gyanakszik rá, ezért is olyan megnyerő a meglepetés faktor a könyv végén. Mivel a könyv cselekménye nagyon pörgős és lendületes, ezért nagyon hamar lehet vele haladni. A feszültség és az izgalom végig adottak a könyvben, valamint egy olyan befejezés, ami szerintem minden olvasót meglep. Engem is meglepett ez a fajta megoldása a bűncselekménynek, de azért ez az egy dolog nem igazán nyerte el a tetszésemet ebben a könyvben, mert túl bugyutának és értelmetlennek tűnt.
Bár a regény fő vonalát a kislány eltűnése körüli bűncselekmény képezi, számomra azért pont olyan fontos és érdekes volt a detektív előéletének megismerése, ami ugyanúgy tele van drámával és tragédiával. Ezeket a tényezőket ismerve, már sokkal jobban meg lehet érteni a kötet második felét, és ez sok magyarázatot ad majd az események alakulásáért.
Az is fontos vonala ennek a regénynek, hogy mennyire meghatározó és fontos szerepe van a szülőknek a gyerekeik életében, valamint több olyan erkölcsi kérdés, aminek középpontjában megint csak a gyerekek állnak. A családi dráma, a gyerekek sérülékeny lélektani ábrázolása, olyan karaktereket szül ebben a regényben, amelyek gyakran taszítóak, ugyanakkor nagyon valósak is tudnak lenni.
Szerintem ez azért jó könyv, mert egy egészen különleges megoldást ad a regény cselekményének, amire az olvasó nem számít és ettől egyedinek tűnik. A másik nagyon fontos szempont az ötletesség mellett, az izgalom és a feszültség, amelyek egy percig sem lankadnak ebben a regényben. Szinte lehetetlen előre kiszámítani, hogy mi fog történni a következő oldalon, annyira csavaros és fordulatos mindvégig. A könyv utolsó oldaláig sem tudtam összerakni a könyv darabjait, lehetetlen volt a megfejtés, és a végén egy olyan csavar kerül a történetbe, ami lesokkolt.
Nekem nagyon tetszett a könyv rejtélyessége és labirintusszerűsége, bár a könyv témája elég megrázó és fájdalmas. A jelen történései gyakran váltakoznak a múltbeli eseményekkel ebben a könyvben, de ez egyáltalán nem zavaró.
Szerintem ez egy nagyon jó olvasmány, izgalmas krimi, tele nyomozással és némi pszichológiával. Főleg az áldozat és az elkövető szerepe mosódik össze elég gyakran ebben a könyvben, ezért is olyan nehéz egy konkrét álláspontot foglalni valamelyik szereplő mellett. Minden tettnek megvan a következménye ebben a regényben, főleg a családi problémáknak és viszonyoknak.
Nagyon jó olvasmány, remek kikapcsolódási lehetőség.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A férfi olyan, mint egy doboz csokoládé – ha túl sokáig állni hagyod, nem marad belőle más, csak a mogyorója.
Egy közeli ismerős
21. Század Kiadó
2018
Puhatáblás
399
