A szórakoztató irodalom lényege a kikapcsolódás és szórakozás, gyakran egy egyszerű kis történettel, ami vagy humoros, romantikus vagy bűnügyi. Ebben az esetben Chloé Esposito „Őrület” című könyve sajnos nagy csalódás volt számomra, mivel egyáltalán nem szórakoztatott, unalmas és lapos volt. Semmi fantázia nem volt benne, annak ellenére, hogy maga a témaválasztás eléggé ötletes.
Kriminek semmiképp nem mondanám, mert ahhoz túl egyértelmű a bűncselekmény, thrillerként pedig hiányzik belőle a feszültség, az izgalom és a csavaros fordulat.
Kevés olyan elem volt benne, amit egy krimitől elvár az olvasó. Persze a bűncselekmény az jelen volt, de annyira kiszámítható és előre látható volt, hogy semmi érdekes nem volt benne. A tettes egyből ismert, így még az izgalom is elmarad. Teljesen értelmetlen és brutális bűncselekmények felsorakozásából áll az egész könyv, rettentően idegesítő karakterekkel és egy durva nyelvezettel. És ha mindez nem lenne elég, akkor még ott van a könyv egyáltalán oda nem illő szexuális vonala, ami csak egy olcsó utánzat. Tipikusan jellemző erre a könyvre az erőszakos cselekedet és nyelvezet, ami nagyon taszító és unalmas.
Túl sok oldal beszél a semmiről és mikor egy kicsit is érdekessé válna a cselekmény, akkor csak úgy hirtelen megáll a történet. Főleg a könyv befejezésére vonatkozik ez, aminek semmi logikája vagy értelme. Hirtelen és kaotikusan ér véget az egész történet, amitől az előzmények is hiábavalónak tűnnek.
Maga a kerettörténet egy ikertestvérpár zavaros, beteges és kaotikus kapcsolatát mutatja be. A két lánytestvér élete közötti különbség nem is lehetne nagyobb, de mindez egy buta cserejáték során felfordul és valami értelmetlen fordulathoz vezet. Az, hogy a két lány életet „cserél” önmagában akár izgalmas és érdekes is lehetett volna, de a változás és csere után, úgy igazán semmi érdekes nem történik a könyvben. Csak az erőszakos tettek, a trágár szavak és a durva szexuális jelenetek jellemzik ezt a könyvet.
Minden hiányzik belőle, amitől egy izgalmas krimi lehetne. Nincs benne izgalmas bűncselekmény, rejtélyes titokzatosság, logikai rejtélykonstrukció, csavaros fordulat vagy hatásosan felépített leleplezés. Itt semmiképp nem a bűntényen van a hangsúly de még csak az elkövető indítóokai sem kapnak elég figyelmet, csupán a brutalitás és az erőszak kerülnek előtérbe. Semmilyen erkölcsi témával nem foglalkozik a könyv, és bár bőven lenne igény a tettes lélektani indítóokainak feltárásához, a szerző erre nem igazán tér ki. A sorok között ott lebeg a pszichológiai magyarázat, de szerintem sokkal érdekesebb lett volna ez a könyv, ha a tettes mentális zavarodottsága több figyelmet és részletesebb kidolgozást kapott volna. Mivel nincs rejtélymegoldás a könyvben, ezért nem is szórakoztató. Elmarad az olvasási élmény, mivel egyből a könyv elején minden poén elsül és már nem igazán van mire várni.
Tartalmilag tényleg nagyon unalmas és lapos, szerkezetileg pedig túl hosszú egy ilyen banális történethez. Semmi színvonalasság nincs ebben a könyvben, hiányzik belőle a humor, a megnyerő stílus, a karakterek jellemábrázolása és a környezeti leírás.
A könyv borítója és a történet alapötlete jó, de ezenkívül nem sokat tud adni ez a könyv, még csak kikapcsolódásnak se jó, mert annyira bugyuta és értelmetlen, hogy egyszerűen idegesítő és zavaró.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Isten nem szerencsejátékos. Okkal jöttem a világra; tudom, hogy így van. De azt még nem tudom, hogy miért.
Őrület
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Kartonált
472
