Emma Donoghue könyvei közül, az „Érzékek tánca” volt az a könyv, ami talán a legkevésbé tetszett. A regény alaptörténetét egy gyilkosság adja, melynek felderítése kudarcba fulladt. Az 1870-es évek San Franciscojában lelőnek egy fiatal nőt, de gyilkosát nem sikerül elfogni.
Eme gyilkossági esetnek két fiatal női főszereplője van. Blanche, a francia bártáncosnő, aki összebarátkozik az ugyancsak francia bevándorló fékezhetetlen és független Jennyvel. Blanchet megbabonázza Jenny szabadságvágya és kalandossága, ezért otthagyja szeretőjét. A két nő barátsága hamar véget ér, mikor is egyik este Jennyt az ablakon keresztül valaki lelövi. Hűséges barátnője elszántan próbálja a gyilkos ki voltát felderíteni, de nehézségekbe ütközik. Volt szeretője mindentől megfosztja, még a gyermekét is elrabolja tőle, így Blanche teljesen magára marad. Blanche kétségbeesetten küzd elrabolt gyermekéért, de közben egyre több fényt derít barátnője sötét múltjára.
Ebben a környezetben, San Francisco mámoros, betegségekkel és mocsokkal teli településén próbál Blanche, egy egyedülálló nő boldogulni és kiemelkedni a nyomorból.
Én kifejezetten nehéz és nyomasztó olvasmánynak tartottam a regényt. Egyáltalán nem volt könnyű végig követni Blanche és Jenny furcsa kapcsolatát. Sok benne a bűnözés, erőszak, nyomor és kiszolgáltatottság. Maga a regény alapötlete tetszett, de a sok leírás miatt nem sikerült lekötnie figyelmemet. Nagyon részletesen van ecsetelve az 1800-as évek kora, tele negatív képekkel és nyomorral.
Unalmasnak és érthetetlennek tartottam nagyon sok részt, végig szenvedtem vele. Csak azért olvastam végig mert Emma Donoghue írta, akinek a stílusa valamiért, előző könyveiben, megfogott. Ez a történet nekem túl komor volt, néhol kicsit kaotikus és egyáltalán nem volt egy izgalmas olvasmány.
Annak ellenére, hogy egy megtörtént eset lett feldolgozva, írói fantáziával és fikcióval, nekem mégis túl lassúnak és vontatottnak tűnt az egész könyv.
Történelmi krimiként megállja a helyét, de túl sok benne az erotikus és szexuális töltetű magatartás.
Az egyetlen dolog ami tetszett a regényben: a fejlődő és változó amerikai város erős kontrasztban álló képe, az emberi megrögzött szabályokkal. Hiába alakul át a világ, ha az emberek nem tudnak lépést tartani, a bűn, a nyomor és a mocsok csak egyre lejjebb húzza őket. Nagyon távol állt tőlem a kurtizánok és táncosnők világa, nyers és vulgáris ez a világ, amit a szerző könyvében ábrázol. Nem csak a bűnös és szennyezett városról fest egy élethű korképet, hanem betekintést nyújt a bevándorlók kiszolgáltatott életébe is.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Mindenkinek van egy másik énje, amit senki se lát.
Érzékek tánca
Alexandra Kiadó
2015
Keménytábla, Védőborító
400
