19.század

Bauer Barbara: A leggazdagabb árva

Szívet melengető és érzelmeket megindító olvasmány Bauer Barbara „A leggazdagabb árva” regénye. Elég már csak a könyv címéből és borítójából kiindulni, ami ambivalens érzéseket kelt az olvasóban. Két ellentétes szó egymással való ütközése, leggazdagabb és árva, pontosan azt az érzést tükrözi vissza, ami a regény hangulatát is végig kíséri. Egyfelől ott a pompa, dísz és fény, ez mégsem tudja feledtetni az árvaságot, a magányt és az egyedüllétet.

Bauer Barbara regényében egy olyan meghatározó történelmi személyiséget mutat be, akiről eddig kevesebbet lehetett olvasni, és legtöbbször Sisi császárné történeteinek peremén.

Ebben a regényben azonban Wenckheim Krisztináé a főszerep, egy gazdag grófnő élete, és egy szegény árva lány drámája.

Bauer Barbara lebilincselően és érzelemdúsan mutatja be ennek az alig 3 évesen árván maradt lánynak a történetét, akinek műveltségének, jótékonykodásának, nemeslelkűségének köszönhetően, sikerül megtalálnia lelki békéjét, elfogadnia múltját és nyitottá válni a szerelem és boldogság befogadására.

Ízig-vérig romantikus az egész történet, helyenként drámai elemekkel, de ezeket ellensúlyozza a sok kedves kis történet.

Számomra eddig teljesen ismeretlen volt a Wenckheim család története, Krisztina történetén keresztül azonban sikerült nem csak Sissi palotahölgyét közelebbről is megismerni, hanem az akkori kor szellemiségét, nehézségeit és értékeit.

Krisztina grófnő mellett, több fontos történelmi személyiség is felbukkan a regényben, amelyek még jobban kiszínesítik ezt az olvasmányt. Jókai Mór említése, valamint Sissi császárné látogatása, sokat tettek hozzá a regény élvezetéhez.

A történt lassan folydogál, a cselekmény fokozatosan épül fel, sok benne a párbeszéd. Annak ellenére, hogy Krisztina élete kicsit sem volt könnyű vagy egyszerű, a regény lapjai áradoznak a pozitív hangvételű eseményekről, valahogy minden olyan meseszerű. A jó legyőzi a gonoszt, a szerelem győz és a végén ott van a boldog vég. Kicsit irreálisnak tűnik mindez, de hát szerintem itt az írói fantázia is sokat hozzátett a regénynek ehhez a hangulatához, ahol minden szép és jó.

Nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele, nagyon egyszerű a cselekménye, bájos a karakterek ábrázolása. Nincsenek benne nagy fordulatok vagy csavaros megoldások, a fókusz inkább az emberi kapcsolatokon van, valamint az olyan nemes érzelmeken, mint a segítőkészség, nagylelkűség, emberség és szeretet.

Hangulatos kis regény, gördülékeny történettel, szeretni való szereplőkkel és tele magasztos emberi érzésekkel. A családi kötelék, a szeretet ereje és az emberség határozzák meg a regény fő vonalát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha valaha az életben bánat gyötör, végy a kezedbe egy könyvet, és hagyd, hogy a szavak elröpítsenek valahová máshová. Messze a bánattól. És hidd el, mire visszatérsz, egészen más színben látsz majd mindent.

A leggazdagabb árva Book Cover A leggazdagabb árva
Bauer Barbara
Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
2017
Keménytábla
338

Fábián Janka: A rózsalugas

Fábián Janka kedvenc magyar történelmi-romantikus szerzőm, szerintem ebben a műfajban ő a legjobb. Ebben a regényében is erősen jelen van a romantikus szál, de ennél most sokkal hangsúlyosabb a történelmi vonal, ami a kerete az egész regénynek.

Fábián Janka kellő érzékenységgel és hozzáértéssel mutatja be regényében a magyar nemesi életet, a 19. század közepének politikai viszonyait, miközben olyan családokat és életsorsokat ábrázol, akiknek életüket meghatározza a becsület, a tisztesség és a hazaszeretet.

Az eseményszál párhuzamosan, két külön világban zajlik. Anna és Endre bimbózó szerelmi története még Magyarországon indul, de egy tragikus esemény folytán útjaik szétválnak. Anna magára marad Magyarországon, Endre pedig az Újvilágba, Amerikába szökik.

Miközben Anna élete otthon lassan és egyhangúan folydogál, Endrét komoly kihívások és harcok elé állítja az élet. Nehéz munka és küzdelem árán sikerül beilleszkednie az amerikai társadalomba, de szíve mindig az otthoni vidékekre és emberekre vágyik.

Endre történetén keresztül ismerjük meg az amerikai, rabszolgaságot felszabadító, évekig tartó háborút, aminek ő is aktív részese.

A két fiatal, két teljesen különböző világban él, szerelmük mégis kiállja ezt a próbát is.

Nekem személy szerint ebben a regényben jobban tetszett a történelmi vonal, mint a romantikus szál. A polgárháború kitörése, valamint Lincoln elnök harca a rabszolgaság ellen, nagyon jól ki van dolgozva a regényben. Endre karaktere kiemelkedően illik bele ebbe a történelmi korba, aki emigránsként is harcol egy olyan hazáért, amit magáénak érez. Szerintem a polgárháború körüli események érdekesebbek, mint a rózsalugas környéki események.

Mint mindig, most is megfogott az a részletesség és pontosság, amivel Fábián Janka leírja és elmeséli egy adott kor politikai és társadalmi viszonyait. A részletes leírás számomra most sem volt unalmas, sokat tett hozzá a könyv hangulatához.

A szerelmi szálra, én csak mint mellékszálra tekintettem, ugyanis Endre karaktere annyira erősen van jelen a regényben, hogy Anna élete emellett eltörpülni látszott.

A könyv borítója megint csak meseszép, ami már előre sejteti a szerelmi vonalat, ami Annát és Endrét összekapcsolja. Szerelmük elég sok megpróbáltatásnak és akadálynak van kitéve, de végül legyőzi a távolságot, az időt, a hűtlenséget és a háborút.

Fábián Janka regényeiben az a legjobb, hogy lelassul az idő, minden cselekmény lassan folydogál, mintha az idő is megállna. Az írónő stílusának köszönhetően az olvasó bele tudjuk magát képzelni egy adott történelmi korba és emellett rengeteg információt tud meg róla. A történelmi személyiségek, jelen esetben, Lincoln is Sissi ábrázolása, csak még színvonalasabbá tették ezt a regényt.

Nagyon kellemes és könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel és eseménydús történetekkel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Semmi sem számít, csakis a látszat. A látszat pedig…A mai világunkban a látszat minden!

A rózsalugas Book Cover A rózsalugas
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla
468

Kristen Harnisch: A borász lánya

Ha egy kedves kis történetre vágyik az ember, amit egy bekuckózó délutánon olvashat, akár egy jó pohár bor mellett, akkor „A borász lánya” mindenképp egy jó választás.

Sara Thibault, szüleivel él együtt egy szőlőbirtokon, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ő veszi át apjától ezt az örökséget, és tovább viszi a családi hagyományt. A szőlőbirtokot azonban egy tragikus esemény folytán, anyja eladásra kínálja egy rivális családnak, A Lemieux családnak, akinek fia feleségül veszi Sara nővérét, Lydiát. Sara alig tudja feldolgozni apja halálát, máris ott van az újabb csapás, a szőlőbirtok elvesztése, ami számára az egész világot jelenti.

Lydia házassága az idősebb Lemieux fiúval, azonban egy újabb tragikus eseményt hoz magával, aminek következtében a Thibault lányok Amerikába menekülnek. Sarat itt újra össze hozza a sors a rivális család fiatalabb fiával, és ekkor dönti el, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy visszaszerezze apja franciaországi szőlőbirtokát, ezzel váltva valóra régi álmát, hogy a gazdaságot felvirágoztatja és kiváló borásszá válik.

Sara és Philippe találkozása sorszerű, hiszen mindketten meg akarják bosszulni a múlt sérelmeit. Philippe elégtételt szeretne venni bátyja halála miatt, Sara pedig az elveszített szőlőbirtokért.

Kristen Harnisch romantikus regénye a 19. század végét eleveníti fel történetében, ahol a szerelem, a bosszúvágy és az árulás ötvözik egymást. Két család történetén keresztül közelebbről is megismerjük a borászat világát, a szőlőtermesztés kihívásait, valamint a borkészítés csodás szakaszait.

A regény legfontosabb karaktere, Sara, aki bátorságának és kitartásának köszönhetően, elindul az önmagára való találás saját útján.

A regény első fele kicsit nehézkesen indul, a cselekmény kissé vontatott és unalmas, aztán a második felénél már sokkal izgalmasabb, ugyanis ez a rész Sara életútvonalát és küzdelmét mutatja be, amikor megérkezik a Napa völgybe és ott próbál szerencsét.

Két fiatal története ez, egy fiatal lány és egy fiatal fiú elindulnak az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljanak. Még él bennük az Óvilág hagyománya és emléke, de egy múltbéli gyilkosság úgy tűnik örökre szétválasztja őket. A borászat iránti nagy szenvedélyük az, ami közelebb hozza őket egymáshoz, és elindít egy szerelmi szálat köztük.

Kellemes, könnyed kis történet, érzelemdús, de ugyanakkor semmi extrával.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sarának eszébe jutott, hogy ő maga olyan, mint a gyertya fényéhez vonzódó molylepke. Naiv és ösztönös, magával ragadta a hely szépsége és a kecsegtető lehetőség, hogy végre elérje célját. Lehet, hogy egy ostoba, nyughatatlan lány, de hogy eltökélt, az biztos.

A borász lánya Book Cover A borász lánya
Kristen Harnisch
Lazi Könyvkiadó Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
304

Emma Donoghue: Érzékek tánca

Emma Donoghue könyvei közül, az „Érzékek tánca” volt az a könyv, ami talán a legkevésbé tetszett. A regény alaptörténetét egy gyilkosság adja, melynek felderítése kudarcba fulladt. Az 1870-es évek San Franciscojában lelőnek egy fiatal nőt, de gyilkosát nem sikerül elfogni.

Eme gyilkossági esetnek két fiatal női főszereplője van. Blanche, a francia bártáncosnő, aki összebarátkozik az ugyancsak francia bevándorló fékezhetetlen és független Jennyvel. Blanchet megbabonázza Jenny szabadságvágya és kalandossága, ezért otthagyja szeretőjét. A két nő barátsága hamar véget ér, mikor is egyik este Jennyt az ablakon keresztül valaki lelövi. Hűséges barátnője elszántan próbálja a gyilkos ki voltát felderíteni, de nehézségekbe ütközik. Volt szeretője mindentől megfosztja, még a gyermekét is elrabolja tőle, így Blanche teljesen magára marad. Blanche kétségbeesetten küzd elrabolt gyermekéért, de közben egyre több fényt derít barátnője sötét múltjára.

Ebben a környezetben, San Francisco mámoros, betegségekkel és mocsokkal teli településén próbál Blanche, egy egyedülálló nő boldogulni és kiemelkedni a nyomorból.

Én kifejezetten nehéz és nyomasztó olvasmánynak tartottam a regényt. Egyáltalán nem volt könnyű végig követni Blanche és Jenny furcsa kapcsolatát. Sok benne a bűnözés, erőszak, nyomor és kiszolgáltatottság. Maga a regény alapötlete tetszett, de a sok leírás miatt nem sikerült lekötnie figyelmemet. Nagyon részletesen van ecsetelve az 1800-as évek kora, tele negatív képekkel és nyomorral.

Unalmasnak és érthetetlennek tartottam nagyon sok részt, végig szenvedtem vele. Csak azért olvastam végig mert Emma Donoghue írta, akinek a stílusa valamiért, előző könyveiben, megfogott. Ez a történet nekem túl komor volt, néhol kicsit kaotikus és egyáltalán nem volt egy izgalmas olvasmány.

Annak ellenére, hogy egy megtörtént eset lett feldolgozva, írói fantáziával és fikcióval, nekem mégis túl lassúnak és vontatottnak tűnt az egész könyv.

Történelmi krimiként megállja a helyét, de túl sok benne az erotikus és szexuális töltetű magatartás.

Az egyetlen dolog ami tetszett a regényben: a fejlődő és változó amerikai város erős kontrasztban álló képe, az emberi megrögzött szabályokkal. Hiába alakul át a világ, ha az emberek nem tudnak lépést tartani, a bűn, a nyomor és a mocsok csak egyre lejjebb húzza őket. Nagyon távol állt tőlem a kurtizánok és táncosnők világa, nyers és vulgáris ez a világ, amit a szerző könyvében ábrázol. Nem csak a bűnös és szennyezett városról fest egy élethű korképet, hanem betekintést nyújt a bevándorlók kiszolgáltatott életébe is.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Mindenkinek van egy másik énje, amit senki se lát.

Érzékek tánca Book Cover Érzékek tánca
Emma Donoghue
Alexandra Kiadó
2015
Keménytábla, Védőborító
400

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok

Emma Donoghue neve „A szoba” elolvasása után számomra mélyen elraktározódott. Mivel annyira tetszett az írónő stílusa, ezért egy újabb könyvvel próbálkoztam, aminek elsősorban a titokzatos és sokatmondó borítója fogott meg.

A „Hétpecsétes titok” egy nagyon átfogó képet mutat be az angol társaság megtévesztő világáról, a női sorsok drámájáról és a szerelem erejéről.

A történet a 19. század Londonában indul, két meghatározó nővel, akik egy megtörtént esemény főszereplői. Emily, a nőmozgalmak élharcosa, Helen, a jómódú házas asszony. A két nő élete teljesen különbözik, más életutat élnek és más nézeteket vallanak. Emily, a lázadó és harcos, Helen pedig a boldogtalan házasságába belefásult asszony.

Jó pár év elteltével találkoznak újra, amikor Emily váratlanul, Helen házassági válságainak közepébe kerül. Helen házassága válással zárul, ami a két nő hírnevét megkockáztatja.

Az akkori Angliában egyikőjükre se néztek jó szemmel. Emily-t megvetették feminista nézetei miatt, Helen-t pedig házasságtörése miatt. Mintha mindezek a vádak nem lennének már így is elég megterhelőek, a két asszony egymáshoz fűződő különleges kapcsolatát is megkérdőjelezik. Emily-t súlyos társadalmi vádak és előítéletek érik, miközben meg kell küzdenie saját nézeteivel és mindazzal, amit független nőként képvisel.

Valóság és fikció találkozik ebben a regényben. Valóság az a történelmi és társadalmi háttér, amit a könyv ábrázol, fikció a kitalált történet egy-egy része, még akkor is ha egy rég történt esemény mozzanatai lettek újra feldolgozva.

Nagyon érdekes volt a viktoriánus Angliáról olvasni, ami egy különleges hangulatot adott a könyvnek. Kőkemény valóság, kőkemény hiedelmek és előítéletek, kevés romantikával. Főleg a válásról alkotott korhű kép az, ami leginkább visszaadta a könyvben, azt a komor és cseppet sem igazságos korrajzot, amiben az akkori emberek éltek. Jó a korrajz, csak kicsit unalmas.

Megnyerő a különböző szereplők karaktere, akik mind tele vannak hibákkal és tökéletlenségekkel, ezt mégis könnyebben tudják elviselni, ha közben mások hibáira koncentrálnak.

Nem mondom azt, hogy egy könnyű olvasmány volt, kevés benne a cselekmény, helyenként kicsit vontatott és nehezen lehet vele haladni.

Akik szeretik a viktoriánus Angliáról szóló történeteket, lassan folydogáló eseményekkel, azoknak azonban mindenképp ajánlom a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy úriember mindig úriember marad, kivéve, ha egy úrinő megfeledkezik az úrinői mivoltáról.

Hétpecsétes titok Book Cover Hétpecsétes titok
Emma Donoghue
Alexandra Kiadó
2013
Keménytábla, Védőborító
456

Jennifer Chiaverini: Mrs. Lincoln varrónője

„Mrs. Lincoln varrónője” egy igazán csajos könyv, melynek már maga a borítója is oly megnyerő. Jennifer Chiaverini regénye könnyed, olvasmányos és lebilincselő. Részben ez egy hiteles történelmi beszámoló az amerikai polgárháborúról, a rabszolga-felszabadításról és a politikai történésekről, valamint egy bátor és mindenre elszánt nő története, aki a rabszolgaságból kiemelkedve, másoknak is segít kiemelkedni az elnyomottak soraiból.

A regény főhőse Elizabeth Keckley, aki kemény munkája és szorgalma következtében, kivásárolja magát a rabszolgaság alól. Varrónői tehetsége révén bekerül a washingtoni elit körbe, ahol előkelő hölgyek varrónőjévé válik. Útja innen egyesen a First Lady-hez, Mrs. Lincolnhoz vezet, kinek nem csak ruha készítője, hanem egyben legbizalmasabb barátnője is lesz. Egészen meghitt és bizalmas kapcsolat alakul ki a rabszolgaságból felszabadult varrónő és az amerikai elnök felesége között, mely legyőz minden társadalmi és faji különbséget. A hűséges varrónő még akkor is kitart a First Lady mellett, mikor, férje halála után, oly sok támadás éri.

Ebben a regényben hűen van ábrázolva a történelemnek az a korszaka, melyben a rabszolgák felszabadításáért folytatott harcban oly sok kiemelkedő esemény és nemes emberi tett látott napvilágot.

Számomra nagyon megnyerő volt a regény stílusa és az a sok új információ, amit eddig nem is tudtam Amerika 16. elnökéről. Közelebbről ismerhetjük meg a First Lady-t is, magán életének olyan eseményeit és érzelmeit ismerjük meg, melyek néha szerethetővé, néha taszítóvá teszik karakterét.

A legkiemelkedőbb karakter pedig maga a varrónő, aki hűségesen, elszántan és odaadóan szolgálja az elnök feleségét.

Lapról lapra olvashatjuk a nagy betűs Történelem megrázó és felkavaró eseményeit, miközben nemes emberi érzésekkel szembesülünk, mint a hűség, barátság, tehetség, lojalitás és becsület.

Magával ragadott a varrónő története, valamint az amerikai polgárháború kora, tele szerethető és kevésbé szerethető karaktereivel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Azoknak, akik már átkeltek a folyón a szabadság földjére, kötelességük megfordulni, és kinyújtaniuk a kezüket társaik felé, akik első, bizonytalan lépéseiket teszik a parton.

Mrs. Lincoln varrónője Book Cover Mrs. Lincoln varrónője
Jennifer Chiaverini
General Press Kiadó
2014
Cérnafűzött, Keménytáblás
456

Daisy Goodwin: Viktória

A történelmi regények nagyon közel állnak hozzám, főleg a 19.-20. században történt események.

„Viktória” szintén egy történelmi regény, ami felkeltette figyelmemet és épp ezért kíváncsisággal kezdtem neki a regénynek.

1837-ben Viktória, egy alig tizennyolc éves fiatal, szőke, kék szemű és akaratos lány kerül Nagy-Britannia trónjára. Mivel nagybátyja trónörökös nélkül halt meg, és ő épp hogy nagykorúvá vált, ezért önállóan uralkodhatott. Anyja, a kenti herceg özvegye, valamint John Conroy, a hercegné kegyence, addig mindentől megóvták, sőt elzárva tartották őt a palotában mindentől és mindenkitől. Továbbra is szívesen irányítottak volna helyette az országot, de Viktória talpraesettsége és elszántsága akadályt szabott ennek a tervnek. Senki sem bízott uralkodói képességeiben, mindenki csak hisztérikusnak és gyerekesnek tartotta viselkedését. Egyedül miniszterelnöke, Lord Melbourne bízott Viktória királynői képességeiben. Életét annak szentelte, hogy a naiv, egyszerű és félénk lányból, magabiztos és céltudatos királynőt faragjon.

A regény valójában ezt az időszakot mutatja be: hogyan válik Viktória gyereklányból királynővé. Közben több mellék szereplővel is megismerkedünk, akik valamilyen szinten keresztezik Viktória útját. Az udvari intrikák, a cselszövések, az összeesküvések, az irigység és féltékenység mind jelen vannak a könyvben, megfűszerezve egy kis szerelmi szállal.

Könnyed és olvasmányos stílusban olvashatunk Viktória királynő uralkodásának első éveiről, valamint a brit birodalom jelentős személyiségeiről. Nekem kissé hiányzott a kor viszonyairól és szokásairól írott rész, az én ízlésemnek ez kicsit elmaradt a sorok között, szerintem ebből több is elfért volna a regényben. Viszont a karakterek kidolgozása nagyon jól sikerült, főleg Viktória ábrazolása, akinek egyáltalán nem volt könnyű helyzete egy férfiak által uralt 19. században. De ő remekül helytállt, bebizonyítva mindenkinek, hogy meg van benne a királyi rátermettség.

Nagyon sok a romantikus szál a regényben, ízlésemnek kicsit már túl sok. A regény vége pedig számomra kicsit összecsapottnak tűnt, hirtelen ér véget Viktória története, pedig én azért szívesen olvastam volna még uralkodása későbbi éveiről is.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A hegyeket és a völgyeket kényelmes fennsíkká morzsolja az idő.

Viktória Book Cover Viktória
Daisy Goodwin
Európa Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla, Védőborító
415

Margaret Atwood: Alias Grace

Margaret Atwood már ismerős volt számomra, miután már elolvastam tőle „A szolgálólány meséje” könyvet, mely kettős érzéseket hagyott maga után. Mégis megtetszett valami az írónő stílusában, ezért úgy gondoltam még egy könyvet elolvasok tőle. Hát nem mondhatom azt, hogy az írónő újabb könyve, könnyebb olvasmány lett volna mint az azelőtti. De legalább már tudtam mire számítsak.

A könyv története valós megtörtént eseményeken alapszik, és még tévésorozat is készült belőle.

Grace Markot, a könyv főszereplője, gyilkosság miatt van elítélve, ugyanis állítólag 1840-ben szeretőjével együtt, kegyetlenül végeztek munkaadójukkal és annak házvezetőnőjével. A Kanadába emigrált Grace úgy tűnik semmire nem emlékszik a történtekből. Védőügyvédje segítségével, aki Grace beteg elmeállapotára hivatkozik, sikerül elkerülnie a kötél általi halát, és megússza egy életfogytiglanra szóló ítélettel. A vélemények megosztódnak Grace esetével kapcsolatban: egyesek szerint egy őrült, elmebeteg nő, aki kegyetlen gyilkosságot követett el, mások szerint ő csak egy ártatlan lány, aki a körülmények áldozata lett. Grace felkelti egy fiatal orvos érdeklődését, aki elhatározza, hogy kideríti az igazságot a gyilkossággal kapcsolatban. Hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre több dolgot árul el magáról és a történtekről, de végig tagadja a gyilkosságra való emlékezését.

Nagyon érdekes a szerző írásstílusa. Először szembesít a már megtörtént tragikus cselekménnyel, és utána tárja fel az odavezető körülményeket, adott esetben Grace lelkivilágát. És az ő lelkivilágát végigkövetve, felmerül bennünk a folytonos kérdés: Vajon bűnös-e vagy sem? Ezt minden olvasó egyénileg döntheti el, hiszen csak arra tudunk alapozni amit Grace elmesél. De vajon a gondolatok csak ártatlan elmélkedések maradtak, vagy a gondolat eljutott-e a cselekedetig? Részletes lélektani vizsgálatot kellene elvégezzünk, ahhoz hogy megfejtsük Grace gondolatvilágát, emlékeit és cselekedeteinek valóságát. Sok mindenről lehet megrengeni Grace esete kapcsán: amnézia, személyiségzavar, színésznői képesség, emlékezetkiesés, erkölcs? Ezek mind súlyos fogalmak, melyeket a szerző helyenként sejtet, de a bűncselekmény megfejtését nagyban az olvasó képzeletére bízza.

Nekem személy szerint kicsit túl hosszúnak és részletgazdagnak tűnt a könyv, ezért úgy érzem egyelőre  eleget olvastam Margaret Atwood-tól. Nem vitatom, hogy különleges az írónő stílusa, sőt irodalmilag is egy remekmű, de számomra nem egy olyan olvasmány, amit többször elolvasnék.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) Éva igazi átka az volt, hogy el kellett viselnie Ádám ostobaságát, mert amint baj volt, Ádám nyomban Évára kente az egészet.

 

Alias Grace Book Cover Alias Grace
Margaret Atwood
Jelenkor Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
767

Fábián Janka: Koszorúfonat

Fábián Janka, kedvenc magyar íróm, akinek újabb könyvét a „Koszorúfonatot” olvastam. Az igazság az, hogy eddig még nem olvastam tőle olyan könyvet, amelyik ne tetszett volna. És az sem mellékes, hogy Fábián Janka könyveinek egészen különleges a borítójuk, én imádom őket. Nem hiába az ő könyvei foglalják el a legtöbb és a legjobb helyet a könyvespolcomon.

Ebben a könyvben is jelen van az izgalmas történet, na meg persze a történelmi szál. Én teljes mértékbe bele tudom magam élni a szerző által leírt történelmi korszakba, nagyon szeretem szereplői karakterét és a regény nyelvezetét.

A „Lotti öröksége” könyvből már ismertek az 1867-es magyar–osztrák kiegyezési időszak mozgalmas eseményei. Ezek a hírek Zemplén megye birtokára, Ágfára is eljutnak, ahol két lány dédunoka nevelkedik, Lotti és Móric dédunokái. Ella és Blanka családi tragédiák miatt kénytelenek elhagyni a családi birtokot, de Tinka mamának köszönhetően Budapesten új életet kezdhetnek.

Az idősebb lány, dédnagyanyja, Lotti nyomdokaiba lép, és Svájcba utazik, hogy elvégezze orvosi tanulmányait. Blanka, a kisebbik lány neveltetéséről a bécsi nagynéni gondoskodik, Lotti harmadik lánya, Charlotte néni. A két testvér némileg eltávolodik egymástól, de tudják, hogy bármikor számíthatnak egymásra. A két lány kapcsolata többször is próbára kerül, amikor is újabb és újabb tragikus események főszereplőivé válnak, de végül révbe ér a két nővér, mindketten megtalálják boldogságukat.

Ahogy ez már megszokott dolog Fábián Jankától, ebben a regényben is több történelmi időt és helyszínt ismerhetünk meg: az 1867-es koronázást, a bécsi világkiállítást, Pest, Buda és Óbuda egyesülését, valamint Rudolf trónörökös halálának körülményeit.

Ebben a könyvben a családtörténet szépen egybefonódik a történelmi háttérrel és a történelmi személyiségekkel. Ebben a regényben is érezhető a női sorson való hangsúly, a nő ereje és küzdelme egy férfiközpontú társadalomban. A női egyenjogúság felé tartó úton, remek példa volt Ella és Blanka története.

Fábián Janka könyveit olvasni mindig szórakoztató és kikapcsolódó.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egyszer fent, egyszer lent – mondogatta. Minden egyes megmentett élettel gazdagabb leszel, és ha valakiért csak annyit tudsz tenni, hogy könnyítesz a szenvedésein, hát az is épülésedre szolgál majd.

Koszorúfonat Book Cover Koszorúfonat
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Keménytábla
388

Allison Pataki: Sissi II. (A birodalom űrnője)

Allison Pataki Sissi regénysorozatának második kötete „Sissi – A birodalom űrnője”. Az első kötetről már írtam ebben a bejegyzésben: “Sissi – Az ifjú császárné“.

Amennyire érzelemdús és romantikus volt ez első kötet, legalább annyira megnyerő és magával ragadó a második kötet is.

Ebben a kötetben már nem az ifjú, naiv, félénk császárnét ismerjük meg, hanem a határozott, magabiztos és kitartó felnőtt császárnét.

Bécs fénykorát éli, ott a sok csillogás és dísz, szól a keringő, vigadoznak az udvarház lakói, de a díszletek mögött ott leselkedik az irigység, gonoszság, versengés és gyilkos indulat. Sissi kihűlt házassága, valamint szabadságra való vágya, arra készteti, hogy visszavonuljon Gödöllőre, ahol nyugalomban nevelheti szeretett lányát, Valériát. Távol az udvari etikettől és pletykáktól, immár szabadon élheti életét, és fogadhatja Andrássy gróf látogatásait, akibe már rég szerelmes. A szerelmi idill azonban hamar véget ér kettejük között, mikor Sissi, Rudolf kisfia romlandó testi-leli állapota miatt, visszatér a bécsi udvarba. Próbálja kapcsolatát két idősebb gyermekével, Gizellával és Rudolffal, újra felvenni és helyrehozni a mulasztásokat, de úgy tűnik számukra Zsófia hercegnő az egyetlen, aki anyai szerepet tölt be életükbe. Sissit a bécsi udvarban már csak bánat, irigység, pletykálkodás és intrika fogadja. Épp ezért szabad lelke újra és újra elvágyott és menekült a bécsi udvar neheztelő légkörétől.

A lovaglás, a szépítkezés és az olvasás mellett, az utazás volt élete másik kedvenc időtöltése. Szinte már mániákusan kereste a menekülést és a nyugalmat drága és különleges utazgatásaiban. Szépsége megőrzése érdekében néha extrém dolgokhoz folyamodott, kínosan ügyelt teste szépségére, rettegett az öregedéstől. Ellentmondásos életet élt: intelligens, művelt, szép és elbűvölő nő volt, de ugyanakkor szeszélyes, akaratos, öntörvényű és vakmerő is volt.

Végül elnyeri férje, népe és világa szeretetét, de saját magát mégsem tudja megmenteni.

Szomorúság és boldogság, szerelem és csalódás, odaadás és ellenszegülés váltakoznak folyamatosan a regény sorait olvasva.

Nagyon részletes a regény, de ugyanakkor szórakoztató, olvasmányos és valóságos. A karakterek ábrázolása kitűnő, az események ecsetelése izgalmas, maga a történet pedig melankolikusan szórakoztató.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Érdekes, mennyi mindent tud mondani két nő egymásnak egyetlen szó nélkül.

Sissi II. (A birodalom űrnője) Book Cover Sissi II. (A birodalom űrnője)
Allison Pataki
Helikon Kiadó Kft.
2017
Keménytábla, Védőborító
447