Annak ellenére, hogy Fiona Barton-nak eddig már két könyve is megjelent magyarul, én még csak most ismerkedem a szerzővel és úgy érzem ez a könyv jó volt kiindulópontnak. Ez a pszichothriller sok olyan elemet tartalmazott ami kedvemre való volt, de azért sok fejtörést is okozott nekem, ugyanis úgy érzem ennél azért egy kicsivel többet vártam volna el tőle.
Ami erre a könyvre nagyon jellemző, az a sok összekuszált szál, valamint egy olyan kezdés, ami egyből feltárja a bűncselekmény körülményeit. Olyan gyors és lendületes tempóval indul be a történet, egyből a történet közepébe vág bele a szerző, hogy azt gondoltam ez a lendületes kezdés végig ki fog tartani. Szerintem ez nem igazán valósult meg, mert bár a történet érdekes volt, azért sok meglepetést nem tartogatott, sőt szerintem a vége is eléggé kiszámítható volt.
Röviden a történet két fiatal lányról szól, akik egy thaiföldi utazás során eltűnnek, szüleik pedig riasztják a rendőröket. A nyomozás során egyre több fény derül az eltűnés részleteire, egyre több szereplő kerül be a képbe, míg végül minden szál megfejtésre kerül.
Ami egészen különleges és megnyerő ebben a történetben az a váltott szemszög, valamint a múltbeli és a jelenbeli események váltakozása. Az események nem lineáris sorrendben követik egymást, hanem ugranak az időben, valamint nem csak egy elmesélője van a történetnek, hanem több ember több szemszögből közelíti meg az események alakulásának körülményeit. A múltbeli események visszaadják az eltűnt lányok történetét, a jelenben pedig egy nyomozó, egy riporter és az anya szemszöge lesznek fontosak. A múlt eseményeinek körülményeiről mindig csak egy-egy rövid szösszenet derül ki, vagy egy levél formájában vagy az egyik lány elmesélése alapján. Számomra az a nyomozás, amit a detektív és csapata folytatott a könyvben nem igazán volt érdekes, ez csak olyan mellékszál volt mindvégig, az igazi nyomozást a riporternő és egyben anya vezette, akinek az élete és a személyisége voltak számomra a legkiemelkedőbbek ebben a regényben. Hol mint szakember szólalt fel és tett meg mindent, hogy felderítse a lányok eltűnésének rejtélyeit, hol pedig mint édesanya, akinek fia szintén eltűnt és talán még gyanúsított is ebben az egész tragédiában. A könyv igazi feszültségét valójában ez a folyamatos harc adta meg, ami végig tombolt a riporternőben. Sosem volt egyértelmű, hogy hol a határ a munkája és a magánélete között, és bár a munkája úgy tűnt mindennél fontosabb neki, azért mikor válaszút elé került, akkor mégiscsak az édesanya kerekedett felül benne.
Ebből a szemszögből végiggondolva ezt a történetet, sok olyan morális és etikai kérdés merült fel bennem ami az anyasággal kapcsolatban felvetődött ebben a regényben. Meddig tudjuk irányítani gyerekeink útját? Meddig képes elmenni egy édesanya, ha a gyermeke védelméről van szó? Mi az ami bűntettnek számít és mi az ami nem? Sok ilyen jellegű kérdés merült fel bennem, miután a végére értem ennek a könyvnek.
Összességében tetszett ez a thriller, de úgy érzem nem volt eléggé lendületes és csavaros. Helyenként kicsit olyan megtörtnek és feldaraboltnak éreztem az egész történetet, és az az igazság, hogy a riporternő nyomozásán kívül nem sok minden történt a regényben. Ezért is kicsit vontatottnak tűnt a regény felépítése, mintha folyamatosan vártam volna egy igazi csattanót, de az nem igazán valósult meg. A katarzis élmény elmaradt ennél a regénynél, néha már kicsit túl terjedelmesnek is tartottam. A szereplőknél sem éreztem azt, hogy annyira mélyen belelátnék az ő gondolat- és lelki világukba, nem sok lélektani vetülete volt ennek az egésznek. Gyakran több hátteret is elbírt volna egy-egy szereplő ábrázolása, a cselekmény túlbeszélése pedig néha kevesebb és lényegre törőbb is lehetett volna.
Számomra attól igazán jó egy thriller, ha folyamatosan újabb titkok derülnek ki és én mint olvasó, a könyv végégig sem tudom kideríteni, hogy ki a tettes. Ennél a könyvnél ez a poén már szinte a legelején le van lőve, és sajnos a nyomozás sem segít már túl sokat rajta. Mivel a gyanúsított egyből ismert volt, ezért a várt meglepetés faktor sajnos elmaradt a regényben.
Jó volt kikapcsolódni és elmerülni benne, inkább egy könnyed szórakoztató olvasmánnyal volt dolgom, mint egy izgalmas és csavaros thrillerrel vagy krimivel.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) most már mind a saját valóságshow-nk sztárjai vagyunk.
A gyanúsított
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
414
