Vannak könyvek és szerzők, akikeknek bármelyik könyvüket, ha kezembe veszem, egyből érzem, hogy ez egy remek olvasmány lesz. Guillaume Musso könyveivel mindig így vagyok, bár még csak most ismerkedem úgy igazán ezzel a szerzővel, de már egy-két könyv is elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy milyen mesterien tudja szövögetni a cselekmény szálait regényeiben.
Szerintem ez egy nagyon jól felépített lélektani regény, nagyon jó krimi elemekkel, amiktől nem csak, hogy izgalmas és olvasmányos a könyv, hanem egyben szívszorító és romantikus is.
Már a legelső oldalon annyira izgalmas a könyv, hogy néhány mondat elolvasása után egyszerűen lehetetlen letenni ezt a regényt. Nagyon izgalmas a múlt és a jelen váltakozása a regényben, annyira pörgős és eseménydús a könyv, hogy az ember alig éri utol magát, és már máris történik valami új a könyvben, ami megint jól összekuszálja a szálakat.
A regény egy rejtéllyel indul el, két teljesen ismeretlen ember, egy párizsi rendőrnő és egy amerikai jazz-zongorista, egymáshoz bilincselve, az amerikai Central Park-ban ébrednek fel. A lehetetlennek tűnő találkozás, elindít egy nyomozási folyamatot. Egyikük sem emlékszik a múlt eseményeire, de közösen kiderítik azt, hogy hogyan kerültek egy park padjára és mi közük van egymáshoz. Csupán néhány nap leforgása alatt izgalmasabbnál izgalmasabb események történnek, míg a végén olyan igazságok kerülnek napfényre, amikre egyikük sem számított.
Ez a könyv egyszerre krimi, thriller, bűnügyi és romantikus regény. A szerző nagyon okosan és intelligensen húzogatja el a cselekmény szálait az olvasó előtt, elhitetve azt az olvasóval, hogy a regény fő témája egy nyomozási eset. A könyv végéig úgy tűnik, hogy minden egy bűnöző körül forog, és csak az utolsó néhány oldal fedi fel a regény tényleges konfliktusának a helyzetét. Ez a váratlan és szinte már katartikus befejezése a regénynek annyira eredeti és ötletes, hogy engem mint olvasót, teljesen levett a lábamról.
Csupán csak a könyv címe alapján az ember valami egészen másra számítani, ezért nagyon megtévesztő a címválasztás. De ebben a könyvben garantált a meglepetés és a váratlan fordulat. Semmi sem az aminek látszik vagy tűnik ebben a könyvben. Nem a véres és durva jelenetekben mutatkoznak meg a krimi elemei, hanem a feszültséggel teli csavaros fordulatokban, a rejtélyes bűnöző karakterábrázolásában és az emberi elme összetettségében.
A drámai helyzeteket nagyon jól megoldotta a szerző, mindig volt benne valami rejtély, titokzatosság és egy kevés romantika is. A pszichothriller szál erősen jelen van benne, de egy egészen elfogadható formában. A végén egy kicsit erőltetettnek éreztem a thriller keverését a romantikus szállal, de ez már ízlés kérdése, bár szerintem ez a szerelmi szál nem igazán illet bele ebbe a regénybe.
Nekem nagyon szimpatikus volt a két főszereplő karakterábrázolása. Kicsit szélsőséges és helyenként közhelyes ez a két főszereplő, az erős és határozott férfi és az esendő és gyenge nő jelleme, de szerintem ez nem annyira zavaró tényező a könyvben.
Furfangos, kiszámíthatatlan és megtévesztő ez a könyv, legerősebb jellegzetessége a lélektani ábrázolás és a játékos cselszövés. Az egész könyv olyan mintha egy véget nem érő labirintusban lenne az ember, ahol minden útszakasz csak egy újabb bonyodalmat hoz magával. De pont ez a furfangos váltakozás a legnagyobb előnye ennek a könyvnek, hiszen egy olyan drámai és feszültséggel teli hangulatot kelt, ami leköti az olvasó figyelmét. Musso olyan részletesen és hangulatosan tud írni tájakról, érzésekről, emberekről, hogy az szinte már reálisnak tűnik.
Szerintem ez egy színes és érdekes regény, tele fantáziával és drámai helyzetekkel. Nem egy hátborzongató vagy eget rengető krimi, de mivel a regény valós tartalma és mondanivalója nagyon is erős és hatásos, ezért szerintem ez egy igazán jó könyv. Talán ez a része kicsivel több figyelmet is megérdemelt volna, ugyanis Musso zseniális elbeszélése mellett, a lélektani ábrázolása is egy erős jellegzetesség. Az, hogy az élet és maga az ember mennyire törékeny és mit is jelent a kegyelmi idő, azt Musso tökéletesen visszaadja regényében. Szerintem a szerző csodásan fogalmazza meg a regény üzenetét, azt az egyszerű tényt, hogy bármi is történjen az emberrel, az élet mindig megy tovább. Vereségek, küzdelmek és fájdalmak árán is, de az életért érdemes küzdeni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó, és napfény árad az ember életébe. Ritka pillanatok, amikor valami felszabadul ott belül. Súlytalan lebegés, száguldás egy radar nélküli sztrádán. A döntések egyértelműek, kérdések helyett válaszok vannak, a félelem átadja helyét a szerelemnek. Kegyelmi idő. Ritkán tart sokáig.
Central Park
Park Könyvkiadó Kft.
2019
Kartonált
285
