A könyv címéből kiindulva egyértelmű, hogy ez a könyv, egy olyan történetet rejt magában, ami tele van titkokkal és rejtélyekkel. Egy család történetén keresztül olyan hazugságok, múltbeli titkok és tévedések jönnek felszínre, amelyek tragikus és drámai következményekhez vezetnek.
Jane Corry korábbi könyveihez hasonlóan, itt is fokozatosan épül fel a regény izgalmas cselekménye, váltott szemszögön keresztül, hol a múltbeli, hol pedig a jelenbeli események kerülnek elmesélésre.
Ebben a történetben egy háromtagú család áll középpontban, akiknek tagjai mind rejtegetnek valamit a másik elől, közben pedig nem csak a másikat, hanem saját magukat is becsapják hazugságaikkal.
A történet két főszereplője, Sarah és Tom, akiknek életét egy hoszabb időszakon keresztül lehet végigkísérni, megkezdve az ismerkedésüktől el egészen a bekövetkezett tragédiáig.
Két szemszögön keresztül meséli el ez a házaspár az életét, valamint két idősíkban is ugrándozik a történet, a múlt és a jelen váltakozása által.
Ennek a családnak a legnagyobb visszatartó ereje az, hogy mindkét szülő egy diszfunkcionális családból származik, és ezáltal olyan örökölt és eltanult családi mintákat hoznak magukkal, amelyek akarva-akaratlanul is hatással lesznek nem csak párkapcsolati életükre nézve, hanem saját gyerekükre is.
Anyai és apai szerepükben mindketten csúnyán csődöt mondanak, a hétköznapokban pedig olyan szituációkkal és eseményekkel szembesülnek, amelyek ezeket a múltbeli hazugságokat csak még veszélyesebbé teszik.
Bár mindkét szülő menekül múltja hibái és bűnei elől, mégsem tudnak egymásba kapaszkodni, ugyanis a közöttük lévő hazugságok, egyre nagyobb szakadékot ejtenek a család tagjai között.
Közös gyerekük, Freddie lenne az egyetlen reményük, aki a múlt hibáit helyrehozhatná, de úgy látszik ő sem tud ebből az ördögi körből kimászni, és ezáltal újabb titok és egy szörnyű gyilkosság kerül napfényre.
A család mindennapjai egyhangúan és szinte eseménytelenül telnek, csupán a hétköznapi harcok veszik körül őket, ami mindannyiunk számára ismerős lehet, mint a család, a munka, az iskola, a gyereknevelés, amelyek megterhelőek lehetnek.
Ki nem mondott szavak, eltitkolt múltbeli sérelmek és rossz döntések sorozata követik egymást ebben a thrillerben, amiben oly mély sérelmek bújnak meg, amelyek szinte lehetetlenné teszik a jövő tervezését.
A család tagjai szinte már hozzászoknak ezekhez a lelki terhekhez, a szeretetlen környezethez, és ezáltal csak sodródnak az élettel és elfelejtik megélni az igazán értékes pillanatokat.
Hosszas leírások és nagyon részletes beszámolók után jutunk el odáig, hogy megismerjük a szülők teljes múltját.
A könyv utolsó néhány fejezete már ennél sokkal gyorsabb tempóban ér véget, ugyanis ott már a gyerek bűnei és hibái kerülnek középpontba.
Amennyire feszült hangnemű a könyv első része, a vége már ennél sokkal kisimultabb és nyugodtabb, ott már elrendeződnek a konfliktusok és bár ez egy trhiller-krimi, a könyv vége mégis egy boldogan véget érő lezárást kap.
Ez a családi drámákról szóló könyv, a múltbeli traumák feldolgozásával foglalkozik, valamint egy olyan történettel amiben a rossz döntések csak még több tragédiát idéznek elő.
A könyv elején még hisz az olvasó a tökéletes család képében, de azért a sorok között egyre inkább megmutatkozik az, hogy nem minden arany, ami csillog.
Tragikus és drámai emberi sorsokon keresztül olyan végzetes emberi hibákról és mulasztásokról lehet olvasni, amelyekre sajnos nincs egyértelmű megoldás vagy feloldozás, csupán nyitott kérdések maradnak.
Vajon ha másképp döntenek és cselekednek a szülők, akkor gyerekük nem követi el ugyanazaokat a hibákat? Vajon ki lehet-e törni a káros családi minták generációkon átívelő mergező köréből?
Vajon meghatározzák-e a múlt hibái a jelen alakulását?
Kedvenc idézetem a könyvből:
Ez a baj a hazugságokkal. Amint fény derül rájuk, már nem lehet őket eltemetni, akármennyi földet hord is rájuk az ember.
Hazugságok, amiket elhiszünk
21. Század Kiadó
2022
Puhatáblás
464
