gyilkosság

Liz Lawler: Ne ébrejd fel!

A krimi vagy a bűnügyi regények kedvenceim közé tartoznak. Minden megvan bennük, ami szükséges egy szórakoztató olvasmányhoz. Ott van a rejtélyes bűntény, a titokzatos bűnös, a bűntény felderítése, a nyomozás folyamata és ami a legfontosabb egy igazán jól kidolgozott kriminél, a lélektani indítóok.

Liz Lawler krimije attól olyan jó, hogy nincsenek benne horrorisztikus véres jelentek, csupán rejtélyes és titokzatos bűncselekmények, amelyek kellően fordulatosak és csavarosak.

Ez a krimi-thriller már a könyv elején egy csattanóval indul, ami egyből felkelti az olvasó érdeklődését, leköti a figyelmet és kíváncsivá tesz a cselekményre. Ebben a krimiben nem a durva erőszaktevésen van a hangsúly, sokkal inkább az emberi elme kiszámíthatatlanságával játszadozik. Magáról a bűnözőről kevés szó esik a könyvben, a végén is alig kap szerepet az ő szemszöge és indítóoka, sokkal inkább az áldozaton van a hangsúly.

Ebben a könyvben, az áldozat egy orvosnő, aki nehezen tud különbséget tenni az elszenvedett trauma és a valóság között. Mivel az ő jellemábrázolásán van a hangsúly, ezért magába szippant és az olvasó is részévé válik a bűncselekmény kiderítésében.

A sikeres orvosnőn végrehajtott erőszak nem tűnik reálisnak, épp ezért barátai és ismerősei sem hisznek neki. Ezzel beindul egy olyan lélektani folyamat, ami az ábránd, hallucináció, fantázia és a valóság között lebeg valahol. A nyomozás során felderült szereplők nem sok hangsúlyt kapnak, az igazi felderítés az orvosnő agyában zajlik, aki próbálja a múlt történéseit a jelennel egyeztetni.

A képzelés és a valóság közötti határvonal nagyon vékony és a szerző pont ezt a vonalat követi, kihasználva az olvasó kíváncsiságát és saját fantáziáját. Innentől kezdve válik ez a thriller igazán érdekessé és feszültséggel telivé, ugyanis megint csak előtérbe kerül az emberi elme bámulatos összetettsége, valamint az emberi előítéletek és hibák tragikus következménye.

A könyv szerzője végig fenntartja a bizonytalanság és homály látszatát, keverve mindezt a vészhelyzetbe került főhősnő kilátástalan helyzetével. És ettől olyan izgalmas a regény, hogy egy átlag emberrel, milyen nem átlagos dolgok történhetnek meg. Maga a bűntény elkövetője se egy hivatásos bűnöző, csupán egy lelkileg sérült ember, akit érzelmei egy bűncselekményhez vezetnek. És ez az átlagos főszereplő a hétköznapi bűnözővel egy mindennapi közegbe kerül be.

Az izgalom és a nyomozás benne vannak a regényben, a végkifejlet azonban kicsit alulmaradt. Túl hamar és hirtelen oldódik meg benne a bűncselekmény és kevés magyarázatot kap maga a bűntett, és ehhez társul még a nagyon banális indítóok, ami kiváltotta a bűncselekményt.

Mivel nagyon izgalmasan indul be a történet, ezért a befejezés is egy kellő csattanót kívánt volna meg, de szerintem ez elmaradt. Miközben folyamatosan vannak adagolva a csavaros fordulatok és a feszültséggel teli események, a megoldás azonban túl laposnak bizonyult nekem.

Mindenképp ajánlanám krimi vagy pszichothriller kedvelőknek, mivel maga a történet tényleg lebilincselő és izgalmas. De a karakterek ábrázolása, valamint a vége nem igazán kiemelkedő. Egyedül a történet vége váltott ki belőlem némi csalódást, talán azért is mert saját fantáziám, egészen más bűnözőt gondolt ki az előzmények után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember agya nagyon érzékeny jószág. Könnyedén megtéveszt bennünket, pedig nem is feltételezünk róla ilyesmit. Aztán meg csúnyán megbüntet minket, ha nem törődünk vele.

Ne ébrejd fel! Book Cover Ne ébrejd fel!
Liz Lawler
Lettero Kiadó
2019
Ragasztott
392

Katherine Webb: A rejtekhely

Sokszor beleesem abba a csapdába, hogy annyira megfog a könyv fülszövege, hogy nagy elvárásokkal kezdek neki, de sajnos néha csalódnom kell, főleg olyankor, mikor a könyv fülszövege többet ígér, mint amit valójában a könyv adni tud.

Ebben az esetben, számomra ez a könyv, nem igazán hozta el azt a beígért briliáns és érdekfeszítő drámát. Sajnos én gyakran laposnak, unalmasnak és egyhangúnak éltem meg ezt a könyvet, és így csak egy átlagos regény maradt.

Én ezt a könyvet semmiképp nem nevezném történelmi regénynek, sokkal inkább egy átlagos kriminek, ami épp a 20. század elején, az első világháborút követő években zajlik.

A gyilkosság helyszíne egy idillikus angol kisfalu, ahol egy jómódú és sokak által kedvelt malomtulajdonos, rejtélyes módon életét veszti. Téves módon, egy magába zárkózott háborút túlélő fiatal fiút vádolnak meg a bűntettel, ami egy nyomozást indít el. A nyomozást a fiú húgának és az áldozat feleségének a kezébe kerül, akik szerintem elég bugyuta módon kezdenek bele a nyomozásba. A végén nem csak a jelenbeli gyilkosság felderítésére kerül sor, hanem egy múltbeli rejtély is megoldódik, ami egy játékbabához kötődik.

Bár maga a nyomozás és a gyilkosság nem sok feszültséget vagy izgalmat rejteget, a szerző leírásai és a mondatok szerkezete számomra mégis megnyerő volt. Kevesebb benne a párbeszéd, sokkal több benne a leírás, ami egyfajta könnyedséget és melankolikus hangulatot kölcsönöz a könyvnek. Ez a hangulat végigkíséri az egész könyvet, lassan andalogva folynak az események, szinte alig történik valami.

A szereplők karakterkidolgozása nekem gyengének és érdektelennek tűnt, egyik szereplő sem emelkedik ki a többiek közül különleges módon.

Számomra csak a regény végén derült ki, hogy két különböző idősíkban folynak az események, addig lineárisnak tűnt a cselekmény szövése. Mivel a végkifejlet összeköti a múltat a jelennel, így már az előző részek is jobban érthetők.

Maga a gyilkosság és a nyomozás nem sok meglepetést rejteget, valahogy minden kiszámítható, ezért el is marad a katartikus élmény.

Helyenként szerepet kap az emberi lélek elemzése is, de ez is inkább csak felszínesen.

Én ennél több drámai és krimi elemet vártam volna tőle, ezért is van olyan hiányérzetem a könyv befejezése után. Bár a végkifejlet tartogat egy fordulatot, de szerintem ettől sem lesz ez egy remek olvasmány.

Ami igazán tetszett a könyvben, az a párhuzam a három női főszereplő között, akik különböző módon élték meg női sorsukat. Egyfelől ott van a naiv, tisztalelkű és félénk néma lány, aztán ott van a bátor, szókimondó és vakmerő lovaslány és végül a bizonytalan, szerelem csalódott és elveszett fiatal feleség. Ők hárman egyfajta egységet alkotnak számomra, ami nagyon is jól szimbolizálja a nőiség sokoldalúságát. Ez a női vonal amúgy is nagy hangsúlyt kap a regényben, erős női karakterek kapnak fontos szerepet a regényben.

A könyv címe is egy telitalálat, ami rejtekhelyet nyújt egy fiatal szerelem csalódott feleségnek, egy háborúból menekült férfinak, egy megkeseredett idős vénlánynak. Ez az idillikus hely egy ideig megvédi őket a külvilágtól, de egy idő után mindannyian szembe kell, hogy nézzenek tetteik következményeivel és az élet zord oldalaival. Ezt csodaszépen ábrázolja a könyv borítója, ami igazán megnyerő.

Könnyed, laza, egyszerű olvasmány ez, ami kikapcsolódásnak megfelel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egyébként pedig féleszű az a hajótörött, aki a … hányódó deszkába kapaszkodik, amikor egy nagy, erős mentőcsónak úszik el mellette.

A rejtekhely Book Cover A rejtekhely
Katherine Webb
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
403

Cara Hunter: Sötétben

Zseniális és briliáns ez a könyv, az egyik legjobb krimi, amit olvastam az utóbbi időben. Különleges a felépítése, nagyon összetett a története és hátborzongatóan izgalmas. Első perctől fogva leköti az olvasó figyelmét, végig feszültséggel teli, kellőképpen fordulatos és csavaros, valamint lélegzetelállítóan furfangos a befejezése.

Az Adam Fawley sorozat második könyve, a „Sötétben” egy olyan gyilkossági esetet dolgoz fel, ami szorosan kapcsolódik egy másik nő tragikus sorsához, közben azonban több szálon is futnak az események. Adam Fawley, a detektívfelügyelő precíz és alapos munkája által, rengeteg titokra derül fény, miközben úgy tűnik, hogy egyre csak jobban és jobban nő a feszültség a nyomozás során. Az eltűnt nő és a pincében talált félholt nő és gyermek közötti kapcsolat rengeteg váratlan és kiszámíthatatlan fordulatot rejteget.

Több dolog is van, ami engem megfogott ebben a krimi-thrillerben.

Az egyik, a detektívfelügyelő egyes szám első személyében elmesélt változata. Ettől közelinek és még személyesebbnek tűnt a horror történet, és ezt váltotta fel nagyon harmonikusan a többi szereplő egyes szám harmadik személyében elmesélt változata.

A másik fontos eleme ennek a regénynek, a különböző stílusban megírt beszámolók az eseményekről. Ott vannak a média, az újság, a szemtanúk, a kihallgatások tanúvallomásai, amelyek egyfajta dinamikát visznek bele az egész történetbe.

Mivel a nyomozás során folyamatosan újabb és újabb tanúk és bizonyítékok kerülnek elő, ezért a feszültség és az izgalom végig adottak. Egyáltalán nem kiszámítható a végkifejlet, sőt valami nagyszerű megoldást hoz elő a könyv szerzője.

Az még a jó ebben a regényben, hogy annak ellenére, hogy egy gyilkossági eset áll a regény középpontjában, a szerző mégis kitér karakterei magán életére, ezáltal is igazi emberi karaktereket formálva, amelyektől olyan életszerű az egész könyv. Nem csak a detektívfelügyelő és felesége traumáját ismerjük meg, hanem a többi nyomozó életét is, akiknek magán életük szorosan kapcsolódik munkájukhoz.

Az egész regény egy jól kidolgozott csapatmunka, ahol különböző személyiségek és tehetségek érvényesülnek, miközben felderítésre kerül egy bűnügyi eset.

A könyv stílusa annyira könnyed és közvetlen, hogy rengeteg teret ad az emberi fantáziának és elmélkedésnek, szinte már-már arra ösztönözve az olvasót, hogy ő maga fejtse meg a rejtély megoldását.

Tényleg nagyon jó krimi, letehetetlen, magával ragadó, megdöbbentő, sokkoló és elgondolkodtató. Annyira izgalmas és pörgős, hogy az olvasó nehezen tudja letenni, mert minden egyes rész újat és újat követel. Nem egy egyszerű történet, millió kis apró puzzle darabkákból tevődik össze, ami erőteljesen érdekessé és izgalmassá teszi ezt a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ahogy a téma egyik legjobb ismerője egyszer megfogalmazta, egy pszichopata társaságában kitűnően érezheti magát az ember, de a végén mindig nagy árat kell fizetni érte.

Sötétben Book Cover Sötétben
Cara Hunter
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
458

Alan Titchmarsh: Szellemjárás

Sajnos ez a könyv nem pont az volt, mint amire én számítottam a fülszöveg alapján. Könnyed olvasmány, de kicsit talán túl egyszerű, kidolgozatlan és száraz is.

A regény cselekménye két szálon fut. A múltbéli események során egy fiatal cselédlányt ismerünk meg, aki Londonba szökik egy jobb élet reményében, ott azonban a sors közbe szól és élete váratlan fordulatot vesz. Több mint kétszáz évvel a múltbéli események után, Harry Flint költözik be, Anne, a cselédlány egykori otthonába. Harry épp egy válást próbál kiheverni és az újrakezdés lehetőségét keresi új otthonában. Családfájának kutatása során olyan titkokat fedez fel, amelyek valamilyen szinten összekötik őt a múlttal, ugyanakkor lehetőséget adnak neki egy újabb szerelem kezdetének.

A két szálon futó történet izgalmasa, de sajnos Anne története valahogy háttérbe szorul, több hangsúly van a jelenbeli Harry történetén. A szerelemi, romantikus szál erősen végigvezeti a regény esemény fonalát, de kevés benne a címben említett szellemjárás. Ezért is szerintem kicsit megtévesztő és nem helyénvaló a könyv címe, ugyanis a szellemjárás csak egyik mellékszála a cselekménynek, de semmiképp nem ez a legmeghatározóbb a könyvben.

A két történet összekapcsolódik és a múlt hatással van a jelenkori eseményekre is. A krimi és a romantika áll egymással szemben, de sajnos mindez eléggé középszerűen van leírva és kidolgozva. Szerintem Anne története több figyelmet is elbírt volna, ezt a részt valahogy túl rövidnek és hiányosnak tartottam.

Mivel én szeretem a rövid fejezeteket, ezért számomra egyáltalán nem volt zavaró a gyors és éles váltás a két különböző idősík között.

Ami tetszett a könyvben és ezt mindenképp szeretném kiemelni, azok a rövid kis idézetek, amelyek minden fejezet elején olvashatók voltak. Számomra ezek megnyerőek és tetszésemre voltak.

A könyv borítója is szép, ezért és a könyv címéért vettem meg, de mint kiderült a cím elég csalóka. Tehát ha valakit pont a szellemek világa érdekel, akkor az csalódni fog, mert ez a könyv nem arról szól. Ez inkább egy szerelmi történet, némi krimi elemekkel vegyítve.

Nem mondhatom, hogy ez a könyv színvonalas irodalmi olvasmány, de egyszeri olvasásnak megfelel. Unalmas, borongós estéken megfelel mint kikapcsolódási lehetőség. De nem az a könyv, ami mély nyomokat hagy az olvasóban vagy elgondolkodtat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, milyenek a nők. Ha gyűlölnek valakit, a végén beleszeretnek.

Szellemjárás Book Cover Szellemjárás
Alan Titchmarsh
General Press Kiadó
2013
Keménytábla
374

Kristen Harnisch: A borász lánya

Ha egy kedves kis történetre vágyik az ember, amit egy bekuckózó délutánon olvashat, akár egy jó pohár bor mellett, akkor „A borász lánya” mindenképp egy jó választás.

Sara Thibault, szüleivel él együtt egy szőlőbirtokon, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ő veszi át apjától ezt az örökséget, és tovább viszi a családi hagyományt. A szőlőbirtokot azonban egy tragikus esemény folytán, anyja eladásra kínálja egy rivális családnak, A Lemieux családnak, akinek fia feleségül veszi Sara nővérét, Lydiát. Sara alig tudja feldolgozni apja halálát, máris ott van az újabb csapás, a szőlőbirtok elvesztése, ami számára az egész világot jelenti.

Lydia házassága az idősebb Lemieux fiúval, azonban egy újabb tragikus eseményt hoz magával, aminek következtében a Thibault lányok Amerikába menekülnek. Sarat itt újra össze hozza a sors a rivális család fiatalabb fiával, és ekkor dönti el, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy visszaszerezze apja franciaországi szőlőbirtokát, ezzel váltva valóra régi álmát, hogy a gazdaságot felvirágoztatja és kiváló borásszá válik.

Sara és Philippe találkozása sorszerű, hiszen mindketten meg akarják bosszulni a múlt sérelmeit. Philippe elégtételt szeretne venni bátyja halála miatt, Sara pedig az elveszített szőlőbirtokért.

Kristen Harnisch romantikus regénye a 19. század végét eleveníti fel történetében, ahol a szerelem, a bosszúvágy és az árulás ötvözik egymást. Két család történetén keresztül közelebbről is megismerjük a borászat világát, a szőlőtermesztés kihívásait, valamint a borkészítés csodás szakaszait.

A regény legfontosabb karaktere, Sara, aki bátorságának és kitartásának köszönhetően, elindul az önmagára való találás saját útján.

A regény első fele kicsit nehézkesen indul, a cselekmény kissé vontatott és unalmas, aztán a második felénél már sokkal izgalmasabb, ugyanis ez a rész Sara életútvonalát és küzdelmét mutatja be, amikor megérkezik a Napa völgybe és ott próbál szerencsét.

Két fiatal története ez, egy fiatal lány és egy fiatal fiú elindulnak az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljanak. Még él bennük az Óvilág hagyománya és emléke, de egy múltbéli gyilkosság úgy tűnik örökre szétválasztja őket. A borászat iránti nagy szenvedélyük az, ami közelebb hozza őket egymáshoz, és elindít egy szerelmi szálat köztük.

Kellemes, könnyed kis történet, érzelemdús, de ugyanakkor semmi extrával.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sarának eszébe jutott, hogy ő maga olyan, mint a gyertya fényéhez vonzódó molylepke. Naiv és ösztönös, magával ragadta a hely szépsége és a kecsegtető lehetőség, hogy végre elérje célját. Lehet, hogy egy ostoba, nyughatatlan lány, de hogy eltökélt, az biztos.

A borász lánya Book Cover A borász lánya
Kristen Harnisch
Lazi Könyvkiadó Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
304

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Kedvenc szerzőim közé tartozik Jodi Picoult. Történetei mindig izgalmasabb, legváratlanabb csattanókkal és fordulatokkal, és egészen élethűen megábrázolt emberi karakterekkel, akikkel könnyedén azonosul az olvasó.

Azért olyan különleges a szerző stílusa, mert egy hétköznapi esemény feldolgozása mindig több szemszögből van megvilágítva és a végén mindig nyitva marad a történet, ezzel is rábízva az olvasóra a történet tovább gondolását, leszűrvén ki-ki a neki szánt mondanivalót.

A regény két tipikus, hétköznapi amerikai családot mutat be, akik tizennyolc éven át harmonikus családi barátságban és szomszédi kapcsolatban álltak egymással. Gyerekeik, Chris és Emily, együtt nőttek fel, az évek folyamán a gyermeki barátságból szerelem lett. Egy szörnyű tragédia azonban örökre szétválasztja ezt a két családot. Emily öngyilkos lesz, és úgy tűnik, hogy ehhez Chrisnek is valami köze van, hiszen a végzetes lövés Chris apjának fegyveréből származik. A fegyverben azonban maradt még egy golyó, amit úgy tűnik a két kamasz Chrisnek szánt, ugyanis valami fura egyezség alakult ki köztük, amit mindenki elől eltitkoltak. Christ el kezdik szerelme meggyilkolásának gyanújával megvádolni, miközben Emily tragikus halála ennél sokkal bonyolultabb.

A szörnyű halálos tragédia nagyon sok titkok felszínre hoz, de a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mit titkolt el ez a két fiatal kamasz és miben egyeztek meg. Egyedül Chris tudja a teljes igazságot, ő azonban hallgat.

Jodi Picoult megint nagy bravúrral teszi fel az életbevágóan fontos kérdéseket: Mi az igazán fontos egy barátságban? Mennyire ismeri a szülő a gyerekét? Meddig vagyunk képesek elmenni a szerelem nevében?

Szerintem ez megint csak egy remek olvasmány. Nem könnyű megemészteni a regény cselekményét, sokszor elgondolkodtat és szavak nélkül hagyja az olvasót, de Jodi Picoult minden regényének ez a célja, hogy megdöbbentse olvasóját, hiszen így maradandó hatást gyakorol a könyv az olvasóra.

A sok változatos karakter, a váltott szemszögből megismert események emelik a cselekmény feszültségét és drámáját, a végén pedig ott a feloldozás, de ez mégsem könnyít a regény hangulatán, hiszen már semmi sem lesz olyan mint régen. Ezért is olyan nyomasztóak Jodi Picoult regényei, mert a regény elolvasása után még sokáig ott dolgozik az olvasóban a könyv mondanivalója.

Jodi Picoult-hoz hűen, van benne nyomozás, tárgyalásos jelenet és romantikus szál.

A „Sorsfordítók” fantasztikusan jó könyv, megrendítő, elgondolkodtató és tanulságos. Ez a könyv egyszerre krimi, családregény és romantikus könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Sorsfordítók Book Cover Sorsfordítók
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
560

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Első ismerkedésem Ruta Sepetys-el a „Tengerbe veszett könnyek” olvasása során történt meg, ami azóta is kedvenc könyvemmé vált. A második könyv, amit a szerzőtől olvastam, igencsak nagy hatással volt rám, bár ez kicsit más olvasásélményt nyújtott, mint az előző könyv.

Bár az az igazság, hogy Ruta Sepetys szinte bármiről írhat, ugyanis engem nagyon lenyűgöz az, ahogyan elmeséli a történeteket és hogy milyen jól ismeri az emberi elmét. Pont ezért vannak olyan nagy hatással rám az ő könyvei. Csak Ruta Sepetys tud úgy mesélni, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni az adott környezetbe, és ezáltal bele is szeret a történet szereplőibe.

A „Kalitkába zárt álmok” az 1950-es évek New Orleans-ban játszódik. Josie, a regény főhőse, a francia negyedben, rossz hírű prostituált anyja árnyékában, arra kényszerül, hogy egyedül nézzen szembe az élet nehézségeivel és kőkeményen dolgozzon meg álmaiért.

Josie, egy fiatal, okos és bátor, alig tizennyolc éves lány, aki, ki akar törni ebből a mocskos, elfajult és bűnös városból, ezért titokban szövögeti álmait. Terveket szövöget arról, hogy hogyan hagyja el a várost, és kezd el főiskolára járni egy másik helyen. Tervei azonban meghiúsulni tűnnek, mikor egy rejtélyes gyilkosság napfényre kerül, amibe Josie is belekeveredik, akarata ellenére.

Josie egy bordélyházban takarít, mellette pedig egy könyvesboltban dolgozik. Úgy tűnik ilyen körülmények mellett esélytelen a kitörés, de neki sikerülni fog, csak kicsit másképp, mint ahogy azt az olvasó reméli.

Bátorságának, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a végsőkig harcol álmaiért, és nem lép anyja bűnös nyomdokaiba.

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Érdekes volt betekintést nyerni az alvilág, a bordélyházak, a prostituáltak életébe, ami tele volt elfajzott és bűnös tettekkel. Ebben a mocskos világban, nagyon nagy kontraszt volt, egy olyan okos, szép és talpraesett lányról olvasni, aki már gyerekként arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon. Alig tizenkét évesen egyedül beköltözik a könyvesbolt feletti lakásba, takarít abban a bordélyházban, ahol anyja prostituálkodik, közben pedig világirodalmi könyveket olvas és híres íróktól idéz. Engem elbűvölt ez az erős kontraszt. Ezért szerettem meg ennyire Josie karakterét.

Hiába a sok csillogás, bájos esték és luxus autók, az alvilág mocskát, titkát és bűnét, nem tudta elnyomni. Josie magasan kiemelkedik ebből a világból, első perctől kezdve bele se illet. Ezért is látta szegény, minden valamivel okosabb és műveltebb férfiban az apját, mert hinni akart abban, hogy ő mégsem teljesen romlott, anyja és taszító környezete ellenére.

Annak ellenére, hogy egész életét eme mocskos világban töltötte, egy önző és bűnös anya mellett nőtt fel, apátlanul és céltalanul, neki mégis sikerült kiemelkednie és felülemelkednie.

A sok mellékszereplő nagyon sokat hozzátett a regény olvasási élményéhez. Mindegyik szereplő szerethető volt valamiért, hiszen mindannyian hozzájárultak valamilyen szinten Josie sorsának alakulásáért.

A regény vége kicsit meglepett és váratlanul ért, kicsit úgy éreztem mintha túl hamar ért volna véget, és ezért számomra kicsit nyitva maradt Josie története.

Ennek ellenére nagyon megkedveltem a könyvet és nagyon megérintett Josie története. Ha más nem is, de egy biztos üzenete mindenképp van a könyvnek: Az álmainkért mindig érdemes küzdeni!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.

Kalitkába zárt álmok Book Cover Kalitkába zárt álmok
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Füles, Kartonált
332

José Rodrigues dos Santos: A végső titok

Első könyvem, és eddig az egyetlen, amit José Rodrigues dos Santos-tól olvastam, az „A végső titok”. Annyira izgalmasnak és rejtélyesnek tartottam a könyv borítóját és fülszövegét, hogy úgy gondoltam, kipróbálok egy új jellegű könyvet, egy eddig, számomra ismeretlen szerzőtől.

Most, miután már elolvastam, kicsit ambivalens érzések vannak bennem. Egyfelől úgy éreztem, hogy a könyv olvastatja magát és fent tartja a figyelmemet, mivel érdekes információk birtokába jutottam, másrészről azonban néhol nehezen értettem meg bizonyos tudományos részeket. Azt már tudom, hogy, José Rodrigues dos Santos könyvei valós adatokra és kutatásokra épülnek, pont ezért éreztem azt, hogy ahhoz, hogy a könyvet teljesen meg tudjam érteni, ehhez nekem is további kutató munkára és olvasásra lenne szükségem.

Tetszett a könyv fővonala, miszerint az író azt a nagy kérdést boncolgatja, hogy vajon a mai keresztyén vallások arra a tanításra épülnek, amit Jézus Krisztus oly sok évvel ezelőtt ráhagyott követőire. A rejtély az Újszövetség legégetőbb és legfontosabb kérdéseit próbálja körüljárni: Ki volt Jézus Krisztus? Milyen lenne a világ, ha Jézus visszatérne? Hogyan fogadnák őt az emberek?

Sok cselekménye nem igazán van a regénynek, inkább a megfejtéseken, az elméleteken és a tudományos bizonyítékokon van a hangsúly. Némi krimi szál is bekerül a könyvbe, de szerintem ez csak olyan mellékfonal, hogy az olvasó ne roskadjon össze a tömény információ és adat alatt.

Nagy vonalban arról szól a könyv, hogy egy spanyol paleográfus a Vatikáni Könyvtárban egy régi Biblia-kéziratot tanulmányoz. Tanulmányozása során, valaki rejtélyes módon megöli és egy üzenetet hagy a holttest mellett. Egy olasz rendőrfelügyelőnő és egy híres portugál történész próbálja felderíteni a gyilkosságot és megfejteni a holttest mellett talált rejtélyes üzenetet. Nyomozásuk és utazásaik során górcső alá veszik a Biblia üzeneteit és tanításait, felfedezvén egy utolsó újszövetségi titkot.

Elég jól ismerem az újszövetségi tanításokat, mégis valamilyen szinten érdekesnek tartottam tudományosabb szempontból is rávilágítani a keresztyénségre. Azonban nagyon részletesnek és helyenként túl száraznak tartottam azt a sok információt az újszövetség szövegeiről és Jézus személyéről. Épp ezért elég gyenge a kerettörténet, a karakterek kidolgozása se valami sikeres.

Hívő keresztyénként nagyon sok elméletet és tudományos bizonyítékot nehezen emésztettem meg, de azért még így is sikerült elég sok hasznos információt megtudni a Biblia világáról és koráról.

Azt mindenképp elismerem, hogy rengeteg háttérmunka és kutatás van a könyv mögött, ami nagy tiszteletet és elismerést vált ki belőlem.

Érdekesnek tartottam volna a könyv történetét, ha jobban meg lett volna írva. Regénynek nehezen tudom nevezni, mivel szinte semmi nem történik benne, dokumentum vagy tájékoztató könyvnek azonban nagyon jó. Megvan benne a precizitás, az információ, a kutatás, de a cselekmény, a karakterek és a párbeszédek szerintem nagyon unalmasak. Ezért irodalmilag nehezen értékelhető számomra, de mint információ és adat átadás tökéletesen működik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindazonáltal vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a hit, elegendő adat nélkül is.

A végső titok Book Cover A végső titok
José Rodrigues dos Santos
Kossuth Kiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
420

Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd

Elég hátborzongató a következő könyv borítója és a címe is, valójában pont ezért is kezdtem neki olvasni. Mivel krimiként volt reklámozva, ezért úgy gondoltam nekem is fog tetszeni. Közel 800 oldalon át sikerült a könyv szerzőjének elnyerni tetszésemet és figyelmemet.

Nagyon jó a tempója a regénynek, végig feszültséggel teli. Zseniálisan van megírva, hiszen én annyi száz oldalon keresztül sem tudtam felderíteni a gyilkos ki voltát. Első ránézésre nagyon soknak tűnik ez a közel 800 oldal, de ha egyszer belemerül az ember a krimi világába, nehezen tudja abba hagyni.

A regény főhőse, Faith Corcoran, egy kétségbeesett és halára rémült pszichológusnő. Közel egy éve próbál zaklatójától megszabadulni, ezért úgy dönt, hogy a nagymamájától örökölt házba költözik. Csakhogy hamar kiderül, hogy ez a hely egyáltalán nem biztonságos, és a menedékhely kész rémfészekké alakul, miközben egy múltbéli esemény kísérti. Faith próbál ezen a helyen új életet kezdeni, de közben észre sem veszi mennyire közel került félelmeihez.

Faith történetével párhuzamosan egy bűnügyi szál is elindul. Deacon Novak nyomozó két eltűnt egyetemista lány után kezd el nyomozni. Nyomozása Faith-hez vezeti, kialakul köztük egy szerelmi szál, és a nyomozás eredménye összekapcsolódik Faith múltbéli történetével. Innentől kezdve lesz igazán érdekes és össze-vissza kuszált a történet.

„Közelebb, mint hinnéd” egy romantikus krimi, ha egyáltalán létezik ilyen műfaj. Karen Rose-nak mindenesetre sikerült nagyon érdekesen összefonnia ezt a két szálat.

Tömény a regény cselekménye, de hamar lehet haladni vele, mivel pörgős, csavaros és ötletes.

Első könyvem az írónőtől, de még szeretnék olvasni tőle. Olyan ügyesen és furfangosan fokozza a feszültséget a regényében, hogy az teljesen magával ragad. Van benne nyomozás, rejtély, titok, izgalom és szenvedély.

Tényleg téglaméretű a könyv, de ez senkit ne ijesszen el, mert megéri elolvasni ezt a rettentő fordulatos, izgalmas és romantikus krimit.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ez a baj a családtagokkal, gondolta. Pontosan tudják, hol rúgjanak bele az emberbe ahhoz, hogy a legnagyobb fájdalmat okozzák.

Közelebb, mint hinnéd Book Cover Közelebb, mint hinnéd
Karen Rose
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
787

Santa Montefiore: A Valentina utolsó útja

Santa Montefiore igazi mestere a romantikus regényeknek. Kellő mennyiségben használja a romantikus szálat, ötvözve a női sorsok alakulásával.

„A Valentina utolsó útja” romantikus családregény. Nagyon megnyerő a borítója és szórakoztató a könyv tartalma. Felnőtt meséhez hasonlít az egész regény, miközben idillikus képet fest Olaszországról, a szerelemről és egy különlegesen csodálatos nőről.

A regény cselekménye két idősíkon fut. A könyv jelenében, az 1970-es évek elején Alba-t ismerjük meg, aki Londoban él egy lakóhajón, amit apja, rég elhunyt édesanyjáról nevezett el. Alba, egy fiatal, temperamentumos lány, aki az élet élvezeteinek él. Édesanyját még csecsemőkorában elveszítette, ami Alba számára nagy ürességet hagyott maga után. Hiába van ott neki apja új felesége és féltestvérei, ő mégis kívülállónak érzi magát. Halott édesanyjának portréjának megtalálása, arra készteti, hogy elinduljon Olaszországba és felkeresse édesanyja családját. Utazásával azt reméli, hogy többet megtud gyökereiről és származásáról. Kalandosra és élvezetesre sikeredik ez az utazás, de ugyanakkor sok régi sérelem és elkövetett bűn kerül így napvilágra.

Párhuzamosan Alba nyomozósával, az 1940-es évekbe csöppenünk, ahol Alba édesapjának és édesanyjának találkozásának körülményeit ismerjük meg. Thomas és Valentina szerelmi története egyáltalán nem hétköznapi, tele van titkokkal, rejtélyekkel, csalással és árulással.

Az Amalfi partvidék idillikus tájain barangolva, Alba családi titkokra és bűncselekményekre bukkan, melyek egészen más megvilágításba állítják eddigi felfogását az életről és a szüleiről.

Utazása nem csak anyja múltjának titkait fedi fel, hanem Alba-t is elvezeti az igaz szerelemhez.

Nekem személy szerint jobban tetszettek azok a részek, amelyek az 1940-es éveket idézték fel. Thomas és Valentina idillikusnak tűnő szerelme, a háború borzalmai és egy szörnyű tragédia élvezetes olvasmánnyá tették ezeket a részeket.

Alba karakterével nagyon nem tudtam kibékülni, idegesítő és zavaró volt. Ezek a részek nem is voltak olyan dinamikusak, mint a múltbéli fejlemények.

Szórakoztató és kikapcsoló olvasmány Santa Montefiore regénye, tele bájos helyszínekkel, karakteres szereplőkkel és fordulatos eseményekkel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelem kényes ügy. Sokkal jobb írni róla, mint átélni.

A Valentina utolsó útja Book Cover A Valentina utolsó útja
Santa Montefiore
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
398