A sorozat előbbi kötetei már rég megszerettették velem a Funiculi Funicula kávézót, ahol olyan emberek fordulnak meg, akik valamilyen oknál fogva vissza szeretnének menni a múltba, hogy valamilyen tévedésüket vagy elszalasztott lehetőségüket rendbe hozzák.
Ez a negyedik kötet négy ilyen történetet foglal magába. Négy emberi sors, négy történet, amiben olyan embereket ismerünk meg, akik valamilyen veszteséget éltek át a múltban, ezért szeretnének visszamenni a múltba, hogy ha a jelenükön már nem is tudnak változtatni, akkor legalább a múlt mulasztásait helyrehozzák.
Erre tökéletes helyszín ez a különleges kávézó, amiben van egy szék, amire ha valaki ráül és betartja az időutazás szabályait, akkor néhány pillanat erejéig visszamehet a múltba.
A szabályok elég egyszerűek, de fontos betartani őket. Addig lehet a múltban tartózkodni, amíg ki nem hűl a kávé, nem lehet felállni a székről, nem lehet megváltoztatnia a jelent, csak olyannal lehet találkozni a múltban, aki már járt a kávézóban és csak akkor lehet leülni arra a bizonyos székre, mikor a rajta ülő nő kimegy a mosdóba.
Ebben a mágikus realizmusban olyan élettörténeteket ismerünk meg, amelyek a búcsúról, a veszteségről, a halálról, a megbánásról, a gyászról, a megbékélésről, az elengedésről, a szeretetről és a reményről szólnak.
Ez a kötet a Mielőtt a kávé kihűl negyedik kötete, de ez önmagában is olvasható és érthető, ugyanis semmilyen előismeretet nem követel meg olvasása.
Legfontosabb témája az időutazás, amit a könyv szerzője érzelemdúsan, meghatóan és elgondolkodtatóan tár olvasói elé.
A történetek szereplői mind nagyon rokonszenvesek és szimpatikusak, igazi hús-vér emberek, akik hétköznapi problémákkal és gondokkal küzdenek.
Bátorságra vall részükről az, hogy mernek visszamenni a múltba, szembenézni tévedéseikkel és mulasztásaikkal, még akkor is ha ez némi kockázatvállalással jár. Betartva a szigorú szabályokat, lehetőségük van arra, hogy visszajöjjenek a jelenbe és ezáltal ha nem is tudják már a jelenüket megváltoztatni, de legalább fejlődni és változni tudnak.
A kívánt változást nem a múltban fogják elérni, hanem a jelenben, és ez egy mély önismereti változás lesz, aminek célja az egyén fejlődése.
Egy férj, aki kómába esett feleségét siratja, egy kutyáját elveszített nő, egy apja nélkül maradt lány és egy fiatal menyasszony, aki vőlegénye nélkül maradt.
Négy különböző életút, amiben ugyanaz a fontos kérdés merül fel:
Ha visszautazhatnál a múltba, kivel szeretnél találkozni? Megtennéd-e egyáltalán? Visszamennél a múltba?
A történet szereplői meglépik ezt a lépést és az újratalálkozás során jönnek rá arra, hogy minden okkal történik, ha nem is tudjuk megváltoztatni a múltat és nincs arra hatásunk, hogy kinek mennyi idő adatott meg, megbecsülhetjük a jelen pillanatot és szeretteinket, mindaddig míg ez megadatik nekünk.
Egy szívmelengető könyv emlékeztet minket arra, hogy mi is az igazán fontos az életben és hogyan tudjuk a legtöbbet kihozni abból a véges időből, ami földi életünk során megadatik nekünk.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Sok keresztút van az életben. Minden megbánás egy pillanat műve, amire egyáltalán nem számítunk. Amikor a saját cselekedetünk váratlan eredményt hoz, elkezd gyötörni a lelkiismeret. Hiszen soha többé nem kezdhetjük újra.
Mielőtt elbúcsúzunk
Kossuth Kiadó
2024
Puhatáblás
252
Erdős Veronika
