Egy család összes drámája és traumája benne van ebben a könyvben, megmutatva azt mennyire káros hatása tud lenni az örökölt családmintáknak, amelyek akár több generáción keresztül is rombolnak.
Nagyon olvasmányos ez a könyv, annak ellenére, hogy témája nagyon komoly és nyomasztó. Egy diszfunkcionális család életébe kapunk betekintést ebben a könyvben, ahol anya, apa és fia, valamint a nagyapa története egy olyan drámát szül, ahol mindannyian sérülnek.
A család tagjai mind sérültek, mind olyan lelki sebeket hordoznak, amit akarva-akaratlanul továbbadnak a következő generációnak.
Ez a rendkívül különleges és formabontó könyv, olyan mint egy vallomás, mint egy bizonyságtétel arról, hogyan ne éljünk, milyen hibákat ne kövessünk el.
Generációról generációra öröklődnek ezek a rossz minták, amikről nem csak beszélni nehéz, hanem egyáltalán felismerni ezeket. Ennek a családnak a tagjai nem jutnak el odáig, hogy felismerjék az elkövetett hibákat, hanem hárítással és mentegetőzéssel próbálják a menthetetlent menteni.
Ez a feszültséggel teli családtörténetet egy hátramadt felnőtt fiúgyermek önismereti útját mutatja be. Az anya halála után, az immár felnőtt fiúgyermek magára marad a családi emlékekkel, valamint a feldolgozatlan családi örökséggel.
Négy különböző szemszögből, négy különböző hangon szólal meg az anya, az apa, a fiú és a nagyapa, az ő szemszögükből ismerjük meg ugyanazt a családot.
Nagyon sokszínű és mélyen megható ez a négy szólam, ez a négy hang, ami a generációs traumákról és a ki nem mondott szavak súlyos következményeiről szól.
A négy váltott szemszögnek köszönhetően dinamikussá és pörgőssé válik az egész családregény, amiben a család tagjai elbeszélnek egymás mellett, miközben mindannyiuknak ugyanaz a traumájuk. A szeretetéhség, a családon belüli erőszak, az elhallgatott titkok, az apró bűnök megmérgezik egy család tagjait.
Annyira ütős, mély értelmű és elgondolkodtató az a sok személyes vallomás, amit ez a család elmesél, hogy az olvasó akarva-akaratlanul is önmagára ismer. Őszinték, nyersek és szókimondóak ezek a vallomások, amelyek időben hol a jelenben, hol a múltban helyezkednek el.
Ez a legnagyobb erőssége a könyvnek, úgy mesél a traumáról és a generációs örökségről, hogy az hat az olvasóra.
Ezek a megfásult, agresszív, elhallgató minták több generáción keresztül áldozatokat szülnek. Ezek az emberi áldozatok végül sérült, introvertált és kiégett emberekké válnak.
Mélyen elgondolkodtat ez a történet, ahol szülők és nagyszülők múltbeli hibáiról és mulasztásairól lehet olvasni. Nagyszülők és szülők, akik megrekednek a gyermeki szinten és nem tudják úgy nevelni és szeretni gyerekeiket, hogy azokból majd boldog és kiegyensúlyozott felnőttek legyenek.
Számomra ez a rendkívül magas színvonalú olvasmány irodalmi szempontból nagyon élvezetes. A négy különböző szólam, az idősíkok váltakozása által feltárulkoznak a mélyben megbújó traumák, amik a végén egy olyan lélekölő és fojtogató légkört teremtenek, amiben mindannyian sérülnek.
Vallás, történelem, családi hagyományok és családi titkok tesznek tönkre életeket. Elmarad a kommunikáció, a megbeszélés és az őszinte felvállalás, így ennek a családnak a tagjai összezárva egy csatosüvegben savanyodnak meg és fonnyadnak el.
Egy olyan családtörténettel gazdagodhat az olvasó ezzel a kötettel, ami magáról az életről, az emberi lét sérülékenységéről és a generációs traumákról szól.
Életszagú és nagyon aktuális ez a könyv, ahol tűpontos és éles meglátással lehet olvasni arról, hol és hogyan romlik el minden egy diszfunkcionális családban.
Érdemes elolvasi ezt a mesterien felépített családregényt, ami mély lélektani elemzéseken keresztül a szeretetlenségről, a múlt hibáiról és családi titkokról mesél, amelyek több generáció sorsát is meghatározzák.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mennyivel elviselhetőbb lenne a csend, ha felejtés társulna hozzá. A felejtés lenne a fájdalomcsillapítóm.
Alkalomadtán
Pesti Kalligram
2022
Keménytábla, Védőborító
272
