visszaemlékezés

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk

A szépirodalmi kortárs irodalom kedvenc műfajom, azon belül pedig a 2. világháborúról szóló könyvek. „A mi holokausztunk” egy olyan könyv, amit csupán a címe miatt vettem meg, mert tudtam, hogy érdekel a téma. Amir Gutfreund szerintem valami egészen egyedit és különlegeset alkotott meg könyvében, ugyanis a holokausztot nem az elszenvedők, vagy a tettesek szemszögéből eleveníti meg, hanem két olyan gyermek szemléletén keresztül, akik mindeddig semmit sem tudtak a 2. világháború eme sötét korszakáról.

Két teljesen hétköznapi gyerek, Amir és Efi, próbálják megérteni környezetük furcsaságait és megfejteni azt, hogy mit is jelent az a szó, hogy „holokauszt”. Eleinte csak falakba és néma csendbe ütköznek, de egyszer csak elkezdenek mesélni a szülők, nagyszülők, szomszédok és ismerősök. Minden egyes elbeszélés egy újabb helyszínre viszi az olvasót, de mindegyik történetben közös az átélt szenvedés és reménytelenség.

Amir, a regény egyik elbeszélője, egyben a könyv szerzője is, a holokauszt utáni generáció egyik túlélője, aki csak annyit lát, hogy a nagyszülei generációja nagyon furcsán viselkedik, mintha egyre több lenne köztük az elmebeteg.

Ebből a meg nem értésből, az állandó elutasításból és találgatásból, jut el a két gyermek odáig, hogy kutakodni és érdeklődni kezdenek, nagyszüleik történetei, beszámolói és élményei után, amivel megfejthetik a holokausztot. Nagyon kreatív és trükkös technikákat alkalmaznak, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz és megértsék szüleik és nagyszüleik átélt traumáit.

Gyerekként a felnőttek nem tartják őket elég érettnek ahhoz, hogy megértsék a holokausztot, de a két gyermekből felnőtt lesz, és akkor döbbennek rá, hogy a sok elmesélt történet, könyvtári kutakodás és személyes élmény sem elegendő ahhoz, hogy ép ésszel fel tudják fogni azt, amin az előttük való generáció átment.

Megérteni mi, akik a holokauszt után születtünk, úgysem fogjuk sohasem, csak az segíthet ha ezek az emberek leírják, elmesélik, kibeszélik magukból mindazt amit a 2. világháború idején átéltek.

Sok megrázó és meghökkentő holokauszt történetet olvastam már, melyek mind nagy hatással voltak rám. Gutfreund könyve azért volt más ezektől a könyvektől, mert a sok felsorolt eseményt és történetet, amit a környezete szereplői elmesélnek, ő azt eleinte valamilyen könnyed, kicsit humoros stílusban adja elő, ahogy egy gyerek látja és átéli mindazt, amit lát és hall. De ezek a „viccesnek” tűnő történetek, súlyos drámákat rejtenek magukban, és a sok bolondnak vagy őrültnek vélt ember mögött, ott rejtőzködik a megélt tragédia, amit az író még felnőttként sem tud megemészteni.

És szerintem a regény pont ezt a kérdést teszi fel minden egyes olvasónak: Kívülállóként meg lehet-e érteni mindazt, ami akkor történt?

A könyv olvasása során sok érzelem ébred fel az olvasóban, a tehetetlenségtől egészen az empátiáig, tudván azt, hogy egy ilyen esemény szinte bármikor újra bekövetkezhet. Mert a holokausztot megváltoztatni, eltörölni már nem tudjuk, de vajon tanultunk e belőle?!

Én azért tartom nagyon jó könyvnek, mert a sok elmesélt történeten túl, rámutat olyan problémákra is, amik mai napig is aktuálisak, faji-, vallási- vagy nemzeti megkülönböztetésekre, melyek megoldásra várnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Pompásan működött a hallgatás ösztöne, ha valki olyan dolgokon ment át, mint ők.

A mi holokausztunk Book Cover A mi holokausztunk
Amir Gutfreund
Európa Könyvkiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
584

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Az utóbbi időben egyre több könyvet olvastam az iszlám témával kapcsolatban. Legtöbbjük önéletrajzi könyv, legtöbbször egy fiatal lány szájából hangzanak el a megbotránkoztató történetek, ezért sok a közös ezekben a könyvekben és elég nehéz valami újat mutatni.

Nudzsúd története se hoz valami igazán újat, inkább csak kiegészíti mindazt amit már eddig is olvastam az arab és iszlám kultúráról és vallásról, de mégis tetszett.

A könyv egy falusi tíz éves jemeni kislány történetét meséli el, akit tíz éves korában egy nála húsz évvel idősebb férfihoz adnak feleségül. Az idős férj lelkileg és testileg bántalmazza őt, mindaddig míg Nudzsúd el nem menekül a bíróságra és házasságának felbontását kérvényezi. Ez a gyermeklány, bátorságának és lelki erejének köszönhetően, szembe szál országa hagyományaival és törvényeivel, hogy férjétől elválva szabadon élhessen. Kitartása és bátorsága meghozza a gyümölcsöt, sikerül elválnia, példát mutatva a vele egykorú hasonló sorsú lányoknak.

Az ő esete és története nem merül feledésbe, hiszen bebizonyítja azt, hogy fiatal, arab lányként is vannak jogai, amiért ő a végsőkig harcol.

Nudzsúd Alinak sikerült az, ami a legtöbb arab országokban élő lánynak nem sikerül: kiemelkedni és kiszabadulni egy ősi hagyományok és férfiak által vezérelt világból. Nudzsúd nem egy áldozat, hanem egy hősnő, akinek története véget vethet a kényszerű hallgatásnak.

Én megdöbbentő, szívszorongató és felkavaró olvasmányként tudtam elkönyvelni. És ezt a hatást az érte el, hogy maga Nudzsúd, egyes szám első személyben meséli el a megbotránkoztató történetét. Még akkor is, ha az ő gyermeki gondolatai át lettek dolgozva, azért a keserűség és kétségbeesés mégis kiolvasható a sorok között. Lehet, hogy ő nem épp így fogalmazott volna, de ezeknek a szavaknak sikerült átadni Nudzsúd érzelmeit. Ezért hiteles a könyv, mert olyan stílusban van elmesélve, ahogy azt csak egy gyerek tudja, de mégis olyan mélyreható az üzenete, hogy az minden felnőttet megérint.

Ez nem egy dokumentumkönyv, a hangsúly nem a pontos antropológiai és politikai szakkifejezéseken van, hanem egy gyermek ellen elkövetett szexuális bántalmazáson. Ami sajnos nem csak az arab világban aktuális. És mivel soha nem volt aktuálisabb ez a téma, ezért nagyon fontosnak tartom az ilyen jellegű könyveket, mert csak úgy tudunk ezen változtatni, ha tudunk és olvasunk róla.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Milyen egyszerű boldognak lenni, ha jó emberek vesznek körül!

Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony Book Cover Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
Nudzsúd Ali - Delphine Minoui
Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft.
2013
Puhatáblás, Ragasztókötött
198

Jiří Weil: Élet csillaggal

Kedvenc témám és történelmi korszakom a 2.világháborúról szóló történetek és elmesélések. Talán eddigi olvasásaim során, ebben a témában olvastam a legtöbbet, és még mindig úgy érzem, hogy annyi jó könyv van még ebben a kategóriában amit még nem olvastam, hiszen minden egyes könyv elolvasása után egyre közelebbről ismerem meg az akkori társadalom, világ és emberek életét.

Első könyvemet olvastam el Jiří Weil-tól, de az biztos hogy nem az utolsót. Olyan szívhez szólóan és hátborzongatóan ír a szerző a holokausztról, hogy szó szerint szavak nélkül maradok. A könyv elolvasása után nem marad más csak a csend és a könyv utóhatása.

Josef Roubíček, a hatágú csillag hordozója, akinek életét ez a csillag teljesen megbélyegzi. Innentől kezdve már nem egy szabad ember, hiszen minden cselekedete előírások alapján történik. Az előírások még arra is vonatkoznak, hogy pontosan hol és hogyan kell hordani a zsidó csillagot. Josef próbálja megszokni ezt az új szabályokkal és szigorú előírásokkal teli életet, de közben végig életéért retteg. A jelvénye megkülönbözteti őt a többiektől, senki se szól már hozzá, egyedül járja Prága utcáit. Élete minden nap veszélyben forog, hiszen a deportálási listákra egyre több ember kerül fel.

Josef egy képzeletbeli világot alakít ki magának, melyben szerelmes leveleket ír a városból megszökött kedvesének. Leveleiben részletesen ír erről az új világról, valamint érzelmi világáról, ami már-már alig köti őt a valósághoz. Az életben való maradását ezek a levelek jelentik neki, ez által sikerül kapcsolatban maradnia a valósággal.

Jiří Weil nem a holokauszt borzalmait írja le könyvében, hanem a mindennapok banalitását és egyszerűségét. Olyan mindennapok ezek, melyek rettegéssel és várakozással vannak tele, miközben az ember foggal-körömmel ragaszkodik az életben maradásért. Josef ilyen körülmények között is próbál az utolsó reménysugárba kapaszkodni. Az ő túlélése nem is annyira fizikai dolgokon múlik, mint inkább a lelki dolgokon: a képzelt beszélgetések kedvesével és később a macskájával tartják benne a reményt.

Szerintem ez a könyv egy igazi remekmű. Egészen más szemszögből ismerjük meg a holokauszt borzalmait. Ebben a könyvben nem egy holokausztot túlélő válik hőssé, hanem egy egyszerű zsidó ember, aki szabadon is fogságban él, hiszen ő már a deportálások ideje alatt állandó megaláztatásban és hányattatásban él.

Ez egy halk és szomorú történet, mely akarva-akaratlanul is belopja magát az olvasó szívébe és mély nyomokat hagy maga után. Igazi remekmű!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A világ minden kincséért sem ismertük volna el, hogy az életünk fabatkát sem ér, mert a mi életünk volt, egyszeri és megismételhetetlen.

 

Élet csillaggal Book Cover Élet csillaggal
Jiří Weil
Park Kiadó Kft.
2015
Keménytábla, Védőborító
280

Margaret Atwood: Alias Grace

Margaret Atwood már ismerős volt számomra, miután már elolvastam tőle „A szolgálólány meséje” könyvet, mely kettős érzéseket hagyott maga után. Mégis megtetszett valami az írónő stílusában, ezért úgy gondoltam még egy könyvet elolvasok tőle. Hát nem mondhatom azt, hogy az írónő újabb könyve, könnyebb olvasmány lett volna mint az azelőtti. De legalább már tudtam mire számítsak.

A könyv története valós megtörtént eseményeken alapszik, és még tévésorozat is készült belőle.

Grace Markot, a könyv főszereplője, gyilkosság miatt van elítélve, ugyanis állítólag 1840-ben szeretőjével együtt, kegyetlenül végeztek munkaadójukkal és annak házvezetőnőjével. A Kanadába emigrált Grace úgy tűnik semmire nem emlékszik a történtekből. Védőügyvédje segítségével, aki Grace beteg elmeállapotára hivatkozik, sikerül elkerülnie a kötél általi halát, és megússza egy életfogytiglanra szóló ítélettel. A vélemények megosztódnak Grace esetével kapcsolatban: egyesek szerint egy őrült, elmebeteg nő, aki kegyetlen gyilkosságot követett el, mások szerint ő csak egy ártatlan lány, aki a körülmények áldozata lett. Grace felkelti egy fiatal orvos érdeklődését, aki elhatározza, hogy kideríti az igazságot a gyilkossággal kapcsolatban. Hetente leül beszélgetni a lánnyal, aki egyre több dolgot árul el magáról és a történtekről, de végig tagadja a gyilkosságra való emlékezését.

Nagyon érdekes a szerző írásstílusa. Először szembesít a már megtörtént tragikus cselekménnyel, és utána tárja fel az odavezető körülményeket, adott esetben Grace lelkivilágát. És az ő lelkivilágát végigkövetve, felmerül bennünk a folytonos kérdés: Vajon bűnös-e vagy sem? Ezt minden olvasó egyénileg döntheti el, hiszen csak arra tudunk alapozni amit Grace elmesél. De vajon a gondolatok csak ártatlan elmélkedések maradtak, vagy a gondolat eljutott-e a cselekedetig? Részletes lélektani vizsgálatot kellene elvégezzünk, ahhoz hogy megfejtsük Grace gondolatvilágát, emlékeit és cselekedeteinek valóságát. Sok mindenről lehet megrengeni Grace esete kapcsán: amnézia, személyiségzavar, színésznői képesség, emlékezetkiesés, erkölcs? Ezek mind súlyos fogalmak, melyeket a szerző helyenként sejtet, de a bűncselekmény megfejtését nagyban az olvasó képzeletére bízza.

Nekem személy szerint kicsit túl hosszúnak és részletgazdagnak tűnt a könyv, ezért úgy érzem egyelőre  eleget olvastam Margaret Atwood-tól. Nem vitatom, hogy különleges az írónő stílusa, sőt irodalmilag is egy remekmű, de számomra nem egy olyan olvasmány, amit többször elolvasnék.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) Éva igazi átka az volt, hogy el kellett viselnie Ádám ostobaságát, mert amint baj volt, Ádám nyomban Évára kente az egészet.

 

Alias Grace Book Cover Alias Grace
Margaret Atwood
Jelenkor Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
767

Kate Morton: Felszáll a köd

Kate Morton újabb könyvéről „Felszáll a köd” csakis pozitív gondolatokat tudok mesélni. Nekem nagyon tetszett a regényben elmesélt romantikus történet, krimi elemekkel. Izgalmas, több szálon futó történet, tele rejtéllyel és szerelemmel.

A történet az 1920-as évek nyarán kezdődik: egy angol udvarházban, egy fényűző ünnepség folyamán, a kert parkjában, a tóparton egy fiatal költő öngyilkos lesz. Ennek a tragikus eseménynek két tanúja van: Hannah és Emmeline Hartford, két testvér, akik a szörnyű esemény után megszakítják egymással a kapcsolatot.

Évekkel később, 1999 telén egy fiatal rendező, felfigyel a 20.század elején, öngyilkossá vált költő történetére, és meg akarja filmesíteni. Felkeresi az immár 98 éves Grace Bradleyt, az egykori Riverton udvarház szolgálóját, aki sok izgalmas és feszültséggel teli információt szolgáltat a fiatal rendezőnek.

Döbbenetes titkok, borzongató rejtélyek és lenyűgöző szerelmi történetek látnak napvilágot.

A több szálon futó esemény izgalmas, számomra egy örök kedvenc. Egyfelől megismerjük az idős Grace-t aki halála ágyáig megőrzött egy titkot és élete utolsó óráiban hajlandó megosztani titkát unokájával. Másfelől ott van a tizennégy éves Grace története, aki anyja révén kerül szolgálónak a Riverton udvarházba. És így ismeri meg a két testvér, Hannah és Emmeline Hartford, valamint a fiatal költő, Robbie történetét. Az első világháborút követő évek eseményeit, valamint a Riverton udvarház lakóit és történeteit Grace szemszögéből ismerjük meg.

Érdekes a regény szerkezete: előbb ismerjük meg az események következményeit, és csak utána kerül sor az ezt megelőző események és körülmények elmesélésére.

Nagyon jól felépített családregény ez: megismerjük az 1920-as évek társadalmi és történelmi Angliáját, az első világháború furcsa és törékeny korát, az akkori arisztokrácia hanyatlását, valamint a háborúból hazatért katonák traumáját.

Minden megvan ebben a regényben, ami által szerethetővé válik: angol nemesi életmód, háború, szerelem, családtörténet, visszaemlékezés. Akik szeretik a Downton Abbey-t, azoknak ez sem fog csalódást okozni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csak az firtatja a jövőt, aki a jelenben boldogtalan.

Felszáll a köd Book Cover Felszáll a köd
Kate Morton
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
2015
Puhatáblás, Ragasztókötött
598