Kissé szokatlannak tűnhet első látásra ennek a könyvnek az olvasása, ugyanis stílusa és hangulata kissé kesze-kusza. Vannak olyan részek benne, amelyek nagyon részletesen adják vissza Gitta családjának a történetét, ugyanakkor néhány helyen hiányosnak tűnik a történet, mert ott már csak felszínesen van egy-egy részlet megközelítve.
Nem minden része összefüggő vagy gördülékeny ennek a könyvnek, néha mintha túl felszínesnek tűnne a történetmesélés, és emiatt pont az érzelmek hiányoznak belőle.
Sajnos emiatt a könyv nem mindig tudja lekötni az olvasó figyelmét, annak ellenére, hogy nagyon érdekes a története.
Tartalmilag nagyon helyén van ez a könyv, de a felépítése és a kivitelezése, szerintem helyenként hiányos.
Ez a könyv is kőkemény őszinteséggel és nyitottsággal beszél a 2. világháborús borzalmakról, de ez a rész csak a könyv első felét teszi ki, a regény második felében már azon van a hangsúly, hogy Gitta és családtagjainak túlélői hogyan folytatták életüket a holokauszt után.
Gitta ebben az életrajzi könyvben nem csak saját életét meséli el, hanem részletesen kitér a többi családtagja életére is, akiknek sorsa ugyanúgy egybefonódik saját életével.
Nem túl hosszú ez a könyv, és nem is túl megterhelő, mert szerintem ebben a könyvben jóval kevesebb megterhelő háborús beszámoló van, mint esetleg a többi holokauasztról szóló könyvben.
Ennek ellenére, még így is egy elég megrázó képet kapunk Gitta szemein keresztül a 2. világháborúban átélt borzalmakról.
Gitta történetét olvasva, kronologikus sorrendben egy olyan családtörténetet lehet végígolvasni ebben a könyvben, ami amennyire szerteágazó, pont annyira egységes is. Mindannyian különböző életutakat járnak be, ugyanakkor a háborús borzalmak mélyen súlytják életüket.
Gitta hol lehangoltan, hol lelkesen és motiváltan, hol pedig múltja fényében meséli el történetét, amiben kevesebb az érzelem, de jóval több élettapasztalat jön át ezeken a történeteken keresztül.
Visszaemlékezések sorozata ez a könyv, ami egy olyan életutat ölel fel, amiben veszteségek, tragédiák és sérelmek sorozata gyűl össze, de ezen dolgok nem árnyékolják be a jelent vagy a jövőt, hanem erőt, kitartást és életszeretetet sugallnak.
Rövid, frappáns és lényegre törő történetek követik egymást ebben a könyvben, amelyek eleinte nagyon részletesek, de a könyv végén már nagyon felgyorsulnak az események és csak szösszenetek jönnek át Gitta családjának történetéből.
Ez a tényszerű életrajzi könyv nem annyira megterhelő, mint a többi holokausztról szóló könyv, mert kevesebb benne a háborús történet, sokkal több a családtörténet.
Bár érdekes a könyv története, mégsem tud nagyon mély érzelmeket kiváltani az olvasóból, mert tömörsége miatt, csak egy kis részletét látjuk ennek a történelmi korszaknak. Mivel túl sok szereplője van és Gitta minden családtagra elég részletesen kitér, ezért néha nehéz a rokoni szálakat követni.
Gitta története is ugyanolyan inspiráló és motiváló, mint bármelyik holokausztot túlélő története, de én ennél a könyvnél nem éreztem azt a fajta mélységet, mint a többi hasonló témájú könyvnél.
Talán ez annak tudható be, hogy nincs egy górcső alávett életút ebben a könyvben, hanem szerteágazó élettörténetek, amelyek nem túl részletesek, de épp elegendőek ahhoz, hogy az olvasó jobban belelásson a történelem eme sötét korszakába.
Vegyes érzelmeim ezzel a könyvvel kapcsolatban a könyv befejezése után sem múltak el. Hiányérzetem annak tudható be, hogy nem láttam bele mélyebben a szereplők lelki világába, ennek ellenére jó volt elolvasni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Elhatározásból vagyok itt, mert így döntöttem. Bárhova megyek is, örömmel teszem, otthon vagyok, mert magammal viszem magamat.
Gitta könyve
21. Század Kiadó
2021
Keménytábla, Védőborító
290
