Náray Tamás minden egyes könyve nálam valahogy mindig annyira betalál, hogy a könyv elolvasása után is még sok ideig bennen maradnak a könyv fontosabb gondolatai.
Bár eddig azért jóval terjedelmesebb könyveket olvastam a szerzőtől, ez a valamivel rövidebb hangvételű könyv is nagyon tetszett.
Ez nem egy regény, amiben egy történet köré épül fel a könyv cselekménye, hanem egyfajta elbeszélés, ami több különálló történetből áll.
Viszont hasonlóan Náray korábbi könyveihez, itt is olyan fontos társadalmi, politikai és etikai kérdések merülnek fel, amelyek mindenképp hatást gyakorolnak az olvasóra.
Az erkölcsi hitelesség és az emberi értékek itt is a legfontosabb helyen vannak. Minden egyes történet, ami egy-egy múltbeli visszaemlékezést idéz fel Náray gyerek-, kamasz- vagy fiatal felnőtt korából, magában hordozza a szerző egyéni hitvallását, politikai ás társadalmi nézeteit.
A mára már nagyon híres divattervező, festőművész és író ezúttal egy olyan könyvet alkotott meg, ami akár egyfajta memoárnak is megfelel, ugyanis a szerző legintimebb és legszemélyesebb gondolatait és élményeit adja vissza ez a kötet.
A könyv szókimondó, őszinte és helyenként brutál kemény mondanivalója ezúttal is jelen van. Emellett olyan személyek elevenednek meg ebben a történetben, akik valamilyen szinten meghatározóak voltak a szerző életében.
A legtöbb elbeszélés a szerző édesanyjának emlékét eleveníti fel, akitől Náray oly sokat tanult nyitottság, elfogadás és empátia terén.
Ezek a rövid, frappáns és lényegre törő elbeszélések a Náray család életébe adnak betekintést, emellett azonban egyfajta magyar társadalomkritika és korrajz is kirajzolódik a sorok között.
Náray éles és odamondó stílusa jelen van minden egyes történetben, ami ugyanúgy kihat szereplői megítélésére, mint a magyar politikai és társadalmi élet véleményezésére.
Ezek a történetek nem függnek össze, mindegyik akár külön-külön is olvasható, ugyanakkor mégis nagyon jól kiegészítik egymást.
Minden történetnek van egy csattanója, egy elgondolkodtató mondanivalója. Ezek az életbölcsességek és élettapasztalatok, amelyek a különböző történeteken keresztül megelevenednek, mind azt a célt szolgálják, hogy az olvasó kicsit jobban belelásson Náray személyes életébe, ugyanakkor saját magát és embertársait is empatikusabban és nyitotabban kezelje.
Ez a vallomás és visszaemlékezés emberségről, családi kötelékről, fiúi szeretetről és fontos emberi értékekről szól.
Ez az önéletrajzú ihletésű kötet minden egyes mondata az ember elevenébe vág, ugyanis tükröt tart az olvasó elé, számon kérve azt, hogy mennyire gyarlók, esendők és sebezhetőek vagyunk.
A könyv mondanivalója építő és motiváló, olyan életigazságokat tartalmaz, amelyek megfontolása és gyakorlatba ültetése, talán segít majd egy olyan világot felépíteni, amelyben nincs helye az ítélkezésnek, a megkülönböztetésnek és a rosszindulatnak.
Náray szemén keresztül, könyve által talán sikerülhet kritikusabban ránézni társadalmunkra és önmagunkra is.
Ez a több történetet egybefogkaló könyv, tele bölcsességekkel és egy nagyon aktuális korrajzzal, nagyon erősen hat az érzelmekre és az utolsó oldalakig egy lebilincselő olvasmány.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Anyám szerint a boldogság is elhatározás kérdése. Vannak emberek, akik elhatározzák, hogy a lehetőségeik között boldogok lesznek, és vannak olyanok, akik az irreális vágyaik által hajszolva olyan útra lépnek, ami csalódásokhoz vezet.
Anyám szerint
Libri Könykiadó Kft.
2022
Keménytábla, Védőborító
341
