Náray Tamás két önéletrajzi ihletésű kötete külön-külön is élvezetes, de így együtt látva és olvasva őket, egy olyan kerek egészet alkotnak, amiben a szavak, a gondolatok, az érzések és a mondanivalók sokkal nagyobb tartalommal bírnak, mint azt az olvasó elsőre gondolná.
Nagy tisztelettel és csodálattal olvasom Náray köteteit, mert mindegyik könyve valódi, igazi, életszagú és a szó legtisztább értelmében önazonos.
Ez a második önéletrajzi kötet megint olyan történeteket, életszösszeneteket, novellákat tartalmaz amelyek olyanok mint egy művészi alkotás. Első az ember csak valami homályos dolgot lát maga előtt. Aztán közelebbről megnézve, mert sokkal élesebbek a színek, a kontúrok, a formák és az árnyalatok. És aztán ha valaki igazán beleássa magát ebbe a kötetbe, akkor a sorok között ez a művészet életre kell. Zenél, szaval, dalol és üzen, mindazoknak akik lelkükben és elméjükben nyitottak arra, hogy az éles, néha nyers vagy odamondó szavak mögött olyan tartalmakra bukkanjanak, amelyeknek építő és szembesítő jellege is lehet.
Egy erős, tűpontos és éles tükröt tart elénk ez a könyv, megmutatva korunk gondolkodását, emberi viselkedését és egy olyan világot, amiben túl sok a felesleges és szükségtelen dolog.
Náray Tamás úgy szólal meg könyvében, hogy az egyszerre gondolkodtat el, érzékenyít el és közben mélyen megérint.
A két kötet, Anyám szerint és Apám szerint, méltó emléket állít Náray Tamás szülei előtt, amibe mi olvasók is betekinthetünk és néha már zavarba ejtően kísérhetünk végig egy olyan szülő-gyermek kapcsolatot amiben megvan az érzelmi biztonság, a választás szabadsága és a feltétel nélküli elfogadás.
Egy olyan világban, ahol nehéz eligazodni és nehéz olyan támpontokat találni, amelyek segítik az embert a fejlődésben, a változásban és a megújulásban, én rendkívül hasznosnak tartok egy ilyen könyvet, ami túl a személyes vallomásokon, túl a családi történeteken, túl a megfogalmazott szubjektív életigazságokon, olyan életmorzsákat tartalmaz, amelyek egyszerre szólnak mindenkihez és közben célzottan saját magunknak.
Mert egy olyan társadalomban, ahol egyre magasabb szinteket ölt a másoknak való megfelelés, a külsőség fontossága, a tartalom nélküli csomagolás, üdítő lehet egy olyan könyvet olvasni, ami hol szatirikus, hol ironikus hangnemben rámutat azokra a gócpontokra, ahol szükséges a változás és a fejlődés.
A könyv erős társadalomkritikája rámutat olyan problémákra, amikről nehezen beszélünk, amelyek fájdalmasak vagy épp szégyenletesek.
Náray Tamás kegyetlen őszinteséggel beszél ezekről a dolgokról, amelyek akarva-akaratlanul mindannyiunkat érintenek.
De túl minden olyan mondaton vagy megfogalmazáson, ami egyesek számára sértő vagy bántó lehet, ott rebeg a remény fénye, hogy még van esély a változásra, a felelősségvállalásra és a jobb életre.
Mert egy ilyen könyvnek csak akkor van értelme, ha minden olvasó önmagába nézve fel tudja ismerni azokat az elakadásokat, rossz beidegződéseket és örökölt mintákat, amiken önismerettel és önfejlesztéssel sokat lehet javítani.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mert nem az az erős, aki soha nem volt gyenge, hanem az, aki össze tudta szedni az erejét akkor is, amikor mozdulni alig bírt a gyengeségtől.
A nagy titok abban áll, hogy ha hétszer elestél, nyolcadszor is fel tudj állni.
Apám szerint
Libri Könykiadó
2024
Keménytábla, Védőborító
394
