A bártfai füvesasszony könyvsorozat második kötete egy olyan történelmi romantikus könyv, ami a reneszánsz Európáról szól, a 15. század világába repít el, ízelítőt adva arról, hogyan éltek, gondolkodtak és estek szerelembe az akkori emberek.
A második kötet méltó folytatása az elsőnek, ugyanazok a szimpatikus és szerethető szereplők újra felbukkannak, miközben történetük izgalmasan és kalandosan folytatódik.
Egy olyan korba repít el ez a könyv, ahol a babonának, a házi praktikáknak, az emberi leleményességnek nagy szerepe volt a mindennapokban.
A történet a Mátyás király váratlan halála utáni időszakot öleli fel. Bártfa, egy olyan helynek tűnik, ahol az emberek összefognak, ahol egymást segítik és köszönhetően ennek a közösségnek, mindannyian biztonságban érezhetik magukat. De amikor a várost több veszély is egyszerre fenyegeti, akkor még inkább szükség van az összefogásra és az emberi leleményességre.
Zsófia, a város füvesasszonya és egyben a könyv női főszereplője, gyógyító munkájával és fáradhatatlan segítőkészségével próbálja a város lakóit támogatni. Ő az, aki tudását továbbadja unokájának, Ancinak, aki innentől kezdve új felelősséget és új szerepeket kap.
Zsófia és Anci élete párhuzamosan zajlik egymás mellett, mindkettőjük élete tartogat váratlan fordulatokat és meglepetéseket. A szerelem mindkét nő életében központi témává válik, de életkoruknál és tapasztalatuknál fogva, különböző döntéseket hoznak meg.
Ők azok, akik folyamatosan fontos kérdések és válaszok között őrlődnek, miközben segítő munkájukkal próbálnak egy jobb, szebb és könnyebb jövőért harcolni.
Az ő életükön keresztül házasságról, szerelemről, szabadságról, gyógyításról és a család fontosságáról lehet olvasni.
Ebben a könyvben egy kisebb közösség mindennapjaiba kapunk betekintést, olyan egyszerű embereknek az életét kísérhetjük végig, akiknek egyetlen vágyuk az otthonuk biztonsága és a szeretteik boldogsága. Ők azok a csendes hétköznapi hősök, akik a történelem viharai és a nagyhatalmak uralkodása alatt próbálnak szerelembe esni, családot alapítani, dolgozni és jövőt biztosítani.
A könyvben egyértelműen a női sorsokon van a hangsúly, az ő jellemfejlődésük és egyéni útjuk az, ami igazán kiemelkedik. Ők azok, akik férjeik, apáik árnyékában próbálnak olyan változásokat előidézni, ami nem csak egyéni érdekeiket, de a közösség érdekeit is képviseli.
Zsófia és Anci, nagymama és unokája, két olyan karakter ebben a könyvben, akik semmitől és senkitől nem riadnak vissza. Gyógyító tudásukat és képességüket arra használják fel, hogy minél több emberen segítsenek és ezáltal idézzenek elő olyan változásokat, amelyek túl a babonán és a hagyományon, valódi eredménnyel szolgálnak.
Ez a kellemes hangulatú történelmi regény nemcsak egy szívmelengető történetet tár elénk, hanem egy olyan történelmi korba és helyszínre repít el, ahol az elmúlt évszázadok eseményei még mindig ott rezzennek a falak között, a levegőben, a szereplők mozdulataiban.
A szerző különös érzékenységgel és részletgazdagsággal festi meg azt a világot, ahol a hagyomány és a változás feszül egymásnak, és ahol a hétköznapi emberek küzdelmei mögött ott lüktet a történelem súlya is.
A regény ereje abban rejlik, ahogyan képes összeolvasztani a romantikát, a személyes drámát és a történelmi háttér hiteles ábrázolását. Mindezt finom nyelvezettel, lassú, de annál bensőségesebb tempóban meséli el.
A mellékszereplők is élnek és lélegeznek, mindenkinek van múltja, árnyalata, és ezáltal az egész történet szinte filmszerűen kel életre.
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a mélyebb lelki folyamatokat és azokat a történeteket, amelyekben a legnagyobb fordulatok csendesen, szinte észrevétlenül történnek meg – egy pillantásban, egy mondatban, vagy egy csendesen kimondott vallomásban.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Miért küzd az ember mindig azért, hogy a másikat, saját mását győzze le?
A gyepfehérítők titka
Jaffa Kiadó
2025
Kartonált
258
