Szeretem Paula Hawkins könyveit olvasni, de ez a kisregénye teljesen meglepett, és sajnos nem valami pozitív értelemben, ugyanis elolvasása után eléggé értetlenül állok a történet előtt.
Előszőr is ennél jóval terjedelmesebb Hawkins könyvekhez vagyok szokva, valamint sokkal részletesebb és izgalmasabb történetekhez.
Ez a kisregény csupán egy-két óra alatt könnyedén kiolvasható. Alig van néhány szereplője a történetnek, nincs felvezetése a kriminek, hanem egyből a cselekmény közepébe csöppen az olvasó.
Az a néhány szereplő, aki esetleg gynúsítottként feltűnik ebben a thriller-krimiben, nem valami részletesen van kidolgozva, alig tudunk meg valamit az ő életükről.
A könyv felénél kezd el egy csavar valamit javítani ezen az olvasásélményen, de aztán a könyv vége hirtelen véget vet ennek az izgalomfokozásnak.
Edie, Jake és Ryan a három fontos szereplője ennek a kisregénynek, akik gyerekkoruk óta elválaszthatatlan jóbarátok.
Edie, Jake feleség lesz évekkel később, de azért megmarad a jóbarátság hármójuk között. De mikor Jake hirtelen gy brutális gyilkosság áldozatává válik és ezért a bűncselekményért Ryant vádolják meg, Edie elkezd kételkedni mindabban, amit ő eddig valóságnak vélt.
Ebben az egyedüllétben és magányban Edie elkezdi újragondolni eddigi közös életüket Jake-kel, valamint a barátságukat Ryan-nel. De az elhagyatott házikóban feltűnik egy negyedik személy, akinek köze van a múlt alakulásához és a további bonyodalmak megoldásához.
Ez a titokzatos nő mindent feje tetejére állít a történetben és így nem csak a múlt, de a jelen titkai is napfényre kerülnek.
Nem igazán tudom hova tenni ezt a könyvet, mert számomra egy igazán jó thriller akkor izgalmas, ha részletesen és fokozatosan épül fel cselekménye, ha van benne nyomozás és több gyanúsított, valamint mindig egy új csavar, ami egy másik irányba tereli a könyv cselekményét.
Ez egy nagyon gyorsan olvasható, egyszerű és kiszámítható thriller-krimi, amiben a bosszúállás a központi téma. Nem sok minden történik a könyvben, csupán annyi, hogy van egy holttest, egy gyilkosság, de semmi konkrét nyomozás, sőt még csak igazi gyanúsítottak se.
Egyetlen pozitívuma a könyvnek, hogy rövidsége és tömörsége miatt, talán azokat is meg tudja szólítani, akik nem szívesen olvasnak terjedelmes könyveket, vagy kevés időt tudnak az olvasásra szánni.
Ez a kisregény ennek a célnak tökéletesen megfelel, mert gyorsan és könnyen olvastatja magát, nem igényel túl sok gondolkodást vagy elmélkedést, ezért egy-két órára ki lehet vele kapcsolódni.
Mivel terjedelmileg ez egy túl rövid könyv ahhoz, hogy a tipikus thriller jegyek megjelenjenek benne, mint a lelki folyamatok és a szereplők jellemábrázolása, ezért hagy némi hiányérzetet a könyv elolvasása.
A tengerparti ház titokzatos és hátborzongató hangulata nagyon jó háttere a thrillernek, sőt még a szereplői is eléggé titokzatosak, de hiányzik a thriller mélysége és a lendület belőle.
Jó az alaptörténet, de akkor lett volna igazán izgalmas, ha sokkal részletesebb és színesebb. Így sok minden átlagos és sablonos lett benne.
Az emberi kapcsolatok összetettsége, a gyerekkori traumák, az eltitkolt bűncselekmények és a szőnyeg alá sepert sérelmek most is jelen vannak ebben a könyvben, de túl röviden és lényegre törően ahhoz, hogy mindez élvezhető legyen.
Kedvenc idézetem a könyvből:
De óvatosnak kell lenni, a dagály gyorsan jön. És valahányszor vihar van, újabb és újabb sziklák omlanak le. Hamarosan belecsúszik a tengerbe ez az egész.
Vakfolt
21. Század Kiadó
2022
Puhatáblás
128
