Első könyvem amit Penny Vincenzi-től olvastam a „Boldog idők”. Krimire számítottam a könyv elején, de volt benne dráma és elég sok fordulatos esemény is.
Átlagos nyári napon indul a könyv cselekménye, egyből egy tragikus eseménnyel. Londontól nem messze, egy teherautó borzalmas balesetet okoz, melynek megannyi elszenvedője és áldozata lesz. Az áldozatok történetét sorban ismerjük meg, különböző szemszögből megvilágítva a baleset körülményeit. A nagy káosz közepén, megannyi sérülttel és tanúval, eme tragikus esemény több ember életét is megváltoztatja. Több szereplő története kerül előtérbe, mindannyiukban közös az elszenvedett baleset.
Egyfelől ott van egy orvos, aki próbál segíteni a sérülteken, de ugyanakkor azzal küzd, hogy elrejtse szeretőjét családja elől, aki vele együtt volt az autóbalesetben. Egy idős asszonyt megakadályoz a baleset abban, hogy újra találkozzon fiatalkori szerelmével. Egy fiatal férfi kapcsolata veszélybe kerül, aki épp arra készül, hogy feleségül vegye szerelmét. Több szereplő előéletet ismerjük meg, miközben tovább kísérhetjük életük alakulását a baleset után is.
A sok különböző történet között pedig ott lappang a kérdés: Ki az a rejtélyes szemtanú, aki látta a borzalmas tragédia végzetes pillanatait?
Nagyon szépen és könnyed stílusban van felépítve a regény. A különböző élettörténetek különállóak, de mégis kapcsolódnak egymáshoz valamilyen szinten. Van bennük kellő mennyiségű dráma és feszültség, izgalom és lendület.
Szórakoztat a regény, de ugyanakkor el is gondolkodtat. Az élet furfangos és kiszámíthatatlan eseményeit tárja fel, tragikus és drámai helyzetekkel, de örömteli és kellemes pillanatokkal is. Sok tragédia és dráma közepette is emlékezteti az embert a boldog időkről.
Kedvenc idézetem a könyvből:
És miféle gazember helyezi ezt a szeretetet, a lojalitás, a családi boldogság elé…?
Boldog idők
Alexandra Kiadó
2016
Keménytábla, Védőborító
576
