Nehezen tudok kiigazodni és véleményt formálni erről a könyvről, mert valami miatt nem tudott teljesen lekötni, sőt lelkes krimirajongóként úgy éreztem, nem eléggé izgalmas vagy csavaros ahhoz, hogy olvasóként lélegzet visszatartva várjam a könyv végét és az igazi csattanót.
Egyszerű, kedves és könnyed a könyv hangulata, annak ellenére, hogy egy krimiről van itt szó. Könnyen és hamar olvasható, bájos a története, de valami miatt nem éreztem vagy éltem át a könyv mélységét.
A könyv megnyerő humora és könnyed ironikus jellege sokat segít abban, hogy a könyv kellően ki tudjon kapcsolni és szórakoztatni. Emellett az is nagyon érdekes ebben a könyvben, hogy több történet is szorosan egymásba fonódik, így minden szereplő szinte saját történetét meséli el ebben a könyvben.
A kerettörténetet egy olyan nyugdíjasokból álló közösség adja meg, akik egy nyomozói klubbot indítanak el, annak érdekében, hogy lakóközösségükben kiderítsenek olyan bűncselekményeket, amelyek biztonságosnak tűnő lakóhelyükön történnek meg.
Ez a bizonyos csütörtöki nyomozóklub nyugdíjas férfiakból és nőkből áll, akik sajátos módszerekkel és egyéni megoldásokkal kezdenek el nyomozni.
Szerkezetileg olyan ez a könyv mint egy kirakó. Több kis részből áll össze, minden szereplő elmeséli élete történetét, közben pedig egy nyomozás is szerepet kap benne. A történetmesélés mellett, az egyik nyugdíjas nő naplóbejegyzéseit is olvashatjuk, ami gyakran roppant humoros és meghitt.
Ahogyan haladunk a regény cselekményével, lassan folydogálnak az események, valahogy mintha ez is igazodna a szereplők életéhez, akiknek időskori napjai vontatottan és kevés eseménnyel telnek.
De ezáltal jobban is belelátunk ennek a korosztálynak a gondolkodási- és lelki világába. Kevés pörgés vagy dinamika veszi őket körül, de mindezt humorral és egyfajta könnyed naivitással kárpótolják.
Sok szerep nem is igazán jut a rendőröknek, ugyanis ez a nyugdíjas klub mindent kiderít a bűncselekmény körül, és ami még ennél is fontosabb és érdekesebb ebben a krimiben, az a nyugdíjasok élete. Élettörténetük hol megható, hol humoros, de mindvégig nagyon autentikus.
Az tény és való, hogy ennél a könyvnél rá kell hangolódni erre a fajta lassúságra és főleg az angol humorra, de a szereplők karaktere annyira szerethető és szimpatikus, hogy már csak emiatt is visz magával a történet.
Helyenként kicsit kaotikus és nehezen követhető a regény cselekménye, mert sok benne a szereplő, meg sok mozaik darabból áll össze ezek története, de a regény végére minden szépen a helyére kerül és a csütörtöki nyomozóklub megoldja a bűntény körüli rejtélyeket.
Ez a több szálon futó krimi, váltakozó szemszögön keresztül egy olyan történettel ajándékoz meg, aminek nem is az izgalmas nyomozás vagy a sok rejtéllyel teli bűncselekmény a lényege, hanem azok a megható emberi sorsok, amelyek szeretetről, gondoskodásról, hűségről és barátságról szólnak.
Nem mondanám azt, hogy ez egy tipikus krimi, sokkal inkább egy életregény, ami az öregedésről, az elmúlásról és az élet örömeiről és nehézségeiről szól.
A szereplőkön keresztül olyan tragikomikus élethelyzetekkel találkozunk, amelyek nem csak mosolyt csalnak az arcunkra, de el is gondolkodtatnak azon, hogy mennyire mulandó minden, és mennyire fontos megélni a pillanatot azokkal, akiket szeretünk.
Kellemes és könnyed olvasmány, ami pont elegendő ahhoz, hogy az ember olvasás közben kikapcsoljon és csak úgy hagyja magát sodorni az eseményekkel.
Nem a krimiszál miatt lehet megkedvelni ezt a könyvet, hanem az emberi sorsok miatt, amelyek átlagos hétköznapi történetekről szólnak, olyan emberekről, akik helyenként egy-egy elgondolkodtató életbölcsességet fogalmaznak meg.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.
A csütörtöki nyomozóklub
Agave Könyvek Kiadó Kft.
2021
Keménytábla, Védőborító
368
