Meglepett ez a könyv, mert egy mesekönyvre számítottam, amit úgy gondoltam, hogy esténként együtt olvashatok a gyerekemmel. Mielőtt erre sok került volna, inkább én olvastam el egyedül a könyvet és alaposan leteszteltem.
És már az első mondatok után rájöttem, hogy ez a könyv talán nem is gyerekeknek szól, sokkal inkább felnőtteknek. Annyira elgondolkodtatott a könyv, hogy mivel csupán néhány kis oldalból áll, ezért különböző napokon és különböző hangulatomban olvastam el, hogy megpróbáljak minél többet megérteni belőle. És ahogy egyre jobban és jobban leülepedett a könyv, úgy jöttem rá arra, hogy erre a könyvre az én kisgyerekem még nem érett meg, de egy újabb felnőtt kezébe adtam, aki ugyanúgy mint én, teljesen a varázsa alá került.
És ekkor ötlött fel bennem az a gondolat, hogy ennek a könyvnek semmi köze a mesék világához, hanem ez egy brutálisan reális és élethű társadalmi helyzetet ír le, ami által én egyenesen egy önfejlesztő és önismereti könyvnek nevezném.
Nem hagyott nyugodni ez a gondolat és csak azon járt az eszem, hogy mennyire zseniális ötlet így megközelíteni a mai ember problémáit. Gyakran érzem azt, hogy túlbeszélünk és túlelemzünk már mindent életünk folyamán, és akkor jön egy ilyen kis könyvecske ami néhány ütős mondattal és bájos képpel, annyira egyértelművé teszi a dolgokat, hogy az ember csak fogja utána a fejét és arra döbben rá, hogy az élet milyen egyszerű és szép is lehet(ne) valójában.
Ennek a könyvecskének a főszereplője, Ralf, a kis tengerimalac, aki tele van kérdésekkel és félelmekkel, ez mégsem tántorítja el őt attól, hogy elinduljon és megtalálja a választ kérdéseire. Az úton nem csak ezeket a válaszokat találja meg, hanem rátalál igazi önmagára is és egy olyan egyetemes igazságra, ami halhatatlan és kortalan. Egy jó tanács elegendő lesz ahhoz, hogy Ralf legyőzze félelmeit és közben másoknak is segíteni tudjon.
És hogy miért tetszett ennyire ez a kis könyvecske? Ennek több oka is van, amit szeretnék kifejteni.
Elsősorban azért tetszett, mert felért egy spirituális utazással és egy önfejlesztő traininggel. Olvasás közben döbbentem rá (újra) arra, hogy milyen terápiás hatása van a meséknek. Számomra ez egy felfedező út volt, ami mese formájában rengeteget elárult önmagamról és a körülöttem lévő világról.
Olyan volt ez a mese mint egy lelki táplálék, aminek hatása bizony elég sok ideig érezhető.
Ralf, a kis tengerimalac története, életszerű és életszagú. Az ő szemein keresztül olyan megvilágításba kerül a világ működése, ami által én mint olvasó, érzem, értem és érlelem magamban a könyv üzenetét.
Azért tartom én ezt a kis könyvecskét egy önfejlesztő könyvnek, mert nem nyers és érthetetlen szakszavak által adja át üzenetét, hanem egy olyan kedves és bájos történeten keresztül, ami megmosolyogtat és elgondolkodtat. Ez a könyv bizony az emberi lélek mélyéig hatol, még akkor is ha ez első látásra nem annak tűnik. Kívül-belül táplál és gyógyít, miközben egy kicsit el is varászol.
Sikere és hatása pont abban rejlik, hogy tömören, velősen és lényegre törően adja át üzentét. Nincs ebben semmi giccs, mellébeszélés, tündérmese vagy hókusz-pókusz, csupán ügyesen és intelligensen leírt gondolatok és érzelmek. És ha mindez nem lenne már amúgy is nagyon hatásos, akkor ott vannak az illusztrációk, amelyek mindazt kifejezik, amiket gyakran lehetetlen szavakba önteni.
Nagyobb gyerekeknek mindenképp ajánlom ezt a könyvet, de elsősorban felnőtteknek ajánlanám, akik elég nyitottak egy olyan világnézetre, ahol a jóság és az egyszerűség, még mindig értékeknek számítanak. Az emberi lélek működésének egyik legérdekesebb változatát olvastam, amiből van mit tanulni.
Vidám, bájos és cuki ez a könyvecske, de senkit ne tévesszen meg a látszat, mert e mögött kemény üzenetek rejlenek. Bárcsak több felnőtt olvasna ilyen könyveket, mert akkor talán az emberség se ott tartana, ahol most tart. Nagy szükség van az ilyen jellegű olvasmányokra, amelyek visszaadják az embernek a hitét a jóban. Mert ez a mese nem csak szórakoztat, de gyógyít is. Minden benne van, ami valaha fontos volt és fontos lesz. Mindenki csak annyit fog tudni kiolvasni belőle, amennyit ő maga bele tesz. De talán minden újabb és újabb olvasásnál sikerül egyre többet és többet megérteni és elraktározni belőle.
Érdemes elolvasni, ami igazán fontos, az benne van!
Kedvenc idézetem a könyvből:
– Akkor én választhatom a győzelmet? Megtehetem? Egyáltalán megpróbálhatom? Igen!
Ralf
Üveghegy Kiadó
2019
Keménytábla
22
