Egy ilyen memoár elolvasása után, lehetetlen úgy letenni ezt a könyvet, hogy az ne gyakoroljon valamilyen hatást az emberre.
Ez az igaz történet alapján megírt könyv, egyfajta útlevél egy olyan élet rögös útjain, aminek minden egyes megállója tele van rengeteg tanítással és bölcs gondolattal.
Nagyon nehéz ez az olvasmány, életről és halálról olvasni nagyon megterhelő, ugyanakkor nagyon élethű és őszinte is.
Ez a könyv eleinte teljesen maga alá teper, lerombol és szavak nélkül hagy, utána pedig felemel, irányt mutat és új reménnyel tölt el.
Nem csak azért annyira különleges és egyedi ez a könyv, mert egy igaz, valós történetet mesél el, hanem azért is, mert olvasás szempontjából is nagyon izgalmas, pörgős és könnyen olvastatja magát.
Nincs ebben a könyvben semmi mellébeszélés, túlszépített valóság vagy túldíszített körmöndat, csupán egy olyan realista valóság, ami tele van rengeteg fájdalommal, nehézséggel és keserűséggel. De a könyv szerzője nem áll meg ennél a fájdalmas résznél, ez csak a könyv első felét teszi ki, ahol arról mesél, hogy alig huszonkettő évesen hogyan döntötte romokba életét egy daganatos betegség.
Suleika Jaouad felnőtt élete elején állt, mikor fiatal szerelmesen és frissen lediplomázva, azt a hírt kapta, hogy leukémiája van, és nagyon alacsonyak a túlélési esélyei.
Évekig kórházakban élt, megannyi fájdalmas kezelésen és bevatkozáson esett túl, közben pedig folyamatosan írt erről az élményről és tapasztalatról.
Egyetlen célja a túlélés volt. De hogyan folytassa valaki az életét, egy ilyen szörnyű tapasztalat után, ha úgy érzi mindenét elvette az élet és ő mostmár nem azért küzd, hogy életben maradjon, hanem hogy újra megtanuljon élni.
Erről az újratanulásról szól a könyv második fele, arról a száznapos utazásról, aminek célja az, hogy Suleika újra önmagára találjon. Ezen az identitás keresési úton, Suleika beutazza Amerikát, olyan ismeretlen emberekkel találkozik, akik szintén valamilyen daganatos betegséggel küzdenek.
Ez a kalandos, izgalmas és egyben megható utazás megannyi érzelemdús beszélgetést és felejthetetlen élményt ad át, a legfontosabb azonban az a felismerés, hogy mindannyian küzdünk valamivel életünk során, és gyakran túl vékony a határ az egészség és a betegség között.
A könyv szerzője egy olyan felejthetetlen krónikát, élménybeszámolót tár olvasói elé, aminek szívbemarkoló története megmutatja hogyan lehet kiutat találni a nehézségből, hogyan lehet küzdeni a végsőkig és hogyan lehet újrakezdeni.
Suleika memoárja egy igazi kincs, nem csak azoknak akik szeretnek olvasni, hanem mindenkinek, aki szeretne még többet kihozni életéből, mindazoknak akik testi vagy lelki betegségekkel küzdenek, és azoknak, akik csupán egy reménymorzsára vágynak a szürke hétköznapokban,
Csodálatos, felemelő és reményteli ez az olvasmány. Bár érzelmileg nagyon megterhelő, és néha szünetet is igényel olvasása, mégis példaértékű az, ahogyan Suleika farkasszemet néz a halállal és végül győztesen jön ki belőle.
Halálról veszteségről és fájdalomról írni és olvasni, sosem egyszerű. De ez a könyv megmutatja azt, hogy a bátorság, az optimizmus, az életigenlés és tettrekészség gyakran hegyeket is képes elmozdítani.
Suleika kíméletlen őszinteséggel és nyitottsággal mesél arról, hogy testileg-lelkileg mennyire megterhelő és emberpróbáló egy daganatos betegséggel megküzdeni. Lélektani szempontból is nagyon érdekes végigkísérni ezt a folyamatot, ami a totális megsemmisüléstől el egészen az újrakezdésig vezet el.
Suleika önreflexiója, magába való fordulása és identitás keresése megmutatja, hogy egy akkora trauma átélése örökre megváltoztatja az embert, innentől kezdve már mindig a régi és az új énje áll egymással harcban.
Két királyság határán élni nem könnyű, de a könyv szerzőjének sikerült túlélőként saját útját megtalálni és újra szeretni az életet.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mindig is egy olyan világban hittem, amelyben a szerelem mindent legyőz. Hittem, hogy a szerelem kárpótolhat minden szenvedésért és elviselhetővé teheti, sőt megszépítheti az élet kegyetlenségét.
Két királyság határán
Libri Könykiadó Kft.
2022
Füles, Kartonált
457
