Ehhez a könyvhöz erős elme és szív kell, mert annyira mellbevágó, nyers, realista és teljesen őszinte, hogy szerintem sok anyának fennakad majd a szeme, mikor ezeket a sorokat olvassa.
Egy rendkívül őszinte, kitárulkozó és bensőséges vallomás az egész kötet, amiben egy anya meséli el legféltettebb gondolatait és érzéseit gyereke megszületése után. Csakhogy ez az elbeszélés mentes minden cukormáztól és habos-babos babaillattól, ugyanis a kegyetlen valóságot adja vissza, ami sok anyára hirtelen és teljesen felkészületlenül tör rá, miután megszületik első gyermeke.
Az egész könyvre egy nyomott, melankolikus, már-már depresszív hangulat jellemző, ami egyáltalán nem mesterkélt, hanem maga a csúf valóság, amit egy olyan nő él át, aki egész életében teljesítménye és aktív élete által érezte magát fontosnak és értékesnek, aztán a gyerekvállalás után élete teljesen megváltozik. A korábbi pörgős, eseménydús életet felváltja a teherbeesés, utána a szülés és maga a gyermekágyas időszak, ami egy újdonsült anya számára egy teljes káosz.
A remélt és várt felemelő és határtalan boldogság teljes mértékben elmarad, helyére jön a gondoskodás és a készenlét végtelen spirálja. Miközben az újdonsült anya erő felett mindent megtesz azért, hogy életben tartsa gyermekét, saját identitásának elvesztésével küzd. Ebben az új szerepben semmi sem úgy alakul, ahogy azt az ember előre eltervezi, sőt mintha mindent egy kiszámíthatatlan felsőbb erő irányítana. Valójában ez a kiszámíthatatlanság a gyereknek tudható be, aki elbeszélőnk életét fenekestül felforgatja.
A legnagyobb mélység, magány és kétségbeesés közepette ez ez édesanya próbál minden életszikrába belekapaszkodni, miközben egyre inkább azt veszi észre magán, hogy kezd mindenkitől és mindentől elszigetelődni és elzárkózni.
Az őrület, a kimerültség, a realitásvesztés határán imbolyogva, jogosan merül fel a könyv elbeszélőjében a ki nem mondott kérdés: Vajon ezentúl mindig ilyen lesz az élete?
Ebben a keserű és reményvesztett élethelyzetben, ez az újdonsült édesanya számot vet múltjával, miközben megpróbálja önmagát újradefiniálni ebben az új szerepben és valóságban.
Szerintem ez egy rendkívül értékes könyv, ami kendőzetlen őszinteséggel mesél az anyaság és szülés élményeiről, amiben most inkább a negatív érzések és gondolatok kapnak helyet.
Talán jó lenne, ha ezt a könyvet nem csak nők, gyermeküket váró kismamák vagy már édesanyák olvasnák el, hanem férfiak is, akik így talán sokkal megértőbbek és empatikusabbak lehetnének gyermekük anyjával.
Az idősíkok váltakozásával még inkább érezhető az a fajta szorongás, ami már pánikhoz vezet, miközben elbeszélőnk a múltat siratja, a jelenét nem tudja megélni, a jövőtől pedig egyenesen retteg.
Egy érzelmi cunami az egész kötet, amiben a kilátástalanság, a kiszolgáltatottság és szorongás miatt valami elképesztő mélységbe tud kerülni egy újdonsült anya. A segítségkérés és a megfelelő szakmai segítségnyújtás már nem történik meg ebben a könyvben, de remélhetőleg a könyv elolvasása után minden érintett nő tud majd szakmai segítséget kérni.
Ez a könyv nem csak a szülés utáni depresszióról szól, ez annál jóval több és mélyebb. Itt jelen van egy anya, aki teljesen lecsupaszítja önmagát, felvállalja sötét gondolatait és érzéseit, hogy megmutassa, a magány, a kimerültség, az egyedüllét, a meg nem értettség nagyon sok újdonsült anyánál előfordul és emiatt nem érdemes ítélkezni magunk vagy mások felett.
Ez egy remek könyv, ami nem csak megérinti az embert, hanem feloldozza saját bűntudata és lelkiismeret-furdalása alól, majd gyógyulást és reményt ad, hogy ebből a mély gödörből is vissza lehet jönni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Senki nem figyelmezteti az embert, hogy az anyaságot nem lehet félretenni, és hogy is ne sokkolná az embert, mikor ráébred, hogy örökké tart?
Üvegház
Open Books
2023
Füles, Kartonált
237
Lázár Júlia
