Anglia

Sarah Perry: Az essexi kígyó

Ez a lassan folydogáló lírikus történet egészen különleges. A 19. századi Anglia korát és hangulatát idézi fel, a mesés tájakkal, az emberi kapcsolatok bonyolultságával és a részletekben rejtőző érdekességekkel.

Bár ez a könyv a viktoriánus kort idézi fel, azért a hangsúly valahogy mégsem a nagy emberi érzelmeken van, hanem a borús és melankolikus hangulaton, ami az egész könyvre rányomja a pecsétet. A csavaros történet elég szerteágazó ebben a könyvben, nem annyira kalandos, inkább bonyolult és kicsit misztikus.

Bennem jó érzést váltott ki ez a könyv, helyenként nagyon lekötötte a figyelmemet, de valahogy nem igazán tudtam ráhangolódni. Sok benne a mellékszál, ami helyenként felerősödik, de utána nyomtalanul és halkan lecseng, mintha értelme se lett volna. A nagybetűs ÉLET-ről szóló részek átjönnek ebben a könyvben, de számomra nem állt össze a teljes kép a regény elolvasása után se.

A regényt átszövő szerelmi szál tűnik a legérdekesebbnek ebben a könyvben, de mellette olyan sok minden történik még benne, hogy nehezen tudtam fókuszálni bármelyikre is. Minden egyes cselekménysorozat felkeltette a figyelmemet, de mivel egyiket se találtam igazán hangsúlyosnak, ezért nehéz volt összefüggést találni közöttük.

Kétségkívül van egy hangulata ennek a könyvnek, a stílusa, a megfogalmazások, a leírások, mind egészen különlegesek, de a katartikus élmény számomra elmaradt.

A két főszereplő, Cora és William közti kapcsolat tűnt a legérdekesebbnek ebben a regényben, ahol a barátság, a szerelem, a lelkitárs mélyen ötvözik egymást. Nem egy klasszikus szerelmi kapcsolat ez, hanem tele bonyodalmakkal és akadályokkal. Egészen különlegesen alakul az ő „tiltott” kapcsolatuk, de az is nagyon lényeges ebben a könyvben, hogy ez a kapcsolat milyen hatással van a többi szereplőre, akik ugyanúgy megélik saját drámájukat ebben a könyvben.

Ez az igazán értékes ebben a könyvben, az emberek közötti kapcsolat, a ki nem mondott és meg nem élt érzelmek. Valóság és misztikum áll szemben ebben a könyvben, érzelmek és gondolatok, ábrándozások és csalódások. A misztikus lény körüli fejtegetés az ami tettekre és cselekedetekre sarkallja a regény szereplőt, és ami egy olyan történetet szül, ami körül a hit és a valóság közti határvonal elmosódni látszik. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy csupán egy tévhit vagy egy egyszerű kitalált lény milyen hatással tud lenni az emberekre. A kígyó, ez a misztikus lény annyira magával ragadja a könyv szereplőit, hogy azok gyakran olyan dolgokat tesznek meg, amiket emberi ésszel meg nem tudnak magyarázni, mintha ez a kígyó csábítaná és a bűnre sarkallná őket.

A különböző életképek, amiket olvasóként végigkövettem, nagyon érdekesek, főleg a hit és a babona közti szöges ellentét. Elképesztő az, hogy egy lény, amit senki se látott valójában, hogyan tud hatni az emberek életére és érzelmeire. Mert ebben a könyvben nagyon összekuszálódnak az emberi kapcsolatok és érzelmek, a végén már alig lehet átlátni őket. És bár a misztikus lény valóssága nem bizonyosodik meg ebben a regényben, az emberi érzelmek bonyolultsága nagyon is sok szerepet kap benne. És mivel a könyv szereplői nem tudnak megbirkózni gyakran ellentétes és bonyolult érzelmeikkel, ezért a könnyebb utat választják, és belekapaszkodnak egy valósnak vélt szörnybe, ami legalább némi magyarázatot ad a történtekre. Ámítás, menekülés és önbecsapás az egész, de mégis élvezetes.

Jó volt ez a könyv, de valami miatt úgy érzem, nem teljes, mintha valami még hiányozna belőle. Hangulata és stílusa magával ragadott, ennek ellenére azonban nem váltotta be a fülszöveg alapján ígért váratlan fordulatokat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…a legragyogóbb elmék képesek egyszerre két ellentétes dolgot elgondolni.

Az essexi kígyó Book Cover Az essexi kígyó
Sarah Perry
21. Század Kiadó
2017
Keménytábla, Védőborító
432

Andrew Morton: Diana igaz története – saját szavaival

Második könyvem, amit Andrew Morton-tól olvasok, és sajnos még mindig nem tudtam megszeretni a szerző stílusát. Annak ellenére, hogy nagy előszeretettel olvasok el minden olyan könyvet, ami Diana életéről szól, ez a könyv semmiképp nem lett a kedvencem. Unalmasnak tartottam, nagyon sok volt benne a mellébeszélés, és rengeteg az ismétlődés. Amilyen izgalmas és kalandos volt Diana élete, a róla szóló könyv pont annyira lett lapos és érdektelen.

Nem olvastam a könyv első változatát ami 1992-ben jelent meg, viszont ez az újra feldolgozott kiadás szerintem egyáltalán nem lett egy szórakoztató vagy kikapcsoló olvasmány.

A könyv 3 nagy részből áll: az első Diana saját szavait adja vissza szerkesztett formában, a második rész ezeket az interjúkat használja fel a tényleges önéletrajz megírására, harmadik rész pedig a könyv megjelenése és halála közti időszakot fedi le.

Az első rész bevezetőnek megfelel, bár itt is nagyon sok a homályos információ és nagy ugrások vannak az események között. A második részt én személy szerint teljesen feleslegesnek tartom, mert tartalmában ugyanazt adja vissza mint az első rész, annyi eltéréssel, hogy itt nem első szám egyes személyben, hanem első szám harmadik személyben kerül elmesélésre Diana története.

Nekem a könyv utolsó része tűnt a legizgalmasabbnak, ami már a könyv megjelenésének utóhatásait és következményeit ecseteli. Ez a rész tényleg izgalmas, itt lehet érezni a legjobban azt a feszültséget, drámát és titokzatosságot, ami mindig is végig kísérte Diana életét.

Az igaz, hogy Diana története megrázó, de a könyv szerintem korántsem egyedülálló. Annak ellenére, hogy a könyv és a napvilágra került interjúk Dianaval nagy port kavartak, szerintem ezt nem igazán sikerült elég élethűn visszaadni és megírni.

Nem szoktam megnézni és nem szeretem a könyvek alapján készült filmeket, de ebben az esetben szerintem a filmes változat sokkal jobb lett, mint maga a könyv. Ennek az az oka, hogy Diana szavai helyett túl sok a mellékhang ami megszólal a könyvben, ettől csak még homályosabb lesz az ő története, ami amúgy sem egy egyszerű történet. Szerintem ez a könyv kaotikus és rendszertelen, sok benne a homály és feltételezés.

Vannak benne értékes és hitelesnek tűnő részek, de szerintem nehéz eldönteni, hogy mi az ami a valóságot adja vissza és mi az ami szerkesztett.

A könyv elolvasása után mindenképp más szemszögből és tágabb látókörből tudom megítélni Diana igaz történetét.

Azt mindenképp merésznek és bátornak tartom, hogy valaki mert ilyen nyíltan és őszintén beszélni a királyi család sötét titkairól, ami azóta teljes fordulatot vett, elég csak Vilmos és Harry herceg történetét végig olvasni.

Diana története mindenképp lenyűgöző és eredeti, felejthetetlen az utókor számára.

Nehezen tudom értékelni ezt a könyvet, mert mint életrajzi könyv szerintem túlgondolt és túl szerkesztett, mint életregény azonban nagyon is komplex.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindenki azt hiszi pompásan érzem magam, csak mert mosolygok. Persze nekik is könnyebb és kényelmesebb így.

Diana igaz története - saját szavaival Book Cover Diana igaz története - saját szavaival
Andrew Morton
Gabo Kiadó
2017
Puhatáblás
408

Diney Costeloe: Eldobott gyerekek

Egy újabb remekmű, egy zseniálisan jól megírt regény, imádtam minden egyes lapját. Az „Eldobott gyerekek” a 2. világháború utáni időt dolgozza fel, szívszorítóan őszintén és érzelemdúsan.

Témája nagyon emlékeztet egy másik könyvre, az “Elrabolt életek“-re, de ezt a könyvet még annál is jobban élveztem. Nem teljesen helyénvaló az, ha azt mondom, hogy élveztem ezt az olvasmányt, figyelembe véve a könyv nagyon komor és komoly témáját és hangulatát, de irodalmi szempontból szerintem ez tényleg nagyon jó könyv.

Szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek több száz oldalon mesélnek el egy történet, főleg ha ez a történet szórakoztatón, ízlésesen és különlegesen van előadva. Ennél a könyvnél észre se vettem a sok száz oldalt, mivel annyira olvastatta magát és annyira feszegette a határokat, hogy nehéz volt abba hagyni, mivel nem is annyira a történet, mint inkább a sok érzelem volt az ami magával ragadott.

Diney Costeloe lépésről lépésre építi fel a regény izgalmas cselekményét, de már az elején egyből belevág a történet fájdalmas részébe, amivel felkelti az olvasó érdeklődését.

A történet a 2. világháború után, az 1948-as Angliájában indul. Egy olyan országban, ahol a háborúnak még mindig lehet érezni keserű nyomait. Utcák és házak tűntek el a bombázások alatt, családok szakadtak szét, gyerekek maradtak árván, feleségek pedig özvegyen.

Rita és Rosie, alig kilenc és ötévesek, mikor özvegy édesanyjuk újra férjhez megy egy erőszakos és durva férfihoz. Ezáltal a két kislány élete örökre megváltozik. Eleinte nagyanyjukhoz kerülnek, aki gondozásába veszi a két kis unokát, de egy váratlan esemény, újból elszakítja a két testvért családjától.

Édesanyjuk új férje, ravaszságával és gonoszságával ráveszi a lányok anyját, hogy adja be őket egy intézménybe. Rita és Rosie így egy árvaházba kerülnek, ami életük legszörnyűbb élményévé válik.

Ez a szörnyű élmény egy másik színhelyen folytatódik, amikor az árvaház vezetősége, egy csapat árvát áttelepít Angliából Ausztráliába. Rita és Rosie, egy hajón utazik, a többi másik eldobott árvával, egy olyan országba ami örökre megpecsételi sorsukat.

Erős gyomor kell a könyv elolvasásához, hiszen borzalmas dolgok kerülnek elmesélésre. Szörnyülködéssel olvastam az árvaházi körülményeket, azt a brutalitást és embertelen bánásmódot, amit ott átéltek ezek az eldobott gyerekek. Teljesen kilátástalan és reménytelen a helyzetük, senkire sem számíthattak, csak önmagukra.

Számomra nagyon sok témát feszegetett ez a könyv.

Az egyik ilyen téma a háború borzalmas következményei, amelyek életeket, családokat és közösségeket romboltak le. Családok kerültek teljesen kiszolgáltatott és reménytelen helyzetbe, szinte semmilyen eséllyel az újrakezdéssel.

A másik téma az özvegy nők, édesanyák kilátástalan és korlátozott esélye a háború utáni élethez. Munka, férfi nélkül, szinte lehetetlen volt a mindennapi megélhetésük megteremtése.

Rita és Rosie édesanyja összeroskadt ennek terhe alatt, ezért lemondott gyerekeiről, bár ő úgy gondolta, ez csak egy átmeneti megoldás.

Ez pedig a könyv legégetőbb kérdéséhez vezet: Hogyan mondhat le egy anya a gyerekéről? Végig olvastam a könyvet, forgattam a kérdést jobbról balról, mégsem találtam rá magyarázatot. Mert szerintem erre nincs magyarázat, kifogás vagy elfogadható érv.

Anya és gyereke örökre összetartoznak. Ezt senki és semmi, soha nem kellene, hogy elválassza.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem az a legfontosabb, mit olvas az ember, hanem hogy mindig olvasson. Az olvasás lényege, hogy élvezzük, úgyhogy ha tetszik egy könyv, mélyedj csak el benne bátran.

Eldobott gyerekek Book Cover Eldobott gyerekek
Diney Costeloe
Alexandra Könyvesház Kft.
2018
Kartonált
576

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Mary Nichols: Két világ

„Két világ” egy újabb háborús könyv, romantikával megfűszerezve, amit Mary Nichols-tól olvastam. Az írónő ezúttal is kellemesen lepett meg. Számomra minden tőle olvasott könyv élvezetes és kikapcsolódó.

A regény főhőse, Louise Fairhurst, egy fiatal tanárnő, akit a 2. világháború idején, Lengyelország megszállása idején, kitelepítenek Londonból, egy kis vidéki falucskába. Nagy felelősség és feladat előtt áll, ugyanis nem egyedül érkezik a norfolki faluba, hanem több tanítványával együtt, akiket próbál megvédeni a háború pusztító erejétől. Louise nem csak nevelőként, hanem szülőként is helytáll és egy félelmetes helyzetből a legjobbat hozza ki. Lassan sikerül beilleszkednie, új barátokat szerez, a gyerekeknek is segít elhelyezkedni az új környezetben és megismerkedik egy lengyel pilótával. Két különböző világból jönnek, nagy a szakadék közöttük, mégis találkozásuk új változásokat hoz életükbe.

Nekem nagyon szimpatikus volt Louise karaktere, aki bár egy nagyon konzervatív és erőszakos családból származik, a háború ideje alatt erős és bátor hősként lép fel. Hamar rájön arra, hogy mindaz amit „bele neveltek” már nem aktuális, már nem a hagyomány és a szokás számít, hanem az életben való maradás. A regényben nem csak Louise és Jan két világát ismerhetjük meg, hanem a történelmi eseményeket, a lengyel belpolitikát és a hadműveleteket.

Mary Nichols regényében egyszerű, hétköznapi emberek küzdenek meg a háború nehézségeivel és nélkülözéseivel, miközben próbálnak emberségesek maradni.

Én eléggé elfogult vagyok az ilyen jellegű történetekkel szemben, amelyek nem a fronton játszódnak, mégis kiemelkedő és szívhez szóló eseményeket ábrázolnak. Ebben a regényben, a két főhős, Angliában és Lengyelországban élik meg a 2. világháború borzalmas éveit. Két világ áll köztük, közös bennük a boldogságért való harc és küzdelem.

Mivel ez egy romantikus könyv, ezért szerintem a történelmi események, valamint a szerelmi szálak egyensúlyban vannak. Megindító és szívszorító érzéseket kelt a háborús szörnyűségek és kínszenvedések olvasása, de ezt egyensúlyozza a romantikus történet, ami egy happy end-et kölcsönöz a könyvnek.

Ez a regény is azt mutatja meg, hogy a 2. világháború sok családot és életet tett tönkre, sokszor visszafordíthatatlan károkat és szenvedéseket okozva, az igazi emberi értékeket azonban nem tudta megsemmísíteni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Bizalom nélkül nem létezhet szeretet.

Két világ Book Cover Két világ
Mary Nichols
General Press Kiadó
2016
Füles, Kartonált
328

Santa Montefiore: A Valentina utolsó útja

Santa Montefiore igazi mestere a romantikus regényeknek. Kellő mennyiségben használja a romantikus szálat, ötvözve a női sorsok alakulásával.

„A Valentina utolsó útja” romantikus családregény. Nagyon megnyerő a borítója és szórakoztató a könyv tartalma. Felnőtt meséhez hasonlít az egész regény, miközben idillikus képet fest Olaszországról, a szerelemről és egy különlegesen csodálatos nőről.

A regény cselekménye két idősíkon fut. A könyv jelenében, az 1970-es évek elején Alba-t ismerjük meg, aki Londoban él egy lakóhajón, amit apja, rég elhunyt édesanyjáról nevezett el. Alba, egy fiatal, temperamentumos lány, aki az élet élvezeteinek él. Édesanyját még csecsemőkorában elveszítette, ami Alba számára nagy ürességet hagyott maga után. Hiába van ott neki apja új felesége és féltestvérei, ő mégis kívülállónak érzi magát. Halott édesanyjának portréjának megtalálása, arra készteti, hogy elinduljon Olaszországba és felkeresse édesanyja családját. Utazásával azt reméli, hogy többet megtud gyökereiről és származásáról. Kalandosra és élvezetesre sikeredik ez az utazás, de ugyanakkor sok régi sérelem és elkövetett bűn kerül így napvilágra.

Párhuzamosan Alba nyomozósával, az 1940-es évekbe csöppenünk, ahol Alba édesapjának és édesanyjának találkozásának körülményeit ismerjük meg. Thomas és Valentina szerelmi története egyáltalán nem hétköznapi, tele van titkokkal, rejtélyekkel, csalással és árulással.

Az Amalfi partvidék idillikus tájain barangolva, Alba családi titkokra és bűncselekményekre bukkan, melyek egészen más megvilágításba állítják eddigi felfogását az életről és a szüleiről.

Utazása nem csak anyja múltjának titkait fedi fel, hanem Alba-t is elvezeti az igaz szerelemhez.

Nekem személy szerint jobban tetszettek azok a részek, amelyek az 1940-es éveket idézték fel. Thomas és Valentina idillikusnak tűnő szerelme, a háború borzalmai és egy szörnyű tragédia élvezetes olvasmánnyá tették ezeket a részeket.

Alba karakterével nagyon nem tudtam kibékülni, idegesítő és zavaró volt. Ezek a részek nem is voltak olyan dinamikusak, mint a múltbéli fejlemények.

Szórakoztató és kikapcsoló olvasmány Santa Montefiore regénye, tele bájos helyszínekkel, karakteres szereplőkkel és fordulatos eseményekkel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelem kényes ügy. Sokkal jobb írni róla, mint átélni.

A Valentina utolsó útja Book Cover A Valentina utolsó útja
Santa Montefiore
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
398

Mary Nichols: Találkozunk még

A legkedveltebb irodalmi műfajom a szépirodalom, azon belül pedig a kortárs 2. világháborúról szóló könyvek. A 2. világháború idején játszódó regényeket, némi romantikus szállal, kifejezetten kedvelem.

Mary Nichols regényei pont ezt az élményt nyújtják nekem. A „Találkozunk még” című regény kellően romantikus és korhű, anélkül hogy túl sok lenne benne a romantika vagy a dráma. Nekem nagyon tetszett a 2. világháború sújtotta Anglia bemutatása, tele tragikus eseményekkel és drámai fordulatokkal.

A történet az 1940-es években indul, mikor is a légitámadás első napjaiban, Sheila Phipps, elveszíti szüleit és testvéreit. Ő életben marad, de nem tud megbékülni azzal a tudattal, hogy egyedül maradt és szeretteit elveszítette. Egyetlen reménye, hogy öccse, Charlie, talán mégis megmenekült és életben maradt. Árván maradva, özvegy nagynénjéhez kerül, aki ridegen és lekezelően bánik vele. Egyetlen vigasza, a nagynéni albérlője, egy nemesi származású lány, Lady Prudence, akivel szoros barátságot köt. Nem csak a barátság köti őket össze, hanem titkos munkahelyük, ahol kódfejtőként és futárként, a német üzeneteket és rejtjeleket próbálják megfejteni. A két lány mindennapja főleg a munkájuk körül forog, de azért jut némi idejük a szórakozásra és szerelemre is. Kiderül, hogy nem csak ők rejtenek titkokat, hanem Sheila nagynénje is, aki egy súlyos terhet hord múltjával kapcsolatban.

Ebben a regényben betekintést nyerünk a hadi szolgálatot teljesítők életébe, a kódfejtők mindennapjaiba és a háború borzalmas éveibe. Két átlagosnak tűnő lány, Sheila és Prue, szórakozásra és szerelemre vágynak, a háború azonban kemény döntések és feladatok elé állítja őket.

Sheila áll a regény középpontjában, ő az aki próbál megküzdeni bűntudatával, gyászával és lelkiismeretével. Prue-ban igazi barátnőre talál, és rájön arra, hogy azzal, hogy ő életben maradt, fontos küldetést és feladatot kapott az élettől.

Barátság, szerelem, család, hűség, bátorság és őszinteség; mindezek megtalálhatóak Mary Nichols regényében. A történelmi információk nem halványítják el a szerelmi szálakat, ugyanakkor nem is hatnak nyomasztóan az olvasóra.

Én nagyon szeretem Mary Nichols regényeit, ahol a romantika és a dráma mindig egyensúlyban van.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Néha rosszat kell cselekedni ahhoz, hogy jóra forduljanak a dolgok…

Találkozunk még Book Cover Találkozunk még
Mary Nichols
General Press Kiadó
2018
Füles, Kartonált
356

Veronica Henry: Álmaink otthona

„Álmaink otthona” számomra egy tipikusan nyaraláshoz való könyv, ami nem követel túl sok elmélkedést, bájos története magával ragad és ugyanakkor kikapcsolódó szórakozást tud nyújtani.

Az idillikus völgyben található Hunter’s Moon-t mindenki álmai otthonának tartja. Így vannak ezzel a ház jelenlegi tulajdonosai is, Sally és Alexander, akik egy családi nehézség miatt, arra kényszerülnek, hogy eladják hőn szeretett és imádott otthonukat. Belinda Baxter, a környék ingatlanügynöke is beleszeret az idillikus házba, miközben próbálja a lehető legjobb vevőt megtalálni. Nem is sejti, hogy ezáltal ő is befolyással lesz az idős házaspár életére, hiszen munkája során hamar megbarátkozik az otthonukat eladásra kínáló házaspárral. A magányos és visszahúzódó Belinda nem csak a ház értékesítésével és a megfelelő vevővel kell bajlódjon, hamar múltja feldolgozásával és jövője tervezgetésével is.

Az idős házaspárt hamar megkedveli, ugyanúgy mint azok fiát, Leot, aki egyáltalán nem örül annak, hogy szülei eladják családi fészküket. A Belindával való találkozása azonban Leo életében is új fordulatokat hoz, ami nagyban meghatározza majd a Hunter’s Moon sorsát is.

Veronica Henry regénye könnyed és bájos, a meseszép angliai vidéken játszódik. Meseszerűnek tűnik az egész történet, melyben van szenvedés és fájdalom, de a szerelem mindenek felett győzedelmeskedik.

A történet elmesélése több szemszögből valósul meg. Egy részről megismerjük az 1960-as évekbeli eseményeket, Sally és Alexander megismerkedésének körülményeit. Másik részről Belinda elmesélései alapján, az ő múltjáról is egy átláthatóbb összefoglalót olvashatunk. A két történet a jelenben találkozik, Belinda és Leo történetével, ami sajnos csak néhány rövid mondatban olvasható a könyv végén.

A könyv azonban egy igazán kellemes olvasmány, kedves történet, egyszerű stílusban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Eltöprengett, hogy milyen típusú anya a legjobb. Az őrült, gyönyörű, karrierista nő (…) vagy az olyan, mint az ő anyja: megbízható, kiszámítható, aki az összes idejét a konyhában tölti, köténnyel a derekán?

Vagy lehetséges, hogy az, aki egy kicsit ilyen is, olyan is?

Álmaink otthona Book Cover Álmaink otthona
Veronica Henry
General Press Kiadó
2018
Kartonált
360

Kate Morton: Az elfeledett kert

„Az elfeledett kert” nagy kedvencem, amúgy szinte mindegyik könyv, amit Kate Morton-tól olvastam.

Az események felvezetése nagyon izgalmas, tele titokkal, hazugsággal, csalással.

Meseszerű az egész történet: 1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón magára hagynak egy kislányt, aki egyedül érkezik meg az ausztrál kikötőbe. Csak egy kis bőrönd van nála, benne egy meséskönyvvel. Az ijedt és magányos kislányt örökbe fogadja a kikötőmester és felesége, és mint saját lányukat nevelik fel. A lány huszonegyedik születésnapján elmesélik neki megtalálásának történetét. A kislány, aki huszonegy évvel korábban névtelenül és egyedül érkezett meg, immár felnőttként elindul kideríteni múltját és igazi családját. Nell, a kétségbeesett és bizonytalan, felnőtt nő, elindul Cornwallba, a Blackhurst Udvarházba, hogy válaszokat találjon származására. Kutatása során, nyomára jut a Mountrachet család titkaira. Mivel Nell meghal, ezért a kutatást és nyomozást, unokája, Cassandra fejezi be. Cassandra Ausztráliából Angliába utaz, hogy megfejtse ki és miért tett fel egy árva kislányt arra a hajóra. Ezekkel a felfedezéssekkel összeáll a regény kirakós rejtvényének összes darabja.

Három szálon is fut a történet, három generációt ismerhetünk meg. A történet Angliában, az 1900-as években kezdődik a kis Eliza elmesélésével. A Mountrachet családot ismerjük meg, a különleges barátságot, ami az állandóan beteg kislány, Roze, és a családtól elszökött nagynéni elárvult lánya, Eliza, között szövődik.

A múltbeli főhősnő, Nell pedig végigvezet élete megpróbáltatásain és nehézségein, amikor is 1975-ben elindul felkutatni gyökereit.

A jelenbeni főhősnő, Nell unokája, Cassandra, egy több mint százéves titkot próbál megfejteni, ahhoz hogy kiderítse nagyanyja származásának titkait.

Nagyon izgalmas végig követni útjukat.

Csodás történet, varázslatos mesékkel és szerethető karakterekkel. Nagyon izgalmas a több szálon futó esemény, valamint a helyszínek és szereplők váltakozása. Tele van a regény, intrikákkal, rejtett titkokkal, szerelemmel és szenvedéssel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose feledd, hogy kellően erős akarattal még a gyengék is nagy erővel rendelkezhetnek.

Az elfeledett kert Book Cover Az elfeledett kert
Kate Morton
Könymolyképző Kiadó Kft.
2015
Puhatáblás, Ragasztókötött
622

Kate Morton: Felszáll a köd

Kate Morton újabb könyvéről „Felszáll a köd” csakis pozitív gondolatokat tudok mesélni. Nekem nagyon tetszett a regényben elmesélt romantikus történet, krimi elemekkel. Izgalmas, több szálon futó történet, tele rejtéllyel és szerelemmel.

A történet az 1920-as évek nyarán kezdődik: egy angol udvarházban, egy fényűző ünnepség folyamán, a kert parkjában, a tóparton egy fiatal költő öngyilkos lesz. Ennek a tragikus eseménynek két tanúja van: Hannah és Emmeline Hartford, két testvér, akik a szörnyű esemény után megszakítják egymással a kapcsolatot.

Évekkel később, 1999 telén egy fiatal rendező, felfigyel a 20.század elején, öngyilkossá vált költő történetére, és meg akarja filmesíteni. Felkeresi az immár 98 éves Grace Bradleyt, az egykori Riverton udvarház szolgálóját, aki sok izgalmas és feszültséggel teli információt szolgáltat a fiatal rendezőnek.

Döbbenetes titkok, borzongató rejtélyek és lenyűgöző szerelmi történetek látnak napvilágot.

A több szálon futó esemény izgalmas, számomra egy örök kedvenc. Egyfelől megismerjük az idős Grace-t aki halála ágyáig megőrzött egy titkot és élete utolsó óráiban hajlandó megosztani titkát unokájával. Másfelől ott van a tizennégy éves Grace története, aki anyja révén kerül szolgálónak a Riverton udvarházba. És így ismeri meg a két testvér, Hannah és Emmeline Hartford, valamint a fiatal költő, Robbie történetét. Az első világháborút követő évek eseményeit, valamint a Riverton udvarház lakóit és történeteit Grace szemszögéből ismerjük meg.

Érdekes a regény szerkezete: előbb ismerjük meg az események következményeit, és csak utána kerül sor az ezt megelőző események és körülmények elmesélésére.

Nagyon jól felépített családregény ez: megismerjük az 1920-as évek társadalmi és történelmi Angliáját, az első világháború furcsa és törékeny korát, az akkori arisztokrácia hanyatlását, valamint a háborúból hazatért katonák traumáját.

Minden megvan ebben a regényben, ami által szerethetővé válik: angol nemesi életmód, háború, szerelem, családtörténet, visszaemlékezés. Akik szeretik a Downton Abbey-t, azoknak ez sem fog csalódást okozni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csak az firtatja a jövőt, aki a jelenben boldogtalan.

Felszáll a köd Book Cover Felszáll a köd
Kate Morton
Könyvmolyképző Kiadó Kft.
2015
Puhatáblás, Ragasztókötött
598