fejlődéslélektan

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság

Könyvlistámról nem hiányozhat a gyermeknevelésről szóló könyv sem, ezúttal Vekerdy Tamás „Érzelmi biztonság” könyvét vettem kezembe. Nagyon jó döntés volt, főleg úgy, hogy eddig már kétszer olvastam el: első alkalommal mielőtt megszületett volna a gyerekem, másodjára már szülőként olvastam el. És mondanom sem kell, hogy minden alkalommal, más és más üzenet ragadta meg a figyelmemet.

Mindannyiunknak szükségünk van az érzelmi biztonságra, ez egy boldog gyerekkor elengedhetetlen tényezője. Ha ezt megtapasztaltuk, felnőttként ennek következményeit és hatásait érezzük, ha pedig nem tapasztaltuk meg, akkor ugyanúgy megérezzük hatásait.

Vekerdy Tamás ebben a könyvben, összegzi több előadása beszélgetéseit, mindezt szerkesztett formában. Olyan szülők, nagyszülők, gyerekek, tanítók gyereknevelési elveit hozza össze ebben a könyvben, akikkel előadásai során személyesen is találkozott.

Vekerdy Tamás üzenete tanulságos és mélyreható: csak az lehet sikeres és boldog felnőtt, aki teljes értékű gyerekkort élt meg. Akit hagytak és bátorítottak gyereknek lenni, akit testileg-lelkileg átöleltek, az tud majd felnőttként is érvényesülni és egy kiegyensúlyozott életet élni.

Számomra nagyon tanulságos és élvezetes volt a könyv olvasása, mert nagyon tetszett Vekerdy gyerekközpontú álláspontja. Nehéz a társadalmi elvárásokkal szembe menni és nem megtörni a nyomás alatt, azonban a hangsúly a gyerekek pozitív testi-lelki fejlődésén kell, hogy legyen.

Szerintem minden (leendő) szülő számára tanulságos és segítség lehet Vekerdy tanácsa a gyereknevelésről. Persze ehhez az is szükséges, hogy a szülő hajlandó legyen a fejlődésre, a változásra és nyitott legyen gyermeke világára. Itt nem csak a szülők nevelnek, hanem a gyerekek is nevelik szüleiket, amennyiben a szülő nyitott erre a lehetőségre. Sok bölcsességet, eszmét, értéket adhatunk meg gyerekeinknek, de ez mit sem ér, ha nincs mögötte az érzelmi biztonság. Ez egy alapvető emberi szükséglet, főleg gyerekeknél, és sok mindentől foszthatjuk meg gyerekeinket, ha ez elmarad a gyerekkorban. Bárcsak minden szülő elolvasná ezt a könyvet, talán így kevesebb boldogtalan és elveszett felnőtt élne köztünk. Szerintem!!!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Goethe írja, hogy ha aszerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.

Érzelmi biztonság Book Cover Érzelmi biztonság
Vekerdy Tamás
Kulcslyuk Kiadó Kft.
2013
Cérnafűzött, Keménytáblás
216