kalandregény

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

frances-mayes-napsutotte-toszkana

Úgy terveztem, hogy a „Napsütötte Toszkána” című könyvet egy napsütéses nyaraláson fogom elolvasni, de sajnos más könyvek megelőzték, ezért őszi bekuckózós délutánokon olvastam el, ami nem hogy elvett volna a könyv hangulatából, hanem még kellemesebbé tette az olvasmányt.

Kicsit meglepődtem az oldalak olvasása közben, mert nem erre számítottam. Imádom Olaszországot, az olasz ételeket, az olasz életstílust és az olasz tájakat, ezért is már jó előre tudtam, hogy kedvelni fogom a könyvet. Ez így is volt, de nekem kicsit hiányzott az igazi cselekmény a könyvből, mert ez végig „csak” egy élménybeszámoló volt.

Tetszett az, hogy a szerző saját élettapasztalatát és olasz életérzését adta vissza könyvében, de szerintem ez kicsit kaotikusra sikeredett, ugyanis nagyon éles a váltás a különböző témák között. Mivel konkrét cselekménye nincs a könyvnek, ezért akár szakácskönyv, útikönyv vagy dokumentumregény is lehetne.

Persze imádtam a hangulatát és teljesen bele tudtam magamat képzelni abba a környezetbe, de a kevesebb néha több elv szerint, itt is jobb lett volna egy kicsivel kevesebb élménybeszámoló, és valamivel több konkrét cselekmény.

Az amerikai írónő arról számol be könyvében, hogy megvásárol egy régi házat egy hozzátartozó olajfaligettel Toszkánában, ami életének egy új fejezetét szimbolizálja. Ezt az új életfejezetet meséli el a szerző nagyon részletesen és pontosan, sok érzelemmel, humorral és életkedvvel. A sok elbeszélés során betekintést nyerünk egy ház megvásárlásának a bonyodalmaiba, a felújítás nehézségeibe, a vidék múltjába, valamint a tipikus olasz dolce far nienté-be, vagyis az édes semmittevésbe. Több száz oldalon keresztül piaci bevásárlások, olasz receptek, baráti vacsorák és romantikus esték elevenednek fel a könyv lapjain.

Frances Mayes nagyon szépen és érzékien fogalmazza meg az olasz életstílust, úgy hogy közben magával ragadja az olvasó fantáziáját és hatással van az érzékszerveire is.

Én teljesen át tudtam magam adni ennek az érzésnek, éreztem a friss fűszernövények illatát, a gyümölcsök édes aromáját, az ételek ínycsiklandó ízét, valamint az olasz táj elbűvölő, hangulatos és csodaszép helyeit.

Én túl soknak találtam a részletes beszámolókat, ez helyenként nyomasztó és már-már unalmas is volt. Nagyon hullámzónak tartottam az egész könyvet, voltak olyan részek amelyekben teljesen el tudtam merülni, de olyan leírások is, amelyeket teljesen feleslegnek tartottam.

Talán önéletrajzi vagy gasztro regényként állja meg a legjobban a helyét ez a könyv. Én jobban örültem volna annak, ha többet megtudok az írónő magánéletéről, férjéről és gyerekéről, bármi ami kicsit személyesebb, és amitől, én mint olvasó, közelebb érzem magamhoz a könyvet.

Ami viszont nagyon is átjött ebből a könyvből az az életigenlés és a derűs jókedv. Minden egyes oldal áradozik erről az érzésről, amit legjobban az olaszok tudnak megélni, és amit nekünk is jó lenne megtanulni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ahol vagy, az vagy. Minél közelebb áll a szívedhez egy hely, minél mélyebben van benned, annál jobban összefonódik vele az identitásod, az egész lényed. Az ember sohasem véletlenszerűen választ ki egy helyet – a hely, amelyet választ magának, elárulja, mi az, amire valóban vágyik.

Napsütötte Toszkána Book Cover Napsütötte Toszkána
Frances Mayes
Tericum Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
373

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása

A könyv borítójából és címéből, arra következtettem, hogy egy vicces, humoros regényt fogok olvasni. Bár a könyv stílusa könnyed és szórakoztató, azért a sorok között elég komoly életbölcsesség és élettapasztalat olvasható ki belőle, csak sajnos nem igazán sikerült ezt izgalmasan átadni az olvasónak.

„Harold Fry valószínűtlen utazása” egyszerre kaland- és lélektani regény.

Harold Fry, a regény főhőse, egy egyszerű idős, magányos nyugdíjas, akinek napjai egyhangúan telnek, mindaddig míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, aki halálos ágyán van. Harold Fry egy rögtönzött levélben válaszol 20 éve nem látott barátnőjének, Queenienek, és elhatározza, hogy gyalog teszi meg a hozzá vezető több száz kilométert. Azzal a hittel és reménnyel indul el, hogy ameddig ő úton van, addig Queenie barátnője nem hal meg. Kalandokkal, emlékekkel, reménnyel és küzdelmekkel teli útja, végül elhozza Harold Frynak a megbékélést múltjával és veszteségeivel.

Ami engem nagyon megfogott ebben a könyvben az maga az út volt. Nevezhetnénk ezt zarándok útnak, elszámolásnak a halál előtt, vezeklésnek, vagy akár egy egyszerű kalandnak. Számomra nem azon volt a hangsúly, hogy mi mindenre emlékszik vissza Harold Fry ezen az utazáson, milyen események történnek vele, mire jön rá, mit tanul meg, hanem az, hogy milyen körülmények között történik mindez. Ugyanis egy igazán szélsőséges, kicsit sem könnyű és veszélytelen helyzetben, az ember hajlamos újragondolni és átértékelni dolgokat. Harold Fry kivonul a zajos, ingerrekkel teli világából, és elindul egy olyan útra, ami teljesen ismeretlen számára, tele van veszélyekkel és nem kevés kockázattal jár. Annyira hirtelen és gyorsan hozza meg ezt a döntést, hogy úgy tűnik, mintha menekülne valami elől, hiszen még feleségét is hátra hagyja. De amint egyre inkább magába fordul és kizárja a külső világot, sikerül neki elmerengeni az út szépségein és számot vetni múltjával.

A zarándok út mellett, ez egyfajta meditációval is felér, hiszen Harold Fry az élet nagy kérdésein kezd el merengeni és reflektálni. Ha csak a felszínt nézzük, akkor ez az egész nem szól másról, csak egy öreg ember szeszélyes kalandjáról, de ha jobban belevetjük magunkat, akkor hamar világossá válik, hogy egy idős ember csüggedéséről, magányáról, megbánásairól és elmulasztásairól szól az egész. Abban hisz és azt reméli, hogy egy ilyen út talán még jóvá teheti a múlt hibáit, talán még van lehetőség a feloldásra és megbékélésre.

Tetszett a sok leírás a könyvben, de mivel kevés cselekmény volt benne, ezért gyakran elkalandozott a figyelmem és nehezen tudtam beleélni magam. A szépen megfogalmazott gondolatok megmaradtak, de ezenkívül nem volt semmi kiemelkedő a könyvben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet egészen más, ha keresztülsétál rajta az ember.

Harold Fry valószínűtlen utazása Book Cover Harold Fry valószínűtlen utazása
Rachel Joyce
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
320

Sten Nadolny: A lassúság felfedezése

Nagy rajongója vagyok a szépirodalmi műveknek, hiszen oly sok különleges és egyedi remekműre bukkantam már ebben a kategóriában, ami nagyban befolyásolta eddigi olvasmányélményeimet.

A következő könyvről és szerzőről, bevallom őszintén, mindaddig míg valaki figyelmembe nem ajánlotta, nem is hallottam róla. És ha ez így maradt volna, nagyon sokat veszítettem volna, hiszen „A lassúság felfedezése” Sten Nadolny-tól, egy kiváló remekmű, mely mély nyomot hagyott bennem.

Szó szerint szavak nélkül maradtam miután elolvastam. Nem azért mert olyan megrendítő, fordulatos vagy eseménydús lenne a könyv története, hanem azért mert kiváló a stílusa, remek a felépítése és akarva-akaratlanul magába szippant az a lassúság ami már a könyv címében, és a könyv minden oldalán érzékelhető.

Zseniálisnak és bravúrosnak tartom azt, hogy ebben a rohanó, néha bolond, teljesen digitalizált világban, egy ilyen könyv olvasása közben minden lelassul. Nem a könyv cselekménye az ami magával ragad, hiszen nem is ezen van a hangsúly a regényben, hanem az idő és a dolgok lelassítása.

Soha nem olvastam még így egy könyvet, mint Nadolny könyvét. Ráérősen, lelassítva, odafigyelve minden részletre. Kiélveztem a mondatok stílusát, a szavak hatását, a sorok között elrejtett mondanivalót. Ez nem egy pörgős könyv, nem egy szórakoztató olvasmány, hanem egy igazi, komoly, irodalmi remekmű. Ezt a könyvet nem lehet csak úgy gyorsan átfutni, nem lehet részeket kihagyni belőle. Nehéz olvasmánynak tartottam, de valamiért nem tudtam letenni, mindig újabb és újabb részeket akartam elolvasni.

Röviden szeretném bemutatni a regény „cselekményét”, hiszen úgysem tudom visszaadni azt a hatást amit ez a könyv gyakorolt rám.

A regény egy valós történelmi személy, John Franklin életét dolgozza fel. John gyerekkori álma, hogy tengerész legyen, bár lassúsága, szaggatott beszéde, nehézkes járása miatt ez szinte lehetetlennek tűnik. A regény elején úgy tűnik mindenki félkegyelműnek tartja, mintha visszamaradt volna a fejlődésben. Ő azonban mit sem törődik mindezzel és hátrányából előnyt kovácsol. Jelentkezik a haditengerészethez, több csatában is részt vesz, harcol, tanul és szerelmes lesz. Rendkívüli adottságának köszönhetően mindent könnyen megtanul és megjegyez, odafigyel a részletekre és képes felülkerekedni a dolgokon. Több felfedezőútra is elindul, azért hogy valóra váltsa álmát és megtalálja az Északnyugati átjárót.

Sten Nadolny, John Franklin, a híres sarkkutató életpályáját mutatja be, fiktív regényi történetekkel, amelyek csak még többet adnak a kutató legendás életéhez és tengerészi szenvedélyéhez.

Igazi kaland- és fejlődésregény Sten Nadolny könyve, amelyben a lassúság egészen más értelmet és értelmezést kap. Sten Nadolny könyvét olvasva, az ember rájön, hogy a lassúság nem egy hátrány, nem egy betegség, amit a mai társadalom oly szívesen megcímkéz és megbélyegez, hanem egy erény, ami oly sok lehetőséget kínál. Hiszen semmi sem örök, csak a jelen pillanat, amelyet John Franklin oly természetesen és emberien megél, ami a mai embernek már szinte lehetetlennek tűnik. Mindezt úgy teszi, hogy közben körülötte harcok dúlnak, emberek vadul kapálóznak a műszaki haladás korában, ő pedig mindent, szinte lassított felvétel módban követ, figyel, elemez és megjegyez.

Zseniális dolog így írni könyvet az időről, a lassúság apró örömeiről és csodájáról.

Ennek a könyvnek az olvasására meg kell érni és nyitottnak kell lenni. Ez a könyv csak annyit tud adni minden olvasónak, amennyit az olvasó hajlandó maga is beleadni a könyvbe. Át kell élni és érezni a könyv hangulatát és életfilozófiáját, és akkor válik igazi, különleges és értékes olvasmánnyá „A lassúság felfedezése”. A könyv olvasása során az olvasó együtt indul el John Franklin-nal a felfedező utakra, és rájön, hogy úgy ahogy a felfedező kutatónak sem az út vége volt a cél, hanem maga az út, úgy az olvasónak is a könyv szelleme és az idő lelassítása az, ami fontossá és értékessé válik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Háromféle időpont van: a megfelelő, az elszalasztott és az elsietett.

A lassúság felfedezése Book Cover A lassúság felfedezése
Sten Nadolny
Fekete Sas Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
400

Marci Jefferson: Szerelem a korona árnyékában

Szeretek történelmi, kalandos és mozgalmas regényeket olvasni. Az a jó ezekben a könyvekben, hogy egyik szálon fut a történelmi háttér, egy másik szálon pedig általában egy kalandos, szerelmes történet bontakozik ki.

A regény főszereplője, Marie Mancini, aki édesanyja halála után, nagybátyja, a Mazarin bíboros gyámsága alá kerül. Mazarin bíboros vezeti be Marie-t és nővérét, Olympiát, XIV. Lajos intrikákkal teli udvarába. Mivel Mazarin a király minisztereként fontos politikai pozícióban állt, ezért felhasználta unokahúgait is, hogy ezáltal irányítani tudja a fiatal uralkodót. Egymás ellen fordította a nővéreket, becsalogatva őket a király ágyába, csakis azért, hogy saját önző céljait elérje.

Marie Mancini azonban megelégelte nagybátyja intrikáit és cselszövéseit, és ellene fordult. Annak ellenére, hogy már a Napkirály szerelmére és bizalmára sem támaszkodhatott, eldöntötte, hogy leleplezi a bíboros mesterkedéseit és megvédi családja hírnevét.

Nekem új volt Marie Mancini neve, jó volt egy újabb romantikus történelmi regényt olvasni, ami a 17. század Franciaországát és a Napkirályt mutatja be.

Marie Mancini karaktere igazán izgalmas és szerethető volt. Okos, szép és határozott volt, de egyedül kellett megbirkóznia céljaiért, hiszen a nagybátyja csak eszközként használta fel őt, nővérében pedig nem bízhatott. Mazarin bíboros is hitelesen volt ábrázolva, hiszen több történelmi forrás is igazolja, hogy kezdetben tényleg ő irányította a fiatal királyt, és ehhez még családját is felhasználta. A Napkirály karaktere kissé ellenszenves volt, túl befolyásolható és irányítható volt. Vele kapcsolatban kételyek merültek fel bennem. Hogyan válhatott ő a történelem oly jelentős uralkodójává, ha folyamatosan mások befolyása alatt állt?

Kicsit nehézkes volt megjegyezni a többi szereplő nevét és rangját, akik folyamatosan felbukkantak egy-egy történet erejéig. Érdekes volt az ezoterikus dolgok leírása, mint a csillag- és tenyérjóslás.

Számomra ez inkább volt egy romantikus kalandregény, mint egy történelmi regény. Sok volt benne a romantika, intrika, játszma és a könyv végén a kegyetlen valóság. Kétes számomra a könyv mögött álló történelmi hitelesség, ezért inkább romantikus történetként tekintek rá.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ambíciózus nőktől a gyenge férfiak fenyegetve érzik magukat.

Szerelem a korona árnyékában Book Cover Szerelem a korona árnyékában
Marci Jefferson
I.P.C. Könyvek Kft.
2016
Keménytábla, Védőborító
443