Rose Tremain: A kegyelem szigetei

Kezdetben nehezen igazodtam ki ezen a regényen, de ahogy haladtam vele, egyre inkább úgy éreztem, hogy el tudok merülni ebben a kalandos történetben. Minden megvan benne, amitől kedvelhető, csodálatos a borítója, érdekes a több szálon futó cselekmény, csodálatosak az irodalmi megfogalmazások.

A regény története folyamatosan fokozódik és egyre inkább bonyolódnak benne az események, kivéve a könyv végét, ami nagyon nyitottan ér véget. Olvasóként emiatt kissé hiányérzettel maradunk, mert így olyan mintha minden cselekmény és bonyodalom hiábavaló lett volna.

Ennek ellenére, szerintem nagyon élvezetes végigolvasni ezt a könyvet, ami engem elsősorban nem is cselekménye miatt fogott meg, hanem kellemes és csodás irodalmi nyelvezete miatt, ami azt hiszem minden lelkes olvasónak értéket jelent.

A történet a viktoriánus korban kezdődik, az 1865-ös években, ahol több szereplő életén keresztül kísérhetjük végig az akkori kor szellemiségét és szokásait.

A könyv főszereplője Jane, aki ápolónőként dolgozik orvos édesapja mellett. Fiatalsága és tehetsége ellenére, Jane úgy érzi, nehezen tud beilleszkedni az akkori kor társadalmába és keresi önmagát, és azt ahogyan nőként megvalósíthatja magát egy olyan korban, mikor a nők egyetlen szerepe és értéke a családban volt, feleségként és anyaként.

Jane saját úton indul el, szembemenve minden akkori társadalmi és erkölcsi elvárással, mindezt azért, hogy választ találjon kérdéseire és megtalálja boldogságát. Mindeközben élete, a regény többi szereplő életével összekapcsolódik.

Szerintem Jane története a legérdesebb ebben a regényben, ami azonban persze elválaszthatatlanul összekapcsolódik a többi mellékszereplő sorsával, ezáltal is alakítva Jane egyéni sorsát.

Jane-t, akárcsak a regény többi szereplőit, a saját életcélok elérése vezérli. Mindannyian azért küzdenek, hogy felülemelkedjenek és kitűnjenek egy olyan korban, amikor beleolvadni a nagy tömegbe volt az egyik legnagyobb erény.

Már csak emiatt is, egyszerre érdekes és izgalmas az, hogy egy viktoriánus korban játszódó regényben ennyire aktuális témák jelennek meg, mint a boldogság keresése, önmagunk megtalálása és megismerése, valamint egyéni női életút.

A viktoriánus korral ellentétben, itt nem egy engedelmes és csendes női szereplőt ismerhetünk meg, hanem egy kitartó és mindenre elszánt fiatal nőt, aki saját kezébe veszi élete alakulását. Ez a feminista vonal számomra nagyon élvezetesen mosódott össze ebben a regényben a viktoriánus kor jellegzetességeivel.

A több szálon futó eseményeknek köszönhetően, több helyszínre is elutazhatunk, kalandossá és izgalmassá téve ezt a hol romantikus, hol drámai történetet.

A lírai fogalmazások nagyon kiemelkednek ebben a regényben, amitől olvasmányos és hangulatos ez a könyv. Kalandos és sokszínű ez a regény, nagyon sok minden történik benne, ami felér egy időutazással, ahol több szálon is megismerkedünk érdekes és izgalmas karakterekkel.

Egyértelműen a különböző női sorsok bemutatása a legérdekesebb ebben a regényben, ugyanis minden bemutatott női szereplő, cselekedetében és gondolkodásában eltér az akkori társadalmi normáktól, sőt mindent áthágva, saját célok elérése vezérli őket.

A férfi-női kapcsolatok is legalább ugyanolyan érdekesek ebben a regényben. Bár a nők egy férfiak uralta korban, alárendeltjei férfi társaiknak, mégis sikerül nekik túljárni a férfiak eszén, és olyan megoldásokat találni, amivel boldogulni tudnak.

De legyen szó férfiről vagy nőről, mindannyiukat saját érzelmeik vezérlik, amelyek gyakran a józan gondolkodást is felülírják, ami miatt cselekedeteik gyakran drámai helyzetekbe keverik őket.

Akár fejlődésregényként is megállja a helyét ez a regény, ugyanis szereplői egy hosszú és akadályokkal teli utat járnak be, mindaddig míg elérik céljukat.

Ez a romantikus kalandregény elsősorban erős és határozott női karaktereivel tűnik ki. Érzelemdús, helyenként kissé melankolikus, lassan folydogáló elbeszélő stílusára rá kell hangolódni, de hangulata csak úgy viszi magával az olvasót.

Ez a szórakoztató és üdítően kellemes és bájos regény, kissé kilóg a viktoránus kor megszokott regényei közül, de pont emiatt szerethető, mert érdekfeszítő és kissé provokatív is.

Izgalmas a cselekménye, és pont annyi a mondanivalója, ami elegendő ahhoz, hogy elgondolkodjunk rajta, de ez ne váljon nyomasztóvá vagy megterhelővé.

Jó volt elolvasni ezt a könyvet, kellően kikapcsolt és szórakoztatott.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A varázslatot nem látjuk, csak érezzük.

A kegyelem szigetei Book Cover A kegyelem szigetei
Rose Tremain
21. Század Kiadó
2021
Keménytábla, Védőborító
429