lélektani

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

A könyv elolvasása után órákig nem tudtam egy másik könyvet a kezembe venni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy megszólalni se tudtam. Az eddig se volt számomra egy titok vagy meglepetés, hogy mennyire bátran, szókimondóan és érzékenyen tud Péterfy-Novák Éva írni. Na de ez a könyve abszolút minden elvárásomat felülmúlta, egyszerűen nem tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni mindazt, amit ez a könyv „tud”.

Egyszerre felkavaró, elgondolkodtató, érzékeny, szívbemarkoló és egyedi ebben a témában. Számomra teljesen elképesztő az a bátorság, elszántság és akaraterő, ami ahhoz vezette az írónőt, hogy megannyi áldozat helyett ő szólaljon meg könyvében. Szerintem már maga ez a tény is felbecsülhetetlen. Annyira tapintatosan, érzékenyen és gyöngéden nyúl ehhez a szexuális bántalmazás tabu témájához, hogy az olvasónak a lélegzete is eláll miközben könyvét olvassa. Én egy délutáni olvasás ideje alatt olvastam ki úgy, hogy addig fel sem álltam míg az utolsó mondatához nem értem. Zseniális és briliáns az, amit ez a könyv közvetít, elmesél és megértet. Olvasmányos és épp ezért letehetetlen, annak ellenére, hogy nehéz megemészteni és feldolgozni a könyvben olvasott történeteket.

Nem az a szörnyű ebben a könyvben, amiről olvas az ember, hanem maga a tény, mindazok a horribilis dolgok, amik a valóságban is megtörténtek emberekkel. Az, hogy ezt a könyvet igaz történetek ihlették, nagyon sokat hozzáad a könyv hitelességéhez. Sosem mertem eddig ilyen mélyen belegondolni abba, hogy az örökölt sorsok, a gyermekkori traumák és a családi titkok milyen romboló hatással lehetnek az emberi sorsokra.

Ez a könyv nem csak, hogy felnyitotta a szemeimet, de egy olyan nézőpontváltást adott, amitől már semmi sem egyértelműen fehér vagy fekete. Az, hogy a szégyen, a bűnösség, az abúzus, a szexuális bántalmazás és a pedofília mennyire súlyos és tabu témák, talán ezzel a könyvvel vált igazán valóssá.

Péterfy-Novák Éva könyve egy mestermű, amiről nehéz véleményt alkotni, mert szerintem minden benne van a könyvében. Az írónő annyira közel megy ehhez a témához, amennyire csak lehet, és úgy szólaltatja meg szereplőit, hogy azok hitelesek legyenek. Hatásos és szívbemarkoló az, ahogyan generációkon keresztül ugyanazok a traumák és hiányosságok tovább öröklődnek. Mindez nem fikció, hanem maga a nagy betűs ÉLET, ami tele van szörnyű dolgokkal, amikről a legtöbben nem is beszélnek. A bűn és a bűnösség kérdése súlyos téma ebben a könyvben, ugyanúgy ahogy a tettes és az áldozat szerepe gyakran összemosódik. Nincsenek egyértelmű bírálatok és ítéletek, mert nagyon vékony a határ a tettes és az áldozat szerepe között. A két szálon futó esemény pont ezt próbálja nem megértetni, mert a megérthetetlent nem lehet megérteni, csupán megmutatni és felfedni a bántalmazott és a bántalmazó ok-okozati viszonyait. Egy kisfiú, egy kislány, egy anya, egy nagyapa felváltva kerülnek tettes és áldozat szerepébe, és ilyenkor már nem csak az egyéni, hanem a kollektív bűn is megkérdőjelezhető. Mert ha csak az egyéni szemszöget nézi meg az ember, akkor mindegyik szereplő a saját igazságát éli meg, ami csak akkor érthető meg, ha valaki ugyanabba a helyzetbe kerül. Az, hogy a bántalmazás több szemszögből kerül megvilágításra ebben a könyvben, nem magyarázatként szolgál, csupán tényként. Mindenki másképp éli meg saját traumáit, ami egészen mélyen ki van fejtve ebben a könyvben.

Ki a tettes? Ki a bűnös? Ki a hibás? Ki fizet meg érte? Ki hozza helyre? Helyre lehet-e hozni? Ezek mind olyan kérdések, amiket az olvasó csak egyénileg tud megválaszolni.

Az tény, hogy a könyv minden egyes mondatában lehet érezni a sok évnyi alapos és precíz munkát, amit az írónő egy pszichológus segítségével véghez visz. Félelmetes és meghökkentő végigolvasni ezt a fájdalommal és szenvedéssel teli történetet, ugyanakkor szükséges. Képtelenség ezt a könyvet elfelejteni, mert egyedi és tényleg nagyon jól megírt és megszerkesztett. Annyira mélyen behatol az emberi lélektan sötét bugyraiba, hogy az valami hihetetlen. A hibás és sérült viselkedésminta megtanulása gyermekkorban súlyos következményekkel jár, amit ez a könyv fejt ki a legjobban.

Az tetszett benne, hogy az írónő nem foglalt álláspontot, nincs ítélkezés bántalmazó és bántalmazott fölött, mert ez egyszerűen lehetetlen is lenne ebben az esetben. Hogyan is lehetne ítéletet kimondani egy rossz és egy még rosszabb között? Nincs olyan, hogy bűnös és bűnösebb. A bűn az minden esetben bűn.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…az állatok még tudják, hogyan kell az utódokat gondozni. Mert az állatok ösztönből szeretnek. Az ember viszont már kezd elkorcsosulni, és érdek nélkül nem tud szeretni.

Apád előtt ne vetkőzz Book Cover Apád előtt ne vetkőzz
Péterfy-Novák Éva
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
213

Sarah Perry: Az essexi kígyó

Ez a lassan folydogáló lírikus történet egészen különleges. A 19. századi Anglia korát és hangulatát idézi fel, a mesés tájakkal, az emberi kapcsolatok bonyolultságával és a részletekben rejtőző érdekességekkel.

Bár ez a könyv a viktoriánus kort idézi fel, azért a hangsúly valahogy mégsem a nagy emberi érzelmeken van, hanem a borús és melankolikus hangulaton, ami az egész könyvre rányomja a pecsétet. A csavaros történet elég szerteágazó ebben a könyvben, nem annyira kalandos, inkább bonyolult és kicsit misztikus.

Bennem jó érzést váltott ki ez a könyv, helyenként nagyon lekötötte a figyelmemet, de valahogy nem igazán tudtam ráhangolódni. Sok benne a mellékszál, ami helyenként felerősödik, de utána nyomtalanul és halkan lecseng, mintha értelme se lett volna. A nagybetűs ÉLET-ről szóló részek átjönnek ebben a könyvben, de számomra nem állt össze a teljes kép a regény elolvasása után se.

A regényt átszövő szerelmi szál tűnik a legérdekesebbnek ebben a könyvben, de mellette olyan sok minden történik még benne, hogy nehezen tudtam fókuszálni bármelyikre is. Minden egyes cselekménysorozat felkeltette a figyelmemet, de mivel egyiket se találtam igazán hangsúlyosnak, ezért nehéz volt összefüggést találni közöttük.

Kétségkívül van egy hangulata ennek a könyvnek, a stílusa, a megfogalmazások, a leírások, mind egészen különlegesek, de a katartikus élmény számomra elmaradt.

A két főszereplő, Cora és William közti kapcsolat tűnt a legérdekesebbnek ebben a regényben, ahol a barátság, a szerelem, a lelkitárs mélyen ötvözik egymást. Nem egy klasszikus szerelmi kapcsolat ez, hanem tele bonyodalmakkal és akadályokkal. Egészen különlegesen alakul az ő „tiltott” kapcsolatuk, de az is nagyon lényeges ebben a könyvben, hogy ez a kapcsolat milyen hatással van a többi szereplőre, akik ugyanúgy megélik saját drámájukat ebben a könyvben.

Ez az igazán értékes ebben a könyvben, az emberek közötti kapcsolat, a ki nem mondott és meg nem élt érzelmek. Valóság és misztikum áll szemben ebben a könyvben, érzelmek és gondolatok, ábrándozások és csalódások. A misztikus lény körüli fejtegetés az ami tettekre és cselekedetekre sarkallja a regény szereplőt, és ami egy olyan történetet szül, ami körül a hit és a valóság közti határvonal elmosódni látszik. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy csupán egy tévhit vagy egy egyszerű kitalált lény milyen hatással tud lenni az emberekre. A kígyó, ez a misztikus lény annyira magával ragadja a könyv szereplőit, hogy azok gyakran olyan dolgokat tesznek meg, amiket emberi ésszel meg nem tudnak magyarázni, mintha ez a kígyó csábítaná és a bűnre sarkallná őket.

A különböző életképek, amiket olvasóként végigkövettem, nagyon érdekesek, főleg a hit és a babona közti szöges ellentét. Elképesztő az, hogy egy lény, amit senki se látott valójában, hogyan tud hatni az emberek életére és érzelmeire. Mert ebben a könyvben nagyon összekuszálódnak az emberi kapcsolatok és érzelmek, a végén már alig lehet átlátni őket. És bár a misztikus lény valóssága nem bizonyosodik meg ebben a regényben, az emberi érzelmek bonyolultsága nagyon is sok szerepet kap benne. És mivel a könyv szereplői nem tudnak megbirkózni gyakran ellentétes és bonyolult érzelmeikkel, ezért a könnyebb utat választják, és belekapaszkodnak egy valósnak vélt szörnybe, ami legalább némi magyarázatot ad a történtekre. Ámítás, menekülés és önbecsapás az egész, de mégis élvezetes.

Jó volt ez a könyv, de valami miatt úgy érzem, nem teljes, mintha valami még hiányozna belőle. Hangulata és stílusa magával ragadott, ennek ellenére azonban nem váltotta be a fülszöveg alapján ígért váratlan fordulatokat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…a legragyogóbb elmék képesek egyszerre két ellentétes dolgot elgondolni.

Az essexi kígyó Book Cover Az essexi kígyó
Sarah Perry
21. Század Kiadó
2017
Keménytábla, Védőborító
432

Steinbach Annamária: 3 nővér és 1 fiú

Bevallom nagyon meglepett ez a könyv, sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Krimiként és pszichothrillerként nagyon is megállja a helyét, izgalmas, érdekes és szórakoztató. Mivel ez a könyv is a bűnügyi műfajba tartozik, ezért a feszültség, izgalom, várakozás és a drámai hatások erősen jellemzik, amitől igazán szórakoztató olvasmánnyá válik. A veszélyhelyzetbe kerülő főhősnő itt is jelen van, valamint egy átlagos bűnöző, akiről senki sem gondolná, hogy egy gyilkos.

A regény főhőse egy félénk és visszahúzódó pszichológus, Emma, aki egyszerre próbál megküzdeni a múlt sérelmeivel, valamint saját démonjaival. Az ő személyisége áll a regény középpontjában, ami csak fokozatosan bontakozik ki az olvasó előtt, míg végül minden magyarázatra lel. Ő az áldozat, aki a pszichothriller középpontjában áll.

Érdekes, veszélyes és feszültséggel teli „kapcsolat” alakul ki az áldozat és elkövetője között, ami maga után von egy borzongós cselekménysorozatot. Mivel Emmát félelmei és sérelmei fogva tartják, ezért nehezen merészkedik ki a világba, és mikor ezt mégis megteszi, akkor valaki üldözni és fenyegetni kezdi. Innentől kezdve válik igazán érdekessé ez a krimi, amikor is a cselekmény szinte két részre oszlik. Egyfelől ott van Emma viaskodása, félelme, bizonytalansága, másfelől pedig a bűnöző rejtélyessége, titokzatossága és kegyetlensége. Mivel olvasóként folyamatos a találgatás az elkövető iránt, ezért egyfajta a krimire tipikusan jellemző feszültség keletkezik a tévesen megvádolt esetleges elkövető, és a tényleges bűnöző között. Nincs konkrét nyomozás a regényben, de szerintem ebben az esetben ez nem is hiányzik, mivel a szereplők első számú egyes személyben való elmesélése a történteknek, már elég hatásos.

Számomra az mindenképp megnyerő, hogy elmaradtak az erőszakos részek a könyvből, ennél sokkal nagyobb a hangsúly a lelki bántalmazáson és pszichikai terroron. Ezt a regényt nem a sok mozgás vagy cselekmény jellemzi, hanem az intenzív érzelmek, gondolatok, emlékek és élmények. Mivel a hangsúly a karakterek jellemábrázolásán van, ezért lélektanilag sokkal mélyebb, mint egy átlagos krimi. Maga a cselekmények helyszíne, a terek sokkal inkább korlátozottak és kevés a mozgalmas elem. Viszont annál intenzívebb a szereplők pszichológiai elemzése, amitől ez a regény annyira érdekes és szórakoztató.

És ez a kulcsa ennek a regénynek, részletesen és érthetően bemutatni az érintettek pszichés problémáit és zavarait. Pszichológiai szempontból ezek a részek nagyon érdekesek, mert élethű betekintést nyújtanak az emberi elme legeldugottabb érzelmeibe és gondolataiba, valamint annak sérülékenységébe és megbetegedésébe. Mivel nem magán a bűntényen, a fenyegetésen és üldözésen van a hangsúly ebben a regényben, ezért a tettek motivációs oka, valamint az elkövető pszichés állapota sokkal érdekesebbek.

Ebben az esetben, nem csak a tettes, hanem maga az áldozat is sérültek valamilyen szinten, ami megint csak azt igazolja, hogy a múlt fel nem dolgozott traumáinak súlyos következményei lehetnek a jelenben.

Pont ezért, én nem tudtam erre a könyvre, csak úgy tekinteni mint egy krimire vagy pszichothrillerre, hanem mint egyfajta pszichológiai, lélektani elemzésre is. Érdekes megfigyelni és megérteni azt, hogy milyen lelki-érzelmi-mentális hatások vagy kényszerek miatt lesz egy átlagos emberből egy bűnöző. De az áldozat szerepe se egyszerű, ugyanis az ő része rengeteget munkát megkövetel azért, hogy sikerüljön az áldozat szerepből kilépni és újból „normális” életet élni.

Ebben a krimiben gyakran összemosódik a jó és rossz közötti határvonal, pont azért is, mivel az emberi elme annyira összetett és bonyolult, hogy gyakran a jó szándék is tud rossz tetteket szülni. Érdekes ezen elmerengeni, hogy hol is a határ a jó és a rossz között, mi az ami még elfogadható és mi az, ami már bűntettnek számít. Ezt a krimit olvasva rengeteg ilyen jellegű kérdés merült fel bennem, de legfontosabbnak a gyerekkori traumák fel nem dolgozott, későbbi következményeiben láttam a nagy hangsúlyt. Az, hogy az egyén mögött ki és mi bújik meg, az gyakran láthatatlan marad mindaddig, míg egy súlyos tett be nem következik. Ebben az esetben a női pszichén van a nagy hangsúly, a védtelen és kiszolgáltatott nő, ami itt ugyanúgy az áldozatra és az elkövetőre is érvényes. A női karakterek erős ellentétben állnak egymással ebben a regényben, sérült lelki világuknak kibontakozása számos következményt sodor magával.

Hátborzongatóan jó és szórakoztatóan olvasmányos ez a krimi. Az emberi és pszichológiai vonal teszik igazán különlegessé, valamint az áldozat-elkövető közti feszült kapcsolat, ami azonnal beszippant és magával ragad. És mivel a könyv vége váratlanul és befejezetlenül ér véget, ezért csak sejteni lehet, hogy ennek a pszichothrillernek lesz még folytatása, ahol talán a többi nővér sorsáról is többet meg lehet majd tudni.

A krimi vagy thriller kedvelőknek mindenképp ajánlom ezt a könyvet, nem fognak benne csalódni, mivel ez egy jól kidolgozott, kellően izgalmas és magával ragadó történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Szerinte az írás művészet, amit az olvasó ajándékba kap.

3 nővér és 1 fiú Book Cover 3 nővér és 1 fiú
Steinbach Annamária
K.U.K. Kiadó
2019
Füles, Kartonált
312

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Trom Kata: Tér-Lélek-Tan

Első könyvem, amit a Zazie Books Kiadótól olvastam az „Ébredéseim” volt, Nagy Judittól, amit azóta is az egyik legjobb könyvnek tartok, egészen különleges és lélegzetelállító. Mivel ez a könyv annyira elvarázsolt, ezért újabb könyvet vettem a kezembe, ugyanúgy a Zazie Books Kiadótól, és ezúttal sem kellett csalódnom.

Trom Kata könyve egyszerre szórakoztat, elgondolkodtat, inspirál és tanít. A könyv címe „Tér-Lélek-Tan” egyszerre játékos, humoros, könnyed, laza, ugyanakkor mélyértelmű, filozófiai és lélektani.

Én személy szerint nagyon szeretem az ilyen méretű és stílusú könyveket, amelyeknél rögtön észre veszem azt a törődést, gondoskodást és kreativitást, ami a megalkotását, szerkesztését és kivitelezését illeti. Felüdülést és elmélyülést jelentett számomra ez a könyv, csak úgy faltam a sorait és olyan gyorsan haladtam vele, hogy a végén nehezen váltam meg tőle. Bármikor újra és újra olvasnám, mert minden életszakaszban újat tudna mondani és tanítani nekem ez a könyv. Ahogyan személyiségünk fejlődik, életünk változik, úgy a könyv is velünk együtt alakul át.

Egyszerre mesés, csodálatos, praktikus és pragmatikus ez a könyv.

Első ránézésre, azt gondolhatná az ember, hogy ez valamilyen lakberendezési könyv, ami száraz és személytelen tanácsokat ad otthonunk berendezéséhez. Talán még az is megfordulhatna valakinek a fejében, hogy ez valamilyen spirituális útmutató vagy személyiségfejlesztő könyv.

Azonban, ha valaki kezébe veszi ezt a könyvet, egyből megérzi azt a pozitív energiát, azt az örömteli életkedvet és a művészi harmóniát, ami ebből a könyvből árad.

Ez a könyv sokkal több mint „csak” egy lakberendezési könyv. Persze erről is szól, lakásunk különböző helyiségein vezet át a szerző, ezáltal is konkrét tanácsokat és tippeket adva. De ez csak egy útmutató.

A hangsúly a harmónián, az egyensúlyon, a beteljesülésen van, amit egy tér és annak tárgyai, lakói és kiegészítői alkotnak.

Csodálatos az a fogalom vagy meghatározás, amit Trom Kata gyakran használ könyvében: Tér-Lélek-Tan. Ha valaki igazán otthonosan szeretné érezni magát lakásában, akkor ahhoz nem elég csak a különböző bútorokra, tárgyakra, kiegészítőkre, stílusra figyelni, ehhez párosul a tér érzékeny és hangulatos megközelítése. Egy otthon berendezése sosem ér véget, ugyanis ez is állandó változásban van, ugyanúgy mint az ember. A különböző évszakok, életszakaszok, tapasztalatok és stílus preferenciák folyamatosan befolyásolják otthonaink berendezését, ezért velünk együtt otthonunk is változik, átalakul és fejlődik.

Trom Kata ezeket a változásokat és átalakulásokat nagyon jól szemlélteti könyvében, ugyanis több kultúrának a lakberendezési irányzatát állítja egymással párhuzamba, ezzel is szemléltetve azt, hogy földrajzi, kulturális, szociális tényezők nagy hatással lehetnek otthonaink kialakításában.

Egy lakás több mint egy tér, néhány fallal és szobával. Nem elég egy lakást csak vizuális szemszögből megközelíteni és csupán a szemünkre hagyatkozni. A különböző színek, textúrák és formák nagyon fontosak, de ezentúl minden térnek vagy egy fizikai síkon túlmutató hangulata és szellemisége. Ezt a hangulatot gyakran egy-egy kiegészítővel vagy tárggyal lehet elérni, de a lakásban lakók élménye, tapasztalata, érzése az, ami egy helyiségből igazi otthont varázsol. Olyan ez, mintha minden tárgynak, minden kiegészítőnek lelke is lenne, saját történettel és tapasztalattal.

Én személy szerint nagyon sok ihletet, inspirációt és útmutatást merítettem ebből a könyvből. Túl a lakberendezési tanácsokon és ötleteken, egyfajta önfejlesztésként is éltem meg ezt a könyvet. Más megvilágításba helyeztem ezáltal saját otthonomat, a kiegészítőkhöz való viszonyomat és a terek hangulatának fontosságát.

Nem hiába van az a mondás, hogy egy otthon sokat elárul az ott lakókról. Én még ennél is tovább mennék és azt mondanám, ha valakit igazán meg akarunk ismerni, akkor menjünk el az otthonába és egyből, szavak nélkül is, sokat megtudhatunk az illetőről.

Mély lélektani és bölcs önfejlesztő könyv ez, amit minden magára és környezetére igényes embernek el kellene olvasnia.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha a megfelelő dolgot csináljuk, és azt szeretettel, elmélyülve tesszük, a munka egyfajta ima lehet számunkra.

Tér-Lélek-Tan Book Cover Tér-Lélek-Tan
Trom Kata
Zazie Books Kft.
2018
Puhatáblás
216

Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok

Ha valaki egy igazán értelmes, minőségi és kitűnő olvasmányt keres, akkor a következő könyv mindenképp beletartozik ebbe a kategóriába. Ez nem egy könnyed és szórakoztató olvasmány, nagyon nehéz és tömény, lassan lehet vele haladni, de nagyon hatásos és rengeteg tanulnivaló van benne.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a könyv kifejezetten csak nőknek szól, de szerintem oly sok lélektani, emberi és pszichológiai elmélkednivaló van benne, hogy én ezt a könyvet bátran ajánlanám férfiaknak is. Ha nem is önmaguk fejlesztéséért, akkor legalább azért, hogy jobban belelássanak a női elme és lélek működésébe.

„A farkasokkal futó asszonyok” egy olyan felnőtt tanmese és lélektani könyv, ami tele van mesékkel, tanító jellegű és fejlődést előidéző mítoszokkal, amelyek mindig egy újabb női életszakaszba vezetnek be.

A könyv szerzője csodálatos módon bontja ki és elemzi ezeket a meséket, gyakran nagyon magas szintű tudományos szempontból, néha pedig egészen közeli emberi meglátásból. Ezekben a mesékben minden nő önmagára lel, hiszen minden nőben ott van az az ősi erő, ami emlékeztet minket igazi lényünkre. Ha sikerül leásni ezekbe a mélységekbe és megtaláljuk igazi lényünket, akkor rátalálunk szabadságunkra, kreativitásunkra, szenvedélyességünkre és nőiességünkre.

A civilizáció és az evolúció során elveszítettük igazi női lényünket, hiszen olyan szerepeket vállaltunk magunkra, amelyek által egyre jobban és jobban eltávolodtunk igazi belső lényünktől. De innen van kiút és újra rá lehet találni arra a „zabolátlan ősi erő”-re, ami igazi mozgatórugója minden női létnek és cselekedetnek. Clarissa Pinkola Estés briliáns könyve, egy olyan kitűnő útmutató, ami meséivel nem csak hogy elvarázsol és elbűvöl, de ugyanakkor tanít, segít és támogat egy olyan út megtalálásában, ami szabadulást jelenthet a félelemtől és a szorongástól.

Ebben a könyvben több évtizednyi kutatás és gyógyító gyakorlat van benne, ami népmeséken, tündérmeséken és mítoszokon keresztül, érzelmi sérelmeket gyógyít meg és kapcsolatot teremt legbelső női mivoltunkkal. Csodásak ezek a mesék, hiszen felébresztik bennünk a gyermeki mivoltunkat és igazán mélyértelmű mondanivalókat közvetítenek.

Minden mese, a női élet újabb és újabb szakaszaiba vezet be, aminek végső célja gyökereink megtalálása, szembenézés gyerekkori traumákkal, valamint elfojtott vágyakkal és álmokkal. Ezek a mesék terápiás jellegűek, nem minden mesében találunk önmagunkra, de minden nő rátalálhat egy-egy mesében önmagára, azokra a pontokra amelyek még feldolgozásra vagy elengedésre várnak, valamint azokra amelyek még fejlődés alatt vannak.

Nem véletlen és teljesen jogos a könyv sikere, hiszen igazán egyedi és kitűnő stílusban vezet be a nőiség őseredetének titkaiba és misztériumaiba. Annak ellenére, hogy a könyv nagyon tömény és nehéz olvasmány, mégis magával ragadó optimizmusa, valamint a szerző életbe vetett hite, ami minden egyes oldalon érezhető.

Ezt a könyvet csak a megfelelő időben, a megfelelő kitartással és elszántsággal lehet végig olvasni. Rengeteget tud adni, de azért némi egyéni hozzájárulást is követel. Nyitottságot, türelmet, kitartást és kellő akaratot a változásra és a fejlődésre. Ez a könyv segíthet megérteni önmagunkat, sérelmeinket és bánatainkat, vágyainkat és álmainkat, kudarcainkat és sikereinket, hiszen tele van olyan életreszóló gondolatokkal és bölcsességekkel, amelyek sosem avulnak el.

Szerintem ez egy kötelező olvasmány kellene, hogy legyen minden nőnek. Nem lehet egyből kiolvasni, jobb ha lassan halad vele az ember, időt hagyván a gondolatok leülepedésére, a reflektálásra és az elmélyülésre.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Minden nőnek joga van egy halleluját zengő kórushoz.

Farkasokkal futó asszonyok Book Cover Farkasokkal futó asszonyok
Clarissa Pinkola Estés
Édesvíz Kiadó
2018
531

Parinoush Saniee: A megbocsátás könyve

Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire a hatása alá fogok kerülni. Mély lélektani könyvnek és felnőtt tanmesének tartom. Ugyanakkor szülőként olvasva ezt a könyvet, akár gyereknevelési könyvként is megállja a helyét, hiszen nagyon sok pszichológiai és életmódbeli igazság van benne megfogalmazva.

Minél több idő telik el a könyv olvasása óta, annál jobban érlelődik bennem a könyv mondanivalója és mély üzenete.

Ez az első könyvem amit az iráni írónőtől olvasok, de biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon sokat hozzátett a könyv hangulatához és értékéhez az a dolog, hogy egy ilyen mély értelmű könyvet egy iráni nő írt meg, tudván azt, hogy milyen szerepet töltenek be a nők Iránban.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a könyvet, sokáig néztem a könyv borítóját, ami annyira megnyerő és szép. Csodálatosan ábrázolja a könyv borítója azt az ártatlan, tiszta lelkű és okos kisfiút, aki a könyv főszereplője.

A könyv cselekménye két szemszögből van elmesélve. Az egyik hang, az ötéves Saháb hangja, aki lázadásból nem beszél, így próbálja büntetni szüleit és azokat, akik ez miatt fogyatékosnak gondolják és kigúnyolják. A másik hang, Saháb édesanyjáé, aki férje és gyereke között próbál igazságot tenni, miközben nagyon szenved gyereke némasága, valamint férje nemtörődömsége miatt.

A kerettörténet által nem csak Saháb családját, rokonait és az iráni kisvárosi lakóközösséget ismerhetjük meg, hanem az iráni kultúrát, szokást és a családban betöltött szerepek fontosságát is.

Saháb, az ártatlan és naiv kisfiú, azért menekül a némaság világába, mert úgy érzi, hogy családja nem törődik vele, a felnőttek nem értik meg őt, a gyerekek pedig csak kigúnyolják és kihasználják. Egy fantáziavilágot alakít ki magát, benne két elképzelt kis baráttal, akik valójában lelki világának két különböző vetületét ábrázolják. Saháb, bátyja és kishúga mellett, nehezen tud érvényesülni, nem érti a felnőttek világát, és csak arra vágyik, hogy édesapja elfogadja őt olyannak, amilyen, és szeresse.

Egyszerre csodás és megdöbbentő végigkísérni Saháb lelki válságát, miközben a kisgyerekből egyszercsak felnőtt lesz, aki mindvégig egyedül magára számíthatott.

Az, hogy egy ötéves kisfiú a némaságot választja, valójában egy égbekiáltó lázadás, ellenkezés és segélyhívás. De a körülötte lévő felnőttek annyira elvannak a saját életük nehézségeivel és problémáival, hogy nincs idejük és energiájuk arra, hogy segítsenek ennek a gyereknek megérteni a világot és megadni neki azt a feltétel nélküli szeretetet, ami alapból minden gyereknek jár(na).

Fájdalmas, megható és szívszorító olvasni ennek az elveszett, magára hagyott és védtelen gyereknek a történetét, akire senki sem figyel fel, mindenki megbélyegzi őt fogyatékosnak, miközben benne egy okos, ügyes és jóhiszemű gyerek lakozik.

A kiszolgáltatott és védtelen gyerek mellett, az édesanya is jelentős meghatározója a regény cselekményének. Az ő helyzete se egyszerű, ugyanis álmait, vágyait, munkáját áldozza fel a család érdekében, mindazért hogy meglegyen a látszata annak, hogy ők egy boldog és harmonikus családban élnek. De az igazság az, hogy ő is szenved. Szenved férje nemtörődömsége, ridegsége és felülrendeltsége miatt. Iráni nőként nem sok joga van, számára az egyetlen beteljesülést az anyaság és a háztartás vezetése jelentheti.

Az édesapa karaktere a legtaszítóbb a regényben, akitől mindegyik családtag tart és fél. Az ő szemszögét nem is igazán ismerjük meg, hiszen ő nem szólal meg, csak a regény utolsó részében, egy pár rövid mondat erejéig. Családapaként úgy gondolja, hogy egyetlen feladata a család megélhetésének a biztosítása. Nem érti meg fiát, nem lát bele gyermeke lelkébe és nem tudja támogatni és segíteni feleségét. Nemcsak ötéves fia ellen vét, hanem egész családja ellen, mikor megvonja tőlük szeretetét, gondoskodását és idejét.

És ekkor tevődik fel a kérdés: Meg lehet-e bocsátani egy olyan gyermekkort, ami tele volt sérelmekkel, mulasztásokkal és bántalmazásokkal? Erre a kérdésre a regény utolsó mondatában kapunk választ.

Édesanyaként, nekem nagyon sokat adott ez a könyv. Megint rávilágított arra a tényre, hogy milyen törékeny és egyedi is a gyermekek ártatlan lelki világa és mennyire fontos erre kellőképpen odafigyelni. A regény olvasása közben újra és újra rádöbbentem arra, hogy milyen hatalmas felelősséggel is jár a gyereknevelés, milyen könnyen és hamar el lehet rontani dolgokat. De ha az ember időben észreveszi, mindig javíthat rajta, mert a gyerekek csodás világa mindig mindenre nyitott, ami szép és nemes.

Legfontosabb üzenete a könyvnek, hogy gyereket könyvből nem lehet nevelni, csak szívből és szeretettel. Egy gyereknek, mindössze csak ennyire van szüksége.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szavaknak ereje van. Ha a megfelelő kifejezéseket a megfelelő időben alkalmazod, mások csak úgy füstölögnek a méregtől, anélkül hogy bármilyen testi erőszakot alkalmaznál.

A megbocsátás könyve Book Cover A megbocsátás könyve
Parinoush Saniee
Tericum Kiadó Kft.
2016
Keménytábla, Védőborító
264

Mariana Leky: Amit csak a szívével lát az ember

Nagy falat volt a következő könyv elolvasása, ugyanis jó sok gondolkodnivalót adott nekem, mint olvasó. Még most sem tudom hova tenni ezt a könyvet, mert nagyon összezavart. Vagyis inkább úgy fogalmaznám meg, hogy hatással volt rám és elindított bennem valamit. És ezen a ponton jövök rá arra, hogy az igazán hatásos könyvek mindig hagynak bennem egy űrt miután elolvasom őket. Ezeknél a könyveknél soha nem kerek a történet, mindig befejezetlenül ér véget a könyv és még sok ideig ott lappang az olvasó agyában a könyv üzenete.

Első találkozásom volt az írónővel, eddig még soha nem olvastam könyvet Mariana Leky-től, annak ellenére, hogy ő jelenleg nagy sikernek örvend Németországban.

Az egyik német újság szerint, ez egy „csodálatos, okos, szórakoztató, mély értelmű könyv”. Szerintem az összes jelzőből a „mély értelmű” illik a legjobban erre a könyvre. Már maga a könyv címe is merengésre ad okot, ugyanis nagyon hasonlít egy híres idézethez a Kishercegből: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”.

És ez a könyv pont erről szól. Arról, ami nap mint nap a szemünk előtt van, mégse látjuk. De ahogy eltűnik a szemünk elől, egyből elkezdjük látni.

A regény olyan mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál. De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival. Selma, a hetven éves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban. Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.

„Az okapi egy fura állat, ami az őserdőben él…ő a legnagyobb testű utoljára felfedezett emlős. Olyan mintha egy zebra, egy tapír, egy őz, egy egér és egy zsiráf keveréke lenne.” Eleinte viccesnek és hihetetlennek tűnt ez a megfogalmazás, de utána néztem és tényleg létezik ilyen állat, és valóban úgy néz ki, mint ahogy azt a könyvben olvashatjuk.

A könyv onnantól kezd igazán érdekessé válni, mikor is a falu lakói értesülnek Selma álmáról, és ez az álom elkezdi befolyásolni életüket és cselekedeteiket. Egyesek egyenesen vágynak a halálra és mindent szépen elkészítenek, hogy kellően tudjanak találkozni a halállal. Mások állandó készenléti állapotban vannak és valósággal rettegnek ennek bekövetkeztétől. Érdekes megfigyelni azt, hogy a falu lakói csak akkor kezdenek el cselekedni, mikor szembesülnek azzal, hogy milyen törékeny és véges is az élet. Addig hiába van előttük mindaz, ami esetleg a boldogulásukat, a szabadságukat vagy épp a szerelmüket jelentené, mindaddig nem veszik ezt észre, míg a halál a küszöbükön nem áll. Ettől hirtelen felélednek a falu lakói, ugyanis egyébként monoton és egyhangú életük, hirtelen varázslatossá és dinamikussá válik. Titkok kerülnek felszínre, régi álmok és tervek válnak valóvá, valamint titkolt érzelmek utat törnek maguknak.

Egészen lenyűgöző belelátni ezeknek az embereknek a lelki világukba, mély emberi érzelmeket megismerni, valamint velük együtt ünnepelni a barátságot, a szeretetet és a szerelmet.

Annak ellenére, hogy eleinte kicsit kaotikusnak tűnik minden, nehéz beazonosítani a szereplőket, valamint a különböző idősíkokat, a végén minden összeáll és értelmet nyer.

Mély lélektani könyv ez, fűszerezve némi humorral, szarkazmussal és iróniával.

Csodálatos olvasmány és szórakoztató kikapcsolódás.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Hogy lehet valaki ennyire vallásos, amikor Isten pont a legrosszabb arcát mutatta meg neki?

Amit csak a szívével lát az ember Book Cover Amit csak a szívével lát az ember
Mariana Leky
Tericum Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
328

Noelle Harrison: A házasságtörő

A könyv címe kíváncsivá tett, a fülszövege pedig felkeltette az érdeklődésemet. Maga a témaválasztás nagyon jó: házasság, szerelem, hűség és hűtlenség. A két szálon futó történet, a két különböző idősík fokozza a regény feszültségét, miközben egyre több megválaszolatlan kérdés marad az olvasóban.

A hűtlenség kérdése két különböző szemszögből, múltból és jelenből van megközelítve, miközben a két történet összefonódik.

Érzelemdús, melankolikus és fájdalmas is egyben, de ugyanakkor nagyon jól kidolgozott regény. Lélektani regényként nagyon is megállja a helyét, hiteles és életszerű.

Nagyon vitatott és megosztó témát boncolgat, de a sok különböző aspektus, a házasságtörés minden oldalát megvilágítja, mindazt ami egy házasságtörőben lejátszódik, a házasságtörés következményeit és ennek lelki okait.

A két történet főszereplői: Nicholas és June. Nicholas, a jelenben él, aki Dublinből menekül vidékre, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A vidéki ház felújítása közben, kapcsolatba lép egy szellemmel a múltból, aki nem más, mint June. June ugyanabban a házban élt férjével, Roberttel, aki a 2. világháború idején bevonult, magára hagyva feleségét. Magányosan és egyedül June is elkezd engedni a kísértésnek.

A két ember története ötvözi egymást, érzelmek kavalkádja elevenedik meg a könyv oldalain, szeretet, szenvedély, féltékenység és hűtlenség. June és Nicholas egymást segítik, segítik megérteni és feldolgozni azt ami velük történt, valamint egymásban keresik döntésük helyességét.

Olvasóként nehéz volt objektíven kezelni az eseményeket és főleg ezt a sok emberi érzelmet. Egyfelől teljesen elítélendő a házasságtörés, de a magány, a boldogtalanság, a hiány mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ne gondolkodtasson el. Elszomorító az, hogy sokszor olyan kevesen múlik a boldogság, de mi emberek ezt valahogy mindig túlbonyolítjuk.

Szerintem a könyvnek nem is az a célja, hogy egyértelmű választ adjon a házasságtörésre, hanem hogy nyitottságot ébresszen az olvasóban. Nem a házasságtörésre való nyitottságot, hanem az emberi életekre és érzelmekre, amelyek soha nem olyan egyértelműek, mint ahogy azok kívülről tűnnek.

Fájdalmas, szívszorító és elgondolkodtató regény. Egy házasságtörésnek mindig több oldala van, és ez mindig attól függ, hogy épp ki meséli el. Nicholas nagyon szigorú hűtlen feleségével, ugyanakkor önmagával már sokkal engedékenyebb, mikor saját kis flörtöléséről van szó. June mély barátsága a szomszéd férfihoz ugyancsak megkérdőjelezhető, de mindez már jobban érthető, ha megismerjük June életét, akinek már anyja is házasságtörő volt.

Végkifejletként számomra mindenképp az az üzenete a könyvnek, hogy a házasságtörés mindig csak szenvedést és fájdalmat okoz, legyen az az elkövetője vagy az elszenvedője ennek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… az ember azt gondolja az oldalról, amelyiken áll, hogy az mindig a jó oldal.

A házasságtörő Book Cover A házasságtörő
Noelle Harrison
Tericum Kiadó Kft.
2011
Keménytábla, Védőborító
424

Jodi Picoult: Magányos farkas

Jodi Picoult kedvenc íróim közé tartozik, így számomra teljesen egyértelmű, hogy minden egyes könyve élvezet számomra, teljesen bele tudok merülni a történetekbe és imádom a tárgyalásos jeleneteket.

Főleg azért szeretem annyira az ő könyveit, mert mindig olyan megnyerő és érdekes a témaválasztása, tele sok fájdalommal, igazságtalansággal, némi humorral is, de főleg sok-sok hétköznapi eseménnyel és etikai kérdéssel. Az ő regényeiben soha semmi nem egyértelmű, hiszen könnyen megy a nézőpont váltás, attól függően, hogy épp kivel tud az olvasó jobban azonosulni. Nincs ez másképp a „Magányos farkas” című könyvében se, ahol az írónő egy nagyon komoly témát boncolgat, tele nyomasztó és feszültséget gerjesztő helyzetekkel.

Jodi Picoult nem riad vissza attól, hogy olyan témákat feszegessen, amelyek talán sok esetben még tabunak számítanak, neki sikerül ezeket a korlátokat ledönteni, alapos és precíz részletességgel körüljárni egy témát, úgy, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni ebbe a helyzetbe. Ettől válnak az ő történetei olyan elevenné, miközben az olvasó akarva-akaratlanul is felveszi a bírálói szerepet. Ez egyfajta lelki utazás, ahol jobban elmélyülünk a szereplők lelki világában, ugyanakkor saját értékrendünket is megkérdőjelezzük.

Jodi Picoult egy egészen súlyos kérdést tesz fel ebben a regényben: Ki dönt élet és halál fölött? Mi nevezhető életnek? Ki mit tenne hasonló helyzetben?

Nehéz ezekre a kérdésekre választ adni, hiszen mindannyian szubjektíven közelítjük meg a halál kérdését.

Maga a könyv két fontos részből áll. Az egyik részben megismerjük az édesapa életét és a farkasok világát. Jodi Picoult most is nagyon empatikusan és érzelemdúsan világít rá az állatok világára, sok információval halmoz el és egy csodás képet fest le, ember és állat közötti kapcsolatáról.

A könyv másik része, a főszereplő tragédiájával foglalkozik, mikor is a farkasszakértő édesapa egy autóbaleset folytán kómába esik, és arra kényszerül, hogy családja döntsön sorsa felől. Lánya, még csak tizenhét éves, kiskorúságánál fogva, jogilag nem beszámítható az ő döntése. Másfelől azért mégiscsak apja egyik legközelebbi hozzátartozója. Fia, már nagykorú, ő azonban az utóbbi években alig tartotta a kapcsolatot apjával, mégis úgy tűnik ráhárul most ez a felelősség. Volt felesége sem mentesül a felelősség és döntéshozatal alól, annak ellenére, hogy neki már új családja van. Ők hármak kell, hogy meghozzák a döntést az apa, volt férj élete vagy halála felett.

De hogyan lehet dönteni valaki élete fölött, akihez személyes élmények, sérelmek, fájdalmak és örömteli pillanatok is fűződnek?

Három teljesen különböző karakter, az elhanyagolt feleség, az elmenekülő fiú és a bizonytalan kamaszlány sorsfordító döntés előtt állnak, mely súlyos etikai kérdéseket von maga után.

Egyáltalán nem egyértelmű a válasz az eutanázia kérdésére, főleg akkor nem, ha több szemszögből is megvizsgáljuk. Jogilag, orvosilag, emberileg egészen más és más vélemények születnek.

Számomra mégis a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek az, hogy az élet sérülékeny és semmit sem lehet készpénznek venni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, mi a különbség az álom és a cél között?, kérdezte mindig. A terv.

Magányos farkas Book Cover Magányos farkas
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2017
Füles, Kartonált
384