lélektani

Clarissa Pinkola Estés: Farkasokkal futó asszonyok

Ha valaki egy igazán értelmes, minőségi és kitűnő olvasmányt keres, akkor a következő könyv mindenképp beletartozik ebbe a kategóriába. Ez nem egy könnyed és szórakoztató olvasmány, nagyon nehéz és tömény, lassan lehet vele haladni, de nagyon hatásos és rengeteg tanulnivaló van benne.

Első ránézésre úgy tűnik, hogy a könyv kifejezetten csak nőknek szól, de szerintem oly sok lélektani, emberi és pszichológiai elmélkednivaló van benne, hogy én ezt a könyvet bátran ajánlanám férfiaknak is. Ha nem is önmaguk fejlesztéséért, akkor legalább azért, hogy jobban belelássanak a női elme és lélek működésébe.

„A farkasokkal futó asszonyok” egy olyan felnőtt tanmese és lélektani könyv, ami tele van mesékkel, tanító jellegű és fejlődést előidéző mítoszokkal, amelyek mindig egy újabb női életszakaszba vezetnek be.

A könyv szerzője csodálatos módon bontja ki és elemzi ezeket a meséket, gyakran nagyon magas szintű tudományos szempontból, néha pedig egészen közeli emberi meglátásból. Ezekben a mesékben minden nő önmagára lel, hiszen minden nőben ott van az az ősi erő, ami emlékeztet minket igazi lényünkre. Ha sikerül leásni ezekbe a mélységekbe és megtaláljuk igazi lényünket, akkor rátalálunk szabadságunkra, kreativitásunkra, szenvedélyességünkre és nőiességünkre.

A civilizáció és az evolúció során elveszítettük igazi női lényünket, hiszen olyan szerepeket vállaltunk magunkra, amelyek által egyre jobban és jobban eltávolodtunk igazi belső lényünktől. De innen van kiút és újra rá lehet találni arra a „zabolátlan ősi erő”-re, ami igazi mozgatórugója minden női létnek és cselekedetnek. Clarissa Pinkola Estés briliáns könyve, egy olyan kitűnő útmutató, ami meséivel nem csak hogy elvarázsol és elbűvöl, de ugyanakkor tanít, segít és támogat egy olyan út megtalálásában, ami szabadulást jelenthet a félelemtől és a szorongástól.

Ebben a könyvben több évtizednyi kutatás és gyógyító gyakorlat van benne, ami népmeséken, tündérmeséken és mítoszokon keresztül, érzelmi sérelmeket gyógyít meg és kapcsolatot teremt legbelső női mivoltunkkal. Csodásak ezek a mesék, hiszen felébresztik bennünk a gyermeki mivoltunkat és igazán mélyértelmű mondanivalókat közvetítenek.

Minden mese, a női élet újabb és újabb szakaszaiba vezet be, aminek végső célja gyökereink megtalálása, szembenézés gyerekkori traumákkal, valamint elfojtott vágyakkal és álmokkal. Ezek a mesék terápiás jellegűek, nem minden mesében találunk önmagunkra, de minden nő rátalálhat egy-egy mesében önmagára, azokra a pontokra amelyek még feldolgozásra vagy elengedésre várnak, valamint azokra amelyek még fejlődés alatt vannak.

Nem véletlen és teljesen jogos a könyv sikere, hiszen igazán egyedi és kitűnő stílusban vezet be a nőiség őseredetének titkaiba és misztériumaiba. Annak ellenére, hogy a könyv nagyon tömény és nehéz olvasmány, mégis magával ragadó optimizmusa, valamint a szerző életbe vetett hite, ami minden egyes oldalon érezhető.

Ezt a könyvet csak a megfelelő időben, a megfelelő kitartással és elszántsággal lehet végig olvasni. Rengeteget tud adni, de azért némi egyéni hozzájárulást is követel. Nyitottságot, türelmet, kitartást és kellő akaratot a változásra és a fejlődésre. Ez a könyv segíthet megérteni önmagunkat, sérelmeinket és bánatainkat, vágyainkat és álmainkat, kudarcainkat és sikereinket, hiszen tele van olyan életreszóló gondolatokkal és bölcsességekkel, amelyek sosem avulnak el.

Szerintem ez egy kötelező olvasmány kellene, hogy legyen minden nőnek. Nem lehet egyből kiolvasni, jobb ha lassan halad vele az ember, időt hagyván a gondolatok leülepedésére, a reflektálásra és az elmélyülésre.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Minden nőnek joga van egy halleluját zengő kórushoz.

Farkasokkal futó asszonyok Book Cover Farkasokkal futó asszonyok
Clarissa Pinkola Estés
Édesvíz Kiadó
2018
531

Parinoush Saniee: A megbocsátás könyve

Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire a hatása alá fogok kerülni. Mély lélektani könyvnek és felnőtt tanmesének tartom. Ugyanakkor szülőként olvasva ezt a könyvet, akár gyereknevelési könyvként is megállja a helyét, hiszen nagyon sok pszichológiai és életmódbeli igazság van benne megfogalmazva.

Minél több idő telik el a könyv olvasása óta, annál jobban érlelődik bennem a könyv mondanivalója és mély üzenete.

Ez az első könyvem amit az iráni írónőtől olvasok, de biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon sokat hozzátett a könyv hangulatához és értékéhez az a dolog, hogy egy ilyen mély értelmű könyvet egy iráni nő írt meg, tudván azt, hogy milyen szerepet töltenek be a nők Iránban.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a könyvet, sokáig néztem a könyv borítóját, ami annyira megnyerő és szép. Csodálatosan ábrázolja a könyv borítója azt az ártatlan, tiszta lelkű és okos kisfiút, aki a könyv főszereplője.

A könyv cselekménye két szemszögből van elmesélve. Az egyik hang, az ötéves Saháb hangja, aki lázadásból nem beszél, így próbálja büntetni szüleit és azokat, akik ez miatt fogyatékosnak gondolják és kigúnyolják. A másik hang, Saháb édesanyjáé, aki férje és gyereke között próbál igazságot tenni, miközben nagyon szenved gyereke némasága, valamint férje nemtörődömsége miatt.

A kerettörténet által nem csak Saháb családját, rokonait és az iráni kisvárosi lakóközösséget ismerhetjük meg, hanem az iráni kultúrát, szokást és a családban betöltött szerepek fontosságát is.

Saháb, az ártatlan és naiv kisfiú, azért menekül a némaság világába, mert úgy érzi, hogy családja nem törődik vele, a felnőttek nem értik meg őt, a gyerekek pedig csak kigúnyolják és kihasználják. Egy fantáziavilágot alakít ki magát, benne két elképzelt kis baráttal, akik valójában lelki világának két különböző vetületét ábrázolják. Saháb, bátyja és kishúga mellett, nehezen tud érvényesülni, nem érti a felnőttek világát, és csak arra vágyik, hogy édesapja elfogadja őt olyannak, amilyen, és szeresse.

Egyszerre csodás és megdöbbentő végigkísérni Saháb lelki válságát, miközben a kisgyerekből egyszercsak felnőtt lesz, aki mindvégig egyedül magára számíthatott.

Az, hogy egy ötéves kisfiú a némaságot választja, valójában egy égbekiáltó lázadás, ellenkezés és segélyhívás. De a körülötte lévő felnőttek annyira elvannak a saját életük nehézségeivel és problémáival, hogy nincs idejük és energiájuk arra, hogy segítsenek ennek a gyereknek megérteni a világot és megadni neki azt a feltétel nélküli szeretetet, ami alapból minden gyereknek jár(na).

Fájdalmas, megható és szívszorító olvasni ennek az elveszett, magára hagyott és védtelen gyereknek a történetét, akire senki sem figyel fel, mindenki megbélyegzi őt fogyatékosnak, miközben benne egy okos, ügyes és jóhiszemű gyerek lakozik.

A kiszolgáltatott és védtelen gyerek mellett, az édesanya is jelentős meghatározója a regény cselekményének. Az ő helyzete se egyszerű, ugyanis álmait, vágyait, munkáját áldozza fel a család érdekében, mindazért hogy meglegyen a látszata annak, hogy ők egy boldog és harmonikus családban élnek. De az igazság az, hogy ő is szenved. Szenved férje nemtörődömsége, ridegsége és felülrendeltsége miatt. Iráni nőként nem sok joga van, számára az egyetlen beteljesülést az anyaság és a háztartás vezetése jelentheti.

Az édesapa karaktere a legtaszítóbb a regényben, akitől mindegyik családtag tart és fél. Az ő szemszögét nem is igazán ismerjük meg, hiszen ő nem szólal meg, csak a regény utolsó részében, egy pár rövid mondat erejéig. Családapaként úgy gondolja, hogy egyetlen feladata a család megélhetésének a biztosítása. Nem érti meg fiát, nem lát bele gyermeke lelkébe és nem tudja támogatni és segíteni feleségét. Nemcsak ötéves fia ellen vét, hanem egész családja ellen, mikor megvonja tőlük szeretetét, gondoskodását és idejét.

És ekkor tevődik fel a kérdés: Meg lehet-e bocsátani egy olyan gyermekkort, ami tele volt sérelmekkel, mulasztásokkal és bántalmazásokkal? Erre a kérdésre a regény utolsó mondatában kapunk választ.

Édesanyaként, nekem nagyon sokat adott ez a könyv. Megint rávilágított arra a tényre, hogy milyen törékeny és egyedi is a gyermekek ártatlan lelki világa és mennyire fontos erre kellőképpen odafigyelni. A regény olvasása közben újra és újra rádöbbentem arra, hogy milyen hatalmas felelősséggel is jár a gyereknevelés, milyen könnyen és hamar el lehet rontani dolgokat. De ha az ember időben észreveszi, mindig javíthat rajta, mert a gyerekek csodás világa mindig mindenre nyitott, ami szép és nemes.

Legfontosabb üzenete a könyvnek, hogy gyereket könyvből nem lehet nevelni, csak szívből és szeretettel. Egy gyereknek, mindössze csak ennyire van szüksége.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szavaknak ereje van. Ha a megfelelő kifejezéseket a megfelelő időben alkalmazod, mások csak úgy füstölögnek a méregtől, anélkül hogy bármilyen testi erőszakot alkalmaznál.

A megbocsátás könyve Book Cover A megbocsátás könyve
Parinoush Saniee
Tericum Kiadó Kft.
2016
Keménytábla, Védőborító
264

Mariana Leky: Amit csak a szívével lát az ember

Nagy falat volt a következő könyv elolvasása, ugyanis jó sok gondolkodnivalót adott nekem, mint olvasó. Még most sem tudom hova tenni ezt a könyvet, mert nagyon összezavart. Vagyis inkább úgy fogalmaznám meg, hogy hatással volt rám és elindított bennem valamit. És ezen a ponton jövök rá arra, hogy az igazán hatásos könyvek mindig hagynak bennem egy űrt miután elolvasom őket. Ezeknél a könyveknél soha nem kerek a történet, mindig befejezetlenül ér véget a könyv és még sok ideig ott lappang az olvasó agyában a könyv üzenete.

Első találkozásom volt az írónővel, eddig még soha nem olvastam könyvet Mariana Leky-től, annak ellenére, hogy ő jelenleg nagy sikernek örvend Németországban.

Az egyik német újság szerint, ez egy „csodálatos, okos, szórakoztató, mély értelmű könyv”. Szerintem az összes jelzőből a „mély értelmű” illik a legjobban erre a könyvre. Már maga a könyv címe is merengésre ad okot, ugyanis nagyon hasonlít egy híres idézethez a Kishercegből: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”.

És ez a könyv pont erről szól. Arról, ami nap mint nap a szemünk előtt van, mégse látjuk. De ahogy eltűnik a szemünk elől, egyből elkezdjük látni.

A regény olyan mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál. De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival. Selma, a hetven éves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban. Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.

„Az okapi egy fura állat, ami az őserdőben él…ő a legnagyobb testű utoljára felfedezett emlős. Olyan mintha egy zebra, egy tapír, egy őz, egy egér és egy zsiráf keveréke lenne.” Eleinte viccesnek és hihetetlennek tűnt ez a megfogalmazás, de utána néztem és tényleg létezik ilyen állat, és valóban úgy néz ki, mint ahogy azt a könyvben olvashatjuk.

A könyv onnantól kezd igazán érdekessé válni, mikor is a falu lakói értesülnek Selma álmáról, és ez az álom elkezdi befolyásolni életüket és cselekedeteiket. Egyesek egyenesen vágynak a halálra és mindent szépen elkészítenek, hogy kellően tudjanak találkozni a halállal. Mások állandó készenléti állapotban vannak és valósággal rettegnek ennek bekövetkeztétől. Érdekes megfigyelni azt, hogy a falu lakói csak akkor kezdenek el cselekedni, mikor szembesülnek azzal, hogy milyen törékeny és véges is az élet. Addig hiába van előttük mindaz, ami esetleg a boldogulásukat, a szabadságukat vagy épp a szerelmüket jelentené, mindaddig nem veszik ezt észre, míg a halál a küszöbükön nem áll. Ettől hirtelen felélednek a falu lakói, ugyanis egyébként monoton és egyhangú életük, hirtelen varázslatossá és dinamikussá válik. Titkok kerülnek felszínre, régi álmok és tervek válnak valóvá, valamint titkolt érzelmek utat törnek maguknak.

Egészen lenyűgöző belelátni ezeknek az embereknek a lelki világukba, mély emberi érzelmeket megismerni, valamint velük együtt ünnepelni a barátságot, a szeretetet és a szerelmet.

Annak ellenére, hogy eleinte kicsit kaotikusnak tűnik minden, nehéz beazonosítani a szereplőket, valamint a különböző idősíkokat, a végén minden összeáll és értelmet nyer.

Mély lélektani könyv ez, fűszerezve némi humorral, szarkazmussal és iróniával.

Csodálatos olvasmány és szórakoztató kikapcsolódás.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Hogy lehet valaki ennyire vallásos, amikor Isten pont a legrosszabb arcát mutatta meg neki?

Amit csak a szívével lát az ember Book Cover Amit csak a szívével lát az ember
Mariana Leky
Tericum Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
328

Noelle Harrison: A házasságtörő

A könyv címe kíváncsivá tett, a fülszövege pedig felkeltette az érdeklődésemet. Maga a témaválasztás nagyon jó: házasság, szerelem, hűség és hűtlenség. A két szálon futó történet, a két különböző idősík fokozza a regény feszültségét, miközben egyre több megválaszolatlan kérdés marad az olvasóban.

A hűtlenség kérdése két különböző szemszögből, múltból és jelenből van megközelítve, miközben a két történet összefonódik.

Érzelemdús, melankolikus és fájdalmas is egyben, de ugyanakkor nagyon jól kidolgozott regény. Lélektani regényként nagyon is megállja a helyét, hiteles és életszerű.

Nagyon vitatott és megosztó témát boncolgat, de a sok különböző aspektus, a házasságtörés minden oldalát megvilágítja, mindazt ami egy házasságtörőben lejátszódik, a házasságtörés következményeit és ennek lelki okait.

A két történet főszereplői: Nicholas és June. Nicholas, a jelenben él, aki Dublinből menekül vidékre, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A vidéki ház felújítása közben, kapcsolatba lép egy szellemmel a múltból, aki nem más, mint June. June ugyanabban a házban élt férjével, Roberttel, aki a 2. világháború idején bevonult, magára hagyva feleségét. Magányosan és egyedül June is elkezd engedni a kísértésnek.

A két ember története ötvözi egymást, érzelmek kavalkádja elevenedik meg a könyv oldalain, szeretet, szenvedély, féltékenység és hűtlenség. June és Nicholas egymást segítik, segítik megérteni és feldolgozni azt ami velük történt, valamint egymásban keresik döntésük helyességét.

Olvasóként nehéz volt objektíven kezelni az eseményeket és főleg ezt a sok emberi érzelmet. Egyfelől teljesen elítélendő a házasságtörés, de a magány, a boldogtalanság, a hiány mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ne gondolkodtasson el. Elszomorító az, hogy sokszor olyan kevesen múlik a boldogság, de mi emberek ezt valahogy mindig túlbonyolítjuk.

Szerintem a könyvnek nem is az a célja, hogy egyértelmű választ adjon a házasságtörésre, hanem hogy nyitottságot ébresszen az olvasóban. Nem a házasságtörésre való nyitottságot, hanem az emberi életekre és érzelmekre, amelyek soha nem olyan egyértelműek, mint ahogy azok kívülről tűnnek.

Fájdalmas, szívszorító és elgondolkodtató regény. Egy házasságtörésnek mindig több oldala van, és ez mindig attól függ, hogy épp ki meséli el. Nicholas nagyon szigorú hűtlen feleségével, ugyanakkor önmagával már sokkal engedékenyebb, mikor saját kis flörtöléséről van szó. June mély barátsága a szomszéd férfihoz ugyancsak megkérdőjelezhető, de mindez már jobban érthető, ha megismerjük June életét, akinek már anyja is házasságtörő volt.

Végkifejletként számomra mindenképp az az üzenete a könyvnek, hogy a házasságtörés mindig csak szenvedést és fájdalmat okoz, legyen az az elkövetője vagy az elszenvedője ennek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… az ember azt gondolja az oldalról, amelyiken áll, hogy az mindig a jó oldal.

A házasságtörő Book Cover A házasságtörő
Noelle Harrison
Tericum Kiadó Kft.
2011
Keménytábla, Védőborító
424

Jodi Picoult: Magányos farkas

Jodi Picoult kedvenc íróim közé tartozik, így számomra teljesen egyértelmű, hogy minden egyes könyve élvezet számomra, teljesen bele tudok merülni a történetekbe és imádom a tárgyalásos jeleneteket.

Főleg azért szeretem annyira az ő könyveit, mert mindig olyan megnyerő és érdekes a témaválasztása, tele sok fájdalommal, igazságtalansággal, némi humorral is, de főleg sok-sok hétköznapi eseménnyel és etikai kérdéssel. Az ő regényeiben soha semmi nem egyértelmű, hiszen könnyen megy a nézőpont váltás, attól függően, hogy épp kivel tud az olvasó jobban azonosulni. Nincs ez másképp a „Magányos farkas” című könyvében se, ahol az írónő egy nagyon komoly témát boncolgat, tele nyomasztó és feszültséget gerjesztő helyzetekkel.

Jodi Picoult nem riad vissza attól, hogy olyan témákat feszegessen, amelyek talán sok esetben még tabunak számítanak, neki sikerül ezeket a korlátokat ledönteni, alapos és precíz részletességgel körüljárni egy témát, úgy, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni ebbe a helyzetbe. Ettől válnak az ő történetei olyan elevenné, miközben az olvasó akarva-akaratlanul is felveszi a bírálói szerepet. Ez egyfajta lelki utazás, ahol jobban elmélyülünk a szereplők lelki világában, ugyanakkor saját értékrendünket is megkérdőjelezzük.

Jodi Picoult egy egészen súlyos kérdést tesz fel ebben a regényben: Ki dönt élet és halál fölött? Mi nevezhető életnek? Ki mit tenne hasonló helyzetben?

Nehéz ezekre a kérdésekre választ adni, hiszen mindannyian szubjektíven közelítjük meg a halál kérdését.

Maga a könyv két fontos részből áll. Az egyik részben megismerjük az édesapa életét és a farkasok világát. Jodi Picoult most is nagyon empatikusan és érzelemdúsan világít rá az állatok világára, sok információval halmoz el és egy csodás képet fest le, ember és állat közötti kapcsolatáról.

A könyv másik része, a főszereplő tragédiájával foglalkozik, mikor is a farkasszakértő édesapa egy autóbaleset folytán kómába esik, és arra kényszerül, hogy családja döntsön sorsa felől. Lánya, még csak tizenhét éves, kiskorúságánál fogva, jogilag nem beszámítható az ő döntése. Másfelől azért mégiscsak apja egyik legközelebbi hozzátartozója. Fia, már nagykorú, ő azonban az utóbbi években alig tartotta a kapcsolatot apjával, mégis úgy tűnik ráhárul most ez a felelősség. Volt felesége sem mentesül a felelősség és döntéshozatal alól, annak ellenére, hogy neki már új családja van. Ők hármak kell, hogy meghozzák a döntést az apa, volt férj élete vagy halála felett.

De hogyan lehet dönteni valaki élete fölött, akihez személyes élmények, sérelmek, fájdalmak és örömteli pillanatok is fűződnek?

Három teljesen különböző karakter, az elhanyagolt feleség, az elmenekülő fiú és a bizonytalan kamaszlány sorsfordító döntés előtt állnak, mely súlyos etikai kérdéseket von maga után.

Egyáltalán nem egyértelmű a válasz az eutanázia kérdésére, főleg akkor nem, ha több szemszögből is megvizsgáljuk. Jogilag, orvosilag, emberileg egészen más és más vélemények születnek.

Számomra mégis a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek az, hogy az élet sérülékeny és semmit sem lehet készpénznek venni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, mi a különbség az álom és a cél között?, kérdezte mindig. A terv.

Magányos farkas Book Cover Magányos farkas
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2017
Füles, Kartonált
384

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása

A könyv borítójából és címéből, arra következtettem, hogy egy vicces, humoros regényt fogok olvasni. Bár a könyv stílusa könnyed és szórakoztató, azért a sorok között elég komoly életbölcsesség és élettapasztalat olvasható ki belőle, csak sajnos nem igazán sikerült ezt izgalmasan átadni az olvasónak.

„Harold Fry valószínűtlen utazása” egyszerre kaland- és lélektani regény.

Harold Fry, a regény főhőse, egy egyszerű idős, magányos nyugdíjas, akinek napjai egyhangúan telnek, mindaddig míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, aki halálos ágyán van. Harold Fry egy rögtönzött levélben válaszol 20 éve nem látott barátnőjének, Queenienek, és elhatározza, hogy gyalog teszi meg a hozzá vezető több száz kilométert. Azzal a hittel és reménnyel indul el, hogy ameddig ő úton van, addig Queenie barátnője nem hal meg. Kalandokkal, emlékekkel, reménnyel és küzdelmekkel teli útja, végül elhozza Harold Frynak a megbékélést múltjával és veszteségeivel.

Ami engem nagyon megfogott ebben a könyvben az maga az út volt. Nevezhetnénk ezt zarándok útnak, elszámolásnak a halál előtt, vezeklésnek, vagy akár egy egyszerű kalandnak. Számomra nem azon volt a hangsúly, hogy mi mindenre emlékszik vissza Harold Fry ezen az utazáson, milyen események történnek vele, mire jön rá, mit tanul meg, hanem az, hogy milyen körülmények között történik mindez. Ugyanis egy igazán szélsőséges, kicsit sem könnyű és veszélytelen helyzetben, az ember hajlamos újragondolni és átértékelni dolgokat. Harold Fry kivonul a zajos, ingerrekkel teli világából, és elindul egy olyan útra, ami teljesen ismeretlen számára, tele van veszélyekkel és nem kevés kockázattal jár. Annyira hirtelen és gyorsan hozza meg ezt a döntést, hogy úgy tűnik, mintha menekülne valami elől, hiszen még feleségét is hátra hagyja. De amint egyre inkább magába fordul és kizárja a külső világot, sikerül neki elmerengeni az út szépségein és számot vetni múltjával.

A zarándok út mellett, ez egyfajta meditációval is felér, hiszen Harold Fry az élet nagy kérdésein kezd el merengeni és reflektálni. Ha csak a felszínt nézzük, akkor ez az egész nem szól másról, csak egy öreg ember szeszélyes kalandjáról, de ha jobban belevetjük magunkat, akkor hamar világossá válik, hogy egy idős ember csüggedéséről, magányáról, megbánásairól és elmulasztásairól szól az egész. Abban hisz és azt reméli, hogy egy ilyen út talán még jóvá teheti a múlt hibáit, talán még van lehetőség a feloldásra és megbékélésre.

Tetszett a sok leírás a könyvben, de mivel kevés cselekmény volt benne, ezért gyakran elkalandozott a figyelmem és nehezen tudtam beleélni magam. A szépen megfogalmazott gondolatok megmaradtak, de ezenkívül nem volt semmi kiemelkedő a könyvben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet egészen más, ha keresztülsétál rajta az ember.

Harold Fry valószínűtlen utazása Book Cover Harold Fry valószínűtlen utazása
Rachel Joyce
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
320

Robert Lawson: A lélek útja

Robert Lawson „Az anya” című könyve után, kíváncsisággal vettem kezembe a „A lélek útja” című könyvet. Azt gondoltam már előre jól tudom mire számíthatok, de tévedtem, mert sok új meglepetés ért. Akarva akaratlanul is el kezdtem hasonlítani az előbbi könyvhöz.

Az előbbi könyvnél jobban tetszett a történet kidolgozása, az anya karakterének életre keltése. Az utóbbi könyvnél maga az alaptörténet kicsit szegényes volt, nem sok cselekmény volt körülötte, de annál több volt benne a meditatív és lélektani gondolat.

A könyv cselekménye egy ember körül forog, David Becker, a sikeres építészmérnök, boldog házasságban élő férj és leendő apa. Személyes és szakmai sikerei úgy tűnik már nem fokozhatóak, hiszen mindene megvan ami a földi boldogsághoz szükséges. De az élet egy kemény próbatétel elé állítja Davidet, mikor is egy autóbaleset következtében, elveszíti terhes feleségét, ő pedig tolószékbe kerül.

Innentől kezdve a boldogságot és békét, depresszió és kilátástalanság váltja fel. David kész öngyilkosságot elkövetni, csakhogy együtt lehessen élete szerelmével és megszabaduljon lelki fájdalmaitól és gyötrelmeitől. Az öngyilkosság szakadékának széléről. egy angyali lény rántja vissza, aki egy évezredeken át tartó utazásra viszi Davidet, hogy a múlt megvizsgálásával, megértse a jelen történéseit és tanulni tudjon belőle. Navina, David lelki segítője, nagyon sok állomáson vezeti keresztül Davidet, ahol bölcs gondolatok és spirituális bölcsességek hangzanak el.

Ezen a hosszú utazáson, az ÚT-on, David, a különböző történelmi helyszínek, korszakok és események folytán, saját múltjának egykori örömeit, sikereit és kudarcait éli át újra. Ezen az úton sikerül Davidnek megérteni és elfogadni élete drámáinak alakulását, sokat tanulva ebből, ami végül elvezeti őt a sötétségből a világosságba.

Csodálatos kaland végig olvasni David utazását, hiszen nagyon sokat lehet tanulni belőle. Nekem nagyon tetszett a sok lélektani és filozofikus tanítás, aminek az volt a célja, hogy az ember hinni tudjon az emberiségben és értékelni tudja az életet. Hiszen, ahogy a szerző is mondja, a nagybetűs ÉLET csupán egy pillanat, amit meg kell ragadni és megélni.

Davidnek, a legnagyobb mélységből és elkeseredettségből is sikerült kimászni, és meglátni azt, hogy az életben minden egy okkal történik. Én személy szerint nem hiszek a reinkarnációban, az újraszületésben, de hiszek az újjászületésben, ami által, minden ember, nap mint nap, újabb esélyt kap arra, hogy saját és mások életét jobbá tegye. Ha sikerül magunk és mások életébe akárcsak egy szikrányi örömöt vagy fényt vinni, akkor már megéri érni. Nekem főleg ezek a tanulságok jöttek át a könyv lapjain.

A sok történelmi helyszín és korszak arra mutatott rá, hogy életünk során több szerepet is felveszünk, kisebb nagyobb sikerrel, de a lényeg az, hogy ezek a szerepek a fejlődésünket szolgálják. Ha csak magára a szenvedésre és a halálra tekintünk, ami amúgy is életünk elkerülhetetlen része, akkor értelmetlenséget és kilátástalanságot fogunk látni életünkben. Az igaz, hogy a halálnak nincs értelme, a szenvedés nem magyarázható, de a szenvedés által fejlődhetünk is.

Aki nyitott a spiritualitás kérdésére, annak mindenképp tetszeni fog, hiszen olyan fontos témákat feszeget a könyv, mint a reinkarnáció, karma, ego, fájdalom, energia.

Nekem tetszett a könyv, bár néhol kicsit túl részletesnek találtam a különböző történelmi korszakoknál való elidőzést és leírást. Tetszettek a tájleírások, a fejezetek elején megjelenő bölcs gondolatok, és a sok spirituális életbölcsesség.

Ami kicsit zavaró volt, az a sok tömör apró betűs oldal, ami nehezebbé tette az olvasást.

Megéri elolvasni, sokat tanulhat belőle az ember!

Kedvenc idézetem a könyvből:

…minden szenvedés forrása az ellenállás, a pillanat el nem fogadása.

A lélek útja Book Cover A lélek útja
Robert Lawson
Trivium Kiadó Kft.
2015
Puhatáblás, Ragasztókötött
312

Révész Szilvia: Keserűből édeset

Bevallom nehezen vettem kezembe a következő könyvet, kicsit féltem a témától és tartottam attól, hogy túl elméleti lesz minden, amit a könyvben olvasni fogok.

Tetszett a könyv címe, „Keserűből édeset”, egyértelmű volt hogy miről fog szólni a könyv. Gyanakvóan forgattam kezemben a könyvet, és mindvégig arra gondoltam, hogyan is lehet egy krízishelyzetből, a keserűből, úgy kijönni, hogy a végén az ember már ne a keserűségre tudjon gondolni, hanem az édességre.

Révész Szilvia átfogó könyvet írt arról, hogy a krízishelyzetek milyen lehetőségeket rejtenek magukban, mit lehet tanulni belőlük és hogyan lehet átvészelni a mélységeket. Mindezt a hit és Biblia szemszögén keresztül közelíti meg, élettapasztalatát, mások történeteit, egyéni és szakmai tudását, alátámasztja a Szentírás szavaival és igeverseivel.

A könyv egyből belevág a témába, miszerint senki sem mentesített a krízisek, rossz dolgok, nehézségek alól. Még a jó emberekkel, az Istenben hívőkkel is megtörténnek ezek a dolgok.

Ericson szerint minden életkornak, életszakasznak megvannak a tipikus, természetes krízisei. Gyerekkor, kamaszkor, felnőttkor, öregkor, ezek mind természetes krízisei az emberi életnek. De sokszor ezekhez még párosulnak olyan fájdalmas és érthetetlen krízishelyzetek, amelyekben „jogos szükségleteink hiányától szenvedünk”. Vagyis ha szeretet, gondoskodás, bátorítás, támogatás helyett mást kapunk családunktól, barátainktól, szeretteinktől, akkor az megint csak krízishelyzetbe tud minket taszítani.

Egy szerettünk elvesztése, egy álom be nem teljesülése, egy cél elvétése, és még sorolhatnám, mind olyan rendkívüli krízisek, melyekre nincs azonnali megoldás. Révész Szilvia szerint az emberiség egyik legnagyobb krízisélménye a céltalan, bizonytalan emberi létezés.

De akkor mi is valójában a krízis?

A krízis, több mint egy nehézség vagy probléma, mert a krízis egy időre leállít, megfékez, cselekvőképtelenné tesz. Krízishelyzetben ébredünk rá arra, hogy egy olyan helyzetbe kerültünk, amihez nincs meg a kellő tudásunk eszköztárunk, tapasztalatunk, ahhoz hogy megszüntessük ezt az állapotot. Vagyis a krízis válság és fordulat. A krízisben minden megváltozik, megrendül az ember önbizalma, változik az énképe és bizonytalanná válik életkörülménye. Persze a krízisre mindannyian személyiségünktől függően másképp reagálunk, de mindannyiunkban közös a biztos talaj elvesztésének érzése.

Akármennyire is arra törekszünk, hogy minél hamarabb megszüntessük ezt az állapotot és újból helyre állítsuk az egyensúlyt, nem ez a krízis célja. A krízis célja az, hogy valami megváltozzon, valami új jöjjön létre. A krízisnek többféle kimenetele lehet: összeomlás, sikertelen megoldás, kompromisszum vagy jó megoldás. Az, hogy hogyan reagálunk rá, csak tőlünk függ. Ha sikerül ebből a krízishelyzetből kiemelkedni, akkor a krízisre mint lehetőségre, fejlődésre, változásra tudunk majd tekinteni. A krízissel valami végérvényesen megváltozik, véget ér, de ugyanakkor ez valami újnak is a kezdetét jelenti.

Révész Szilvia könyve arra bátorít, hogy merjünk szembe nézni krízishelyzeteinkkel, vállaljuk fel a fájdalmat, mert a végén a fájdalomból gyémánt lesz. Persze egyedül is megpróbálhatunk kievezni a krízishelyzetekből, de Isten segítségével és Igéjével, sokkal könnyebb. Ez is egy olyan folyamat ami által épülhetünk, tanulhatunk, gazdagodhatunk, változhatunk és fejlődhetünk.

Tetszett a könyv témája, de sok volt benne az elmélet. Én jobban örültem volna néhány konkrét tanácsnak vagy tippnek, ami átsegíthet a krízishelyzeteken. Hiányoltam a szerző személyes krízishelyzeteinek az elmesélését, ezek csak felületesen voltak megemlítve.

Sokat tanultam belőle, elgondolkodtatott, de nem tudott teljesen megérinteni, mert nem tűnt elég személyesnek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A passzivitás veszélyesebb a tévedésnél, mert megállítja a növekedést, a változást, lehetetlenné teszi a fejlődést, és észrevétlen leépüléshez, sorvadáshoz vezet. Amikor mozdulunk, az életünk új lendületet kap, és ez regeneráló hatással lesz ránk.

Keserűből édeset Book Cover Keserűből édeset
Révész Szilvia
Harmat Kiadó
2018
Kartonált
136

Tapolyai Emőke: Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel

Mikor a Harmat Kiadó figyelmembe ajánlotta Tapolyai Emőke „Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel” című könyvüket, beismerem teljesen a sötétben tapogatóztam, ugyanis most hallottam először a szerzőről és könyvéről.

Ahogy megkaptam a könyvet, azonnali olvasásba kezdtem. Csak pár oldalt terveztem olvasni, de a könyv tömörsége, szellemisége, mondanivalója és stílusa annyira magával ragadott, hogy csak akkor vettem észre, hogy már mennyi idő eltelt, miután már a könyv utolsó oldalához értem.

Nagyon mélyreható, közvetlen és tanulságos a könyv. Szerintem ebben a könyvben mindenki önmagára találhat, amennyiben eléggé nyitott az élet nagy kérdéseinek megválaszolására.

Tapolyai Emőke nagyon lényegre törően, nagy mértékű ember ismerettel és keresztyéni hittel tárja fel az olvasó előtt, a nagy lélektani igazságokat, amelyek minden ember életében jelen vannak.

Nem titok, hogy engem teljesen magával ragadott a könyv, újra és újra elolvasnám, és biztos minden alkalommal találnék benne valami újat és meglepőt.

Rengeteg dolog tetszett ebben a könyvben.

Az első a címválasztás, ami szerintem a legfontosabb egy könyvnél, hiszen én mint olvasó, először a könyv címével tudok azonosulni és ennek függvényében alakul ki bennem egy elképzelt történet vagy kép a könyvről. Ebben az esetben mély pszichológiai és tudományos elméletekre vártam. Pszichológia és lélektan volt benne, tudományos elméletek alig, de én ezt egyáltalán nem hiányoltam. De a pszichológiához párosult a hitbéli dolog, ami csak emelte a könyv hangulatát. Nem mondanám azt, hogy „túl vallásos” lett, ha van-e egyáltalán ilyesmi, inkább azt mondanám, hogy életszerű és igazi. Ugyanis Tapolyai Emőke, mint klinikai és pasztorál pszichológus a Biblia tanításait is beleszövi könyvébe, és ez egy plusz pontot és hitelességet kölcsönöz könyvének.

A másik fontos elem a könyv borítója, ami tökéletesen illik a könyv témájához és címéhez. Annyira egyszerű, letisztult és harmonikus, akárcsak maga a teljes könyv.

A harmadik dolog, ami az első kettőt is felülmúlja, a könyv témája. Zseniálisan, frappánsan és szókimondóan van minden egyes mondat és üzenet megfogalmazva.

A könyv három fontos részből áll: múlt, jelen és jövő.

Mindannyiunknak vannak múltban kialakult veszteségei, kudarcai és sérelmei. De ha a múltban ragadunk, akkor az meghatározza jelen életünket, jelen életünkhöz való viszonyulásunk pedig befolyásolja jövőnket. A mai, negatív jövőképre állított társadalom és az „azonnalok” világa, egyre csak azt hitegeti az emberekkel, hogy jobb felkészülni a rosszra, hiszen félelmeink a múlt tapasztalatain alapszanak, ezért nagy valószínűséggel újra be fognak következni. Vagyis a szenvedés megismétlődik, a reménység meghiúsul. De van ebből kiút.

A kiút három lépésből áll.

Az első lépés: megbékélés a múlttal és hálaadás azért, ami megtörtént, amin már úgysem tudunk változtatni, csupán elfogadni és tovább lépni. Teljesen értelmetlen, értelmezni, logikus érvekkel magyarázni a múltat, ez csak „egy torzított, részleges, szubjektív értelmezés” lenne. Szembe kell nézni a múlt fájdalmaival és sebeivel, alázattal kell elfogadni azt ami történt, elmerülni a szenvedésben, de utána hálával gondolni arra, ami mégis csak megtartott ezekben a nehéz időkben. Ha elfogadjuk tehetetlenségünket, hogy nem mindent mi irányítunk, akkor képesek leszünk hálával visszatekinteni a múltra, és ezáltal csökken fájdalmunk, oldódik szorongásunk és enyhül szenvedésünk.

A második lépés: megelégedés a jelennel, az egyéni vágyakon és álmokon túllátni, szabadnak lenni, hinni és bízni abban, hogy minden a mi javunkat szolgálja.

Mindannyian a boldogságot hajszoljuk és úgy gondoljuk, hogy szükségleteink kielégítése majd elvezet minket az áhított boldogsághoz. De identitásunkban akkor leszünk igazán szabadok és boldogak, ha lemondunk az irányításhoz való ragaszkodásunkról és el kezdünk arra koncentrálni amink van.

A harmadik lépés: türelem megtanulása, valamint a jövőbe vetett hit, remény és bizalom. Ne keverjük össze a boldogságot a kényelemmel, az élethez hozzá tartozik a szenvedés és a fájdalom is. Ezért annyira fontos, hogy ne csak testi szükségleteinkre figyeljünk oda, hanem lelki szükségleteinkre is.

Ha sikerül nem megrekedni a múlt önsajnálatában, ha sikerül a biztonságot ígérő kontrollt kiengedni kezünkből, és a jövőtől való félelmünk nem árnyékolja be jelenünket, akkor igazi harmóniában élhetünk önmagunkkal, a világgal és Istennel is.

Ha sikerül a nagy képet nézni, akkor a történet itt még nem ér véget. Van valami, ami túl mutat múltbéli veszteségeinken, jelenbeli félelmeinkben és jövőbeli bizonytalanságunkon…még hátra van egy nagy lépés.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, amennyire gyorsan ki lehet olvasni, annyira nehéz elfeledni, mert még napokig dolgozik az emberben, mindaz amit a könyvben olvasott.

Örülök, hogy megismertem Tapolyai Emőke nevét, könyvét, a jövőben még több ilyen jellegű könyvet szeretnék tőle olvasni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az életünk sokszor nem is csak a mi életünk, hanem a szüleink és a nagyszüleink élete is.

Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel Book Cover Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel
Tapolyai Emőke
Harmat Kiadó
2017
Puhatáblás, Ragasztókötött
93

Karin Alvtegen: Szégyen

Nagyon szeretek svéd krimiket olvasni, számomra nagyon izgalmasak és szórakoztatóak ezek a regények. Én azt szeretem a svéd krimikben, hogy a gyilkosság nyomozása és felderítése mellett, nagy hangsúly van a szereplők lélektani elemzésén. Indulataik, tetteik, motivációjuk, gondolatuk, mindaz ami elvezet egy gyilkost egy bűncselekmény elkövetéséhez, a svéd krimikben mindig górcső alá kerül és több szemszögből van megvilágítva.

Karin Alvtegen pszichokrimije két teljesen különböző nő sorsának alakulását mutatja be, akik gyermek- és ifjúkori gyötrelmes emlékeik miatt, nehezen tudnak szabadulni a múlt fogságából.

Monika, az okos, sikeres és fiatal orvosnő, akire úgy tűnik, hogy rátalált a szerelem. Maj-Britt, egy idősödő, túlsúlyos és magányos nő, aki évek óta nem hagyta el otthonát. Két váratlan esemény, egy baleset és egy levél, arra kényszeríti ezt a két nőt, hogy nézzen szembe a múltjával, és annak borzalmas tetteivel és következményeivel.

A két női főszereplő élete megint csak egy jó példa arra, hogy a múlt árnyékai elől nem lehet elmenekülni, előbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk ezekkel a traumákkal.

Monika és Maj-Britt is, csak úgy tudnak felszabadult életet élni, ha a gyermekkori traumáikat feldolgozzák, mert azok határozzák meg a jelenlegi életüket. A múltbéli események, a vallásos közösség és a szülők, olyan nagy terhet tettek két nő életére, hogy ők ezek miatt, évekig szégyenként hordták el magukban mindazt a sok elkövetett bűnt, amiért ők nem teljes mértékben voltak felelősek.

Eléggé nyomasztó és depresszív a könyv hangulata, azonban megfelelő egy őszi esős délutáni olvasáshoz. Nagyon lehangoló a két nő élettörténete, épp ezért is olyan meglepő a könyv vége, hiszen az előző oldalak hangulata alapján, én személy szerint nem erre a befejezésre számítottam.

Én ettől a könyvtől valamivel többet vártam el, kicsit túl lapos és rideg volt.

Ebben a történetben valahogy mindenki sérült és beteg, mind olyan szégyenfoltokat hordoznak magukon, amire az olvasó csak rémülettel tud reagálni. És a sok borzalom elolvasása után, a végén ott van a szereplők feloldozása, ami szerintem egyáltalán nem illik ebbe a képbe.

Még nem igazán tudom eldönteni, hogy akkor most egy krimit, egy drámát, egy thrillert vagy egy lélektani regényt olvastam. Mindenből volt egy kicsi benne, de egyik rész sem volt úgy igazán jól kidolgozva.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem futhat elég gyorsan az ember, ha az, ami elől menekül, benne lakozik.

Szégyen Book Cover Szégyen
Karin Alvtegen
Animus Kiadó kft.
2014
Füles, Kartonált
288