Egy mélyen megható, bátor, szókimondó és rendkívül fájdalmas regény, ami a nemi erőszak és a bántalmazás hosszú évekig tartó kínkeserves, már-már elviselhetetlen poklát mutatja be.
Egy tizenéves lány története, az ő hangja és küzdelme, csak egy mindazok közül, akiknek talán sosem lesz alkalma arra, hogy elmondja, elsírja és elgyászolja saját horror történetét.
Amber Smith regénye egy fiatal lány, még gyerek történetét meséli el, akinek életét a nemi erőszak után még négy évig végigkísérhetjük.
Edent, saját otthonában, saját szobája biztonságában az éjszaka csendje alatt, bátyja legjobb barátja erőszakolja meg. A naiv, vidám, lelkes és jó kislányból, alig tizennégy évesen egy megtört és megsebzett fiatal felnőtt lesz, akinek ártatlan gyerekkorát ellopták.
A sokk hatása alatt és a halálfélelem miatt, Eden magába zárja ezt a titkot és évekig senkinek nem beszél róla. Befelé fordulása azonban egy önpusztító folyamathoz vezet, ahol Eden mindenkit eltaszít magától, saját magát hibáztatja a történtekért és közben megpróbálja annyira mélyre eltemetni múltját, hogy az csak egy rossz álomnak tűnjön, és ne a kegyetlen valóságnak.
De négy kínkeserves év után, menekülése kudarcba fullad, mikor múltja utoléri őt és válaszút elé állítja.
Ez a válaszút egyedül rajta múlik. Megmarad a múlt sebei és traumái között, vagy megpróbál reménnyel és hittel a gyógyulás útjára lépni.
Ebben a provokatív lélektani regényben, egy fiatal kamasz lány túléléséről, lelki erejéről és az identitáskereséséről lehet olvasni. Egy fiatal lány útja a poklon keresztül, akár ez is lehetne a könyv alcíme, ami az első szerelem megtapasztalásáról, az első szerelemcsalódásról, a barátság fontosságáról, a kamaszkor nehézségeiről és kihívásairól szól, valamint az emberi lélek rugalmasságáról, ami a legmélyebb fájdalomból is képes túlélőként továbblépni.
Négy év tapasztalatait, gondolatait és érzéseit olvashatjuk végig ebben a könyvben, ami egy fiatal lány személyiségváltozását és felnőtté válását mutatja be.
Eden egyetlen túlélő eszköze ezekben az években, a hallgatás, ami végül is felemészti őt. A megfélemlítés és a teljes önbizalom lerombolása miatt, Eden inkább azt az utat választja, hogy önpusztításával saját magát sodorja folyamatosan veszélyes helyzetekbe. Mivel senki nem figyel fel szenvedésére, saját anyja nem látja a jeleket, amelyek arról árulkodnak, hogy a lány nincs jól, első szerelme szakít vele, testvére elmenekül a szülői házból, ezért magára marad szenvedésével és kilátástalan helyzetével.
Majdnem négy éven át egy féktelen és veszélyes, önmagát sanyargató fiatal lány életének legszomorúbb pillanatait olvashatjuk ebben a könyvben, amiből sok ideig úgy tűnik, nem is igazán van menekülés.
Eden énelbeszélő stílusának köszönhetően a könyv szerzője megadja nekünk olvasóknak azt a kiváltságot, hogy rendkívüli közelségből éljük át és érezzük át Eden álláspontját. Ugyanakkor semmit nem tudunk meg az erőszaktevő múltjáról, tettének indokairól vagy esetleges következményeiről.
Ez a könyv valójában egy felhívás és felszólítás mindazoknak, akik erőszak elszenvedői, hogy merjenek segítséget kérni és minél hamarabb beszéljenek arról a traumáról, amit átéltek.
Ugyanakkor társadalomkritikaként is értelmezhető üzenete, ugyanis túl gyakran van az, hogy nem vesszük észre mások fájdalmát és néha a szemünk előtt lévő tragédiák felett is szemet hunyunk.
Jogos a kérdés a könyv elolvasása után, hogy a ki az, aki felelősségre vonható? Csak a tettes, az erőszaktevő hibás? Mi a helyzet azokkal, akik elmulasztották egy fiatal lány megvédését? Mi a szerepe a társadalomnak abban, hogy az erőszaktevők túl gyakran megússzák a büntetést?
Nagyon súlyos kérdések ezek, amelyekre a könyv szerzője nem adja meg a válaszokat, de elindít egy olyan úton, amin kénytelenek vagyunk a legkényesebb kérdésekkel is foglalkozni.
Ez a könyv úgy ahogy van, darabokra tép, szétszaggat és mélyen megérint, miközben egy aprócska kis reményt hint el a végén, azt gondolva, hogy talán mégiscsak van kiút a legszörnyűbb pokolból is.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A „minden rendbe jön” legtöbbször bevett, haszontalan szöveg, az emberek csak akkor használják, ha semmi mást nem lehet mondani egy helyzetre.
Amilyen akkor voltam
Magnólia Kiadó
2024
Puhatáblás
368
Kéri Andrea
