Az az igazság, hogy régen vettem kezembe egy verses kötetet, ezért volt bennem némi bizonytalanság ezen a területen. Mint minden új könyv esetén, most is először kívülről ismerkedtem ezzel a verses kötettel. A borítón látható kép és a kötet címe felkeltették a figyelmemet, ezért kíváncsian vágtam neki.
Szerintem szuper a kötet címválasztása. Már ez a szó, hogy „zsebuniverzum” elegendő ahhoz, hogy az ember megannyi kis képet és gondolatot alkosson róla. Olyan ez a verseskötet mint egy utazó bőrönd, amiben benne vannak a szükséges tárgyak, gondolatok és érzések, de mint minden utazásnál itt is bekerülnek olyan tárgyak a bőröndbe, amik nem biztos hogy szükségesek, de biztonságot adnak az utazónak ha benne vannak a bőröndben.
Én ezt a verses kötetet egyfajta utazásnak találtam, utazás az élet körül. Ezen az utazáson helye nem volt a szép szavaknak, a mellébeszélésnek vagy a cicomának. Itt minden egyes tárgy, gondolat, kép, kifejezés vagy hangulat az életről beszél.
Kemény Gabriella számomra teljesen lecsupaszította az életet ezzel a kötettel. Úgy „mesélte” el az életet, ahogyan azt egy fiatal felnőtt látja. Az ő versei megtanítanak arra, hogy ne csak nézzük azt ami körülöttünk van, hanem lássuk is.
Bár úgy érzem, hogy a kötet elolvasása után kicsit össze vagyok zavarodva és nehezen tudom megfogalmazni a gondolataimat és érzéseimet ezekkel a rövid kis versekkel kapcsolatban, mégis elindult bennem egyfajta folyamat.
Olvasás közben gyakran éreztem azt, hogy hatással vannak rám a leírt gondolatok, a szavak egymásutánja egy egészen erős érzelmet és képet váltottak ki belőlem, ugyanakkor néha egy-egy vers taszítónak tűnt nekem. Néha nem értettem egy-egy vers címét, a szükségtelen rövidítéseket benne vagy a versek közötti kapcsolatot, ha van egyáltalán kapcsolat közöttük.
Voltak azonban olyan versek ebben a kötetben, amelyek mintha az élet egy-egy pillanatát örökítették volna meg, ami első látásra jelentéktelennek tűnik, de az idő múlásával valahogy a legapróbb tárgyak vagy szavak is mélyebb értelmet kapnak. Ezekhez a mélyebb értelmű gondolatokhoz gyakran párosult egy-egy olyan illusztráció, ami tetszett és helyenként kicsit enyhített a vers gyakran nyomasztó hangulatán. Az biztos, hogy nem valami vidám és örömteli versek ezek, az egész kötetnek van egyfajta búskomor, nyomasztó és melankolikus hangulata.
A versek igazi hatását én csak elolvasásuk után néhány nappal éreztem. Az első úgymond sokk után, valahogy mintha megváltozna a versek hatása. Merész gondolatnak tűnik, de én végig úgy éreztem, hogy a sok kusza gondolat között ott lapul a nagybetűs ÉLET, ami bizony lecsupaszítva és minden díszlet nélkül, elég groteszk és taszító tud lenni. És bár első látásra értelmetlen szavaknak a felsorolásának tűnhet ez az egész kötet, szerintem azért van benne bőven mélyértelmű és életszagú gondolat. Na és pont ez az a gondolattöredék, ami engem megfogott, azok a szavak amik életről, felnőtté válásról, csalódásról, keserűségről és ha kell vagy lehet akkor élni akarásról is mesélnek. És bár verseket olvastam, mégis olyan érzésem volt mintha egy novellás kötetet olvasnék, ahol a rövidke kis gondolatfoszlányok bekerülnek a tudatomba és hatást gyakorolnak rám. Mert pont ez az a dolog, ami szerintem nagy erőssége ennek a könyvnek, hogy hatást tud gyakorolni az emberi érzelmekre. Legyen az negatív vagy pozitív, a lényeg az, hogy minden egyes szónak van értelme és a varázslat abban rejlik, hogy mindannyian mást asszociálunk ezekkel a szavakkal.
Különleges a nyelvezete, a stílusa és a szerkezete ezeknek a verseknek, de engem ez az egyediség megfogott. Miután a kezembe került a verses kötet, biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni, mert merésznek és kívülállónak gondoltam, és valljuk be, hogy az ismeretlen dolgok bizony el tudnak bizonytalanítani.
De az most már biztos, hogy ez a verses kötet tud valamit. Más mint bármi amit eddig is olvastam, de nem ez a lényeg?! Nem az lenne az olvasás lényege, hogy mindig egy újabb élménnyel gyarapodjunk?
Én szerintem biztosan állíthatom azt, hogy gyarapodtam egy olyan különleges élménnyel, ami bár eltér a megszokottól, mégis valahogy a mindennapokról, az életről és a felnőtté válás kuszaságáról beszél.
Szerintem csupán egy-egy vers elolvasása nem elegendő ahhoz, hogy az ember rá tudjon hangolódni erre a hangulatra. Az életképek és életérzések csak akkor jönnek át úgy igazán, ha az ember több verset is elolvas és időt hagy azok megérlelésére.
Különleges, egyáltalán nem egy könnyű műfaj vagy stílus ez a kötet, de szerintem van benne fantázia és érték. Nem hinném, hogy ez a többség kedvence vagy ízlése lenne, de ha valaki kellő érzékenységgel és éleslátással bír, akkor belelát a képek mögé és a sorok közé. Érdemes kísérletezni vele, egészen meglepő lehet az eredmény!
Kedvenc idézetem a könyvből:
Eltévedt felnőttek vagyunk.
Zsebuniverzum
Fiatal Írók Szövetsége
2018
Puhatáblás, Ragasztókötött
84
