Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban, ezért ilyenkor nehezen is értékelek egy ilyen könyvet, ami szakirodalmi szempontból nagyon alapos, de olvasási szempontból kissé száraz és unalmas.
Mivel a pszichológia és az irodalom is nagyon közel állnak hozzám, ezért érdekesnek tartom ezt a tényirodalmi könyvet, ugyanakkor olvasási szempontból némi hiányérzettel maradtam, amit talán annak tudok be, hogy nagyon sok információ kap benne helyet, és kevesebb gyakorlatias megközelítés, ezért gyakran olyan érzése lehet az olvasónak, mintha csak kissé nyers információk felsorakoztatását olvasná.
Az viszont tény, hogy rendkívül alapos, informatív és átfogó, ugyanis laikusként is megérteti az olvasóval, miről szól az irodalomterápia, valamint csodálatos módokon mesél arról, hogy mennyi jó hatása van a terápiás írásnak és olvasásnak.
A könyv szerzője számos információt és tényt tár olvasói elé, bebizonyítva és alátámasztva azt, hogy az olvasás és az írás lehet terápiás jellegű.
Engem bevallom elsőre főleg a könyv alcíme fogott meg, és végig ezt a vonalat kerestem a könyvben, de ez nem úgy valósult meg, ahogy én elsőre gondoltam volna. Odáig nem terjed ki a könyv, hogy pszichológia szemmel analizálja saját könyvespolcunk könyveit és a mögötte megbújó mondanivalót önmagunkról, de támpontokat ad arra nézve, hogy miért olvasunk adott helyzetben szívesebben verset vagy pont egy krimit.
A könyv első fele számomra élvezetesebb volt, mint a második fele. Talán az elején még le tudott kötni a rengeteg szakirodalmi utalás és magyarázat, de a második felére ez már annyira megterhelő lett, hogy nehezen tudtam haladni vele. A végén az esettanulmányok valamit mentettek a helyzeten.
Mivel egy szakirodalmi könyvről van szó, ezért érthető és várható volt ez a fajta stílus és szerkezet, de kissé tankönyv jellege van ennek a kötetnek, ezért helyenként szerintem eléggé nehézkes olvasása.
Olvasóként betekintést nyerünk abba, hogy hogyan zajlik egy irodalomterápiás foglalkozás, milyen folyamatokat tud elindítani egy adott irodalmi szöveg, valamint a kreatív írásnak milyen érzelmi hatásai vannak.
Ambivalens érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban azzal tudom megmagyarázni, hogy sokat olvasott emberként úgy érzem az olvasás számos jótékony hatása már eddig is ismert volt számomra, az azonban hogy pontosan mit is tud adni az irodalomterápia ellentétben egy „sima” pszichoterápiával, a könyv elolvasása után sem lett teljesen egyértelmű számomra.
Ezt csakis azzal tudom magamnak megmagyarázni, hogy túl sok elmélet és tényszerű megközelítés került bele ebbe a könyvbe, és csak a könyv végén jutott némi hely a gyakorlatias részre is.
Már csak ezért sem könnyű olvasmány ez a könyv, viszont érezni lehet rajta az alapos háttérmunkát és a rengeteg felhasznált szakirodalmi utalást.
A könyv ínyenségei közé tartozik az a tény, hogy sok versrészlet, könyvcím és idézet helyet kap benne, amitől kissé személyesebbé válik ez az olvasmány.
A könyv igényes, precíz és alapos kidolgozása tetszett, ilyenkor mindig értékelem azt a sok háttérmunkát, amit egy ilyen szakirodalmi könyv megírása megkövetel.
Azt hiszem az irodalom mint terápia, minden olvasó ember esetében egyértelmű, ugyanis azok akik rendszeresen olvasnak, tudják milyen érzésekre, élethelyzetekre és önismereti dolgokra tud rávilágítani egy-egy irodalmi szöveg.
A könyv elolvasása után még nem érzem azt, hogy közelebb kerültem az irodalomterápia működésének folyamatához, arra semmilyen választ nem kaptam, hogy mit árul el rólam a könyvespolcom, viszont most már tudom, mennyire különböző okok miatt olvasunk, lírai vagy épp prózai műveket, valamint mitől olyan népszerűek a krimik.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) valamennyien egy könyv néhány lapja vagyunk, de egy olyan könyvé, amelyet még soha senki nem írt meg, és amelyet agyunk könyvespolcain is hiába keresnénk.
Irodalomterápia
Kulcslyuk Kiadó
2021
Puhatáblás, Ragasztókötött
272
