Az átélt tragédia, a gyász, a halál és a veszteség ellenére, ez a könyv mégis pozitív hangvételű, ugyanis a halál nem árnyékolja be az életigenlést és az élni akarást, ami ezen a keserűen fájdalmas és csodálatos könyvön keresztül átjön.
Olvasó anyaként számomra szinte felfoghatatlan az a mérhetetlen fájdalom, amiről a könyv szerzője ír, ugyanis minden anya számára elképzelhetetlen fájdalommal jár gyermeke elvesztése.
Ez az igaz történet alapján megírt könyv úgy mesél erről a tragédiáról, hogy a könyv szerzője, az édesanya nem merül el az önsajnálatban vagy a hibáztatásban, hanem őszintén és nyíltan mesél arról a gyászfolyamatról, aminek minden egyes állomása egy újabb tanulságot és örök érvényű életigazságot ad át a könyv olvasóinak.
Ez a kötet egy rendkívüli segítséget és támaszpontot jelenthet mindazoknak, akik elvesztették egyik hozzátartozójukat és magával a gyásszal küzdenek.
Amennyire tragikus és nyomasztó ennek a kötetnek a hangulata, pont annyira felemelő és egyben megható is.
Ezt a történetet lehetetlen úgy elolvasni, hogy az ne váltson ki valamilyen érzést az olvasóból, ugyanis ez a szívet tépő igaz történet magáról az élet törékenységéről, az öröm pillanatok megéléséről, valamint a nehézségekből való kiutak fontosságáról mesél.
Angela Murinai úgy meséli el családja történetét és egyik fia elvesztését, hogy az nem csak egy gyászkönyvet eredményez, hanem a családi élet, a házastársak és az anyai lét nehézségeiről és kudarcairól is mesél.
Jelenbeli és múltbeli elmeséléseken és visszaemlékezéseken keresztül, egyes szám első személyben mesél arról a tragédiáról, amely során egy máltai nyaralás idején, a három fiúgyermek közül az egyik belefullad a tengerbe és életét veszti.
Angela Murinai visszaemlékezések során, több évnyi gyász után, mesél erről a tragédiáról, a veszteség különböző szakaszairól, valamint az anyai fájdalomról és a gyász folyamán megtapasztalt túlélésről és gyógyulásról.
A személyes történet egy olyan vallomást tár az olvasók elé, amiben több fontosabb téma kap helyet. Az anyaság nehézségei, a családon belüli erőszak, a házasság kihívásai és a veszteségben rejlő tanulási lehetőségekről, ami a gyász és a gyógyulás után bárki számára elérhető.
Erről az emberfeletti erőről, elhatározásról és az egyéni döntés hatalmáról szól ez az történet.
A szeretet, az emberi jóság és az anyai szív képesek arra, hogy ebből a gyásztörténetből egy életigenlő történetet hozzanak ki, amely a veszteség és a fájdalom után is megragadja az újrakezdést.
Ez a traumatikus könyv a világ egyik legnagyobb fájdalmáról ír, egy gyerek elvesztéséről, ami mellett nehéz könnyek nélkül elmenni. Ugyanakkor ez a könyv egy óda az anyai szeretetről, egy olyan dráma, ami magából ez életből merítkezik.
Annak ellenére, hogy ez egy vallomás, egyfajta memoár, mégis nagyon gördülékeny és olvasmányos, mert nem csak egy érzelmi cunami ez a könyv, hanem egy jól felépített irodalmi alkotás, amiben a cselekményvezetés, a párbeszédek és a szereplők is megfelelő figyelmet kapnak.
Őszinte és önreflexív hangulata lehetővé teszi azt, hogy ez a könyv ne csak egy traumaírás vagy gyászkönyv legyen, hanem egy olyan igaz történet, amiből tanulni és okulni lehet, ami talán egy mentőöv lehet mindazoknak, akik gyásszal és veszteséggel küzdenek.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élet most van, itt van, ebben a pillanatban. Most kell élni, most kell boldognak lenni, szeretni, örömöt, bánatot jól használni. Ki kell hozni mindenből a legjobbat itt, ezen a világon.
Mikor feltámad a szél
Libri Könykiadó Kft.
2021
Keménytábla, Védőborító
