Nagyon szeretem Lontai Léna könyveit, nagyon közel áll hozzám az, ahogyan ő megragadja írásaiban az emberi elme és lélek működését, azt ahogyan az életből merítkezik történeteiben és ahogyan a történeteinek a középpontjában mindig olyan emberi sorsok állnak, amelyek tele vannak drámával és tragédiával. Minden könyve olyan fájdalmas és nehéz sorsú történeteket ölel fel, amelyek egyszerre meghatóak és elgondolkodtatóak.
Számomra ez a könyv az elején kicsit nehézkesen indult be, annak ellenére, hogy címe és a történet eleje, már előre sejtette azt a sok nehézséget, ami a könyv női főszereplőjére vár.
Titanilla és Adrián kapcsolata az elején mesébe illő. Szerelmük nagyon hamar fellángol, ezért az esküvő sem várat sokat magára. Titanilla Adrián mellett egy teljesen új életet ismer meg, amiben a fényűzés és a pénz, mindenek felett fontosabb. Ez eleinte nehézségeket okoz a korábban esküvőszervezéssel foglalkozó fiatal lánynak, de a mámorító boldogság és a közös jövő ígérete, hamar feledteti vele kezdetleges kételyeit. Titi barátai már kevésbé tudnak örülni barátnőjük új életének és párjának, mert rossz előérzéseik miatt nehezen tudják megkedvelni a sikeres és sármos plasztikai sebészt, aki bármennyire is megnyerőnek mutatja magát, nem igazán tudja megkedveltetni magát felesége barátaival.
Sajnos a barátok rossz előérzetei beigazolódnak, ugyanis a fényt, a csillogást és a pompát, hamarosan egy aranykalitka váltja fel, amiben Titi fizikai és lelki bántalmazásnak lesz kitéve.
Saját otthona rabjává válik, megfosztva minden emberi méltóságtól, folyamatos lelki terrornak kitéve, miközben férje hamis és beteges szeretettel csapja őt be.
Titi bármennyire is próbál ebből a toxikus és diszfunkcionális kapcsolatból szabadulni, Adrián manipulációjával, dominanciájával és nárcisztikus jellemével, minden próbálkozás során kudarcot vall. Adrián a szerelem jegyében feljogosítva érzi magát arra, hogy bármit megtegyen feleségével, Titi pedig sajnos minden egyes alkalommal bedől férje hamis ígéreteinek és szerelemnek álcázott tetteinek.
Bár ebben a történetben egyértelműen Adrián a negatív szereplő, akinek múltjának felgöngyölítésével, érthetővé és magyarázhatóvá válik az, hogy miért és hogyan lett belőle egy nárcisztikus személy, ennek ellenére, én ebben az esetben nem tudtam együtt érezni az áldozattal, Titivel, akinek cselekedetei számomra teljesen érthetetlenek maradtak. Ostobasága és naivsága számomra egyenesen idegesítő volt, nem tűnt életszerűnek az, ahogyan reagált a folyamatos testi-lelki bántalmazásra. Valamiért a könyv végéig nem tudtam rá, mint igazi áldozatra tekinteni, mert úgy éreztem, hogy semmilyen múltbeli előtörténet nem predesztinálta őt arra, hogy ennyire naivan és jóhiszeműen áldozatul essen egy olyan beteg férfinak, aki csak kihasználja és kizsigereli őt.
Ezért volt számomra sokkal megnyerőbb az, ahogyan ábrázolva van ebben a könyvben egy nárcisztikus személy jellemvonása, hirtelen hangulatingadozásai, manipulatív cselekedetei, domináns karaktere és beteges elképzelése a szeretetről.
Ebben a megvilágításban Lontai Léna tökéletesen visszaadta azokat a mondatokat, cselekedetsorozatokat és taktikai lépéseket, amiket a nárciszmussal élő emberek szinte kivétel nélkül, mind ugyanolyan sorrendben követnek el.
Rémisztő arról olvasni, hogy mennyire nehéz egy ilyen kapcsolatból kiszállni, milyen lelki megterhelést jelent az áldozatoknak a mindennapi élet, valamint mennyire megsemmisülnek egy ilyen bántalmazó kapcsolatban.
Titanilla az igazi áldozat ebben a könyvben, de a kötet végére érve, már úgy éreztem, hogy Adrián is egy ugyanolyan áldozat, aki szintén egy nárcizmussal élő ember elől menekül saját eszközeit és módszereit felhasználva.
Emiatt nagyon meglepett a könyv befejezése, erre egyáltalán nem számítottam.
Olvasmányos, gördülékeny és izgalmasnak ígérkező regény volt ez, de valamiért hiányérzettel értem a végéhez. Tetszett a nárcizmussal élő ember személyiségzavarának az ábrázolása, a toxikus kapcsolat működésének a felvezetése, a gyermekkori traumák hatásának a kivetítése a felnőttkorra, a szereplők lélektani ábrázolása, valamint az, hogy a korábbi regényekből is felbukkan egy-egy fontos szereplő.
Nehéz sorsokon, traumákon, veszteségeken és emberi döntéseken keresztül jutunk el odáig a könyvben, hogy rálátásunk legyen arra, hogy mit jelent úgy az áldozat, mint az elkövető számára egy toxikus és bántalmazó kapcsolatban élni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A bizalmat lassan lehet kifejleszteni, gyorsan lehet elherdálni.
Gyilkos nárcisz
Álomgyár Kiadó
2024
Cérnafűzött, Keménytáblás
334
