Egyre inkább kedvelem a japán irodalmat, aminek különleges hangulata és hozzáállása az élethez, számomra érdekes és izgalmas. Ez a könyv ennek a különleges életérzésnek ragadja meg a lényegét, azokat a jelentéktelennek tűnő pillanatokat, amelyek csak halálunk után válnak igazán értékessé és különlegessé.
A könyv ezekről a különleges élményekről és emlékekről szól, amelyek egy egyedi fotóstúdióban kelnek életre. Ennek a különleges fotóstúdiónak Hiraszaka a tulajdonosa, aki a túlvilág felé vezető út első állomásán fogadja vendégeit. Azok, akik idekerülnek, csak akkor mehetnek tovább, ha sikerül nekik életük minden egyes évéből kiválogatni egy fényképet. Ezek a fényképek együttesen alkotják az illető életének fontosabb mozzanatait. Ez a szómató, magyarul forgó lámpa, olyanná válik számukra mint egy film, ahol végignézhetik azokat a meghatározó pillanatokat, amelyek különleges emlékként maradtak fent egy-egy fotón.
A túlvilág előtti hely, ahol Hiraszaka levetíti az átutazók életének filmjét, több lehetőséget is kínál az embereknek. Ha egy fontosabb pillanatról nem készült kép vagy az adott kép nem elég pontos, akkor bármikor vissza lehet utazni a múltba egy újabb fotóért, de csak akkor, ha az illető semmilyen módon nem befolyásolja a múlt eseményeit és semmit nem változtat rajta.
Három történeten keresztül arról lehet olvasni ebben a könyvben, hogy mennyire fontos megélni a soha vissza nem térő pillanat varázsát, megragadni azokat az esélyeket, amelyek csak egyszer adódnak az életben és foggal-körömmel ragaszkodni szeretteinkhez.
A három történet különböző hangulatú, van amelyik erősebb érzelmeket és mélyebb gondolatokat tud kiváltani az olvasóból és van olyan is, ami valamivel egyszerűbb.
A halál kérdése, valamint az, hogy mi történik velünk halálunk után, egészen új megvilágításba kerül ebben a kötetben. A végéről az elejére gondolatmenet során, visszafelé tekintve, a történet szereplői újraélik és újraértékelik mindazt, amit életük során tettek. A halál pillanatában már nincs esélyük az újrakezdésre, de még mindig van esélyük arra, hogy a szép és különleges pillanatokat örök emlékként magukkal vigyék.
Egy véges idősíkon, születésünktől halálunkig, lehetőségünk van arra, hogy megannyi emléket és élményt szerezzünk. A döntéseink, a választásaink és a tetteink határozzák meg ezt a véges időt. A fotók szimbólumai életünk különböző állomásainak. Ezek az állomások, hol élesek és meghatározóak, hol pedig halványak és már-már kopottak, akárcsak egy régi fotó.
Ezek a fotók, melyek különböző méretűek, különböző szereplőkkel és különböző eseményekkel, az élet jó és rossz emlékeit foglalják össze.
A lényeg azon van, hogy tudatos jelenléttel és felelősségteljes hozzáállással, minél többet kihozzunk az életünkből és úgy éljünk, hogy tudatában legyünk annak, hogy tetteink nem csak a mi életünkre, de mások életére is hatással lesznek.
Ilyen megvilágításban egyszerre tűnik egyszerű és nehéz feladatnak így élni, ilyen fotókat gyűjteni és ilyen emlékeket elraktározni.
Ez a történet a maga furcsaságával és különlegességével együtt érzékenyít, tanít és int. Egyszerre ad betekintést a japán kultúrába és életmódba, valamint egy olyan olvasmánnyal is megajándékoz, ami elgondolkodtat arról a hol rövid, hol hosszú életútról, ami születés és halál között van.
Az, hogy kinek hogyan alakul ez az életútja és a végén milyen filmkockák kerülnek be a gépezetbe, az egyéni döntés és felelősség. Az egyszerű, hétköznapi apró kedvességek és figyelmességek sokat tudnak jelenteni, mert ezek sorsokat tudnak megpecsételni és megváltoztatni.
Élj a mának, de közben sose feledd azt, hogy a mai napod hatással lesz a holnapodra. Akár ez is lehetne egy alcíme ennek a különleges hangulatú és témájú könyvnek.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az életben nincs “ha”, és nincsenek véletlenek. A jelenhez az általunk meghozott döntések vezetnek.
Az elvesztett emlékek lámpása
Libri Könykiadó Kft.
2024
Cérnafűzött, Keménytáblás
238
Mayer Ingrid
